Krisztián újult lendülettel vetette bele magát a Pornó Királynő utáni kutatásba. Egyszerre akart valami mocskos dolgot találni, amitől egy életre elmegy a kedve a lánytól, hogy csak undorral tudjon ránézni és rágondolni, ugyanakkor valahol remélte, hogy nem alaptalanul kezdi megkedvelni, hogy nem puszta vonzalom, amit érez iránta.

Aki keres, az talál, szokták mondani. Krisztián előtt fekvő élettelen adathalmaz, információ hiányában nem mondott neki semmit. De némi utánajárással rájött, hogy nő ebben a szakmában még nem jutott ilyen magasra. Vannak producerek és rendezők, társtulajdonosok, csendestársak is, de egyedüli teljhatalmú tulajdonosként egyetlen nőt sem talált. Felhívta az egyik barátját, aki tudta, hogy feleségével együtt igazi pornórajongók, sőt többek annál, mert a színfalak mögé is szeretnek belátni, hátha alá tudja támasztani az elméletét. És tényleg! Saját maga is meglepődött, hogy még a sokat látott és halott barátja sem tudott ellenpéldát az állításra. Ezen kívül még egy feltevést is alátámasztott: a Pornó Királynő a legeladottabb, legtöbbet letöltött, legnézettebb, legkelendőbb pornóáru manapság, ami nagy szó az ingyen pornó, a webszex és az alkalmi társkeresők korában. Amikor megtudta a barát, hogy Krisz ismeri a lányt, minden áron szeretette volna, hogy bemutassa neki. Krisztián most kivételesen nem a szokásos „istenem, de primitív vagy” érzéssel rázta le, hanem kifejezetten undorodott a gondolattól, hogy a barátja a lányra csorgassa a nyálát. Az már biztos volt, hogy végre megtalálta a cikk gerincét, csak azt nem tudta, hogy ebből a középszerű információból hogyan kreál szenzációt.

Krisztián nem tudott január 3. –nál tovább várni, felhívta a lányt, hogy valamikor szeretne vele találkozni. A lány 5.- én reggel kilencet mondott. A telefonbeszélgetés alatt elég távolságtartó volt, ami rosszul esett Krisztiánnak a legutóbbi beszélgetésük tükrében, így a maradék két napban nehezen tudott ettől elvonatkoztatni.

Végre eljött a megbeszélt dátum. Krisztián igyekezett a legjobb formáját hozni, és már jóval 9 előtt ott volt a kávézóban. Amikor eljött a kilenc óra különösen izgatott lett. A nő még nem késett egy percet sem eddig, ehhez képest 10 perccel később sem bukkant fel sehonnan. A telefonját próbálta hívni, de ki volt kapcsolva. A munkahelyének a „titkos” számát is kiderítette, így az következett. Ezen a vonalon sokkal gyorsabban mentek a dolgok, mint személyesen, valószínűleg azért, mert ezt a számot csak az igazán fontos ügyfelek ismerik, így aki ezen a vonalon a telefonba szól, az csakis indokolt ügyben keresheti a Királynőt. Kedvesen közölték Krisztiánnal, hogy ma még nem jött be, és nagyon valószínű, hogy a közeljövőben nem is fog. Krisztián elhatározta, hogy még egy öt percet vár, és hazamegy.

Várakozás közben mégis olyan dolgok felé kalandoztak a gondolatai, hogy a lány elkeseredve próbál ideérni, de eltört a telefonja, meg busz után, vagy taxi után fut, de nem éri el, mert letörik a magas sarkújának a sarka. Persze elég nagy hó volt már, ezért kicsi az esélye, hogy magas sarkúba jön. Aztán arra gondolt, ami a videóban volt, ahogy a nő egyedül sétálgat az utcán, és valaki követi. Ugyan fényes nappal van, de akár valami baja is eshetett.

Amikor eltelt az öt perc, akkor ugyan fizetett és elhagyta a kávézót, de pár lépés után irányt váltott, és nem haza ment, hanem Anita lakásához. Tudni akarta, hogy a lány rendben van-e, és ha otthon sem találja, akkor szólnia kell valakinek, hogy kerítsék elő. Talán tényleg bajban van. Felelősséggel tartozik érte, hiszen vele volt megbeszélt találkozója, vagy… igazából Krisztián maga sem tudta miért olyan fontos neki, hogy tudjon a lányról, mert normális esetben még egy bunkó sms-t is küldene neki, hogy érezze magát a lány rosszul, amiért nem ért oda időben és valószínűleg többet nem akarna leülni vele beszélni. Az eszével tudta, hogy nem normális, amit tesz, és nem rá vall, de a lába vitte előre hajthatatlanul.

Amikor a lakótömbhöz ért egy néni pont akkor ment be az ajtón, és tartotta az ajtót Krisztiánnak, aki megköszönés nélkül elviharzott a néni mellett. Elgondolkozott azon, hogy csengessen-e, de aztán inkább szelni kezdte a lépcsőket felfelé. Megint majd a tüdejét köpte ki, mire felért, de összeszedve magát bekopogott az ajtón. Nem hallatszott semmi odabentről, ezért a csengőt nyomta meg.  Végre hallatszott egy ajtónyitás odabent. Krisztián szívéről óriási kő esett le. Megnyugodott, hogy a lánynak nincs baja. Ugyanebben a másodpercben harag is gyúlt benne, amiért felültették, és azt tervezte, hogy keményen leteremti a szemtelen nőszemélyt a lábáról.

Amíg az ajtóban matattak a kulccsal, megállt a lift azon a szinten, és Krisztián önkéntelenül oda nézett, ahogy kinyílt az ajtó. Egy mandula szemű lány volt, óriási csomagokkal. Visszakapta a fejét, amikor kinyílt az ajtó, és Anita teljesen rendezetlen, álmos fejét látta maga előtt, aki sajnálkozó tekintettel nézett rá.

  • Ne haragudj! Most látom, hogy mennyi az idő. Totál elaludtam. Ne haragudj, tényleg! Szia! – a fiú hirtelen azt hitte tőle köszönt el, de aztán látta, hogy a lány nem rá néz. A ferde szemű csaj nézett rá értetlenül.
  • Szia! Elvinném őket, ha nekem már nem kellenek…
  • Haha! Gyere be! – Udvariasan arrébb terelte Anita Krisztiánt, mire a lány a lakásba ment, és megszólalt valami ázsiai nyelven.
  • Kihez beszél?
  • Nem fontos! Adj egy órát, és a tiéd vagyok! Vagy beszéljünk meg későbbre egy időpontot. Esetlen egy másik napra. Jaj, ne nézz rám úgy, mintha te sosem követtél volna ilyen főben járó bűnt, hogy elalszol, és lekésel valamit. – Krisztiánnak ez a kijelentés különösen fájt. Itt most nem valamit késett le, hanem egy vele megbeszélt találkozót. Ami neki fontos volt, nem igaz, hogy a lánynak nem! Pedig ezek szerint cseppet sem.
  • Megvárlak itt!
  • Az nem túl jó ötlet! – Krisztián hunyorgott egyet.
  • Most érek rá! Ne húzd az időmet! Van más munkám is!– Tette egyértelművé a kijelentését. A lány zavartan nézett a fiúra, és méregette egy darabig, majd elállt az ajtóból.
  • Rendben! Adj egy órát, nagyjából!- Majd becsukni készült az ajtót, mire Krisz kiakadt.
  • Nem mondod komolyan, hogy itt az ajtóban akarod, hogy megvárjalak!- Anita tekintete távolivá vált, úgy válaszolt.
  • Ha nagyon akarsz, gyere be! A konyhába megvárhatsz! – A nagyszoba felől hangok szűrődtek ki, amire Krisz kíváncsi volt, de Anita útját állva próbálta a konyha felé terelni. Krisztián szigorú tekintettel nézett rá, amire a lány lemondóan elment előre a konyhába. Krisz nem hitt a szemének. Ami a szeme elé tárult, még a legvadabb fantáziájában sem feltételezte volna: 6 „japó” feküdt a szobában, eléggé alul öltözve, konkrétan totál meztelenül. Kettő a földön feküdt takarókon meg plédeken, kettő a kanapén, egy az egyszemélyes fotelben aludt a lábát a kisasztalra téve, egy pedig egy széken aludt a kanapé támlájára támasztott fejjel. A lány, aki az imént bejött, próbált hozzájuk beszélni, keltegetni őket, de eléggé ki voltak ütve.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés