Krisz legszívesebben azt mondta volna a lánynak, aki megdöbbenten meredt rá az iménti kijelentése miatt, hogy sírva elmenekül innen és eszébe sem jut szexelni még vagy 10 évig.

  • Hány éves vagy egyáltalán?
  • 16 és fél.
  • 16? Azt a mocskos kurva életbe! Neked még barbiznod kéne, nem faszt szopnod!
  • Már elnézést… – belefojtotta a szót a lányba.
  • És mennyi idős ez a hímringyó?
  • 23. – A lány kétségbeesetten nézett az ajtó felé, hogy hol van az ő nagy szerelme már ennyi ideig.
  • 7 évvel idősebb, és vagy kétszer akkora, mint te. Én nem tudom, hogy miért lett pornószínész, de elméletem szerint kis farkú pornószínészek nem nagyon vannak. Bár lehet, hogy tévedek, csak mondom.
  • Megtenné, hogy ezt abbahagyja?
  • Ugyan mit? Nem mondtam semmit!
  • Azt monda rám, hogy ribanc…
  • Ja, azt hangosan mondtam? Nem emlékszem. Biztos, csak kicsúszott. Bár megérthetnéd, hogy férfiként egy olyan csajt, mint te, simán leribancozok. Aki csak így belemegy a szexbe, aki két hét után még a szüzességét is odaadja egy sihedernek… az ribanc.
  • Amióta először megláttam bele vagyok zúgva. De mindegy is! Nem kérdeztem a véleményét!
  • Ez a baj a mai csitrikkel, hogy nem tudnak nemet mondani a faszra, akkor se, ha nem láttak még olyat.
  • Láttam már.
  • Ó, gratulálok! Egy 16 és fél éves ribanc vagy. Szép jövőt jósolok neked. A csávó szétkúr miközben te visítasz, belerángat a pornózásba, a családod kitagad, a sulit otthagyod. Lesz pár jó éved, megkúrnak párszor úgy, hogy azt sem tudod, merre van az előre, majd felcsinál valaki, és egyedül hagy. A gyerekszülés mellett is dolgozol, és fasszal a szádban fogod felvenni a telefont akkor is, amikor a gyereket óvónénije felhív, hogy a gyerek rosszul van. A gyerek az iskolában megtudja, hogy nincs Mikulás, hogy nem ehető a papír és hogy az anyja kiverte már minden gyerek apukájának. Végül miután párszor behívatnak, hogy a gyereked verekszik az őt csúfoló gyerekekkel, miattad, úgy döntesz, hogy megállapodsz. Egy elvált apuka hajt rád, akinek valami hihetetlen undorító perverziója van, és tele van a teste ragyákkal, de nincs más választásod, hozzámész, mert a gyereknek család kell. Megpróbálsz kispolgári életet élni, de minden nap azon gondolkodsz, hogy leugrassz az tetőről vagy felkötöd magad a szárítókötélre. Aztán a gyerek, amikor kamaszodni kezd, újra szembesül azzal, hogy a kamasztársai mind látták már az anyját szexelni. Meggyűlöl, kiabál veled, és te mérgedben hozzá vágod, hogy ő is egy forgatáson fogant. Az undorító testű pasi gyerek miatt nyüstöl, úgyhogy hagyod magad felcsinálni. Megpróbáltok normális életet élni, de amikor gurulsz 9 hónaposan a te nagy gyereked elköltözik és közli azt, amitől te mindennél jobban féltél: talált valakit, akinek isteni a teste, és ráadásul tapasztalt is, mert pornózik. És ő szerelmes… és bármit megtenne a szerelméért. Te meg csak zokogsz majd, hogy megbántad az egészet, és ha tehetnéd, visszamennél szólni a 16 és fél éves énednek, hogy ne feküdjön le egy olyannal, akinek az egyetlen erénye, hogy jól néz ki, mert ribanccá tesz, és ezt nem fogod tudni lemosni magamról soha.
  • Ki maga? – Nézett rá Krisztiánra megvetően a lány.
  • Egy olyan pasi, aki messziről kiszagolja a ribancokat… – megjelentek Anitáék az ajtóban, erre Krisz elhallgatott. Anita várakozóan nézett rá, hogy fejezze be, és biztatóan még mosolygott is rá. – … első csajom is egy kibaszott ribanc volt. Az első alkalommal is úgy szopta le a faszom, mint egy porszívó. Amíg belevertem az 2 másodpercig tartott. Nekem nem volt fontos, csak azt láttam benne, hogy megvolt, és minél előbb el akartam mesélni a haveroknak. Először rosszul éreztem magam, amikor a szemere vetette, de rájöttem, hogy egy srác ennél több figyelemre nem képes. Ha bekapcsol a kémia, kikapcsolt az ész. – Kínos csend telepedett közéjük. Igazából csak Krisztián érezte a beszédét elrettentőnek, mindenki más szánalmasnak érezte, ezért váltottak egy szánakozó pillantássorozatot kínos csend közepette, majd Anita megtörte a csendet.
  • Na, menjünk!

A fiatal lány ekkor furcsa pillantást vetett Kriszre, miközben a fiú megfogta a kezét, és finoman húzni kezdte az megfelelő irányba. Krisz ekkor eltátogta jól leolvashatóan: RIBANC, mielőtt a lány is eltűnt volna a konyhaajtóban.

Anita pár másodperccel később visszajött, és lesajnálóan megkérdezte:

  • Te nem jössz? – Krisztián nem is gondolta, hogy mennie kéne.
  • Hát… jó!
  • Azt hittem megoldod…
  • Mit?
  • Hogy normálisan beszélsz a csajjal, mint egy felnőtt.
  • Mi közöm hozzá? Csak egy ócska kis ribanc. Ez való neki. – Anita lehajtott fejjel indult el a kijárat felé.

Amikor meglátta a tapétával teljesen megegyező mintájú ajtót Anita hálószobája mellett így nyitott állapotában, megértette, hogy miért gondolta eddig, hogy a lakásra két szobás. Belépett a kicsi helyiségbe, ahol egy ovális alakú piros franciaágy, díszes párnák és érdekes fényű lámpák fokozták a hangulatot.

A helyiség plafonig be volt vonva fehér műbőrrel, méghozzá párnázva, mint egy kanapé, úgyhogy az egész szoba olyan volt, mintha felhők közé tették volna, érzésre és látványra egyaránt. Bár fényes nappal volt, az ablakból nem jött be fény, üveg helyén egy óriási tükör volt, ami egy sötét függönnyel eltakarhatóvá vált. A szoba négy sarkában a négy kamera alig volt észrevehető.

A negyedik kamerát éppen akkor vette elő Anita az ott található beépített szekrényből, ahol végeláthatatlan holmirengeteg volt zsúfoltan, de rendszerezve. Megmutatta, hogy lehet kitámasztani, és mozgathatóvá tenni, a testre rögzíteni, és teljesen összecsukni, aminek így teljesen sima hosszúkás henger felülete volt, letagadhatatlan, hogy mennyire hasonlított így egy férfi testrészre. Krisz nem bírta megállni, hogy nem fogja kézbe. Egy apró kis gombbal, ami tökéletesen befedett a bőrszerű anyag, még fényt is lehetett kapcsolni vele. Krisz elvörösödött, amint rájött, hogy milyen nagy kedve támadt ezzel leskelődni egyet, és inkább visszatette a kamerát az ágyra.

Anita közben az ágyra dobott pár vékony és furcsa alakú vibrátort, miután leellenőrizte, hogy működnek- e, majd különböző vékony rudakat és egymás után fűzött golyókat is, miközben halkan olyanokat motyogott, hogy “Ez is jól jöhet. Ezt mindenképpen próbáljátok ki. De ezzel kezdjétek, jó töki? Ezt is iderakom hátha.”

Végül elővett egy bilincset, és szemöldökét húzogatva nézett a fiúra. Az szemét forgatva, odaadta neki az egyik csuklóját, majd miután ráhelyezték hagyta magát odavezetni az ágy mellé. Anita látszólag a semmiből felemelt az ágy mellett végigfutó rácsot, valamit beakasztva rögzítette, és odabilincselte hozzá a fiút. Aztán egy kicsi bőrszínű valamit adott a fiúnak, aki gyakorlott mozdulattal helyezte azt a fülébe.

  • Ő nem kap? – méltatlankodott a fiú.
  • Neki nincs rá szüksége!- csapott srác fenekére Anita, sokkal inkább fegyelmezve őt, mint játékosságból. A lányhoz fordult. – Végig van lehetőséged meggondolni magad. Ha azt mondod, hogy nem, vagy ha ellenkezel, neki el kell téged engednie. Ha nem úgy történik, mi itt vagyunk. Ha fáj, szólj! Szakértő kezekben hidd el, korántsem fájdalmas a dolog. Ha egy kicsit is rossz, szólj neki. Megértetted? – A lány ijedt volt, de nem felelt.
  • Miért kell a bilincs?
  • A kis töki hajlamos rá, hogy ne értse meg a ’nem’ szó jelentését. Volt már rá példa!
  • Egyetlen egyszer… kb. 4 éve… – morogta a töki.
  • Nem számít! Nekem most az a feltételem, hogy ő meg legyen valahogy fékezve.
  • Én meg érted bármit megteszek, édes virágszirmom. – Villantotta ezer wattos mosolyát a lányra, majd kacsintott egyet, mire a lány elpirult, és a földre vetette a tekintetét.
  • Azért azt tudnod kell, hogy a selyemfiúd nagy híve a barlangszexnek.
  • Majd meglátod milyen jó lesz! – Mondta a fiú vággyal telt hangszínnel. A lány zavartan nézett Anitára.
  • Az mi?
  • Ez!- tette oda az ujját a selyemfiú a lány farmernadrágjának hátsó felére. – Ha már egyszer csinálok valamit, csinálom rendesen. Nem végzek félmunkát, mindent felfedezek. Nem hagyok semmit sem érintetlenül. Élvezni fogod, csak bízz bennem!– Anita erre a végszóra sarkon fordult, és kilegyezgetve a szobából Krisztiánt, becsukta maga mögött az ajtót. Visszament a konyhába, bekapcsolta a laptopját és leült.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés