Felébredtem az ébresztőóra előtt, és azonnal Joshon járt az eszem, és hogy mit írhatnék neki.

Úgyhogy úgy döntöttem nem húzom tovább az időt, elővettem a Tabot, megnyitottam a levelező programot, és nyomkodni kezdtem.

„Dear Blu Angel! Once you loved me. I’m so grateful for this. But things have changed! I’m lonely, I feel me alone. You meant a lot to me, to much. I believed that you are the one who I waited. But I was not important enough for you. I help you, because I promised, but don’t expect me to love…”

 

„Kedves Kék Angyal! Egyszer szerettél engem. Nagyon hálás vagyok ezért. De a dolgok megváltoztak! Magányos vagyok, egyedül érzem magam. Sokat jelentettél nekem, túl sokat.  Azt hittem te vagy az, akire vártam.  De nem voltam elég fontos neked. Segítek neked, mert megígértem, de ne várd tőlem hogy szeresselek…”

A küldés gomb megnyomásáig tudtam tartani a kemény lelkiállapotot, de amint kiírta, hogy sikeresen elküldte az e-mailt feltört belőlem a fájdalom, tehetetlen könnyek formájában. Nem tudom mit vártam magamtól, és mit tőle. Azt hiszem valahol mindig is tudtam, hogy ebből a kapcsolatból ennyi lesz, hiszen én egy senki vagyok, semmiben nem vagyok elég jó, és senkinek sem kellek, miért pont neki kellenék. Itt van a kis szöszi is… neki is mire kellek… miért akart megdugni? Szexre? Részeg volt, amikor megdugott, lehet, hogy rájönne, mekkora csalódás vagyok neki, ha józanul is csinálnánk.

Még útközben elhullajtottam néhány könnycseppet, de amikor beléptem a kútra, Nolan széles vigyora elfeledtette velem egy pillanatra a gondjaimat.

–          Good Morning! – böktem ki én, mert ő csak vigyorgott rám. Odafutott hozzám, és átölelt szorosan. Megint mit követtem el vajon?

–          He called me! (Felhívott engem!) I meet her today! (Találkozom ma vele!)

–          Simon?

–          Of corse! (Persze!)

–          Don’t forget to record! (Ne felejtsd el felvenni!)

–          Necessary? (Szükséges ez?)

–          You promised me! (Megígérted nekem!)

–          Have right! (Igazad van!) – ismerte be kedvetlenül.

–          I’m sorry, but it’s important me! (Sajnálom, de ez fontos nekem!)

–          Okay! (oké) – bólogatott beletörődően.

Átadta a kasszát, közben azért magyarázott valamiről, de felőlem az időjárásról is gagyorászhatott, én már elvesztettem a fonalat az elején, és nem volt kedvem kibogozni. Nagyon nehéz megérteni egy embert, ha az anyanyelvén beszél, főleg, ha nem veszi észre, hogy nem ért a beszélgető partnere semmit. Ebből látszik, hogy sokszor van úgy, hogy csak a saját szórakoztatásunkra beszélünk, és nem információt akarunk a másikkal megosztani, csak nem bírjuk a csendet.

Munka közben egy harminc kerüli srác jött be a kútra a barátnőjével, és amíg a csaj az autó mellett sétált, addig nekem átható pillantásokkal bókolgatott. Nem hinném, hogy volt vele valami célja, de azért azonnal azt láttam a szituációban, hogy csak szórakozik velem. Talán csak megsajnált… ennyire szánalmas vagyok? Ez elég gáz! Az eset után alig fél órával egy negyvenes pasi is csinosnak nevezett, és megpróbálta elkérni a számom. Persze eszem ágában nem volt ilyet tenni, mosolyogva ráztam a fejem. Aztán egy 20 éves kölyök nevezett istennőnek, és kérdezte meg, hogy van- e barátom, ami már tényleg több volt, mint véletlen.

Műszak vége előtt megjelent Byron, és ő is megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok ma, majd vigyázott rám műszak végéig, anélkül hogy meg tudta volna mondani, hogy miért jött. Én sejtettem azért hogy itt léte nem teljesen céltalan, azon kezdtem el gondolkodni, én mit akarok:

Mit is várhatok az élettől? Egy igaz szerelmet droggal, és piócákkal a nyakamba, vagy életfogytig tartó magányt? Nem tudom… azt hiszem ennél azért többre vágyom. Vagy itt egy csillogó szemű kamasz, aki szeretne magában érezni. Olyan gyerek még, naiv, felelőtlen, gondtalan, gátlástalan, és féktelen még. Én is ilyen akarok lenni! Nem mondhatnám, hogy újra, mert talán ennyire magabiztos, mint ő, még sosem voltam, amellett, hogy rajta még látszik az is, hogy mennyire vágyik rám. A testemre vágyik, vagy arra aki benne lakik, nem tudom. Nem ismerheti azt, aki benne lakik annyira, hogy vágyjon rá. Vagy mégis? Most már nem néz rám, csak a pultnak támaszkodva telefonozik. Csak vár rám, hogy esélye legyen becserkészni a macit a málnásba. Bánom én ezt? Annyira unom a kiszolgáltatott szerepeket, és nála nem vagyok az, ebben a felállásban az van, amit én mondok, én irányítok. Unom a kislány szerepet is, és ő egy perverz tanító nénire vár. Nem igazán tanulni akar, csak azt hiszem a szerepre vágyik, hogy megszerez egy olyan nőt, aki felette áll, és esélye sem lenne igazából megkapni. Az indította be igazán, hogy nem akartam vele lenni. És ki az az ostoba, aki ne akarná magában érezni az ifjonti hévet, és lelkesedést. Végül nem bírtam tovább a kérdést magamban tartani:

–          What are you doing here? (Mit csinálsz itt?)

–          I wanted to be with you! (Veled akartam lenni!) I was hoping that you were with me. (Reméltem, hogy te is akartál velem.) – mondta lazán, csak a fél szemével rám pillantva, a másik a telefonján maradt. Ne azt ne! Egy pasi legalább akkor legyen figyelmes, ha be akarja verni a lompost. Ez nem kell!

–          I’m tired. (Fáradt vagyok.) – mondtam szánakozva, és valóban inkább csak fel akartam rázni, vagy ha nem jön be, akkor le akartam rázni.

–          Then… I will to…work! (Akkor… én fogok… dolgozni!)– nézett rám, kicsit sem viccelve, vágyakozó tekintettel.

–          Oh! – mondtam meglepetten. – This text was better! (Ez a szöveg jobb!) – Mondtam gúnyosan. Elmosolyodott, de a csábító nézésből nem engedett. Bólintottam egyet meggyötörten. Na jó, így már jobb, hogy nem a telefonját akarja elcsábítani, hanem engem.

–          That’s it! (Ennyi!) – mondta ünnepélyesen, és kellő nagyképűséggel. – One thing I regret! (Egy dolgot sajnálok!)  We need to do it low voice… again. (Halkan kell csinálnunk…megint.)- kiolvasható volt a tekintetéből, hogy a fejében már meztelenül nyögdécselek a farkán.

–          This is a problem for you? (Ez probléma neked?) – Szomorúságot színlelve bólogatott, és a hiúságát legyezgetve a gondolattól elaléltan mosolygott.

–          Next time, you must solve it! (Legközelebb meg kell oldanod ezt!) – flörtöltem vele immár én is. Már gondolatban teljesen máshol járt, de engedelmesen mosolygott.

Nem kellett sokáig várnom, mert amint kiléptünk a kútról telefonálni kezdett, mint kiderült Ívinek, akivel megtárgyalta, hogy a szülei nem lesznek otthon, csak ők a pasijával. Ezt az aljas számító pasit… hihetetlen! Csak a biztos dugás miatt van itt? El kicsit felháborított, de be kell vallanom kicsit fel is izgatott. Amikor hazaértünk próbáltam úgy tenni, mint aki nem veszi a lapot, és nem voltam hajlandó megkönnyíteni a dolgát azzal, hogy hanyatt vágom magam széttárt lábakkal. Dolgozzon meg értem, vegyen le a lábamról. Én ráérek elcsábulni, és szerettem volna, ha küzd egy kicsit értem. Egészen nyugodtan vettem ki pár dolgot a hűtőből, hogy ebédet csináljak magamnak, és eszembe sem jutott két adagot csinálni, hiszen nem vagyunk olyan kapcsolatban… Elégedjen meg azzal, hogy megkóstolhat engem, ha akar.

Amikor főztem, akkor egy darabig gondolkodott, hogy most mit tegyen, de aztán feltalálta magát, és a hátam mögé állva csókolgatta a fülemet, és a nyakam. Olyan meleg volt, és nagyon nyálas, ahogy csinálta, de mégis ez az ami nagyon felizgatott. Persze neki ezt nem kell tudnia, neki háttal ezt könnyű volt eltitkolni. Aztán gondolt egyet, és a kezét bedugta a két lábam közé, és bizonytalanul matatott, hogy megtalálja a bejáratot odalenn a középső ujjával. Na nem eszik olyan forrón a kását, kisfiú. Egyszerűen odébb sétáltam, és mivel nem akarta, hogy letörjön a karja, azért gyorsan kihúzta a kezét. Direkt nem néztem rá, persze a szemem sarkából láttam, ahogy kissé bizonytalanul, kicsit játéknak felfogva a dolgot gondolkodik. Aztán elkészült az ebédem, és leültem az asztalhoz enni. Ő leült mellém, és nagyjából két centire ült tőlem, és nézte, ahogy eszek. Ez idegesített, de nem annyira, hogy elzavarjam, mert tudtam, hogy csak játszik. Aztán felfedező útra indult, először a combomon húzta végig a kezét, és a ruhámon keresztül kezdte el dörzsölni közepes erőséggel a csiklómat, és ez nagyon tetszett, be kell vallanom.

Hamar rájöttem, hogy nem az vonz benne, hogy meg akar dugni, sőt az sem, hogy fiatal. Az a lovagias mocskosság vonz benne, ami Joshban is vonzott. Amikor pontosan tudod, hogy a legocsmányabb dolgokat is hajlandó lenne megtenni a kedvedért, és a célja az, hogy téged kielégítsen, és ez kulcsfontosságú pont ez esetben, hiszen a legtöbb pasi magának akar jót, és a legkevésbé sem érdekli a lány onnantól, hogy a bejáraton bejutott. És az az érzés, hogy tényleg engem akar kielégíteni, és bármikor mondhatok nemet, és visszakozhatok, ha meggondoltam magam. Mert sajnos vannak olyan ősbunkók, akik egy kedves pillantás után az embert lekurvázzák, ha a következő lépésben nem az jön, hogy terpeszben a bokáját fogva várja, hogy megkúrja. Az ilyen pasik annyira kiábrándító képet adnak a férfinemről, hogy alapjaiban gyűlöli meg az érintett nő a férfiakat. Ezért mondom mindig, hogy a mocskos, gusztustalan, agyatlan férfiak az oka annak, hogy a nők nem értékelik magukat annyira, és eljutnak a férfiak által sokat emlegetett „kurva” szintre.

Ezt az elméletemet úgy éreztem tesztelnem kell. Tudnom kell, hogy őt a farka vezérli-e, vagy van benne némi erkölcs, emberiesség is. Elhúzódtam, és mogorván közöltem, hogy nem akarom ezt. Erre ő elvette a kezét, és megpuszilta a vállam.

–          You are attractive! (Vonzó vagy!) I’m sorry if I’m too heavy. (Sajnálom, ha túl heves vagyok.) Do we do something else? (Csináljunk valami mást?) We take a walk? (Sétálunk egyet?) Or… let’s look one movie? (Vagy… nézzünk meg egy filmet?)

–          I don’t know… (Nem tudom…) – vetette oda félvállal, mintha nem érdekelne.

–          You don’t want to be with me? (Nem akarsz velem lenni?) – kérdezte őszinte szomorúsággal. – Should I go home? (Menjek haza?) – kérdezte tényleg keservesen.

–          Want to stay even if I don’t wan’t sex? (Maradni akarsz akkor is, ha nem akarok szexelni?)– elkerekedett a szeme, és mosolyogni kezdett.

–          Of corse! (Hát persze!) What do you think of me? (Mit gondolsz rólam?) Your my girlfriend, not my „szexfriend”. (Te a barátnőm vagy, nem a „szexbarátom”.) – meglepődve néztem rá.

–          I’m your girlfiend? (A barátnőd vagyok?)

–          No? (Nem?) – kérdezett vissza mosolyogva. Közömbösen mosolyogva megrántottam a vállam.

–          You know… (Te tudod…)

–          I’m not enough good for you? (Nem vagy elég jó neked?) – komoly aggodalommal a hangjában tette fel a kérdést, ami a tekintete is megerősített. Elnevettem magam. Aztán bizalmasan odahajoltam hozzá, és odasúgtam:

–          … but yeah! (… de igen!) – mosolyogva elgondolkodott, és maga elé bámult, fejét az asztalon támaszkodó kezének döntve.

És nem próbál meggyőzni sem… szép! Megnyert! Az utolsó falatokat rágtam meg, amikor a combján én is végighúztam a kezem. Rám nézett kérdőn, de szinte az izgalomtól elvörösödött közben, amit egy nagy sóhajjal próbált legyőzni. Nem néztem rá, csak mosolyogtam, és a nadrágján keresztül simogatni kezdtem a szerszámát. Azta… ekkor vettem észre, hogy odalenn nem kis halom növekszik. Jézus! Ennek ekkora van? És ezzel engem megdugott? És én még élveztem is? Kizárt!

–          Now… I don’t understand! (Most… én nem értem!) Do you want it? (Akarod?)

Hát most valóban elgondolkodtam azon, hogy akarom-e, mert félek, hogy fájni fog. De hát csak nem… ha a múltkor sem fájt…

–          We can try… (Megpróbálhatjuk…) – mondtam már sokkal kevésbé magabiztosan.

Nem értettem, hogy mitől változott most megint meg a hangulatom, de gondolom elkönyvelte, mint a többi pasi, hogy a nőket nem lehet megérteni, és próbálta figyelmen kívül hagyni. Közel hajolt, és az arcomat végig simítva megcsókolt. Ez a csók igen jól esett, sok minden volt benne, törődés, vágy. Gyengéd volt, és egy kicsit bizonytalan a következő lépésben, ezért tovább csókolt, miközben a mutatóujjával cirógatni kezdte a mellem egy kis részét. Ez inkább váltott ki pszichikai reakciót, mint valódi izgalmat, de egy nő legfőbb izgalmi központja, mint köztudott, az agya. Mély sóhajjal vettem tudomásul testének e gesztusát, amit ő biztatásnak vett. A székemet megfogva maga felé fordított, és a pán nélküli felsőmet lefejtette az egyik mellemről, és a nyelvének lassú, érzéki mozdulataival kezelésbe vette. Egy olyan lánynak, akinek életében még csak egyszer volt pozitív élménye a melle izgatásával kapcsolatban nagy előrelépés az is, hogy nem akartam azonnal ellökni magamtól. Bár az izgalmat inkább odalenn éreztem, a mellemben semmi pozitívat, hagytam kibontakozni. Elsuttogtam, hogy „Don’t do it here!”, azaz, hogy ne itt csináljuk, hiszen Íviék a szobájukban vannak.

Ő abbahagyta, és óvatosan visszacsomagolta a mellemet, és átható tekintettem megcsókolt közben. Megfogta a tányéromat, és bevágta a mosogatóba, majd kézen fogott, és felhőtlenül csillogó tekintettel rám pillantva indult a kölcsönkapott szobám ajtaja felé. Amikor beértünk az ajtón, kicsit izgulni kezdtem, és nem mertem a szemébe nézni. A Tabomra pillantottam, és szomorúan konstatáltam, hogy nem jött az e-mailemre válasz. Ő végigsimította a karomat, amitől összeborzongtam, és gyengéden megfogta a csípőmet, magához húzott, majd velem együtt leült az ágyra, hogy én az ölébe üljek, és neki oldalt. Ismét a tekintetemet kutatva kihámozta a mellemet a póló alól, és finomat a bimbómat elkerülve simogatni kezdte. Éreztem, hogy közben az arcomat nézte, de én nem tudtam ránézni.

Végül megunta, hogy kerülöm őt, és a kezével finomat odafordította az arcomat az övéhez, és olyan mély, sokat mondó tekintettel nézett rám. Mintha a tekintetével azt magyarázta volna, hogy „Ha akarod, elmegyek, de ha azt akarod, hogy maradjak, akkor adj oda nekem magadból mindent. Nem számít, hogy előtte mit gondoltál, az sem utána mit fogsz gondolni, de nekem mindent oda kell adnod magadból!” Ettől a pillantástól a szívemtől az ágyékomig minden izmom összehúzódott, és szinte úgy ájultam bele a csókjába. Igaza van! Ha el akarom küldeni, tegyem meg most, ha viszont akarom ezt, akkor viszont nincsen siránkozás Josh után. Itt és most ennek helye nincs! Ő a csókból nem várta meg, mire feleszmélek, óvatosan felcsúsztatta a kezét a nadrágom laza szárán, utat kotort a bugyim mellett, és fel- le mozgással izgatott a mutató és középső ujjával. Iszonyatosan élveztem, pedig ez még semmi, ahhoz képest, amit nyújthat. Még a csókból kibontakozva vissza- visszatért az ajkamhoz egy-egy röpke csók erejéig, aztán újra a mellemet célozta meg, méghozzá a szabad kezével finomat megmarkolva, és a szájához igazítva. Amikor a csiklómat is megtalálta finoman, már éreztem, hogy nem sok esélyem van visszatartani a kitörő izgalmamat, de még kibírtam, amíg megpróbál az ujjával behatolni. Nem tudott, nem volt annyi hely, ezért azt a lábamat, ami hozzá közelebb volt, feltettem az ágyra. Erre ő egy kacér pillantással reagált, de mire válaszolhattam volna a pillantásra, már újra a kielégítésemen dolgozott. Az ujjával próbált minél mélyebbre hatolni, ami a mohóságának tudható be, de most kivételesen ez nem volt akadálya annak, hogy eltöltsön az az elektromos kisülés, amit orgazmusnak nevezünk. Az utolsó lihegéseket bele lehelten a felém közeledő ajkába.

Megvárta, amíg teljesen kikerülök az orgazmus hatása alól, és újra a „semmiből” elégített ki ugyanazzal a technikával. Aztán kezdett elzsibbadni a lábam, gondoltam, most már szexelhetnénk, de ő rázta a fejét, hogy még nem. Inkább lefejtette rólam a felsőmet, és kihúzta a kezét is a nadrágomból, majd az is lehámozta rólam. Komolyan zavarba hozott, de ezt igyekeztem teljes mértékben leplezni. Ő csak egy 18 éves! Nem hozhat engem zavarba! Aztán meztelenül is visszaültetett az ölébe, de most úgy, hogy a másik lábamat kelljen feltennem az ágyra, és a másik mellemet tudja izgatni. Az első orgazmusom olyan hevesre sikeredett, hogy levegő után kapkodtam, és a szívem majd kizakatolt a mellkasomból. Most nem várta meg, míg lecsillapodnak az orgazmus jelei, még a normális szívverésemet sem hagyta visszaállni, már újra mélyen, és hevesen izgatott, a mellemet is úgy falta, mintha a legfinomabb édességet tömné magába. Kiszáradt a szám, és kénytelen voltam az ő erejére hagyatkozni, mert az enyém teljesen elhagyott. Ő nem csak hogy készségesen tartott a karjaival, de bele is bugyolált teljesen, nagyon édes volt.

Ezek után végre nem volt kifogása a szex ellen, és szégyenlősségét leplezve, levetkőzött. Amikor levette az alsónadrágját, akkor szembesültem azzal, hogy nem éreztem rosszul, tényleg hatalmas van neki. És nem csak vastag, hanem hosszú is. Vagy nem csak hosszú, hanem vastag is, nézőpont kérdése. Aggódva fordítottam el a fejem a szerszámáról, amit ő nem tudott hova tenni. Már majdnem megkérdezte, hogy mi a probléma, de végül nem kérdezett semmit. Gondoltam egyet, és elé álltam, a nyakába csókoltam párszor, és megfogtam neki. Basszuskulcs, alig érem át! Na én leléptem! Nincs az az isten, hogy ezt belém tömje! Bármennyire cuki is, nem akarok szétrepedni, köszi.

Mintha megsejtette volna, hogy van valami probléma, odahajolt, és olyan édesen kezdett el csókolni, hogy az embernek ne legyen szíve otthagyni. „Bakker, ne már! Vonzó vagy, és cuki, de ez baromira fájni fog! És nem akarhatod, hogy fájjon nekem!” Valóban menekülni kezdtem hátra felé, de nekiütköztem az éjjeliszekrényem sarkának, ami arra volt elég, hogy elveszítsem az egyensúlyomat, és a nagy szerencsém az volt, hogy pont ott volt az ágy, így arra érkeztem. Még jó, hogy útközben elengedtem a szerszámát, mert lehet, hogy most eléggé megrántottam volna ijedtemben. Ezen elmosolyodtam, és ránéztem, hogy ugye milyen béna vagyok, de az ő tekintetében más fajta érzelmek voltak. Nem mosolygott velem, inkább csak folyamatosan járt a szeme, és megpróbált leszűrni minél több információt a metakommunikációmból.

Végül azt hiszem úgy volt vele, hogy most vagy soha, és a párnámat a falhoz tette, majd felém ereszkedett, de nem nehezedett rám. Én még egy utolsó aggódó pillantást vetettem a hatalmas gyilokra, ami mindjárt megkínoz, aztán megfogadtam, hogy innentől kezdve nem arra figyelek, csak és kizárólag a tekintetét nézem, csak rá figyelek. Elnyújtóztam hát az ágyon keresztbe, és a tarkómnál ott volt a párna, amit oda rakott acélból, hogy ne a fal meredekségébe törjön ki a nyakam, majd félre téve az aggályaimat, felhúztam a lábaimat, és a csípője köré kulcsoltam. Ő az ágy széléra támaszkodott, aztán az egyik kezével megmarkolva saját magát… simogatni kezdett ott lent. Felváltva végzett vízszintes, és körkörös mozdulatokat a szerszámával. Bár láthattam volna, ha oda nézek, de én csak a tekintetére koncentráltam. Nagyon lassan jutott el odáig, hogy bemerészkedjen, azonnal a szerszámához „igazítottam” az izmaimat, és ő továbbra is lassú körkörös mozdulatokkal dolgozott.

Aztán elért egy olyan pontra, amikor kifejezetten jól esett, amit csinált, és kicsúszott a számon egy kellemes „áh”, erre ő egy mikronmásodpercre elmosolyodott, majd csak eddig a pontig behatolva kezdett el mozogni. Apró levegőket vettem, úgy éreztem egy ponton, hogy csak befelé szívom a levegőt, de kifújni elfelejtem. Amikor elélveztem a sok levegővel egy hosszú, elégedett nyögés is kiszakadt belőlem. Ő odabújt hozzám, és babusgatva csókolgatott. Tekintete elégedett volt, és nyugodt.

A következő menetben nagy lépést tettem előre, szinte dupla utat tett meg befelé a szerszáma, mint eddig összesen, az én tűrőképességemet meghaladta, de a szerszáma még mindig nem volt benn teljesen. Szerencsére ez nem zavarta, úgy tett, mintha ez a probléma nem létezne, kielégített vagy… 156szor. Kiderült hát, hogy józanul is ugyanolyan jó vele. Elképesztően ráérez az ember legérzékenyebb pontjaira, és azzal olyan rutinosan bánik, mintha már ezer éve ezt csinálná, pedig nem hiszem, hogy sokadik lehetek neki. Már komolyan megfontoltam, hogy vele jobb-e vagy Joshhal, de azért vele azért az érzelmek elég széles skálája hiányzott ahhoz, hogy tökéletes legyen. Persze sok érzelem kezdett megszületni bennünk is, és érvényesülni olyan, ami eddig is bennünk volt, csak bennem nem tudatosult. Azon kaptam magam, hogy én is úgy simogatom őt, és ölelem, mint ahogy ő engem. Ettől kissé megrémültem, de aztán eszembe jutott: vagy 100%- ot adok, vagy 0%-ot! Válasszak! Köztes megoldás nincs! Így hagytam, had hajtsa végre a testem, amire vágyik.

Kárpótolt az érzelmeim hiányáért az ő érzelemáradata. Olyan szenvedélyesen hatol be, hogy már a mozdulat gondolatától is elélveztem. Jó pár pózt kipróbáltunk, én is voltam felül, hátulról is csináltuk, de sosem tudta belém csúsztatni teljesen magát. Szerencsémre nem is erőltette, és a hüvelyfalam néha kellemetlen feszülésén kívül semmilyen negatív hatással nem volt rám a mérete. Egy furcsa játékba kezdett, ami csak ott és abban a lelki és testi állapotban volt helyén való: minden orgazmus után, mosolygó, vágyakozó tekintettel, lágyan megkérdezte: „Do you want more?” (Akarsz még?), és hihetetlen, de minden alkalommal vicces, és izgató volt a kérdés.

Miután teljesen kifacsart, egy kicsit hozzám bújt, de megbeszéltük, hogy nem maradhat itt éjszakára, mert ez nem az én házam, és nem szeretnék itt senkit magamra haragítani. Megértette, és elfogadta. Ébresztőt állított, hogy még időben eltűnhessen, mielőtt hazajönnének Ívi szülei, és addig az időpontig összebújva feküdtünk. Jó érzés volt, mintha én is újra 18 éves lennék. Be kellett ismernem, hogy nagyon jó vele lenni. Elképesztően jó! Már kezdtem abban is kételkedni, hogy tényleg nem illünk-e mégis össze. Most is emlékszem Josh mellett, hogy milyen fantasztikus extázis volt bennem. és hogy az különlegesebb volt, de már ez az érzés is maximálisan megfelelt a boldogsághoz.

Amikor elment, szomorú lettem, de amikor az ágyra dőlve azon kaptam magam, hogy az első dolgom volt, hogy a Tabomon a beérkező üzeneteket nézzem, rájöttem, hogy sajnos hiába tűnik ez a dolog egyszerűnek, és könnyednek, sajnos nem az. Rám szakadt a magány és a Josh utáni űr nyomása. Nem tudtam megállni, hogy ne zokogjak keservesen a párnámba mindent.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés