Krisztián az asztalánál ült, és végre a Tornswall ügyön törhette a fejét, amikor egy biztonsági őr a portáról odajött hozzá.

  • Itt egy nő, és mindenáron veled akar beszélni.
  • Ki?
  • Azt mondta, hogy valami Anita. – Krisztián gyomra összeugrott. Talán kár volt átadni a cikk megírását munkatársának. Azonnal felpattant, és az őr után ment. A liftből kiszállva meglátta a lányt. Sokkal csinosabb volt, még egy halvány smink is volt rajta, de még mindig nem az a pornós díva, akire számít az ember.
  • Hogy te mekkora szemét vagy! – támadt rá egyből a nő.
  • Miért? – félve kérdezte meg, hiszen fogalma sincs a munkatársa mit írt. A nő elővette a telefonját, nyomkodott rajta, majd olvasni kezdte:
  • „A Királynő pont olyan kívánatos volt, mint a filmjein. Alig tudtam türtőztetni magam az interjú alatt. A búcsúnál viszont megkönyörült rajtam. Már az ajtóban álltam, amikor visszahúzott, és megmutatta mitől ő a királynő. Egy igazi előkelőség, aki elfoglalta a helyét a trónon. Életem legjobb élménye volt. Éljen a királynő!” Ezt mégis hogy merészelted. És nem azt mondtam, hogy látni akarom a cikket a megjelenés előtt? Ez egy rohadt szemét húzás volt! Egyáltalán nem volt köztünk még csak szexuális feszültség sem. – Erre a férfin átfutott a hideg. Hazugság lenne azt állítani, hogy benne nem volt szexuális feszültség. Persze ettől még nem kell erről beszélni, de az, hogy a lány nem érzett semmit, az egy kicsit fájt neki.
  • Sajnálom, mindent el fogok követni, hogy helyre hozzam a hibát!
  • Akkor most tedd! Addig maradok, amíg ez a cikk el nem tűnik!
  • Értettem. – Krisztián sarkon fordult.
  • Ne kelljen a feletteseidhez mennem! Hallod!
  • Hallom…- morogta félhangosan, és átkozta a napot, amikor megbízott az élvhajhász kollégájában. Felérve rögtön neki is esett.
  • Rád aztán lehet számítani! Mit hazudoztál össze- vissza.
  • Te mondtad, hogy kívánatos volt, és hogy életed legjobb dugása volt.
  • De azt is mondtam, hogy ne írd meg, te barom. És miért tetted közzé addig, amíg el nem olvasom?
  • Bújtad a Tornswall ügyet.
  • Na, ne mondd! Most kezdhetek mindent elölről! Nagy segítség vagy, mondhatom. Semmi hasznom nem volt abból, hogy megtömtem neked azt a libát.
  • És a fülesem?
  • Zsákutca volt. Mindenki tudta, hogy felszámoltak egy zúgkupit. Azt meg, hogy ez is Tornswall azt nem bizonyítja semmi.
  • Most mit csinálsz?
  • Újra írom a cikket!
  • Azzal a főnökhöz menjél. Imádta.
  • Akkor húzz el a főnökhöz, és közöld vele, hogy a sztori fals, és a nő itt várja lenn, hogy levegyük. – a munkatárs azonnal felállt a helyéről, és elindult. Krisz már javába a cikket olvasta, így nem is figyelte, hogy merre.
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés