Krisztián a kedvenc kínai étterméből hozott két adagot magával a megbeszélt időpontra, este 7 órára. Egy üveg borért is beugrott az utolsó pillanatban, ami fele olyan drága sem volt, mint az előző, de abban bízott, hogy mostmár megered a lány nyelve az alkohol hatására, és lezárhatja ezt az ügyet. Hasznosnak vélte az otthoni környezetet is kitárulkozás szempontjából, és megfogadta, hogy most abból a cigiből is szívnak egyet, hogy minden adott legyen egy alapos vallatáshoz. Aztán olyan kendőzetlen leleplező cikket ír a lányról, ami felborzolja a kedélyeket, ami beindítja végre a karrierjét, és kapkodnak majd érte a jobbnál jobb munkahelyek. Hogy ezért át kell gázolnia a lányon? Az sem érdekli. Ha kell, tönkre teszi, ha kell, kiszedi a legmocskosabb titkait is és az arcába nyomja. Magára haragudott ugyan, hogy miért gondolta úgy, akár egy percig is, hogy a lány kell neki, és most úgy érezte, hogy meg kell bosszulnia a csalódását. Valójában ez a nő egy senki, csak ügyesen keveri a lapjait. Mit is akart tőle? Kapcsolatot? Ugyan… Szexet? Hogy elkapja a világ összes nemi betegségét egyszerre? Kizárt! Nincs az a fullos nő, aki megérne ennyit, ő meg aztán pláne nem.

Amikor becsengetett, a lány szinte azonnal beleszólt a telefonba. Most kivételesen elgondolkodott azon, hogy ne a liftet használja- e, és le is hívta elszántan. Aztán meghallotta, hogy hogyan nyekereg lefelé jövet az óriási fémdoboz, így lemondott a tervéről, és újra a nyakába vette a hat emeletnyi lépcsőt.

Anita már az ajtóban várta. Krisztiánnak amúgy is nehezen ment a légzés ekkora teljesítmény után, de egy pillanatra azt hitte helyben meg is fullad, amikor rávetette szemét a gyönyörű lányra. Pedig semmi extra kellem nem volt rajta, enyhe smink, semmi túl hivalkodó öltözék, Krisztiánnal mégis úgy hatott, hogy a lány szinte ragyog. Ő persze nem az a bókoló típus, vagy az „áll leesős” típus, soha nem is kellett elfojtania ilyen jellegű érzéseket, de magára parancsolt, és visszatért a racionális hidegsége.

  • Szia! – bukott ki belőle két mély lélegzet között, amivel a légzését igyekezett normalizálni.
  • Miért nem használod a liftet, mint minden más normális ember?
  • Rá van írva, hogy csak saját felelősségre lehet használni. Én ilyen szerkezetekben nem bízok.
  • Nagyon jó kondiban lehetsz! – Arcán gúnyos mosoly bujkált, de végül a rejtekhelyén maradt. – Gyere beljebb. Az meg mi? – bukott ki belőle, amint Krisz kezében lévő szatyorra tévedt a tekintete, és a homlokát is összeráncolta.
  • Hoztam kaját!
  • Ouv…. – csalódottnak tűnt.
  • Most mi van? Kérdezte, miközben levette a kabátját.
  • Semmi!– Rakott egy papucsot Krisztián elé. Papucsot még eddig nem kapott, meg is lepte, hogy ilyennel is tud a lány szolgálni neki.
  • Köszi. – A papucs pont jó volt rá.
  • Ez meg kié? Melyik szeretőd hagyta itt?
  • Egyik sem. Megnéztem a méretedet, és vettem egyet, hogy fel ne fázz.
  • Most viccelsz! – Kutatta szigorúan a lány tekintetét.
  • Mivel úgy is vásárolnom kellett, ezért nem volt nagy fáradtság. Legalább lesz mit adnom a szeretőimre.
  • Még szerencse, hogy nem megy kárba. – mosolygott erőltetetten Krisz, majd a konyha felé ment. Amint belépett a pici helységbe meglepve látta, hogy meg van terítve. Meg is csapta az orrát a pulton lévő finomságok illata. Anita elment mellette és elvette tőle a bort.
  • Ezt is ide hoztad, ugye? Nem a szeretődnek viszed? – Meg sem várta a választ, már tépte is le róla a fóliát, és tekerte is bele a dugóhúzót.
  • Főztél?
  • Mint látod! – Öntötte ki két pohárba a bort, és nyújtotta az egyiket Krisz felé. – Nem tudtam, hogy mit fogunk enni, hát bedobtam pár dolgot a sütőbe. De legalább most egy-két napig nem lesz gondom a főzésre. Te mit hoztál?
  • Kínait.
  • Akkor csüccs, és együnk. Éhen halok.
  • Inkább a tiédből együnk. Annak jobb illata van.
  • Nem! Nagyon kedves, hogy gondoltál a vacsorára, ezért nem venném a lelkemre, ha hagynék elfüstölni egy ilyen kedves gesztust. Válasszunk egy diplomatikus megoldást: Együnk előbb előételnek egy kis kínait, aztán meg az enyémből lesz a főétel. Úgy jó?
  • Oké. – Anita a poharát emelte Krisz felé.
  • Igyunk arra, hogy ma mind a kettőnk megkapja, amit szeretne a másiktól, és sikeresen zárjuk le a megállapodásunkat. – Krisz azzal a szándékkal lépett be az ajtón, hogy ma mindent belead, de a lány szájából hallva a tervét megrémült.
  • Tehát több lehetőséget már nem kapok?
  • Eleget tudsz már ahhoz, hogy egy jó cikket összehozz. Ha még valamire kíváncsi vagy, akkor azt ma megkérdezed. – Anita hozzákoccintotta a poharát Krisztiánéhoz, és beleivott a poharába. Krisztián is belekortyolt, és rossz érzések kavarogtak benne a találkozás végességére gondolva. Látta, hogy a lány az egész poharat lehúzza. – Jó ez a bor. Jobb, mint a múltkori. Az túl száraz volt. Ez zamatosabb.
  • Pedig sokkal drágább volt.
  • Ebből is látszik, hogy nem az adja a dolgok értékét, hogy mennyit fizetnek érte. – Az asztalhoz ültek. A dobozból Krisz mindkét tányérra kotort egy keveset, és falatozni kezdtek. Sokáig csak hallgattak, majd Krisz úgy döntött, nem finomkodik tovább.
  • Azt mondtad, hogy magadtól szálltál bele ebbe az egészbe. Reggel meg azt mondtad, hogy „amikor nagybátyád rád osztotta ezt a szerepet”, vagy valami ilyesmit. Most akkor mi az igazság?
  • Hm… – elmosolyodott – Milyen remek megfigyelő vagy. Semmi nem kerüli el a riporter orrodat, látom… – Megköszörülte a torkát. – Mindkettő. – Nyelt egyet a borból és a tányérját kotorgatva beszélt. – Amikor anyám testvére kapta meg az összes vagyonunkat, ami hozzá teszem biztosan valami csalásnak a következménye volt, akkor az adósságait rendezte vele. Óriási tartozása volt több bank felé is, ami azonnal vitte is a házunkat mindenestül. Az otthonunkat, ahol az addigi életünk volt… Nagyon fáj még a mai napig is, hogy ezt megtette. Az meg még jobban, hogy senki nem akadályozta meg ebben. Egy hatóság nem tudott ott és akkor előlépni, csak távolról szurkolva nézték, ahogy tönkremegy az életünk. És ott találtuk magunkat nagybátyám koszos, büdös, női nedvekről áztatott kéglijébe. Az életmódján akkor sem változtatott, amikor már ott éltünk vele. Kétes alakokat hívott oda, kártyázott, ívott, nőzött. Én otthagytam az iskolát, és dolgozni kezdtem egy nyomdában. Kártyarecepteket szortíroztam éhbérért, hogy legalább az öcsémet és magamat el tudjam látni. De a 17 éves öcsémet elvarázsolták a nők, akiket nagybátyám oda hozott. Se perc alatt elvesztette a fejét a szüzességét, az ítélőképességét, a jövőjét és mindent. Nem hibáztatom, mert ő is épp úgy gyászolt, csak máshogy mutatta ki, ráadásul mind a ketten el lettünk kényeztetve, nem szoktuk meg a nélkülözést, és azt, hogy nem tesz senki a kedvünkbe. Mind a ketten jó gyerekek voltunk, szót fogatunk a szüleinknek, nem lázadoztunk különösebben, nem volt rá okunk, nem volt olyan, amit meg ne tudtunk volna beszélni velük. Ezért nem is tudtuk igazán hogyan adjunk hangot a nem tetszésünknek a nagybátyám felé. Ráadásul ezzel a jó gyerekséggel óriási naivság párosult az ő részéről és az én részemről is. Fogalmunk sem volt az élet nehézségeiről, és mindezt nagybátyám csak tovább nehezítette. Két kézzel szórta a nem létező pénzünket. Aztán egyszer csak az tűnt fel, hogy az eddig barátságos, nyitott, őszinte fiú, akit a legjobb barátomnak mondhattam, főleg, hogy a költözés miatt minden barátunktól és ismerősünktől távol kerültünk, egyszer csak titkolózni kezdett előttem, és kirekesztett az életéből. Nem sokkal később feltűnt, hogy egyre jobb cuccokba jár, a legjobb játékokat veszi meg, telefont vesz magának, és szinte mindig részt vesz nagybátyám bulijain.
  • Had találjam ki! Elkezdett pornózni.
  • Először csak drogot árulni. De aztán, mint utólag kiderült, egyik esti buli alkalmával valaki rábeszélte, hogy pornózzon. Túl könnyű volt belecsábítani abba az életbe őt. Csalódott és kiábrándult volt, és bármit megtett volna, hogy egy kicsit visszakapjunk abból az életből, ami korábban a miénk volt. Csak 17 éves volt… Igen, még gyerek volt. Nem tudott felelősségteljesen gondolkodni. Törvény szerint is gyerek volt… mégis leforgatták vele az első filmjét. – Anita ekkor nagyot sóhajtott, és láthatóan a könnyeivel küszködött. – Akkor, ha nem vagyok én is olyan naiv, és észre veszem, hogy mit csinál, akkor még visszafordíthattam volna a lejtőről. De én nem láttam az orromnál tovább. Meg volt a magam baja, fáradt voltam a munkától, jövővesztett, gyászoltam, és amikor azt láttam, hogy nem kellek már neki, mint testvér, még én is veszekedtem vele folyamatosan a keserűségtől. Ő meg csak hajtogatta, hogy én egy királylány vagyok, és nem érthetem, hogy milyen az élet. Hogy neki kell eltartania a családot, mert ő a férfi. Erre persze mérges voltam, mert csak azt láttam, hogy én vagyok az, aki nap, mint nap a gyárban robotol, ő meg éli a világát, látszólag gondtalanul.
  • Ezek után kíváncsi vagyok, hogy kerültél bele ebbe az egészbe.
  • Egyszerű. A pénz miatt. Nagybátyám újabb végeláthatatlan adósságtengert bulizott össze, és véget értek a mindent elsöprő bulik, jött a részeg tivornyák időszaka. Addig befolyásos emberek jártak oda, még ha egy kalap szart nem értek, akkor is legalább valakik voltak. Utána csak lecsúszott, haszonleső alkoholisták jöttek estéről estére. Egy ilyen este kirángatott nagybátyám az ágyból, hogy az egyik cimboráját „szórakoztassam”. Fogdosni kezdett, összenyálazott, meg akart csókolni, a bugyimba nyúlt, hiába tiltakoztam. Fájt és hányingerrel töltött el minden érintése. Olyan részeg volt, hogy csak később tűnt fel neki, hogy még nem volt ilyesmiben részem. Aztán felkiáltott, hogy „ez még szűz, basszátok meg”. Röhögni kezdtek, meg hujjongatni.  Azt kántálták, hogy „basszuk meg, basszuk meg”. Mivel szinte minden ruhát lerángatott már rólam, én pedig nagyon szégyenlős voltam akkor még, az egyik fotel mögött a földre kuporodva zokogtam, és onnan hallgattam, ami történik. Ha visszagondolok arra a napra, azt hiszem ott tört össze bennem az a kislány, aki addig voltam. A nagybátyám szeme már akkor felcsillant, neki a szüzességemmel nagy tervei lettek, így leállította őket. Ha nem mindig mindenben a pénzt látta volna, akkor ki tudja, hogy már aznap este mit kellett volna kibírnom. De így mondhatom azt is, hogy nem történt semmi. Sőt azt is, hogy milyen gondoskodó és megértő nagybátyám volt. Csak a lelkem tört el végérvényesen, semmiség. Egy nap az öcsémmel együtt hosszas beszéd tengerek közt közölték velem, hogy az öcsém mivel is foglalkozik. Ez volt az első nagy pofon az élettől. Kiderült, hogy nagybátyám „egyengette az útján” Aztán elmondták, hogy óriási adósságot hordtak össze. Addig csak sejtettem, hogy mennyire vagyunk nagy bajban, de akkor elmondták, hogy egy hónapunk van, különben viszik a házat. Közölték, hogy azt várják tőlem, hogy én is szálljak be az „üzletbe” és nagybátyám majd az én utamat is „egyengeti”. – Anita ekkor felfelé fordította a fejét, és láthatóan próbálta a könnyeit benntartani. – És hipp- hopp így lettem én. Nem nagy történet, tudom, bármelyik lány tízszer különbet tudna mesélni, százszor szívhez szólóbbat, ezerszer meghatóbbat.
  • Azért ez a történet se semmi. – sóhajtott fel Krisztián.
  • Én legalább élek. Túléltem mindent. Úgy is járhattam volna, mint az öcsém.
  • Ő hogy is halt meg?
  • Drogtúladagolásban. De azon a bulin én is részt vettem – A részt vettem szavakat furcsa hanglejtéssel mondta, mintha ez a részvétel is megérne egy történetet- és én is elég sokat fogyasztottam. Én is meghallhattam volna. Ehelyett úgy döntöttem, hogy onnantól a kezembe veszem a sorsom.
  • És így lettél Pornó Királynő? – Anita újabb könnyeket fojtott vissza, és szinte megdermedt az arca a kérdéstől.
  • – Anita onnantól kezdve csak lapátolta be az ételt, amíg el nem fogyott. Aztán felpattant, hogy a pulton matasson valamit. Krisz látta, hogy ahogy céltalanul pakolászik, remegnek a kezei. Belapátolta hát a kaját ő is, és odament mellé.
  • Van még abból a cigiből?
  • – Mondta közönyösen.
  • Nem szívunk el egyet? Had ülepedjen addig az első fogás. – Anita gondolkodott egy darabig.
  • Menjünk! – Céltudatosan indult el az erkély felé, mégis hirtelen megállt, és visszafordult… a borért, majd folytatta az útját, ki az erkélyre. Krisz ebben a pillanatban újra azt az aranyos lány látta benne, mint az elején. Persze magára parancsolt, hogy emlékezzen rá milyen is a lány valójában.
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés