Anita hidegen bámult ki az ablakon. Krisztián beszélt hozzá, de csak rövid szavakkal válaszolt, és az arca rezzenéstelen és kifejezéstelen maradt, a tekintete pedig hideg. Végül Krisz nem bírta tovább.

– Mi van veled?

– Semmi!- mondta halálos nyugalommal

– Zavarlak? Elmenjek, vagy mi van?

– Nem…- sóhajtott az ablak felé.

– Hát ez kurva meggyőző volt, köszi. Megtennéd, hogy legalább rám nézel? – Anita erre összeszedte magát, és odaült a Krisztiánnal szembeni fotelbe.

– Azt hiszem, hogy nem megy ez nekünk. Próbálkoztunk, de nem jön össze. Túl különbözőek vagyunk. Túlságosan nagy a közöttünk lévő távolság.

– Mi van? Ne már! Mi van veled? – Krisztián fájdalmas arckifejezéssel nézett Anitára, aki ekkor különösen meggyötört arcot vágott.

– Semmi, csak úgy érzem, hogy nem megy ez nekünk.

– Mi a baj?- váltott lágy hangnemre Krisztián, majd odament Anita mellé, és lekuporodott a karfához. – Tudom, hogy sok rosszat tettem és mondtam. De mindenért elnézést kérek tőled! Ugye tudod, hogy nem akarlak bántani. Szeretnék veled lenni. Tudod? Hm?

– Igen…

– Akkor mi a baj? Nem én igaz? Valami a melóhelyen történt? Vagy valaki megbántott?

– Tettem valami rosszat, amit nem akartam. – Krisztián egy pillanatra beleszédült a gondolatba, hogy mi történhetett, és érezte, hogy nem akarja tudni. Majd a tekintetével megkapaszkodott a padlóban annyira, hogy Anitára emelve azt újra, nyugalmat erőltessen rá.

– Ugyan, mi lehet olyan rossz?

– Nem mondhatom el.

– Nyugodtan elmondhatod.

– Nem! Még nem! Nem állsz készen!

– Nézd… megnéztem egy csomó filmedet, meghallgattam az elméleteidet, tudok a szobádról, a külön szexpartijaidról és az üzleti gruppenjeidről, de még itt vagyok. Ennél nem lehet szörnyűbb! Mondd el nyugodtan, bírom. Meghallgatlak és segítek!

– Csak azt nem érted, hogy amit tudsz rólam, az minden csak a felszín. Láttál belőlem valamit, de az még csak a felszín kapargatása.

– Felszín? Mindent megteszek, hogy minél jobban megismerjelek. Mit kéne még tennem? – Anita pár percig fájdalmas arccal gondolkodott, hogy kimondja-e a választ. Végül megtette.

– Lejönni velem a mélybe.- Krisztián, mintha nem hitt volna a fülének, összehúzta a szemöldökét, majd miközben felemelkedett és leült karfára, átgondolta a dolgot.

– Te a mélyben vagy?

– Igen Krisztián.

– Hú. De furcsa, hogy kimondod a nevem… Ööö… de egész eddig a test templomáról beszéltél, a felemelkedésről, a csúcsokról.

– Csak nagyon mélyről lehet nagy utat megtenni felfelé.

– Áh… szóval azt akarod, hogy tegyem meg azt az utat, amit te is.

– Szállj le velem a mélybe, és emelkedjünk fel együtt.

– Furcsa elméleteid vannak.

– Akaratomon kívül zuhantam le most a mélybe. Kicsúszott a kezeim közül az irányítás. És ezt sosem fogom megbocsátani magamnak.

– Mondd már el miről van szó! Úgy csinálsz, mintha megöltél volna valakit, pedig szexszel ritkán lehet ölni.

– Honnan veszed, hogy amit tettem a szexel kapcsolatos? Na, látod, ez a baj veled. Túl magasan hordod az orrod! – Krisz kissé türelmetlenül felhúzza a szemöldökét, majd nyugalmat erőltet magára, pedig dühöngeni van kedve leginkább. Viszont eddig Anita volt vele végletekig türelmes. Most pedig Anitának van szüksége türelemre. Amint eszébe jutott a mindent megmentő ötlet, mérge elillant.

– Lejjebb vigyem? – kérdezi teljes komolysággal, bár a szája sarkában már ott ült egy kis mosoly. Ha nem lett volna mérges Anita, akkor biztosan észre vette volna.

– Jó lenne… – Krisztián felállt a karfáról és Anita elé kuporodott.

– Ilyen magasságban jó lesz? – Anita nem elsőre értette meg, hogy Krisz most mire céloz, de amikor elkezdett kibontakozni egy tüzes mosoly a férfi arcán, akkor Anita rádöbbent, hogy azért tud az ő kis tanítványa meglepetést okozni, ha akar.

– Tökéletes! – mondta még távolságtartóan a nő.

– Megengedi, hogy ezt levegyem, hölgyem? – fogta meg Anita nadrágját. Anita megilletődötten, de engedelmesen magasra emeli a csípőjét, amivel enged a kérésnek. Amikor Krisz lecsupaszította a lány alfelét, a combját kezdte el csókolgatni.

– Erre semmi szükség!- védekezett szavaival a lány, és még egyáltalán nem volt tüzes hangulatban.

– Csak megpróbálok beléd életet lehetni. – Azzal finoman rálehelt Anita rózsájára.

– Van bennem élet, ne fáraszd magad.

– Jaj, te lány! Minek koptatom itt a nyelvem. – Mosolyogva nyalta végig alulról felfelé a zárt ajkakat, majd a csiklónál elidőzött egy kicsit, mire Anita megszólalt.

– Szívem! Ezzel most nem érsz el semmit.

– De… szerintem elérem a legmélyebb pontokat is. – Teljesen széthúzta Anitát, mígnem hívogatóan feltárult előtte a hívogató sötétség. A nyelvét megkeményítve benyomult, majd többször benyomult, amilyen mélyre csak tudott. Erre már Anita sem tudott közömbös maradni.

– A szex nem megoldás semmire.

– Én csak szeretném felfedezni a mélységeidet, édesem! – búgta mosolyogva Krisz, majd olyan játékosan, mintha csak egy kisfiú legózna, elkezdte felfedezni a kezével a sötét zugot.

– Hát ha már így felizgattál, hát akkor gyere! – De Krisztián a fejét rázta. Megfogta Anita két térdét, majd felemelte.

– Megtennéd, hogy itt megfogod?

– A lábam? Mit akarsz? – hüledezett mosolyogva Anita.

– Akkor nem kell! – morgott Krisz, de csak úgy tett, mint aki haragszik, mert valójában végig Anita tekintetét fürkészte, amikor az egyik kezével összefogva azokat, és a combjánál fogva a lány testéhez nyomta, miközben a szabad kezével újra felfedezte az egyre bővebb vizű forrást. Amikor kellő nedvesség ragadt az ujjára, akkor egy másik hely felé vándorolt, egy addig ismeretlen terepre tévedt, ami nem volt nyirkos. Anita az első pillanatban leállította volna, de aztán megérezte a meleg kezet, ami lágyan köröz az ijedten összehúzódott résen. Krisz néha oda-oda pillantott, de alapvetően Anita reakcióit vizsgálta.

– Mit csinálsz? – kérdezte elpirulva Anita.

– Ne nézz úgy, mintha felfedezetlen terület lenne.

– És ha nem akarom?- Nézett Kriszre a lány maximális önuralommal. Krisz nem hitte volna, hogy a lány egy igazi gátjával találkozik egyszer.

– Csak nyelv?

– Miért hinném azt, hogy nem mész tovább? – Krisz odahajolt a lányhoz, a lábát még jobban odapréselve és szenvedélyesen megcsókolta. A lány beleborzongott a csókba. Amint a fiú nyelve szétvált Anitáétól a lány szemébe nézett és komoly arccal hozzátette.

– Mostantól ne merj kételkedni bennem. Ha mondok valamit, az úgy lesz. – Kicsit lágyabban pedig hozzá tette – ha többet akarsz, akkor meg majd szólsz. – Ennyi macsóság pont bejött Anitának. Krisztián tekintetében vélte felfedezni a saját örömének visszatükröződését. Addig nem mozdult, amíg a lány azt nem mondta, hogy:

– Jó. – Akkor viszont teljes lelkesedéssel vetette bele magát a tervébe Krisz. A kezeivel a lány lábait tartotta,, míg a szájával és a nyelvével mindent felfedezett. Nagyon sokáig kellett izgatnia, hogy csak a szájával ki tudja elégíteni a lányt, de nem szegte meg az ígéretét. A lány sokáig lebegett a csúcs közelében, már- már azt hitte, hogy sosem fog átlendülni a holtponton, de aztán Krisztián sebes és pontos célzásainak köszönhetően sikerült neki.

Anita különös érzésekkel lihegett az izgalma beteljesülése után. Elkezdett egy olyan dolgot érezni, amire már régóta vágyott, de azt hitte, soha nem lehet része benne: a bizalom.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés