1

Költők, írók és egyéb hasztalan ebek

korcsosult eszmétekkel ide figyeljetek!

Nincs most rátok szükség, innen eltűnjetek!

Ne bennünk, veszett istenekben higgyetek!

Nem kelletek, úgyhogy ne is szóljatok!

Csendben mormoljatok, ti eretnek papok!

Lüktető véretek ne ide spicceljétek,

buzgó éneketek ne itt zengessétek!

Azt hiszitek jobb volt régen vagy máshol?

A múltidea csak emberi mocskot palástól.

Sosem volt szüksége rátok a köznépnek.

Csak ha nagy baj volt… akkor néztek felétek.

S ha majd feltámad a tenger, és buzgolódni kész

Ki fog kiállni a hullámok elé, ki lesz oly merész?

Persze, hogy az ostoba költő áll ki elétek

Hogy a húsát marcangolva mártírrá tegyétek.

A nép, az isten adta nép feljajdul egy napon

De rabmadár énekét már nem hallja a vadon

Elszakadunk tőle, mint hulló őszi levél elsorvadunk

Torunkon hangzik fel majd a legszebb dalunk.

Nem a mi hibánk és nem is a ti hibátok

Az ember olyan mint a róka, tudjátok…

Sunyít és rabol, míg sarokba nem szorítják

Amikor már késő a kegyelmet vonyítják

Nem kell nektek kegyelem, nem létezik emberség

Eltelt száz év, béke volt, jöhet a kevélység

Akik harcolni vágytak, azok is térdre rogynak egyszer

S akkor majd itt lesztek ti, kit megvertek ezerszer

Elmondjátok majd, hogy milyen gyönyörű az élet

Nem hisztek majd benne, hogy a világ semmivé lett

Őrült hippik vagytok ma, akkor oltalmazók lesztek

És addig oltjátok a szépet, amíg bele nem vesztek…

S eljön az őrület, az utolsó órán

Titeket néznek a kötélen lógván

Önmagatok tettétek? Nem számít!

Akkor már szép szó senki nem ámít!

Death of words (DoW)

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés