Krisztián nem mert semmire sem gondolni. Megtörten, érzéketlenül ment ki a konyhába, ahol a lány a semmibe meredve nézett ki az ablakon, mellette a gázon egy nagy adag víz forrt. A lány akkor sem reagált semmit, amikor Krisztián leült vele szemben az asztalhoz.

  • Az tea lesz? – A lány bólintott, de az ábrázata nem változott. – Buli volt az este? – A lány ugyanazzal az üres tekintettel a semmibe válaszolt.
  • Krisztián, én tényleg nagyon sajnálom, hogy lekéstem ezt a randevút. Igyekszem majd jóvátenni, de ennek nem itt és nem most van az ideje. Nem szeretnék magyarázkodni neked, és nem is érzem szükségét. – Ebben a pillanatban kijött az ébenfekete hajú lány.
  • Mit csináltál te ezekkel a pasasokkal? Nem bírom felkelteni őket!
  • Elég későn aludtunk el… illetve korán…
  • Mikor?
  • Olyan reggel 7 felé.
  • Jézusom! Te egy gép vagy! És milyen volt? – Anita végre elvette a tekintetét a semmiről és mosolyogva a lányra nézett.
  • Nem volt valami nagy durranás… – A lány visszamosolygott sokat mondóan.
  • Pedig látszólag jól lefárasztottad őket!
  • Ez viszont nem mondható el róluk… pedig ők hatszoros túlerőben voltak. Ugye a férjednek nem ilyen mütyür? – Sajnálkozó mosollyal bólogatott. – Te jó ég! Hát sajnállak! Még az a Ming, vagy hogy hívják, volt a legelviselhetőbb. De az is elég kevés volt szegényem.
  • Pedig érte, hogy oda voltál, hogy milyen helyes!
  • Az is… ezért is volt vele jobb, mint a többivel, de attól még… – sajnálkozva ingatta jobbra balra a fejét.
  • Megcsináljam? – Mutatott a tea felé, ami már forráshoz közel volt. – Tudod, hogy nem szabad felforralni!
  • Nem vagyok nagy teaszakértő! Tessék! Szabad a pálya. – Anita ekkor véletlenül elkapta Krisztián tekintetét, és zavartan elkomolyodott, majd ismét az ablak felé fordult.
  • Van még tárgyalni valótok, vagy küldhetem őket haza?
  • Szerintem mehetnek, amerre látnak!
  • De ugye nem fogod kitalálni az utolsó pillanatban, hogy még nézzék meg ezt vagy azt!
  • Szerintem nem. A szerződést már tegnap megírtuk, megegyeztünk minden részletben. Hogy kik lesznek a filmben, úgyis mi döntjük el, ahhoz ők nem kellenek. Tényleg, nem akarsz visszaszállni? Csak erre az egy projektre kellenél, de nagyon!
  • A férjemnek megígértem, hogy soha többet meg sem fordul a fejemben, úgyhogy nemet kell mondanom. Pedig bevallom, hogy néha hiányoznak a hosszú, kimerítő menetek. Akkor, ott nehéz volt egész nap koncentrálni, de az egykor órák hosszához képest a legfeljebb 10-20 percesek, amikbe ő majd belefeszül, semminek tűnik. Viszont szeretem, ezért nem gondolom meg magam.
  • Na látod! Én ezért nem fogok soha férjhez menni!
  • Aztán 70 évesen ki fog megdugni?
  • Gondolom senki. Miért te arra számítasz, hogy a férjed öregen is kíván majd? – Erre Anita a lányra nézett kérdőn, aki nem felelt. – Komolyan? Hát sok sikert! Drukkolok nektek!
  • Köszi! Az iróniát is!
  • Ha lenne olyan férfi, aki garantálni tudná, hogy sokáig és jól fogja bírni, azonnal hozzá mennék. De ez is csak egy zsákba macska. A legtöbb nő befizet egyre, én viszont nem bízom ezt a szerencsére. Amíg van még a földön olyan férfi, akinek feláll rám, akkor miért kössem le magam egynél, aki lehet, hogy holnap már nem akar?
  • Szerelemből!
  • Jó! Majd ha szerelmes leszek, téged értesítelek először.
  • Süssek tojást Szerelem Hercegnő? Ezek szerintem majd a szállodában esznek miután kihányták magukat.
  • Sütök én! – Pattant fel Krisztián, mert úgy érezte, hogy el fog pattanni egy idegszála, ha nem csinálhat valamit. A lány odaengedte, és mellette a pulton hat kis csészébe teát öntött.
  • A szerelemre nyitottnak kell lenni. A te szívedet olyan vastagon körbevetted félelemmel vággyal és rettegéssel, hogy a nehezebb hozzád eljutni, mint Csipkerózsikához a lovagoknak. Igen, tudom, hogy a kedvenc számod! És nézd – az ablak felé mutatott- Kinn már hull a hó! – És valóban sűrű pelyhekben szakadni kezdett kinn a hó.
  • Akkor nekem már mindegy! – nevetett fel keserűen Anita. A vágott szemű lány ekkor mosolyogva elindult a szoba felé a tálca teával.
  • Kívánj sok szerencsét!
  • Sok szerencsét! – A konyhában kettejük között feszült csend támadt. Krisz érzések viharával megküzdve próbált a tojásra koncentrálni, és nem mondani semmi olyasmit, amin a fejében kavarog. Pedig most minden gyűlölet feltámadt benne azok iránt a lányok iránt, akit ő lenézett, akit ő kurvának tartott, akit ő mélyen megvetett. Gyakorlatilag pár nőn kívül, akiket, magának sem meri beismerni, hogy csak nagyon távolról ismer, minden nőt lenéz, megvet, mindről azt gondolja, hogy kurva. És ő pont a legkurvább kurva lakásán van, és tojást sütöget. Nem sok dologról gondolta azt, hogy erénye, de a kurváktól való távolságtartását annak vélte. Erre most emiatt a lány miatt majdnem megszegte a saját szabályait. Pedig ha az ember a saját szabályait is megszegi, sok jóra nem számíthat.
  • Só meg paprika merre van?
  • Ott fenn! Nem a másik felében! Ott! Azaz igen. – Egy kis hallgatás után megszólalt Anita. – Ha elmennek, akkor elmegyek zuhanyozni és igyekszem minél előbb összeszedni magam. – Krisztián agyvize tovább forrt, azt hitte rohan majd készülődni, de ő még itt üldögél nyugodtan.
  • Szerződést kötöttél velük?
  • 150 filmet rendeltek tőlünk. A hátránya, hogy nehezen fogunk összeszedni annyi színészt. Ráadásul kikötötték, hogy hány százalékban lehetnek benne „fehér emberek”. 150 filmet leforgatni óriási kihívás, össze kell szednünk minden erőforrásunkat. Két évet kaptunk rá, de az egyéb megrendelések mellett az is kevés. Viszont óriási haszonnal jár. Olyannal, amit el sem tudtunk volna képzelni ezelőtt. Az előző vezetés nem tudott volna ilyen nagy szerződést tető alá hozni. Ezer előnye van annak, hogy nő vagyok, ez az egyik. Hátránya viszont, hogy mint minden nagy üzlet után, elvárják a bulizást, de te, mint nő előbb utóbb szembesülsz azzal, hogy azt gondolják téged is megvettek. Egy okos nőnek ilyen helyzetben, be kell tudni fognia a száját. Egyébként sem számítanak, hatan együtt sem tettek ki egy férfit. És nem csak a méretük miatt.
  • Mégis mi neked az a nevetséges méret? Csak hogy tudjam. – Kérdezte Krisztián olyan erővel fogva vissza az ingerültségét, hogy majdnem megfeszült.
  • Öhm… Nagyjából a legnagyobb 6 cm lehetett. Szinte csak egy makkból állnak. – Krisztián nem mutatta, de maga is meglepődött ezen. Azt hitte, hogy ez egy olyan lány, akinek csak a lófarkak jönnek be. – Nem vagyok méretmániás, sőt hogy tudd, az a Ming mind a hat centijével ki tudott elégíteni! Igaz, hogy még ez is olyan kicsi volt, hogy nem tudott rá gumit húzni, de kikérem magamnak azt, amit gondolsz! – Krisztián elkészült a tojásokkal félrerakta, és leült Anitával szembe.
  • Nem mondod komolyan ugye, hogy lefeküdtél hat pasival, gumi nélkül? Ráadásul olyanokkal, akik láthatóan nem vetik meg a pénzért fizetett nők társaságát. Azt hittem egy intelligens nővel készítek interjút, de mostmár látom, hogy csak a siker és a pénz álarca mögé bújik egy ostoba tyúk. – Krisztián tudta, hogy ha megszólal nem fog szépet mondani, és tudta, hogy rosszul kéne éreznie magát, de ő inkább megkönnyebbült, hogy végre kimondhatott valamit az őt bántó gondolatok közül.
  • Igen! Igazad van! – mosolyodott el Anita. – Mindig is ostoba voltam. Ez az ostobaság vitt el idáig, ahol most vagyok, ennek köszönhetem a pénzt és a sikert. Az ostobaság volt az ára annak, hogy az lehessek, aki: Egy nő, akire férfiak milliói nyögnek fel a képernyőt bámulva, és élveznek el a legnagyobb gyönyörök között. De te biztos okosabb vagy, mint a többi férfi, te biztosan kikéred magadnak a gyanút is, hogy te is egy lennél közülük. – Krisztián szívesen vágta volna a képébe, hogy igen, de sajnos ez hazugság lett volna, ő pedig hazudni csak legszükségesebb esetekben szokott, és csakis okkal. Hazudjon? Inkább, mint, hogy a lány rájöjjön az igazságra.
  • Jól mondod, eszembe sem jutott ilyesmi! Te meg csak add oda magad minden jött mentnek, meglátjuk milyen kelendő leszel egy- két nemi betegség után. Egy Aidses Pornó Királynő is biztosan olyan népszerű lesz. – Anita mosolyogni kezdett. – Most mit röhögsz?
  • Hányszor?
  • Mit hányszor? Hányszor szexeltél gumi nélkül, hogy Szifiliszes legyél? Honnan tudjam?
  • Hányszor elégítetted ki magam, miközben az én filmem ment a háttérben? – Krisztián tehetetlen dühöt érzett, utálja, ha átlátnak rajta, ha megpróbálják jobban ismerni, ha megpróbálják elhitetni vele, hogy belelátnak. Mert az érzelmei, a gondolatai csak az övék.
  • Ennyire szeretnéd, hogy én is oda legyek érted? Ennyire ellenállhatatlan vagyok? Engem is ágyba akarsz csalni egy gumi nélküli légyottra? Hát kösz, én ebből nem kérek!
  • Hát jó! Akkor tévedtem. Csak azt mondd meg melyik film indított be!
  • Ó te jó ég! Hogy keveredtem én egy ilyen őrült spiné közelébe.
  • Szeretném tudni, hogy mi indít be! Már az is baj? Legalább a fantáziámnak adj egy kis segítséget.
  • Rólam akarsz fantáziálni? Annyi pasi van körülötted, engem inkább hagyj ki belőle.
  • Tudom rólad, hogy milyen a szexhez való viszonyod: Semmilyen. Ez beindít. Valójában ugyanúgy működünk, mint a pasik, a legvadabb vágyaink ellenére is az ártatlanságot keressük. Megmozgatja a fantáziánkat egy olyan pasi, akit úgy irányíthatunk, ahogy mi akarunk, akit mi fedezhetünk fel, nyithatunk ki.
  • Engem te ne akarj irányítani!
  • Azt hiszed, hogy csak a férfiak vágynak szüzekre? Hát nem! Mi is ugyanúgy vágyunk szűz fiúkat megrontani, mint ti. Az ártatlanság, a szerénység, a visszahúzódottság szexi dolgok. Mi is szeretnénk valakit beleavatni a világba, megmutatni a csodáit. A saját szemünkön keresztül megmutatni, hogy mi, ami értékes, élvezetes, gyönyörteli. De ez a valóságban nem így működik. Egy szűz megrészegül a hatalomtól, amit a felnőtté válás jelent, és szárnyalni kezd. Adódik a megoldás: egy már nem szűz, de akként viselkedő fiúval jobban járunk. Persze fennáll a lehetőség, hogy ő már nem hagyja úgy tanítani magát, terelgetni, de egy jó tanár nem adja fel, beállítja a tanítványát a helyes irányba. A legtöbb nőnek erre csak vágya van, de nincsen meg az eszközkészlete, hogy ezt véghezvigye. De, mint tudjuk, én nem vagyok a legtöbb nő.
  • Hát nem! A legtöbb nő csak szeretne kurva lenni.
  • Pontosan… én pedig megvalósítottam minden nő vágyát. Kurva lettem. Ők ártatlanul kielégítetlenek, én meg mocskosul kielégített vagyok. Van egy elméletem: Egy nő pont annyira ura az életének, mint a szexualitásának. Aki ezt felismeri, képes szárnyalni. Aki nem, az élete végéig csak álmodozhat arról, hogy egyszer majd valaki kielégíti csillapíthatatlan éhségüket. A legtöbb embert ezért könnyű elcsábítani. Férfiakat is, de most maradjunk a nőknél. Szomjaznak arra, hogy valaki kitalálja, hogy mi elégíti ki őket igazán. A legtöbb ember szerint két állapot van a szexben: az orgazmus és a nem orgazmus. Aki ismeri már a saját mélységeit, az tudja, hogy ez hülyeség. Minden élménynek vannak fokozatai. A vágyaid ott vannak benned, teljesen érthető nyelven, teljesen érthető formában, csak te nem tudod őket megérteni. Ez olyan, mint az analfabetizmus. Van, aki megtanult olvasni, és szeret is. Van, aki funkcionális analfabéta, olvasni tud, csak nem talál benne semmi élvezetet, nem látja még a szépségét, az értékét a felderített lapoknak. És persze van a teljesen analfabéta, aki forgatja csak a könyvet jobbra balra, nézegeti, aztán a végén csak kitámasztja vele az billegő asztal lábát. Nevezzük ezt szexuális analfabetizmusnak. Én nagyon szeretek olvasni. A kedvenc olvasmányaimat újra és újra képes vagyok kiolvasni, és minden alkalommal egyre jobban elmerülök bennük. Nem tagadom, hedonista vagyok. Kövezz meg érte!
  • És szerinted én ilyen analfabéta vagyok? – Egy apró csepp düh bukkant fel Krisztián szokásos lenéző koktéljába.
  • Őszinte leszek veled. Egy embert sem hagytak el még, aki a párját testileg és lelkileg is ki tudta elégíteni. Engem mindig inkább a lelki kielégületlenség miatt hagytak ott, ezt bevallom, ezért nem keresek kapcsolatot. Tudod, az a jó abban, hogy ezt a szakmát űzöd, hogy nagyjából mindenki tapasztalatlanabb nálad, ezért mindenkit el tudsz varázsolni, aki nem szakmabeli. Minden ember ártatlan hozzád képest, és nagyon sok csodát tudsz nekik mutatni.
  • Vagyis engem azért hagyott el a menyasszonyom, mert nem tudtam kielégíteni?
  • A lelki kielégítetlenség biztosan benne volt a dologba. Csak óvatos tippjeim vannak, de azt saccolom, hogy van mit fejlődnöd a testiség terén is. Nagyon kevés férfi fejleszti a képességeit a maximumra. A legtöbben megelégszenek egy elfogadható minősítéssel, és nem is vágynak a fejlődésre. Talán ki tudtad elégíteni a menyasszonyodat, de nem hiszen, hogy az a fajta lennél, aki a lelket is kikeféli a másikból.
  • Inkább együnk! Hol vannak a tányérok?
  • Abban a szerkényben! – Krisztián két tányérra vette a tojást, és öntött a maradék teából is maguknak. Leült és némán falni kezdte az ételt. – Visszatérve az eredeti témára: Én bevallom neked, hogy fantáziáltam már rólad, amikor kielégítettem magam. Nagyon jó fantáziálások voltak. Három magányos estémet tetted széppé. – Krisztián tudta, hogy a lány a tekintetét lesi, remélve, hogy kiolvas belőle valamit, és lett is volna mit, ezért esze ágában sem volt ránézni.
  • Egészségedre. – Mondta teli szájjal a lehető legflegmábban, ahogy tőle telt.
  • A filmjeimen általában én vagyok az, aki kezdeményezi, irányítja a szexet. Ez egy koncepció, tudatosan felépített kép rólam. Ez a magánéletemben kicsit másképp van. Imádom, ha a férfi határozott, nem finomkodik, és nem lelkizik közben. Talán ezért indítasz be annyira. – Krisztián ekkor csalódottan arra gondolt, hogy ő nem is ilyen. Csak szeretne nagyon kemény, és irányító lenni, valójában sokszor érzi gyengének magát. Ez persze dühíti általában, de most ebben a pillanatban legszívesebben azt mondta volna a lánynak: „Én nem is vagyok ilyen. Kedves, érzelmes fiú vagyok, akit kenyérre lehet kenni, és aki mindent meg akar adni a párjának.”
  • És ha én pont olyan lelkizős típus vagyok valójában? – Anita elmosolyodott, és az ételéhez fordult. Csendben fejezték be a reggelit. Krisztián még szeretett volna erről beszélgetni, de nem talált megfelelő mondatot a folytatásra, a lány meg csak nem mondott rá semmit. Anita gyorsabban fejezte be a reggelit, és tányérral elindult a mosogató felé. Mosogatás közben nem figyelt arra, hogy a köntöse szétnyílik. Krisztián önkénytelenül is végigmérte azt a vékony sávot, ami látszott a fehér topból és francia bugyiból. Először a látványt konstatálta, de aztán feltűnt neki, hogy nincs ott valami, aminek ott kellene lennie. Felállt, és óvatosan felhúzta a köntös másik oldalát. Anita értetlenül nézett rá, ahogy megtörölte a kezét.
  • Mit szeretnél te lelkizős keményfiú? – gúnyolódott rajta mosolyogva.
  • Egyik oldalon sincs ott a tetoválás.
  • Hoppá, most mit lesz! – játszadozott vele a lány. – Igen, a filmjeimben van. Van egy sablon, amit minden alkalommal átfestenek. Lassan kopik le, de mivel már régen forgattam, mostanra már nem látszik.
  • Nem is értettem, hogy minek tetováltat magára valaki egy elélvező férfit. Megnyugtató, hogy annyi eszed mégiscsak volt, hogy nem igazából varrattad magadra.
  • Nem értem miért lenne az baj? Miért olyan nehéz felfogni a férfiaknak, hogy általában az ember nem ilyen vagy olyan. Az is szerep, de én vagyok. Én vagyok a kurva is, igen, de azon kívül még számtalan színem van. Csak egy szerep, mint a jó háziasszony, anya, szerető, feleség, ami vagy boldoggá tesz, vagy nem, vagy felvállalod vagy nem. Te sem egy újságíró vagy, annál sokkal összetettebb a képlet. Vagy te mogorva seggfejtől kezdve, magányos farkason át, oknyomozó riporterig minden. És sok szerep van még, amit magadra vehetsz, valamire te vágysz, valamit a gép dob. Ilyen szerep az apaság, amire te vágysz, és tudod, hogy alkalmas vagy rá, de még nem kezdted el játszani. A gyerek szerepe még sokkal vonzóbb számodra. – Krisztián maga sem gondolta volna, de Anita minden szavával egyre mélyebbre ásott a lelkében.
  • Igazad van. – mondta ki olyan halkan, hogy épp csak érthető legyen.
  • Még az sem számít, hogy igazam van-e. Tudod vannak összeférhetetlen szerepek. Amikor a nagybátyám azt mondta, hogy innentől a prosti szerepét akarja rám osztani, akkor azt mondtam, hogy rendben. De ezt a szerepet jól akarom csinálni! Nem akarom csak immel- ámmal odatenni magam, ha már mindenképpen pornóznom kell, akkor én akartam lenni a legjobb. Megcsináltam. És bárhogyan nézel rám, nem érdekel. Tudom, hogy büszke lehetek magamra. A gép úgy dobta, hogy nem is szabad más szerepekre vágynom, és képzeld bele tudok nézni a tükörbe azzal a tudattal, ami lettem, mert beleadtam mindent. A legjobb vagyok benne. Te el tudod ezt mondani magadról? – Krisztián csak hallgatott. Nem tudott és nem is akart ebbe belegondolni. Talán vitába szállhatott volna a lánnyal, lettek is volna érvei az ő érvei ellen, de abban igaza volt a lánynak, hogy nem az a fontos, hogy mit csinálunk, hanem hogy mik vagyunk. Ő sem egy zugriporter, ezt ő maga is érzi, de bizonyítani még nem tudta. De majd, ha meg lesz a Tornswall sztori… Ő lesz a legjobb.
  • Meddig kell még rád várnom? Mert ha sokáig tart, akkor tényleg jobb lesz, ha megbeszélünk egy másik időpontot. – Anita mélyen belenézett Krisztián szemébe.
  • Nagyon sajnálom, hogy nem mentem el erre a megbeszélésre. Bármennyire is az ellenkezője látszik, tudom, fontos lett volna. De azt még jobban sajnálom, hogy így olyan dolgot láttál meg belőlem, amit nem akartam volna neked megmutatni. Az ember néha hibázik, és bizony nem tud mindenhol helyt állni, bárhogyan próbálja is.
  • Hidd el, jobb, hogy így alakult. – mondta Krisztián keserűen, és arra a majomra gondolt, aki ő volt alig fél órával ezelőttig.
  • Érdekes, de ebben tökéletesen egyet értünk.
  • Akkor mi legyen?
  • Hát, ha nem kell most összeszednem magam, akkor jobb lesz, ha még alszom egy kicsit. Este már ráérek. Elviszlek vacsizni.
  • Kizárt! Még egyszer nem ültetsz fel. Ezt eddig még senki nem merte velem megcsinálni, többet nem hagyom. Ide jövök. Mondjuk 7-re. Az már jó?
  • Tökéletes!
  • De, ha kérhetem, akkor lehetőleg egy szeretőd se legyen már itt! – Anita szórakozottan elmosolyodott, de nem nézett rá Kriszre.
  • Értettem.
  • Szia! – Krisztián olyan gyorsan öltözött fel, és hagyta el a lakást, hogy valószínűleg világrekordot állított fel. Hazafelé millió érzés gyötörte, és egyszerre tudott volna zokogni és ordítani tőlük.
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés