Éjfél előtt pár perccel végzett Krisztián az új cikkel, és azonnal el is küldte. Őrlődött egy kicsit, hogy nincs-e túl késő egy híváshoz, de megpróbálta, hátha. Hosszasan csengett ki, mire végre beleszólt Anita álmos, kissé rekedt, de még így is csengő hangja.

  • Szia Édesem! Mondjad, mi újság?
  • Reméltem, hogy még nem alszol, de úgy hallom ez nem jött be. Majd holnap visszahívlak.
  • Ugyan már! Engem folyton felébreszt valaki, mert nekem nincs időbeosztásom. Egyszer jó lenne este aludni, és nappal fenn lenni, de a sötétség teremtményei ne panaszkodjanak.
  • Te mondtad, hogy nem kurvázhatlak le. Te meg magadat igen?
  • Édes vagy. Szeretek az lenni, ami vagyok. Pozitív értelemben az lenni, amit te negatív értelemben használsz, és csak ezért nem tetszik, ha mondod. Az éjszaka teremtménye vagyok, ez tény. Ha leszáll az est, ha a félhomályban tevékenykedek, úgy érzem, hogy erősebb vagyok. Nappal bármilyennek is tűnik valami, az igazi arcát az éjszaka mutatja meg. Ez átvitt értelemben és konkrétan is igaz, emberekre, dolgokra, véleményekre.
  • Szeretem, hogy mindig mindenre van valami elméleted. Még akkor is, ha nem értem igazán, hogy mit akarsz mondani. Bár sejtem, hogy ez rám is vonatkozik.
  • Nem baj. Akkor inkább befogom. Sok embert idegesít, hogy okoskodok egyfolytában.
  • Abba nem mert hagyni! – Anita belekacagott a telefonba.
  • Jó érzés hallani, hogy van még, akit érdekel a mondandóm.
  • Sosem gondoltál arra, hogy tovább tanulj? Hogy többre vidd?
  • Az érettségit színjelesre tettem le, annak ellenére is, hogy már a pornózás mellett, estin csináltam meg. Aztán jártam is egyetemre egy darabig, jogra. Többnyire jól teljesítettem, bár a bulik és a tivornyák néha meglátszottak a jegyeimen. De nem ezzel volt a gond. Kiderült a szakmám, és a dékánnal való kínos beszélgetés után jobbnak láttam magamtól elhagyni az egyetemet. Aztán újra próbálkoztam filmrendező szakon. Oda már két évig jártam, és előre közöltem, hogy mivel foglalkozom, nehogy gond legyen. Azonnal éreztem, hogy a csoporttársaim kiközösítettek. Nem élesen, csak úgy tartották a távolságot tőlem. Magányos voltam, de folytattam az utamat. Aztán egy vizsgán a padba, ahol ültem, beszórtak egy csomó puskát, én meg nem vettem észre. Ők szóltak a tanárnak, aki a dékánnak, és mivel eleve nem örültek volna, ha egy olyan diák, mint én náluk diplomázik, ezért kaptak az alkalmon, és kirúgtak.
  • Egy puskázás miatt? Ezt el sem hiszem! Nagyon sajnálom!
  • Ne tedd. Az életben semmi nincs véletlenül. Lehet, hogy király jogász lettem volna, vagy isteni filmrendező, de igazán egyik sem én lettem volna. Bár néha ezért húzódnak elénk a falak, hogy ledöntsük őket, többnyire azért, mert jelzik, hogy erre nincs utunk. Sokat tanultam az egyetemen töltött idő alatt, és hálás vagyok mindenért, ami ott történt velem.
  • Bánom, hogy ma nem jutott időm előbb rád. Most szívesen átölelnélek.
  • Vigasztalásból?
  • Inkább azért, hogy érezzelek.
  • Még átjöhetsz.
  • Hát… mire felöltözök, meg odamászok, alig lenne időnk egymásra, már mehetnék is dolgozni. A reggeli értekezletet nem hagyhatom ki többet, mert már utaznak rám. De legalább kapunk kávét meg reggelit közben.
  • És utána szabad vagy?
  • Dehogy… Rengeteget dolgozom, és az esetek többségében haza is hozok a munkámból. Mint például ma.
  • Izgi, hogy rólam írsz. Egész nap én járok a fejedben. Ez olyan romantikus.
  • Romantikus?! – háborodott fel nevetve – Nem tudtam, hogy a romantikához is értesz.
  • Pedig az a fő specialitásom!
  • Eddig azt hittem, hogy a herék felszeletelése a specialitásod.
  • Egy herét sem szeleteltem még fel egyébként, de való igaz, a filmeken nem épp a romantikus oldalamat csillogtatom. Mondjuk, azért van közte, de nem az a jellemző. Hozzá kell itt tennem, hogy nem minden az a valóságban, mint ami a filmen annak tűnik. Az érzékek stimulálása, a biztonságérzet az majdnem mindenhol jelen volt, attól függetlenül, hogy milyen szerepet játszottunk.
  • Az a japán csóka… aki követ, te meg lecsapsz rá… ő élvezte?
  • Ó mi az, hogy… Valójában nem rám írták a forgatókönyvet, de én akartam eljátszani, és küzdenem is kellett érte rendesen. Szerette, ha megalázzák, ha a nő irányít, akart fogoly lenni. És tudom, hogy nem kellene neked erről beszélnem, de… ő isteni volt. Valahogy egy hullámhosszon voltunk, hihetetlenül élveztük mind a ketten a közös munkákat.
  • Több is volt?
  • Négy, vagy öt… Már nem emlékszem pontosan. De ne haragudj, hogy szóba hoztam. Nem lehet neked kellemes ezeket hallgatni.
  • Igazából engem is meglep, de most nem zavar. Sőt így kicsit nyugodtabb is vagyok, hogy ezt tudom.
  • Hát ez érdekes fejlemény. Tetszett az a film?
  • Hm… valahogy annak ellenére, hogy nem tetszett, volt benne valami.
  • Érdekes lehet kívülről látni az eseményeket. Sosem ugyanaz, mint belülről megélni. Eleve nagyon tetszett a srác, és ezen a filmen valóban kibontakozhatott a pornó királynő. És jó színész is volt. A legtöbben kiesnek a szerepükből, ő nem.
  • Na jó, ne beszéljünk erről, mert kezd felállni a farkam.
  • Nem zavar, hogy erről beszélek, és még be is gerjedsz? Hol van az igazi Krisztián, és mit tettél vele?
  • Te tüntetted el az igazi Krisztiánt, úgyhogy szégyelld magad! Bemegy hozzád egy jóra való szemétláda, és te selyemfiúvá varázsolod! – hangjában vidámság volt.
  • Hiányzik a régi Krisztián? Mert ha kell, visszaadom!
  • Áh… inkább tartsd meg! Egy seggfej volt! – nevette el magát. Anita majd kicsattant a hallottaktól, de leplezte az örömét. Várakozó, meghitt csend telepedett közéjük.
  • Mennyire vagy álmos? – törte meg a csendet Anita.
  • Nagyon is éber vagyok.- A hangján szinte hallani lehetett, hogy vigyorog.
  • Mi az, amit most a legszívesebben éreznél? Egy dolgot mondhatsz, és az nem lehet a szex.
  • Törődés. De nem az a babusgatás. Inkább ilyen kihasználásos szeretet.
  • Kihasználásos? Egy éjszakás? – Anita elképedve pillogott a sötétbe. Érezte ő, hogy a fiú kibontásra vár, de ez túl szép, hogy igaz legyen.
  • Igen. – Nyögte ki Krisztián kelletlenül, és érezte, ahogy erre a szóra mérhetetlen vágy önti el.
  • Az nem erkölcstelen?
  • Te kérdezted! – kuncogott Krisztián próbálva úrrá lenni az egyre inkább elhatalmasodó vágyán. Anita hallgatott. – Ha itt lennél, most megmutatnám a lompost. – Mondta játékosan. – Anita erre csak egy apró nevetésfélével reagált, majd komolyan folytatta.
  • Hallani szeretném a szádból. Erkölcstelen, vagy nem?
  • Nem erkölcstelen. Jelenleg legalábbis úgy érzem. – Anita nem hitt a fülének. Próbálta elviccelni a dolog élét, de bizony ő maga sem értette miért ez a nagy változás.
  • Győztem!- Kiáltott fel, de azonnal folytatta is. – Oké, lépjünk tovább.
  • Ez nem ér! – Nyafogott mosolyogva Krisztián! Örült annak, hogy legyőzték, és rosszul játszotta az ellenkezőjét. – Ajjj! – Játszott rá még a műfájdalmára. – Anita megint csak egy zárt szájas „hühm”- nyi nevetéssel reagált. Aztán máris folytatta ez előbb megkezdett beszélgetést.
  • Pontosan a tested melyik pontján szeretnéd, ha hozzád érnének most. Nem lehet a farkad!
  • A nyakam. – Amikor Krisztián végiggondolta, hogy mire vágyik még semmilyen reakciót nem érzett. De amint kimondta, azonnal végigfutott a testén egy újabb irányíthatatlan vágy tömeg, mintha valaki tényleg hozzáért volna. Behunyt szemmel élvezte, ahogy elöntik ezek a hormonok. – Vagy a pocakom. Szeretem, ha a hasamat simogatják.
  • Mondjuk, ha valaki most kézzel végigsimítaná a pocakod, és belecsókolna a nyakadba, azt élveznéd? – Anita hangja, és a hallottak olyan erős hatással voltak Krisztiánra, hogy el is kellett tartania telefont a szájától, hogy felnyöghessen.
  • Könyörgöm pucsíts be es kapaszkodj meg valamibe. – Nevette el magát zavarában.
  • Már pucsítok is, de nem vagy itt. – Nevetett játékosan Anita.
  • De kemény lennék most… És hangos – Állapította meg próbálva visszanyerni az önuralmát.
  • Keményen megdugnál? – Adta alá a lovat Anita, akit felizgatott Krisztián lelkesedése.
  • Van olyan, hogy valaki durván szeretné.
  • Volt már rá példa, hogy így csináltad?
  • Nem minden szex egyforma. Volt olyan, amelyik nagyon vad, kemény és hangos volt. Volt úgy, hogy foltosra pakoltam az exemet, annyira bepörögtem.
  • Foltosra, az milyen? – Hüledezett nevetve Anita. Közben azon gondolkodott, hogy Krisztián látszólagos prűdsége mennyire álarc volt, és hogy mennyire megdöbbentően felszabadítja, hogy most nem kell korlátok között vergődnie.
  • Egy nagy piros folt. – Anita elnevette magát. Nagyon jót tudta, hogy ez nem egy nagyon ritka dolog.
  • Áh! És milyen érzés volt?
  • Mikor csináltam isteni, utána meg bűntudatom volt, hogy ez már nagyon durva. Úgy viselkedtem, mint egy állat. – Szóval a vadság már előtört belőle, de bűntudattal párosult. Érdekes.
  • Fájt is neki?
  • Igen, de tűrte, mert nem volt más lehetősége.
  • Miért? – egyre érdekesebb.
  • Beindultam, és… Dugtam.
  • Nem is akart előtte szexelni veled?
  • De, de. Általában finom vagyok… De van, amikor rám tör…ez… Főleg orálnál. Hál isten picike farkam van. Nem tudom mi váltja ki, és hogy most miért tört rám ez az érzés, de most is durva lennék.
  • A vágy, szívem! – csengett a telefonba Anita hangja, mire Krisztián óriási megkönnyebbülést érzett. Sosem gondolta volna, hogy egyszer lesz olyan, akinek erről beszélhet, aki nem ítéli el, aki nem ítélkezik felette. De hamar elkedvtelenedett.
  • Pedig te meg sem érdemled, hogy állattá változzam. Rendes és cuki vagy.
  • Nem bántani akarsz, csak rendesen megrakni. És én pechedre szeretem a kemény szexet. – Krisztián el sem hitte, amit hallott, de Anita nem várta meg, amíg erre reagál. – A barátnőd ezek szerint nem szerette. Nem kérdezted meg tőle, hogy milyen volt?
  • Nem. Láttam az arcán, hogy mi van. Elnézést is kértem tőle, és nyomtunk egy finomat. Kinyaltam rendesen, és nem volt gond. Viszont ő is tudott vad lenni, például az orált szerette vadul. Megfogtam a fejét, és ami belefért. – Anita elhallgatott egy pillanatra. Krisztián vad izgalmán nehezen tudott uralkodni, így a szavain is egyre nehezebben.
  • Hogy érzed? Megkapja tőled a szexpartnered, amire vágyik? Figyelsz rá annyira, hogy ne legyen neki kellemetlen élmény?
  • Én nagyon finom és odafigyelő vagyok, hosszú előjátékkal, csókkal, suttogással a fülecskébe, nyögdécseléssel, illatgyertyával, s a többi. – Elhallgattak mind a ketten. Krisztián, ha tehette volna, most félre tette volna a telefont, és kiverte volna, de nem akart bunkó lenni. Viszont nem tudott másra gondolni sem, csak szexszel kapcsolatos kép volt a fejében. – Bírom, amikor a makk előbújik. – Bukott ki belőle. Azonnal mentegetőzni kezdett. – Ne hari… nem tudom miért mondtam most ezt.
  • Mit bírsz benne? – Kérdezte megértően Anita. Krisztián egy másodpercig hallgatott csak, aztán elöntötte a biztonság érzés, az, hogy Anitának nem mondhat rosszat, ő mindent megért.
  • Nagyon piros, inkább vörös, mintha kicsi lenne rá a bőr. – kuncogott játékosan. Anita mosolyogva hallgatta. Aztán úgy döntött, hogy most már megkönyörül a férfin.
  • Milyen látványt szeretnél most leginkább magad előtt?
  • Egy rózsaszín nedves húsú punciét.
  • Az izgatna fel leginkább?
  • Hát… Nem. Egy tangás popsi. Pucsítva. Ahol finoman látszik a punci is. Az izgatna fel leginkább.
  • Szóval… hátulról szeretnéd? Állva?
  • Imádom! – hangszínt váltott – Tiszta eres, a farkam, csak jelzem.
  • Szóval már elővetted?
  • Alsóban alszom, van rajta egy gomb, ott könnyen kivehető.
  • De már kézbe is vetted?
  • Öhm… igen…– Enyhe szégyenlősség hallatszódott ki Krisztián hangjából. – Ha nem gond. – Tette hozzá még aggódva.
  • Dehogy gond. Mi az, ami felizgat? A nyögések? A lihegés?
  • Olyan kemény, hogy kopog… Igen, a nyögdécselés. És a fenék látványa. Imádom.
  • Tételezzük fel, hogy elfáradtál, és pózt akarsz váltani? Mi lenne a következő az álló után?
  • Lovaglás. Szemből. Közben picit csókolózni. Megpaskolni a popsit.
  • Szeretsz csókolózni?
  • Igen, nagyon…. –Krisz most már valóban nem tudott úrrá lenni a vágyain, és nem tudott reálisan gondolkodni sem. – Főleg szopás után, szinte azonnal. Lehet, hogy undi egy kicsit, de engem izgat.
  • Miért pont akkor?
  • Tetszik, hogy egyik pillanatban a farkammal smárol a másikban a nyelvemmel.
  • Akkor a szopást te a farkaddal smárolásként asszociálod?
  • Szép dolog, ha egy nő szopja a farkam, köszönetet érdemel, nem szabad undorodni a csókolózástól utána.
  • Édes gondolat ez farokkal smárolás elmélet. Tetszik a párhuzam.
  • Hu, de kívánlak.
  • Mit szeretsz érezni a kezeddel?
  • A nő testét. Minden porcikáját simizni, megujjazni, arról a nedvet lenyalni. Hajába túrva csókolózni.
  • Nedves ujjal?
  • Akár. Jó a hajba túrva csókolózni mindenhogy. Bugyin keresztül dörzsölni a puncit. A bugyi anyagán át látni a benedvesedést.
  • Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfognak az apróságok.
  • Pedig de. Attól szép ez. Szeretem, ahogy az élvezetnek az első jelei látszik az ajkakon. Apró lihegések.
  • A saját lihegésed is felizgat?
  • Az nem. Mibe vagy?
  • Pizsamába.
  • Olyanba, miben látszik a puncid vonala?
  • Sajnos nem. Egyszerű mezei pizsama.
  • Eszméletlenül kívánlak így is. –Mondta saját csillapíthatatlan izgalmán nevetve Krisz.
  • Akkor mondd el, hogy mit tennél velem. – kuncogott kéjesen Anita.
  • Megcsókolnálak, Utána a nyakadat. Simogatnálak, lassan finoman. Aztán egyre lejjebb. Ledobnánk a felsőt, és a nacit, de a bugyi maradna. A homlokodra adnék egy puszit, aztán a nózidra, a szádra, aztán a nyakadra. Közben dörzsölném a puncid. Csók a dekoltázsra, aztán vissza a nyakadra. Egyre hevesebben. Aztán finoman a melleidet venném kezelésbe. Simizve, csókolva szeretgetném. Aztán a hasadat hosszasan, lágyam, és amikor már azt hinnéd, hogy a puncid jön, vissza a nyakadra, ajkaidra. Hosszú vad csókot adnék. Aztán ujjaználak, lassan, finoman. Végül számmal csak egy szippantásra odatévednék a puncidhoz, de csak egy kicsit kiszívnám belőle a nedvet. Csak ennyi. Aztán a farkam hegyével végig simítanék a pocidon, a melleden, az ajkad előtt, hagynám, hogy egy picit bekapd. De csak egy- egy pillanatra. Aztán a puncidnál kőröznek egy picit, és egy nagyon picit betenném, és megint ujjaználak. Aztán pár perc múlva már benyomnám. Egyből tövig. És csókolózva folytatnám, míg bele nem lendülnék. Aztán egyre hevesebben, elélvezésig. Tömören ennyi. – Nevetett bele izgatott hangon Krisztián a telefonba. Anita nem felelt, csak mosolygott a telefon másik oldalán, amit Krisztián nem láthatott.
  • Elaludtál?
  • Hogyne… – ironizált, ekkor jött rá, hogy kiszáradt a szája is egy kicsit, úgy bele élte magát a hallottakba. Hihetetlen, hogy az az ember, akit hallgat, az Krisztián.
  • Tetszett egy picit?
  • Nagyon tetszett. – búgta, és kicsit bele is bizsergett. Valójában nagyon benedvesedett, de sokkal inkább foglalkoztatta Krisztián állapota, mint a sajátja.
  • Örülök. Kicsit beindultál esetleg? – puhatolózott Krisz.
  • Nem kicsit.
  • Ne kamuzz! – Anita behunyt szemmel mosolyogva vette tudomásul, hogy teste milyen állapotban van. Rájött, hogy bizony jobban be van gerjedve, mint gondolta.
  • Nem kamuzok!
  • Nedves lett? – kérdezte reménykedve.
  • Igen! – szakadt ki Anitából semmi kétséget nem hagyva a felől, hogy nagyon be van indulva.
  • De jó! Nem hittem volna, hogy ennyire begerjedsz.
  • Miért?
  • Nem tudom. Nem vagy tini. Meg nem vagy kiéhezve. Szoktál masztizni?
  • Te már most masztizol, ugye?
  • Kicsit meghúzogattam, igen.
  • Kicsit… mi?
  • Komolyan!
  • Felőlem nyugodtan csinálhatod.
  • Csak húzogatom. Különben szétdurranna. Nem vagyok olyan modortalan, hogy a füledbe élvezzek. Jó… verem, de… de nem úgy… ahogy kéne. Komolyan.
  • Pedig engem izgat, ha egy pasi magának csinálja.
  • De szívesen csinálnám rád. Persze, ha nem undorodsz, vagy bármi.
  • Mint a pornófilmekben?- Kérdezte Anita különös kíváncsisággal.
  • Hogy a nőci azt élvezi, hogy a pasi elélvez? Előtted nem szégyellem, úgyhogy én benne lennék.
  • Más előtt szégyelled?
  • Persze…
  • Zavarna, ha kiderülne, hogy ezt a vad szenvedélyes szexet, amit elmondtál, valaki végignézte?
  • Már megint kifacsarod belőlem a vallomást? Hihetetlen vagy! Oké… Bevallom…Izgat a tudat, hogy valaki megláthat.
  • És ha tudnál róla, hogy néznek másképp csinálnád?
  • Mondjuk lefilmeznék? Nem hinném. Ugyanúgy nyalnálak, vagy bármi. Ha nem kerül a tv-be vagy valahova, akkor igen. Istenem, egy perc alatt el tudnék most élvezni.
  • Élvezz nyugodtan.
  • Ahhoz nem sok kell.
  • Hát akkor csináld, szeretném hallani. Vedd úgy, hogy ott vagyok.
  • Mintha csak egy függöny mögött rejtőzködnél? Felőlem. – Krisz halkan lihegni kezdett, de még mindig visszafogta magát.
  • Jó hallani, hogy élvezed. Én imádom hallani a lihegést, engem nagyon beindít.
  • Te miért nem csinálod velem?
  • Rád szeretnék figyelni.
  • De én szeretném, ha te is csinálnád.
  • Hát jó… De nem biztos, hogy te mész el előbb.
  • Majd igyekszem. – nevetett izgatottan, és folytatta. Sokáig nem szólaltak meg, csak élvezték a másik izgatott lélegzetvételit, de a zavaron egyikük sem tudott igazán úrrá lenni. Végül Anita vette kezébe az irányítást.
  • Istenem, de jó ez. Annyira el tudom képzelni, hogy itt vagy, és engem döfködsz, hogy már szinte érzem.
  • Tudatátvitel. Rettentően kívánlak, és nagyon erősen azt képzelem, hogy veled vagyok.
  • Rettenetesen jó. Nem fogd vissza magad. Nyögj hangosabban.
  • Félek, hogy felkeltek mindenkit itthon.
  • Ne érdekeljen! Csak rám figyelj! Gyerünk… mély levegő. – Krisztián már a tudatvesztés határára került, az ajkai is beleremegtek.
  • Mondj még valamit… – könyörgött Krisz félkábán.
  • Élvezz! – nyögte Anita, és hallgatóan ő már élvezett. Az kellett neki már csak, átengedte magát a következő vágyhullámnak, és óriási megkönnyebbüléssel szabadult meg izgalmától, és teljesült be. Utána sokáig csak lihegett, és élvezte, hogy a teste tűzijátékot játszik.
  • Itt vagy?
  • Ez sokáig tartott. – kuncogott Anita kielégült hangon.
  • Csodálkozol? – viszonozta a stílust Krisz.
  • Hát, én elfáradtam.
  • Én is.
  • Akkor jó éjszakát! Hagylak pihenni.- Próbálta meg lezárni gyengéden Anita a társalgást.
  • Még ne tedd le! Szeretnék veled aludni. Hallani a szuszogásod.
  • Vagy a horkolásom… – nevetett Anita.
  • Akkor azt, nem érdekel. És holnaptól szeretnék veled aludni. Lehet?
  • Krisz ez bonyolult…
  • Oké… értem…
  • Nem, nem érted! Mindennél jobban szeretném ezt, és boldogan mondanék rá igent, de mi van, ha jön valaki, vagy dolgom van. Az neked rosszul fog esni.
  • Lehet, de nem érdekel! Veled akarok lenni. Átölelni téged.
  • Rendben! Ágyban vagy már?
  • Most húzom magamra a takarót!
  • De ha horkolsz, én kinyomom. – fenyegetőzött játékosan Anita.
  • Holnaptól már úgy sem tudod! – vágott vissza Krisz erotikus búgással.
  • Akkor jó éjt!
  • Jó éjt!
  • Köszönöm, hogy vagy nekem! – Vallotta be Anita.
  • Hát még én hogy köszönöm. Szia…- suttogta az éterbe Krisz.
  • Szia…– Azzal elcsöndesedett a vonal, és hallgatták a másik szuszogását, amíg el nem nyomta őket az álom.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés