Krisztián

Krisztián türelmetlenül várta Anitát a munkahelye és a lakásuk közötti parknál, ahol mostanában találkozni szoktak, hogy együtt menjenek haza. Az elmúlt három év alatt a legtöbb cuki dolog kikopott a kapcsolatukból, már csak ez maradt meg, de már ezt is csak kötelességből csinálták, egyikük sem találta már olyan romantikusnak, mint az elején. Krisz arra gondol, hogy Anita szöszmötölése, meg lassú andalgása alatt ő már rég hazaért volna és már rég lezuhanyozva gépezhetne, mire a barátnője hazaesik.

Anita felé érkezvén feltűnően sántított, és kedvtelen szájra puszival üdvözölte Kriszt. Egyikkőjüknek sem volt sok kedve bájcsevegni, némán sétáltak haza. Anita érzi, hogy Krisz az aurájában van és teljes szívéből utálatot érez maga iránt azért, mert ő erre lehetőséget adott neki. Tudta, hogy ez lesz, hogy egy idő után Krisz sem lesz más, mint a többi, elszeparálják őket a titkok és egymás meg nem értése. Amikor az ember hazajön, van, hogy csendre vágyik és magányra. És ő lemondott erről a luxusról, amikor a férfit az életébe engedte. Tudta, hogy hol hibázott. A domináns viselkedés alaprugója, hogy rendelkezésedre álló eszközökkel kikényszeríted a másik hozzád alkalmazkodását. Elhatározta magát, hogy ő bizony változtat a kettejük közti erőviszonyokon. Megérdemli, hogy úgy érkezzen haza a saját lakásába, hogy ne kelljen alkalmazkodnia senkihez. Szó nélkül a konyhába ment, igyekszik kizárni a gondolatot, hogy valaki van még rajta kívül a lakásában. Bort bont és tölt magának. Aztán előveszi a hűtőben tárolt zselés párnát, hogy azzal enyhítse sajgó bokáját. Annyi kedve sincs semmihez, hogy az előre megfőzött és bekészített ételt megmelegítse. Változtatniuk kell. Nem ezért jöttek össze. Ennél a magány is százszor kellemesebb társaság. Anita úgy dönt, hogy ez így nem mehet tovább. Bevánszorog a nappaliba, az ajtóban megáll. Látva, hogy a férfi rá sem hederít, elmegy a maradék kedve is a kapcsolatuk megmentésére.

  • Mizu Édesem? – Krisz továbbra sem veszi le a szemét a monitorról.
  • Ezt a mondatot még leírom, pillanat! – mosolyogva gépel tovább, miközben a lány megvetően rápislant. Kortyol egyet a borból és inkább visszavonszolja magát a konyhába.
  • Na, itt vagyok! – vágtat be negyed órával később Krisz. Azzal a lendülettel, ahogy puszit akar adni, meglöki az Anita kezében lévő poharat, ami többnyire fogyasztója pólóján landol.
  • De örülök neked! – morogja az elázott. Közönyösen fordul el és komótosan veszi le a felsőt, hogy a mosogató csapjában kimossa.
  • Képzeld találtam egy csomó infót Tornswallról. Például tudtad, hogy négy évvel ezelőtt egy férfi jelentkezett, hogy ő Tornswall. Néhány ügyről nagyon részletesen tudott beszélni, olyanról is, amit nem is kötöttek az ügyeihez. Lecsukták. A lecsukottak zömét ő juttatta oda. Megkéselték több alkalommal, harmadszorra belehalt. Ám alig fél évvel később Tornswall neve újra felmerült egy tanúvallomásban, egy robbantás előtt egy Tornswall néven bemutatkozó férfihang kérte az ott dolgozókat, hogy 5 percen belül hagyják el az épületet feltűnés nélkül. Egy emberen kívül mindenki meghalt. Az az egy ember pedig véletlenül nem kapta meg a figyelmeztetést. Egyébként kiderül, hogy rengeteg papíron az ő aláírás is szerepelt, amikor Tornswall egy hajóvállalatot vett meg. Mármint az ő kézjegye volt akkor éppen Tornswallé. Az épületben, ami megsemmisült a robbantásban, szintén számtalan bizonyíték semmisülhetett meg. Vagyis nem ő volt…
  • Tornswall… Percenként 50 szer ejted ki a nevét. – felelte Anita unottan.
  • Ennek az embernek a halála után bejelentést tett a rendőrségen egy eltorzított hang, pontosabban azt kérte, hogy alaposan nézzen utána XY ennek a telefonszámnak. És azoknak a nyomozóknak a nevét említette, akiknek egy- egy ügy ki volt osztva, ezután fűztek össze számos bűntényt. Az illető egy drogbárónak becézett figura telefonszáma volt. Gyerekjáték volt onnan már lehallgatni telefonon Hoffmann Sándort, így alig 3 hónapon belül felgöngyölítettek olyan ügyeket is, amiket 9 éve nem tudtak. Tornswall kihasznál embereket és tönkre teszi őket. – Ahogy Anita megfordult láthatóvá vált a csípője vonalában egy kéz ujjainak belilult lenyomata. – Hát az meg mi?
  • – veti oda a vizes kezét lerázva undokul.
  • Ki bántott? – lép oda ellentmondást nem tűrően Krisz, na de Anita nem az a fajta, aki tűri, hogy ne mondhasson ellent.
  • Egy folt miatt kezdett el érdekelni a napom? Érdekes! Persze megértem, hogy nem akarsz tudni részleteket, mert fáj a kis egócskádnak. Nem bírod elviselni a gondolatot sem, hogy mit csinálhatok nap közben. Ignorálod, mintha csak boltos kisasszony lennék. Uram bocsá’, hogy a lelkeden csorba essen és az állítólagos barátnődet úgy lásd és fogadd el, amilyen. Kurva öreg és fáradt vagyok én már ehhez. Menjél vissza a géped elé vagy haza, vagy mit bánom én, csak engem hagyj!
  • Hogy tudnám neked megbocsátani, hogy újra forgatsz, és pasik tucatjai mennek át rajtad nap, mint nap? – szorítja össze az ajkát a válaszra várva.
  • Na jó! Ennyi! Hagyj békén! Írjál csak a nagy szerelmedről, arról a Tornswallról, akiről mindent tudni akarsz velem ellentétben, és ne az én energiáimat pazarold! – Anita hangjában keserűség és lemondás volt. Itt helyben kitessékelte volna az ajtón az egykor oly ígéretes szerelmét és soha többé nem nyitna neki ajtót.
  • Mert nem aka…
  • Elég volt! Ne is folytasd! Túl rég óta hallgatom ezt, és már rohadtul unom.
  • … rod, hogy felhívjam a figyelmed arra, hogy megint szembe köpöd magad.
  • És kiábrándító, hogy te sem vagy más, mint a többi. Azt hittem, de csalódnom kellett. Már megbántam, hogy kiszemeltelek magamnak!
  • Te szemeltél ki? Hát persze. Jellemző! Én csak egy pasi vagyok a sok közül, akit megszereztél. Szerinted…!
  • Igen! És most már nem is kellesz úgy!
  • Megértem, hogy haragszol rám, mert három napon keresztül Tornswall után kutattam és nem szóltam hol vagyok, hiszen besűrűsödtek az események. Azt is, hogy fáj a zúzódásod, hogy fáradt vagy, hogy baja van a lelkednek. Azt is, hogy csalódtál bennem, mint a párod, amit sajnálok, és helyre fogom hozni, amint össze szedem magam. De most a teljes figyelmem a tiéd. Nem megyek innen sehova, nem csinálok addig semmi mást, amíg úgy érzed, hogy van mit mondanod nekem, tartson bármeddig.
  • Ezt mondtad akkor is, amikor először beszéltünk telefonon. Talán ezért kezdtél el érdekelni.
  • Tessék? – döbbent meg Krisz.- Én biztosan nem mondtam ilyet neked a telefonban, amikor …
  • Mikor? – nézett oda Anita kihívóan.
  • Nem én hívtalak fel, hanem a kollégám a személyes interjú előtt. Az első találkozásunk az személyes volt, tehát akkor a telefon nem stimmel. Később felhívtalak telefonon, de akkor sem mondtam ilyet, erre biztosan emlékszem.
  • Talán mert te nem emlékszel az első beszélgetésünkre!
  • Hogy mi? – Krisz nem értett semmit, Anita meg nem válaszolt. – Nem értem miről beszélsz! – védekezett Krisz.
  • És a kastélyba zárt nőről írt cikked? – Krisz egy pillanatra lemeredt, és halványan beugrott neki miről is lehet szó, de még mindig nem állt össze a kép. Először és utoljára ezekkel a nőkkel készített telefonos interjút. Ezer éve írt ezekről a nőkről, akiket elraboltak és egy régi várkastélyba zárva folyamatosan megerőszakoltak akár naponta 10- 12 szer is majdnem egy éven keresztül, közben pedig méltatlan körülmények között, minden joguktól és akaratuktól megfosztva tartottak. A szadista fétisnek egy évig virágzó üzlete volt, emberek tucatjai szálltak meg itt egy- egy hétre, teljesen átadva magukat az erotikus énjüknek. Cikkében a teljes iparágat hibáztatta, a pornót és egyéb csatornákat, ami ezt a szélsőséges devianciát népszerűsítette a tehetős perverzeknek. Bár tudomásul vette, hogy az eltűnési ügyekből egy Tornswall nevű maffiózó segítségével lett emberi és szabadságjogoktól megfosztás, emberrablás, többrendbeli szemérem elleni erőszak és hasonló ínyencségek, mivel egy ilyen aláírással érkező levélsorozat segített megtalálni őket, de csak jóval a cikk megírása után kezdte érdekelni, hogy ki is ez a segítő.
  • Pontosan tudod, hogy miről beszélek. A nők iránt egy szemernyi szánalom nem volt benned, akiket rabszolga módjára kényszerítettek munkára és szexre. Azt hangsúlyoztad, hogy maguk is kíváncsiak voltak rá milyen az alárendelt élet, mind önként vonultak a kastélyba, csak már útközben nem tudtak kiszállni. Őket hibáztattad azért, ami velük történt. Meg a pornóipart. De akkor is elmondtam, hogy eszemben sincs díjazni mások akaratukon kívüli megalázását.
  • Hogy jön ez most ide? – Kriszt nagyon rossz érzés fogta el, amit nem akart végiggondolni. Végül kis hallgatás után csak kicsúszott a száján egy apró panasz. – Az nem lehet…
  • „A pornós, aki a saját csapdájába esett. A BDSM koronázatlan királynője, az élet igazságának köszönhetően, együtt szenvedett azokkal a nőkkel, akiket még az állatoknál is kevesebbre becsültek.” – rövid hatásszünet után kimérten folytatta – Akkor szemeltelek ki magamnak. Tudtam, hogy egyszer az enyém leszel. A megszállottam leszel. Az üldözőm leszel és én majd az a vad leszek, amit egész életedben űzni szerettél volna. – Krisz egy pillanatra megszédült. – És most semmire nem vágyom jobban, minthogy hagyj békén! Tűnj el, szívódj fel és soha többé ne halljak rólad. Elegem van belőled! Önző arrogáns seggfej vagy!– Ekkor Anita ránehezedett a fájó bokájára és a fájdalomtól szenvedve nyöszörögte. – Ennyi volt a mondandóm.

Krisztián gondolkodás nélkül odalépett hozzá, és átölelte. El sem hitte, hogy Anita már 6 évvel a kapcsolatuk kezdete előtt ismerte őt. Ez sok mindent meg tudna változtatni. Tényleg kiszemelte? De mire? Ennyire fontos neki, hogy helyre hozza a pornó becsületét?

  • Mi történt veled? – kérdezte meg újra Krisz a reszkető lánytól.
  • Megtámadtak. – Krisz aggódva ragadta meg a vállát és nézett a szemébe.
  • Kik? – Anita távolságtartóan felkacagott.
  • Jé… Érdekel? Az nem zavart, hogy alig járok egészen idáig? Azt hitted valaki így bánik velem a forgatás alatt? Soha egyszer sem szereztem a forgatásokon olyan sérüléseket, amik bdsmből fakadtak.
  • Akkor kik?
  • Olyan emberek, akiknek útban vagyok. Akiknek nem tudok a kedvére tenni és akiknek megfékezésére nem elég a hatalmam. Sajnos nem vagyok érinthetetlen, sebezhetetlen meg pláne nem. Örülnék, ha egyszer észrevennéd, ha szükségem van rád. Mert mocskosul egyedül érzem magam melletted.
  • Ne haragudj. – ölelte magához szerelmét. És most tényleg köcsögnek érezte magát, hogy nem aggódott a sérülései miatt. Ő pedig csak Tornswallal törődött. Betessékelte a lány a nappaliba, lefektette a kanapéra és tálcán hozta be neki a melegített ebédet, meg még egy pohár bort. Ő maga is falatozott a lány lábánál, amikor eszébe jutott valami.
  • Azért voltál te a cikkem tökéletes alanya, mert a kastély főcsarnokában egy freskóra ékes betűkkel az akkor a filmjeid végén elhangzott versecskét pingálták fel. Emlékszel?
  • Hogy is van?
  • Better you run, I have a gun. Good to be fast, you will scream me at last. You will be burn, you want me return. You don’t know how, but i catch you now. No more some light, don’t need to fight. You know thats well, it’s the road to my hell.
  • Vagyis?
  • Valahogy így: Jobb, ha futsz, fegyverem van. Jó lesz, ha gyors vagy, sikítani fogsz nekem végül, Égni fogsz, visszakívánsz engem. Nem tudod hogyan, de elkaplak most. Nincs több fény, nincs szükség harcra. Tudod jól, hogy ez az út az én poklomba.
  • Ez azért durva.
  • Ebben semmi félelmetes nincs. Ha jobban belegondolunk, és értjük, ez erotikus. A fegyver a test. A ’jó ha gyors vagy’ kétértelmű, de egyik jelentésében az hogy a saját vágyaid elől, amit én teljesítek nem tudsz elfutni. Sikítani azért fogsz, mert élvezed. Nem tudod, hogy történik, amikor elkaplak. És ha az enyém vagy, ott már jó kezekben vagy. Ott már nincs fény, nem kell harcolni, csak át kell adnod magad nekem. Pontosan tudod, hogy én vagyok a főnök, és ez a pokol olyan, amit az élvezet mértéktelensége miatt kell átélned.
  • Komolyan mondom, már annyit isteníted ezt az egészet, hogy már csak kíváncsiságból is kipróbálnám. – Anita csodálkozva nézett a párjára.
  • Ne nézz így. – nevetett zavartan, Anita még mindig mosolygott.
  • Akkor kezdjük!
  • Jaj, nem most azonnal. Gondoltam, hogy apró lépésekkel kezdjük. Nem vagyok, az a velem bármit megcsinálhatsz fajta.
  • Mondom, mit csinálnék veled. Aztán te jóváhagyod, ha akarod. – Krisz őszinte kétségbeeséssel várta, hogy mik lesznek ebben a fantáziában, és nem is akarta hallani talán.
  • Lefektetnélek kényelmesen az ágyra. Fognék egy bilincset és a kezeidre tenném. Aztán bekötném a szemed. Mindent leállíthatsz, ami nem tetszik. Valami változatos zenét kapcsolnék, mondjuk a Trónok harca zenéit, amik egyszer feltüzelnek, egyszer ellazítanak. Lassú zenével kezdeném, és egy finom masszázzsal az arcodon, a mellkasodon, a hasadon, a lábadon, a talpadon. Addig simogatnálak, amíg le nem lassulnál, meg nem nyugodnál, ki nem kapcsolnál. Addig nem érnék a nemi szervedhez, amíg nem vagy teljesen laza. Akkor, de csak akkor elkezdeném izgatni a combjaidat, a hasadat, a lábadat, a füledet, az álladat, a nyakadat, az oldaladat. Attól függően, hogy bírod, úgy mennék egyre érzékenyebb pontokra. Aztán biztosan elővennék egy stimuláló vibrátort.
  • Hogy mit?
  • Egy olyan vibrátort, aminek csak a feje rezeg. Amivel bizonyos pontokat lehet izgatni hatékonyan. Jelzem, hogy nem csak műfallosz alakú vibrátorok vannak, de még azokat is rezgő funkciója miatt használják, aminek talán a legkisebb élvezete a hüvelyben van. Én az enyéimet is ritkán használom arra, hogy rezgő módban a nunimba dugjam. Szóval ezzel a vibrátorral izgatnám egy kicsit azokat a pontokat, amit már kézzel megérintettem. A nyakadnál és a combodnál biztosan elidőznék. Aztán izgatnám vele a mellbimbóidat is. Végül a péniszed kerülne sorra. A golyóid tövénél van egy elég érzékeny pont, aztán a farkad tövénél, végig az ondószáron, a fityma és az ondószár találkozásánál. Ott a legérzékenyebb általában. Természetesen, ha észrevenném, hogy valahol máshol jobban élvezed, vagy te magad szólsz, akkor ott csinálnám. Addig és azt csináljuk, amit élvezel.
  • Ez nem hangzik vészesnek. Csak a hasamat ne… az nagyon csikis, jó?
  • Annyira nem is csikis a hasad, ne kamuzz! – Csóválta a fejét Anita. – De természetesen, ha nem esik jól az érintése, akkor nem fogom érinteni. De szerintem csak túl érzékeny, nem rossz érzés.
  • Túl intenzív.
  • Akkor nem tiltod meg, hogy hozzáérjek, csak figyelmeztetsz, hogy ott óvatosabban?
  • – mondta Krisz kicsit szégyenlősen, de azonnal erőltetett magára némi férfias dacot. Elvégre nem az az irányítható típus.
  • Nem tudsz nekem ártani, nem attól félek. Csak hogy szar lesz. Hiába csinálsz mindent jól, rám nem hat.
  • Mondj egy dolgot, amire nagyon vágysz.
  • Hogy leszopj. De arra brutálisan. – Mosolygott kéjesen Krisz.
  • Akkor miközben izgatom a vibrátorral az érzékeny pontjaidat, beveszlek a számba. Úgy jó?
  • Jobban hangzik.
  • Mi lenne, ha a lábadat is megkötözném?
  • Nem félek tőled.
  • Akkor a kezedet is felköthetem a fejed fölé?
  • Hát akkor már csak rajtad múlik, hogy mikor szeretnéd.
  • Nem fáj túlságosan?
  • Nem, annyira nem. Utána segítesz beborogatni a bokám?
  • Áh, inkább mégse!
  • Ahogy gondolod. Bár most épp lenne kedvem szopni egy jót.
  • Akkor csak simán szopj le…
  • Szeretnék teljes élményt adni.
  • De biztos nem csinálsz mást a vibrátorral?
  • Biztos! – mosolygott Anita kedvesen. Mikor látta Krisz szemében a visszakozás szikráit, bátorítóan a keze felé nyúlt. – Gyere!
  • Nem akarok bemenni most oda.
  • Akkor maradunk itt. Jó? – Krisz segített felállni a lánynak aki sziszegve emelkedett fel, és sántikálva indult el a kisszoba felé. Hamarosan visszatért egy fekete kis dobozzal. Az első, amit elővett egy fekete szemkötő volt. Aztán egy sál, amivel a kezét odakötözte a dohányzóasztal lábához. Egy másik sálat a két bokájára kötött. Egy tollból készült cirógatót használt második fázisnak, amitől Krisz igazán izgalomba jött. A vibrátornál többször felszisszent vagy felnyögött kéjesen, végül megérezte Anita ajkait a legérzékenyebb pontján. Anita ki nem hagyta volna, hogy lássa minden rezdülését a csúcs felé. Krisz akkorát élvezett, hogy azt hitte elájul. Alig várta, hogy Anita hozzábújjon, és kiszabadítsa végre, hogy ő is megölelhesse. Ott a kanapén elaludt a lány karjaiban.

A Pornókirálynő ajánlásával:

Minimasszírozó

 

 

 

Négy részes előjátékszett

Vibromasszőr

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés