Miután elbúcsúzott Anitától egy füves-cigi, némi bor, és különösebbnél különösebb hormonbomba után, Krisz nehezen lépkedett, mintha az űrben járna. Bódult fejjel furcsán imbolygott lefelé a lépcsőkön. Amikor kiért az utcára, megcsapta a hideg és nagyon erősen remegni kezdett. Aztán amikor rájött, hogy milyen keményen be van állva, nevetve arra gondolt, hogy ha így hazamegy, az öreganyja kitér a hitéből. Aztán a meleg szempárra gondolt, hogy milyen jó lenne most elveszni benne. Felkacagott a saját tehetetlenségén. A vágyai jobbra húzzák, az esze balra, de a korlátai megint egy harmadik irányba. Most először érezte úgy, hogy a saját szabályai hülyeségek, hogy amitől undorodott az csak a fejében van, amitől félt, az csak kitaláció. Felnézett a tízemeletesre. Apró csípős hó pöttyök hulltak le egy fáról. „Ha elárulom ezt a lányt, tényleg soha nem fog többé magához közel engedni.” Mit akar valójában? „Ő egy prosti!” Emlékeztette magát. „Ő egy prosti… és minden vágyamat megoszthatom vele.” Gondolta lehunyt szemmel. „A francokat állok én itt!” A reszketés tovább erősödött, belülről fázott. Addig gondolkodik, míg meg nem fagy. Haza tudna menni úgy, hogy a nagyanyjával ne kelljen találkoznia, talán. – Ekkor egy kutyasétáltatásból hazatérő bácsi pont az ajtó felé tartott. –  De… ÁH! „A büdös francokat!”

Elindult vissza a ház felé, megköszönte a bácsinak azt, hogy beengedi, majd elindult felfelé a lépcsőn. Úgy érezte egy emelet után, hogy a lábai összecsuklanak alatta, és nem fog tudni így még öt emeletet lépcsőzni. Az első emeleten lakott a bácsi a kutyájával, ezért megállt ott a lift. Bepattant, és megnyomta a 6. emeletet. Amikor felért az emeletre, még az ajtónál elbizonytalanodott egy percre, aztán határozottan bekopogott. A harmadik kopogásra nyílt az ajtó. Anita bódult tekintettel nézett rá, valószínűleg ő is alig ura a testének.

  • Itt hagytál valamit?
  • Öhm… igen. Még sem tudok hazamenni ilyen állapotban. – Ahogy ezt kimondta összeszedte minden férfias tüzét, és szinte rávetette magát a lányra. Már a szájával nyomta neki a lányt a folyosó falának, ahol azonnal hevesen csókolni kezdte. Anita szintén hevesen visszacsókolt neki. A lábával belökte a bejárati ajtót, majd a nagyszoba felé tolta a lányt. Az megfékezte a kanos férfit és irányt váltott a kisszoba felé. Krisz nem vitatkozott vele, hagyta, hogy magát vezetni a csók és egy új érzés hevében. Amikor kinyílt a hálószobaajtó a fiú azonnal vetkőzni kezdett, de közben még mindig vadul csókolta a puha ajkat. Anita egy kis fáziskéséssel követte a példáját, szabaddá téve a száját egy pillanatra. Amint újra találkoztak nyelvtájékon Krisz határozottan érezte, hogy a lány ajka reszket, és ahogy átkarolta, érezte, hogy egész testében. Ettől tovább nőtt a pillanat heve benne is.
  • Van nálad gumi? – kérdezte Anita Krisz szájában.
  • Nincs!– De nem fogta fel ennek a jelentőségét.
  • Az pech. – távolodott el tőle egy kicsit a lány. Krisz akkor értette meg, hogy nincs gumijuk. Vágyakozva nézett a lányra, miközben apró levegőket vett. Soha sem szeretkezett gumi nélkül. Sosem érezte milyen a bőr bőrrel érintkezve. Sohasem érzett egy nőt igazán még. De ő egy prosti.
  • Nem baj! – Anita becsukta a szemét, és lenn is tartotta.
  • Nem tehetem ezt veled. Túl nagy a valószínűsége, hogy lesz valami bajod. Nem tehetlek ki ekkora kockázatnak!– Krisz akkor tudatosította magában, hogy alig telt el fél nap azóta, hogy a lány fél tucat kínai virslit fogyasztott.
  • Nem érdekel! – Megragadta a lányt, és életében először szabadnak érezte magát, amikor megcsókolta. Nem érdekelte senki és semmi. Ő itt most szerelmeskedni fog, olyat, hogy az ég leszakad és letoj mindent, ami ennek ellent mondana.

Amikor a csókban elmerülve kirázta egy jóleső hideg hullám, kinyitott a szemét, és csók közben nézte a lány gyönyörű szemeit, bársonyos arcát és csak arra tudott gondolni, hogy olyan gyönyörű, hogy ő ebbe mindjárt megvakul. Óvatosan ledöntötte a lányt a lábáról az ágyra, és egy pillanatra végigpillantott meztelen testén, majd újra a csók biztonságot jelentő gyönyörébe menekült. Anita megfogta a férfiasságát, és határozottan a „helyére terelte”, minden körítés nélkül. Ahogy lassan nyomult előre sejtről sejtre úgy érezte, hogy életében először szerelmeskedik. Nem, nem szexel. A lány arcát kezdte puszilgatni, majd a nyakát. Amikor teljesen behatolt a lányba, az a lábaival erősen magához préselte, hogy ő maradéktalanul elmerülhessen benne. Anita egy nyögést is hallatott. Olyan intenzív volt az érzés, hogy ő maga is beleborzongott minden idegszálával. Ezen felbuzdulva úgy döntött, támadásba lendül, de kifelé is ugyanaz az intenzív érzés kerítette hatalmába. Az egész teste könnyűvé vált. Úgy érezte semmi nem tartja itt a földön. Egy pillanatra behunyta a szemét, hogy képes legyen uralkodni magán, de Anita keze végigsimította a vállát, a fülét, az arcát. Ő is felemelte az egyik kezét, és a másikkal végigsimította a lány nyakát, majd a kezét a nyakát átkulcsolva újra behatolni készült. Kinyitotta a szemét és Anita kéjben csillogó szempárját látta maga előtt. Ettől megint rátört az otthon érzése, és pontosan érezte, hogy elveszett és megtalálták. Amennyire csak tudott, lassan hatolt be. Anita ekkor halkan felnyögött, és magához szorította. Megállt, és először tompán, majd határozottan érezte, ahogy a lány elélvez. Ez átlökte őt is a kényes holtponton, hiába küzdött ellene, egy aprót mozdult és vége volt: elöntötte a gyönyör, és vele együtt úgy érezte, hogy minden érzés kiszakad belőle. Könnyű volt, a lelke uralhatatlanul cikázott az éterben, olyan energiák járták be, hogy felfogni sem tudta mind. És boldog volt. Elégedett. Meg egész. Meg atomjaira összeomlott is. Olyan erősen kapaszkodott ez egyetlen biztos pontba ebben az érzelemkáoszban, aki Anita volt, hogy úgy érezte szinte eggyé válik vele.

Ahogy a világ anyagi mivolta kezdett visszatérni, csak arra tudott gondolni, hogy „ne, még ne érjen véget!” Anita elfordította a fejét, így az arcához tudott bújni, ami kicsit tovább nyújtotta a múló pillanatot.

Elképesztően hosszú ideig élvezték egymást mozdulatlanul, és mire mozdulni akart volna, rájött, hogy a kezei teljesen elzsibbadtak. Anitára nézett, aki meghitt és kissé kábult mosollyal fogadta a tekintetét, és egyből megértette, hogy mit szeretne. Elfordult, hogy Krisz is az oldalára pottyanjon. Krisz még élettelen kezeivel sem törődve csókolgatta a lány arcát és nyakát. Anita végül átölelte a nyakát, és az orrát az arcába fúrva, rekedtes hangon megszólalt.

  • Most elkaptál tőlem vagy 40 ezer nemi betegséget. Le fog esni a farkad. – Krisz búgó hangon válaszolt.
  • Nem érdekel. Ez mindent megért.
  • Akkor nem csak nekem volt katartikus élményem? Pedig azt hittem! – Krisz megpróbálva használni zsibbadó kezeit, hozzábújt a lányhoz, és hogy az orruk összeérjen, ránézett.
  • Nem tudom, hogy mennyi eddig a világrekord, de szerintem én negatív csúcsot döntöttem. Megnézném, melyik szuper pornós pasi juttat el a csúcsra második lökésre. – Anita elcsigázottan elmosolyodott.
  • Egyről sem tudtam eddig.
  • Na, kérem, így kell ezt csinálni! – Anita sokat mondóan nézett rá csillogó szemekkel, majd lehunyta őket, és a fejét a férfi mellkasába fúrta. – Azért, ha szeretnéd folytatni össze tudom szedni magam.
  • Sosem voltam még ennyire kielégült. – Krisz elmosolyodott, és megpuszilta a lány homlokát.
  • Én is pontosan ezt érzem.
  • Ha mehetnéked van, akkor rendesen csukd majd be az ajtót. – Krisztián ekkor már nem csak megértette, de meg is érezte, hogy milyen magányos is a lány. És ő sem különb ennél. Tényleg lehetne ő is olyan pasi, aki beugrik egy gyors numerára, és már megy is. Megtehetné, hogy hajnalban lelép. Sőt, talán eddig a pontig meg is tette volna. De most úgy gondolta, hova akar ő „haza” menni , amikor itt, a kócos kis fejet tartva a karjai között, jobban otthon érzi magát, mint bárhol máshol a világon. Még annyi ereje volt, hogy félig használhatóvá vált kezével kihalássza a takarót a párna alól, és betakarja magukat, átölelte a lányt, majd lehunyta a szemét.
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés