Sokáig beszélgettek jellegtelen dolgokról. Bort ittak, és sütit ettek. Kínosan pillogtak egymásra, Anita kérdően, Krisztián időhúzóan. Valójában egy épkézláp kérdés sem jutott eszébe, ami majd 6 éve, mióta úgy döntött, hogy újságíró lesz, nem fordult vele elő. Még a kezdet kezdetén sem.

  • Van testvéred?
  • Már nincs. Meghalt.
  • A szüleid?
  • Már nincsenek. Meghaltak.
  • Hogyan?
  • Arról nem szereték beszélni!
  • Remek… – morgott, és konstatálta, hogy ebből az emberből semmit nem lehet kihozni.
  • Van célod az életben?
  • Igen.
  • És mi az?
  • Ahogy mindenkinek a világon az, hogy én legyek a legfontosabb ember az univerzumban, mély és szép nyomot hagyjak a földön magam után.
  • Konkrétabban?
  • Te meg tudod mondani, hogy neked mi a célod. – Krisz azonnal arra gondolt, hogy az, hogy elkapja Tornswallt, bizonyítékokkal együtt megírhassa élete sztoriját, és mától az is a célja, hogy elkerüljön ettől a vacak magazintól.
  • Bűnügyi riporter szeretnék lenni.
  • Akkor miért nem vagy az?
  • Haha… te miért nem vagy az angol királynő?
  • Királynő vagyok, csak nem az angol.
  • Élvezetből szexelsz?
  • Élvezem a szexet, de jelen kell lennie az önfegyelemnek is.
  • Szóval a magánéletedben élvezed a szexet, a munka pedig munka? – Krisz remélte, hogy ezzel egy olyan mederbe tereli végre a társalgást, hogy legalább valami izgalmat vigyen élete legszarabbnak ígérkező cikkjébe.
  • Nem ilyen egyszerű a képlet. Néha így van, de legtöbbször inkább fordítva.
  • Fordítva? Ha pasid van, azzal nem élvezed a szexet?
  • Hm… Egy kapcsolatban olyan korlátok, elvárások vannak, amiknek nem tudok megfelelni.
  • Mint például?
  • A hűség, az önmagunk feladása, a megszokás, szolidság, amihez kapcsolt áru az úgy nevezett odafigyelés, randizás, ajándékozás, születésnapozás meg egyéb marhaságok, fölösleges koloncok, amire egy önmagában biztos és kiegyensúlyozott embernek nincs szüksége.
  • Családra nem is vágysz?
  • Mi a család? A gyerek? Nem vagyok egy anya típus. A macskámat is csak sajnálni tudom, hogy rám bízták. Egyébként meg nem is lehet gyerekem, ha akarnám se. Ha majd elég öreg leszek, és véletlenül gyerekre vágyom, befogadok egyet, vagy mit tudom én. Lehetőleg egy kamaszt, a kicsikkel nem tudok mit kezdeni. Látom a szemedben, hogy emiatt ítélsz el a legjobban, jobban, mint a pornózás miatt.
  • Nem értem miért nem választ valaki ennyi idősen valami más megélhetést. Miért nem száll ki?
  • Filmet nem forgattam, mióta enyém a cég, ha az számít kiszállásnak. Azt nem tudom, hogy örökké így lesz-e, de egyelőre megtehetem, hogy ne forgassak. Viszont döntöttem egy életút mellett, amitől nem tudok és már nem is akarok szabadulni.
  • Mennyi ideje is?
  • Két hónapja.
  • Hosszú idő… És azóta csak a pasiddal szexelsz?
  • Azóta nem szexeltem. – Pillanatnyi csönd telepedett közéjük. – De üdítő végre egy olyan férfi társaságában lenni, aki nem akar megdugni. Pedig biztos van sok olyan, mint te, csak velük valahogy nem találkozom soha. Te mióta nem szexeltél?
  • Már hogy… én? Ez nem tartozik a tárgyhoz.
  • Csak érdekel. Feszült vagy és barátságtalan. Ebből ítélve régen lehetett kalandod.
  • Nem vagyok híve a kalandoknak.
  • Pedig egész tűrhetően nézel ki hozzá. Szóval kapcsolatpárti vagy?
  • Most nem rólam beszélünk.
  • Két hónapnál több, ebben biztos vagyok.
  • Miért nem beszélsz a családodról?
  • Öt hónap?
  • Hogyan haltak meg?
  • Egy éve?
  • Azon a képen a családod van? – A lány ijedten nézett a kép felé, és elszomorodva fordult vissza, de esze ágába sem volt válaszolni.
  • Két éve?
  • Ugye nem a szégyenbe haltak bele, hogy mivé lett a gyerekük. – A lány erre megvető pillantást vetett a férfire.
  • Három éve?
  • Jó, elég! Ha te válaszolsz, akkor én is.
  • Oké!
  • A szüleim halála előtt egy nappal készült ez a kép. Autóbaleset. Hétköznapi sztori. Az öcsém három évvel később, drogtúladagolásban. Te jössz!
  • Az még a karriered előtt volt?
  • Utána pár hónappal kezdődött a karrierem. Mostmár mindent tudsz!
  • Három és fél éve elhagyott a menyasszonyom. Egy héttel az esküvő előtt lelépett. Azóta nem tudok nőben megbízni. Ezért nem is keresem a társaságukat.
  • 23 évesen képes voltál egy nőt eljegyezni?
  • 16 éves korom óta jártam vele. Egyszer volt egy időszak, amikor szakítottam vele, hogy más nőkkel lehessek, de két nő után rájöttem, hogy vele lenni a legjobb.
  • De romantikus. És azóta mi lett vele?
  • Külföldön él, van négy gyereke, és a férje csalja. Ezt érdemli!
  • Szóval gyűlölöd őt!
  • Az összes nőt gyűlölöm. A saját anyámmal kezdve.
  • Miért, mit tett anyád?
  • Elhagyott 10 éves koromban. Apám nem bírta őt elviselni, és elköltözött a nagyszüleimhez. Egy nap összevesztünk, mire kiborult, összeszedte a cuccaimat és elvitt az apámhoz. Azóta nem keresett meg egyszer sem.
  • Oh… Sajnálom!
  • Rohadt kurva volt az is. Elhagyott, mert volt egy rossz napom. A mai napig bánom ugyan, hogy azt mondtam, miatta ment el az apám, de még lehetőséget sem adott megmagyarázni.
  • Szerintem őt látta benned. Mármint az apádat. Ezért nem tudta elviselni, hogy ezt mondtad neki.
  • Lehetséges.
  • Mivel foglalkozik az apád?
  • Autószerelő volt, mostmár nyugdíjas, de nem bírja ki, hogy ne bütyköljön otthon.
  • Vele élsz?
  • Igen.
  • Hm…
  • Meg a nagyszüleimmel. Elköltözhetnék, de minek.
  • Hogy önálló legyél?
  • Nem akarok én főzőcskézni, meg mosni. Jobb nekem így. Meg legalább így minden nap látom azokat, akik fontosak nekem.
  • Nem szeretnél családot?
  • De igen. Egyszer majd lesz egy fiam, akit úgy nevelek, ahogy az apám nevelt engem. Keményen, de szeretettel.
  • Reprodukálni akarod magad?
  • Igen…- Még mielőtt igazán hangot adhatott volna Krisz a sértettségének, a lány közbevágott.
  • Oké. Megnézem, hogy hogy áll a szárítás! –Felpattant, és kiviharzott.

Ha őszinte akart volna lenni magához, tetszett neki a lány, de nem akart őszinte lenni, így a küldetésére koncentrált. Bár honnan is tudhatná a barátja, hogy lefeküdt vele, vagy sem. Elmondja, hogy nem nagy szám, hogy csak csinált az egész műsor, amit előad, és kész. Egyébként is úgy képzeli el vele. Érzelemmentes és rideg. A lány, amikor visszatért, hozott magával egy fényképalbumot, és szó nélkül leült a férfi mellé.

  • Ez mi?
  • Azért jöttél, hogy írj rólam. Nem akartam magamról elmondani semmit. De úgy érzem, hogy ennél többet is mondhatnék. – Kinyitott az első oldalon. – Itt születtem meg. Amint látod, anyám egyezik a képen láthatóval, de apám nem. Ő a valódi apám. Ez az egyetlen képem róla, ahogy ott ül mellettem. Egy cseppnyi öröm sincs az arcán, míg anyám majd kicsattan, pedig 29 órát vajúdott velem. Hova lett? Nem tudom. Amióta az eszemet tudom, azóta azt az embert ismertem apámként, aki ott látható. 17 évesen találtam meg ezt a képet, és anyám csak annyit mondott, hogy az az ember nem érdemelte meg, hogy az apámnak nevezhesse magát. – Lapozott. – Gazdagok voltunk, mindenem meg volt. Én voltam az apám szeme fénye, a kis hercegnője, aki egy pillantásával le tudta őt venni a lábáról. – Lapozott. – Az öcsém pedig a legjobb barátom volt. Sokat civakodtunk, kínoztuk egymást, de mind a ketten élveztük. – újra lapozott – Minden megkaptam, amit a számon kiejtettem, ahogy az öcsém is. Egy mesevilágban éltem. És igen, el voltunk kényeztetve. – Újra lapozott- Óriási zsúrokat tartottak a szülinapomra, mindenki az én bulijaimra akart eljönni. – Lapozott. – 13 éves voltam, amikor még egy medencét is ásattunk. Onnantól kezdve folyamatosan ott lógtak a kortársaim nálunk minden nyáron. Ha voltam is szomorú, nem nagyon emlékszem rá. Az egész gyerekkorom úgy telt, hogyha bármi bajom volt, akkor csak odamentem apuhoz, és ő megoldotta. Ha fiú ügy volt persze nem örült, de meghallgatta. Volt olyan srác, akinek az egész családját meghívta, amikor bevallottam, hogy mennyire tetszik, hogy megismerkedhessünk. Pedig nagyon féltett. Amikor serdülni kezdtem elmondta, hogy ő nagyon szemét volt a lányokkal fiatalon, és mára nagyon megbánta. A lelkemre kötötte, hogy azok után a fiúk után ne fussak, akik nem akarnak eléggé, mert aki nem becsül az olyan, mint amilyen ő volt. De pechjére engem mindenki nagyon akart, az én pechemre én meg senkit sem. Volt egy ügy a középiskolában… az osztálytársaim mind körbeálltak, és le akartak vetkőztetni. Meg akarták fogni a mellem, és ki tudja mit akartak még. Mindezt az iskolaudvaron. Valahogy megúsztam, és rohantam a tanáriba. Amikor ezt elmeséltem a tanáraimnak, akkor azt mondták hazudok. Apám persze rácsapott az asztalra, és három fiút ki is rúgtak már másnap. – Innentől kezdve szó nélkül végiglapozta az albumot. Nyaralások, bulik, családi fotók, karácsonyok, piszkálódások az öccsével. Aztán az album végén becsukta az albumot, és lerakta az asztalra. – Amikor meghaltak, minden megváltozott. Hiába voltam már 18, az öcsém még csak 17 volt. Anyám testvéréhez kerültünk, akit sokkal jobban izgatott a pénz, mint mi. Követeltem az örökségemet, de nem kaptam meg. Helyette valami mást kaptam.
  • Nem volt jó anyapótlék? – Értetlenül a férfira pillantott, de aztán újra környezetét vizsgálva beszélt.
  • Férfi volt. Anyám bátyja. Volt ugyan több családja is valahol, de ő amolyan kalandor volt, ezért nem élt velük. Néha meglátogatta egyik vagy másik volt feleségét, de senkivel nem tartott mély kapcsolatot. – Nagyot sóhajtott. – Miatta kezdtem pornózni. Életem fő célja lett, hogy megkapjam a céget, és én irányítsam azt, hogy ki kivel és mit csináljon. Hogy megszívathassam azokat a pasikat, akik engem is… Ám most, amint elértem a célom, rájöttem, hogy nem vagyok rá képes. Hiába ejtettek rajtam száz sebet, okoztak nekem sokszor óriási szenvedést, én mégsem tudtam nekik ártani. Most, hogy elértem a célomat, újakat kellet kitűznöm magam elé. Az egyik célom az, hogy nálunk csak olyan pornót gyártsunk, ami a nők ízlésének is legalább annyira megfelel, mint a férfiaknak. A másik pedig sokkal konkrétabb: el szeretném érni, hogy a sokszor kellemetlen “bevállalások” nélkül is sikeresek legyünk. Ehhez az kell, hogy mindenki a saját vágyainak megfelelő filmen dolgozzon, vagyis más szempontok szerint kell embereket alkalmaznunk. Talán lehetetlennek tűnök, de az is lehetetlennek tűnt, hogy megszerezzem a céget, most mégis az enyém. Majd ha sikerült, megígérem, hogy adok neked egy újabb interjút. – A lány kedves félmosolyt dobott a férfi felé, majd felállt. – A cikket látni szeretném, mielőtt bárhova felkerül. És remélem nem fog semmit sem kitalálni rólam. Ha csak az igazság kerül bele, mindegy milyen képet fest rólam, áldásomat adom rá. – Kiment. Krisztián érdekesen érezte magát. A kép nem sokat változott a lányról, de valahogy mégsem érezte az a maró, gyomorforgató megvetést, mint az elején. A lány visszatért a cuccaival. A férfi felöltözött, és bár nem zavarta volna, ha a lány jelen van, a lány mégis kiment a konyhába addig.

Krisztián már a kabátját vette, amikor a lány megtörte a kissé feszült légkört.

  • Dohányzol?
  • Khm… igen.
  • Én nem tudom megállni, hogy ne gyújtsak rá, ha iszom. Van még egy kis bor, nem szívunk el hozzá valamit az erkélyen.
  • Hát jó!

A lány felöltözött, töltött a poharakba, és előre ment az erkélyre. Csípős hideg volt, az eső még mindig zuhogott. Elővett egy fém cigaretta tartót, és a férfi felé nyújtotta.

  • Köszönöm van sajátom.
  • Értem, de ebbe nem csak dohány van.- Krisztián felhorkantott, és levonta a konzekvenciát: erre számíthatott volna.
  • Én nem élek ilyesmivel.
  • Ez esetben kérhetek én tőled?
  • Hogyne…

Amikor a lány kivette a cigarettát hozzáért a férfi kezéhez, amitől a férfin kellemes borzongás futott át. A lány mesélni kezdett arról, hogy mennyire imádja ezt a várost, főleg esténként. Imádja a fényeket. A férfi a lakásból kiszűrődő fényben egy pillanatra rajta felejtette a tekintetét a lányon, ahogy az lelkesen magyarázott, de észhez térve megacélosította magát. Persze még mindig képtelen volt elhinni, hogy egy ilyen finom, kedves arcú, barátságos, nyugalmat és békét árasztó ember, hogyan pornózhat. Az meg főleg bosszantotta, hogy ő ettől nem tud elvonatkoztatni. Ez a lány az, ami: egy prosti, aki még közszemlére is teszi a kurtizánságát, kár ezen mit szépíteni. Világ életébe lenézte azokat a nőket, akik az élvezet után futnak, mert egy nőnek legyenek erényei és tartása, miért nézne erre a lányra más szemmel?

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés