A megbeszélt ebéd nem jött össze. Hatalmas hóvihar borult a városra, ami megbénította a közlekedést, és Anita írt egy sms-t, hogy tegyék át egy másik időpontra. Krisz valamiért egyszerre volt csalódott és megkönnyebbült. Az ünnepekig végül nem találtak olyan időpontot, ami mindkettőjüknek megfelelne.

Karácsony táján is a cikk háttéranyagán dolgozott Krisztián két családi program között. Nyughatatlanul hajtotta a végső cél: letudni ezt az ügyet, végre leleplezni Tornswallt és nagyon sikeres, híres és gazdag újságíróvá válni. Mindennél jobban vágyott arra, hogy Torswall után nyomozzon ilyen behatóan, hogy az ő életét deríthesse fel ilyen részletességgel, és hogy az ő titkait találja ki, de neki csak ez a nő jutott.

Míg a Szilveszter másoknak a bulizást, barátokat, mulatságot jelentette, Krisz úgy döntött, hogy otthon marad. A nagyszülei is és az apja is hivatalos voltak egy- egy buliba, így végre csak az övé volt a lakás, ami még sosem fordult elő vele, mióta csak él. Azt hitte élvezni fogja, de nem így lett. Hiába ült le a gép elé dolgozni, nem jött egyetlen gondolat sem. Arra gondolt, hogy felhívja Anitát, hogy telefonon kérdezgesse a cikkel kapcsolatban, de végül győzött a józan ész, hogy ezt, ilyenkor nem teheti meg. Az övék munkakapcsolat, és a Szilveszter nem a munkáról szól. Ha viszont teljesen őszinte lett volna magához, amit ő szinte sosem tesz, akkor félt is beszélni Anitával. Összezavarta a gondolatait az a felelőtlen céltudatos nő, az az ártatlan céda, az az érett kislány, az a pajkos domina. Ki ő valójában? Hogy lehet ennyi képet egy személyhez kötni? Mintha nem is egy, hanem egyből hat nőről lenne szó. Csoda hát, hogy így össze van zavarodva ő maga is?

Vágy támadt benne, hogy fel hívja valamelyik barátját, csak hogy beszélgethessen velük, de mivel mindenki egy bulin van, és azokra a bulikra ő is hivatalos lett volna, mégis mindet visszamondta, ezt sem tehette meg.

Hogy gondolatait összeszedje, felbontott egy sört, lekapcsolta a villanyokat, és a szobája ablakából nézte a várost, és a városra boruló egyre növekvő ködön játszó fényeket, és hallgatta a néha fellőtt tűzijátékok pukkanását, meg a parti trombiták visítását. Érdekes érzések kavarogtak benne, magányosnak érezte magát, de senkinek a társaságára nem vágyott. Alapvetően magányos farkas ő, akinek eddig elég volt ablakból nézni a világot, most mégis hiányérzete támadt. Valami olyasmire vágyott, amit még ő maga sem tudott megfogalmazni. Valamit Anita öntudatlanul felébresztett benne, amit ő évekkel ezelőtt bezárt magába, akkor azt hitte örökre.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés