Kimerítő dolog a pakolás, sok minden jár az ember eszében, miközben nekem, nekünk fel kellett az utóbbi napok eseményei is dolgozni, ami folyton kísértett minket.

Az olyan apróságok, mint a börtön és az olyan nagy dolgok, mint a szakítás is folyton ott derengtek a gondolatainkban és a legkéretlenebb pillanatokban bukkantak fel. Ebben a pakolásban már benne van a búcsú is, lassan hazamegyek és lezárul az életemnek ez a különös fejezete. A százszor meghasadt szívem, most már pihenésre, gyógyulásra vágyik. Az egyetlen előnye annak, ami történt velem mostanság, hogy végre sikerült túllépnek Veszprémen. Elfogadtam, hogy a szerelem egy állomás, egy-egy fejezet az ember életében, de a valódi érzelmi skála ennél sokkal, de sokkal szélesebb, amit napról napra meg kell élnünk, még ha nem is egyszerre mindent, mint én, de a legtöbbet meg kell élnünk, hogy értékelni tudjunk dolgok létét, vagy épp elkerülésének lehetőségét. Lelkünk egy érzékeny hangszer és könnyen megszólal, ha értő kezek szólaltatják meg, de szép dallamot minden gyakorlat nélkül ne várjunk még a legnagyobb művésztől sem. Ha el kéne magyaráznom, miért érzem úgy, hogy Josh az az ember, akire vártam eddig, akkor azt mondanám, hogy csak ő tud ezen a hangszerből igazán szép dallamokat kicsalogatni. Soha nem éreztem még senki mellett ennyire értékesnek magam, mint ahogy mellette. Persze ezt a drogoknak és Simonnak kéne köszönnöm, de azt hiszem, erre mondják azt, hogy minden rosszban van valami jó.

Délelőtt 10 órakor hívtuk fel Josht, hogy lassan készen vagyunk. Ő akkor kelt fel, ezért oda küldött hozzánk Tibit, aki fel is jött, hogy segíthessen cipekedni. A csomaghordás előtt viszont még odalépett hozzám, amikor még fogat mostam, hogy elpakolhassam a fogkefémet és odanyújtott nekem egy ismerős borítékot. Szem forgatva néztem rá, majd visszafordultam a tükörhöz. Erre ő elmondta, hogy utólag belevették a megállapodásba, hogy én ugyanúgy megkapom a jegyemet és a pénzt Simontól, amit ígért. Mosolyogva hozzátette, hogy ezt részben neki köszönhetem, de én ettől sem lettem boldogabb. Amíg nem tudom, hogy ki volt az, aki meg akart ölni, addig nem tudok benne megbízni. Bepakoltuk azokat a táskákat, amik a mostani nyaraláshoz kellettek, félreraktuk, amik a repülőre kellenek majd és gondosan bezártunk, elzártunk mindent, ne legyen gond, hogy egyedül hagyjuk a lakást.

Amikor a házhoz érkeztünk, akkor Tibi otthagyott minket és elment Nolanért, mi meg mehettünk be a házba. Furcsa érzés volt megint belépni az ajtón, régen voltam itt… illetve nem is olyan régen, de az óta már annyi minden történt. Amíg Josh készülődött, addig úgy döntöttem sétálok egyet és kimentem a kertbe. Persze megpróbáltam ellenállni, de nem sikerült, így eljutottam a kisház hamvain épült teraszra, ahol a kezemet kérte meg. Szép volt még mindig. Leültem a hosszabbik kanapéra és nézegettem a zöldet. Nagyon jól tudtam, hogy nem fogok ellenállni Joshnak, ha közeledni próbál. Túlságosan megigéző a tekintete, letaglózó az érintése. Már előre reszkettem a rám váró feladat miatt, hogy úgy engedjem be megint az életembe, hogy utána ne pusztuljak bele, amikor megint elveszítem. Mi lett azzal a lánnyal, aki itt reszketve nem tudott mást mondani, csak, hogy igen, hozzá akar menni feleségül ehhez az emberhez. Hozzámentem volna? Persze! Megakadályoz ebben, amit megtudtam róla? Nem! De az út, amit közben be kellett járnom, felőrölt. Szerettem és elvesztettem ezt újra meg újra. Semmi nem ugyanolyan már.

Bementem a házba és felmentem Josh szobájába, ő pedig nyitott ajtónál rohangált fel s alá telefonnal a füle és a válla közé szorítva. A szememet forgatva kiabáltam le a földszintre Ívinek, hogy még soká indulunk, ahogy elnézem. A korlátnak támaszkodva beszéltem vele és lefelé néztem, de aztán valakit hallottam egy szobából kijönni. Még befejeztem a mondatomat és utána fordultam meg, miközben Ívi azt ecsetelte, hogy neki mindegy, ráérünk. Jessica volt a zaj forrása és bizarr mosollyal az arcán, gúnyos tekintettel mért végig, miközben elment mellettem. Ez mit keres itt? Bement Josh szobájába és még mielőtt becsukta az ajtót még egy gúnyos mosolyt felém eresztett. Végül kiszakadt belőlem:

–          Ó te jó ég! Ő volt!

–          Mi?

–          Neki vagyok ellenfele! Ő akar harcolni!

–          Mi van? – kérdezgetett Ívi, de én nem értem rá neki válaszolgatni.

Elkezdtem bekopogni és benyitni azokba a szobákba, ahonnan kijöhetett, majd benyitottam. A harmadik ajtó nyitva volt. Óvatosan kinyitottam az ajtót és egy iszonyatosan rendetlen szoba látványa tárult elém, mindenhol szemét, ruhák és teljes káosz, de többségben kifejezetten női holmik. Ez az, ez lesz az! Szóval már ide is fészkelte magát a kis ribi. Körülnéztem és próbáltam olyan dolgot keresni és közben gondolkodni azon, hogy mi árulhatja el, hogy ő volt. Aztán gondoltam nem fog feltűnni ebben a kupiban az sem, ha kicsit turkálok, ezért átnéztem az ágy alatt, az éjjeli szekrényt, a komódfiókokat, az íróasztal fiókját és a harmadik fiókban találtam egy papírt, ami a nevem és a munkahelyi címem volt. Pont akkor jött utánam Ívi és suttogva megkérdezte, hogy mit csinálok. Megmutattam neki. A papír egy feljelentés volt illegális munkavállalóról, pontos adatokkal, amit nagyon valószínű, hogy a papírjaimról szedett, sőt az időbeosztásommal, amit nem tudom honnan szerzett meg. Megörültem: Megvagy! Még hogy nem vagyok méltó ellenfél? Most már legalább tudom, kinek kell ellenfélnek lennem és miért. Kinéztem a folyosóra, az még üres volt, ezért tovább kutattam. A mosdóba mentem, ahol szinte azonnal kiszúrtam egy rózsaszín táskát. Belenéztem és volt benne vagy 5 átlátszó tasak, amiben különböző mintájú és méretű tabletta volt, egy olyan átlátszó doboz, amiben valami por volt. Ezt nem teljesen értettem, de ezek szerint nem kizárt az sem, hogy ő drogozta be Josht. Tudtam, hogy ennyi bizonyíték nem elég, de nem bírtam tovább. Annyira izgatott lettem és mérges. Azon tépelődtem, hogy behúzzak e először a csajnak, vagy csak simán tépjem meg. Mint az őrölt felpattantam, tolmácsként Ívit is magammal rángattam és már kopogtam Josh ajtaján. Kínos csend volt és aztán Josh kiszólt, hogy „Just a minute!” (Csak egy perc!) Ívi megszólalt:

–          Mi van? Ki van benn? Mit csinálnak?

–          Nem tudom, hogy mit csinálnak, de Jessica van benn.

Aztán ziláltan kinyitotta Josh az ajtót és kijött a folyosóra, maga mögött behajtva azt. Nem nekem, hanem Ívinek mondta el, amit szeretne. Ívi fordított és Josh igyekezett nem rám nézni közben.

–          Azt mondta, hogy akadt valami fontos dolga, ezért sajnos nem tud eljönni velünk Sunset Beachre. De ha mi szeretnénk, akkor Tibi elvisz minket és érezzük jól magunkat. Szerintem dugtak. Nem azért, csak mondom! Mi már fontos dolga lehet rúzsfolttal a cipzárjánál. Odanéztem a sliccére és tényleg volt rajt egy pirosas folt. Apró és halvány, de akár rúzs folt is lehet.

–          Akkor légy szíves, a lehető legpontosabban tolmácsold mindazt, amit mondok. – Ívi felkészült, hogy mondani fogok valamit Joshnak és Josh is felkészült a meggyőzésre, de én egy hirtelen mozdulattal odasimulva Joshhoz elcsúsztam mellette és kinyitottam az ajtót. Jessica egy bugyiban nézegette magát a tükörben. Rá sem néztem Joshra, átbújtam az időközben kitartott karja alatt és bementem a szobába. Jessica lenéző pillantással rázta a fejét. Mintha azt akarná mondani, hogy vesztettem, kár a gőzért.

–          Ívi, fordítsd le légy szíves: Josh! Ott volt Jessica a forgatásokon? – Ívi fordított.

–          Yes! – vallotta be Josh letörten.

–          Kérdezd meg légy szíves, hogy ez a táska volt- e nála – feltartottam a kis rózsaszín táskát. Jessica gúnyos arckifejezése bosszúsba csapott át és elindult visszavenni magára a ruháját. Ívi fordított.

–          Látta már ezt a táskát, de, hogy ott mi volt rajta, nem emlékszik.

–          Meg tudja mondani, hogy milyen drogot találtak a szervezetében, amivel bevitték?

–          Azt mondja, hogy két fajtát találtak, de mind a kettőt jól ismeri.

–          Por, vagy tabletta?

–          Tabletta formában terjesztik mind a kettőt, de por formában is kapni. – Egyesével kivettem, megmutattam és lassan a földre dobáltam mindegyik tasakot és közben megkérdeztem és Ívi fordította:

–          Van ezek között olyan, amit a szervezetedbe találtak? – Josh elképedve nézte, hogy mit csinálok. Aztán elkerekedett szemmel közelebb jött és felvett egy tasakot a földről.

–          Azt hiszem, azt akarja mondani, hogy az olyan. – állapított meg bölcsen Ívi. Jessica szólt közbe, Ívi fordította:

–          Ez nem bizonyít semmit, a nyakába akarunk valamit varrni. Át akarjuk verni Josh szerinte, hogy szétválasszuk őket. Hát nem romi?

–          De az! Kérdezd meg tőle, hogy most mit lép? – Miközben válaszolni akart, elővettem a zsebemből Tabomat és megnyitottam az e-maileket. Megkerestem az a mondatot, hogy: You didn’t bring me drugs into ever! (Sosem hoztál nekem drogokat!) Odamutattam neki Joshnak, úgy hogy rá sem néztem, végig Jessica tekintetét pásztáztam. Jessica nem szólalt meg most az egyszer. Josh esett neki most kivételesen. Ívi kommentálta az eseményeket:

Nem nagyon tud mit felelni arra, hogy hogy tudta feltörni Josh e-mailjét. De Josh öszerakta, hogy elvette a telefonját és kért egy jelszó emlékeztetést. Visszavettem a telefonomat és odamentem, ahol azt írja: „Get out of here! Now even ask I nicely! You bitch! During my next attack, bleed you out anyway. How you survive that fire? I planed it very carfully!” (Tűnj el innen! Most még szépen kérem! Te szajha! A következő támadásomnál te úgyis elvérzel. Hogyan élted túl azt a tüzet? Én azt nagyon alaposan megterveztem!”) Odaadtam Joshnak, de az arcát látva Ívi is odabújt és elolvasta az üzeneteket. Josh kiakadt és egyre ingerültebben vonta kérdőre csábítóját. Közelebb mentem hozzá és szinte az arcába mászva a szájába rágva odamotyogtam neki:

–          „You are… not a worthy opponent!” (Te nem vagy méltó ellenfél!) – Jessica gúnyoson kacagott, majd beszélni kezdett, Ívi megdöbbenve fordított.

–          Azt mondja, hogy megérdemelted, mert elvetted a vőlegényét. Ez a nő teljesen bolond… Simon taktikáját követve kezdte el begyógyszerezni Josh, de arról beszél Joshnak, hogy ezt csak szerelemből tette. Josh elmondta neki, hogy eljegyzett téged és hogy nem fogja elvenni őt feleségül, amire begurult és ezért került kórházba. – Josh teljesen elképedt arccal hallgatta Jessicát. Gondoltam megadom a kegyelemdöfést.

–          You knew that Jessica and Tibi are lovers? (Tudtad, hogy Jessica és Tibi szeretők?) – Ívi bőszen bólogatott és szegény Josh már nem tudta, hogy melyik döbbenet rázta meg jobban. Kezdett érzéketlen válni az információkra. A fejét rázta. Ívi megkérdezte, mit csinált még? Jessica arrébb lökött engem és Joshnak kezdett el magyarázni, hogy miért tette ezeket Ívi próbált lépést tartani és fordítani.

–          Ő tiltotta meg a kórház személyzetének, hogy bárkit beengedjenek Joshhoz, mint menyasszonya, megtehette, nehogy oda menjél. Szerinte nem volt szép Joshtól, hogy elvárja, hogy szótlanul tűrje, hogy megalázza őt egy másik nővel. Hát ez jó… Josh anyjának ő beszélte tele a fejét, hogy te Josh szeretője vagy, de csak a pénzét akarod. Elege volt abból, hogy Simon töketlenkedik és nem tud pontot tenni a viszonyotok végére és a saját kezébe akarta venni a dolgok irányítását. Végül úgy sikerült túladagolni Josht, hogy Simon is és ő is adtak neki drogot. Utána persze megbeszélték, hogy hibáztak, de már nem volt mit tenni, ebből kellett előnyt kovácsolni, össze kellett fogniuk. Amikor felébredt a kórházban Josh, azt mondták neki, hogy utálod, undorodsz tőle és hogy hiába mondták neked, hogy menj be meglátogatni, te nem akartad látni.  – itt kissé lelkiismeret furdalásom volt, mert lényegében hasonló dolgokat éreztem és gondoltam.  – Aztán azt is elérték, hogy Josh ne akarjon látni, addig beszéltek rólad mindenfélét. – Itt közbe szólt Josh!

–          I don’t believe them! (Nem hittem nekik!) Just wanted to show them. (Csak nekik akartam ezt mutatni.) I knew you loved me! (Tudtam, hogy szeretsz!) – Bólintottam, de nem mertem semmit mondani. Jessica folytatta.

–          Aztán megtudta, hogy hol dolgozol, megjöttek a papírjaid és akkor már tudta, hogyan tegyen tönkre. Aztán meg rád akarta küldeni a zsarukat, hogy csukjanak le, de azok az ostobák olyan lassan dolgoznak, mint a csiga, így nem sikerült elkapniuk téged. Végül ő hívta ki ránk a zsarukat a kórházban. Amikor Simonhoz bejöttek, hogy keresi két őrült tyúk, akkor már sejtette, hogy mi vagyunk azok. Amikor feljöttek Joshért, azonnal telefonált. Mivel azt állította a telefonba, hogy veszélyesek vagyunk, fenyegetőzünk és lehet, hogy fegyver is van nálunk, a rendőrök pillanatok alatt itt voltak és bilincsben vittek el minket.

–          Mondd meg neki, hogy jól van, nagyon ügyes! – Ívi megmondtam ugyanezzel a gúnyos hanglejtéssel. – Most akkor mehetünk a partra, nem? – tettem fel a költői kérdést. Majd rátettem a kezem Josh mellkasára.

–          Have a good time! (Érezd jól magam!) – aztán elindultam kifelé a szobából. Ívi is követett és kimentünk a kocsihoz.

Tibi Nolannal már benn várt a kocsiban. Ívi megmondta neki, hogy Josh nélkül megyünk a strandra, amire Tibi telefonálni kezdett. Megértem, hiszen érezte rajtunk, hogy ég a ház. Amikor lerakta várt tovább. Nem tudtuk, hogy mire, csak vártuk, hogy nyomja már meg azt az indító gombot. Végül megkérdeztük, hogy mire vár, azt felelte, hogy Joshra. Egy perccel később meg is jelent egy táskával az oldalán. Ostoba módom amint megláttam az jutott róla eszembe, hogy oyan szexi, el is kaptam róla a tekintetem. Még az is beindít, hogy létezik, ami elég szánalmas. A táskáját berakta hátra, ő maga pedig beült Tibi helyett a sofőrülésbe és indított. Ívi csúfolódva kérdezte meg, hogy miért tart mégis velünk, még sincs dolga? Annyit felelt, hogy elhalasztotta, mert most fontosabbnak látta eljönni.

Ez a pillanat volt, ami mindent megváltoztatott bennem, ami újraírta a jó érzéseket és csontjaimig hatolva irtani kezdte a fájdalmat. Tudom már, hogy ki ellen küzdöttem és ettől megkönnyebbültem. Ez az apokalipszis, az én apokalipszisem, a teljes rombolás, ami után minden újraépíthető. Itt kőröznek az autó körül az Apokalipszis lovasai, a Halál, a Háború, a Viszály és az Éhínség. Isten hét csapásából már csak az utolsó csapások vannak vissza és vége a világomnak, ami után már tényleg csak a megtisztult béke marad. Én nyertem, hiszen itt van kocsiban. Nehéz ezt beismerni, de ez a katarzis kellett hozzá, hogy újra pasiként tudjak ránézni, hogy újra megnyíljak neki, hogy újra vágyjak rá lelkileg is. Örültem… nagyon örültem!

A nyaralóig inkább csak hallgattuk a zenét, ami a rádióból szólt, nem volt kedvünk beszélgetni. Amint megérkeztünk megvártuk, mire Ívi kisikongatja magát és Nolan is eléggé fel volt dobva a luxusnyaralótól, mindkettő mindent végigrohangált a lakásba, mi meg közben behordtunk minden a kocsiból. Valóban még úgy is lélegzetelállító ez a ház, hogy már nem először vagyok itt. Olyan megnyugtató, szemet gyönyörködtető, romantikus és lehet, hogy csak a szép emlékek miatt, de ide sorolnám a szexi jelzőt is. Josh lepakolt a megszokott szobájába és Ívi kiválasztotta a legtávolabbi szobát a parttól, ezzel Joshtól, azt mondta, hogy nem tudna úgy elaludni, hogy látja az óceánt. Szóval nem csak szerintem ijesztő ez a víztömeg. Pedig ő itt lakik, sőt a szülőháza is csak pár kilométerre van az óceántól. Rajtam volt a sor, hogy lepakoljak, mert én a táskámat csak úgy leraktam a lépcső mellé, ami felfelé vezet. Josh megjegyezte, hogy a mellette lévő szoba szabad, mire én vállat vontam, hogy még nem akarok kipakolni.

Nem tudom, hogy mi kapcsolta vissza az agyam „Szexeljünk Josshal” állásba, de folyamatosan azon kaptam magam, hogy egy- egy mozdulatát annyira szexinek tartok, hogy összerezzen az egész testem. Ahogy a táskát cipelte, ahogy telefonált, hogy kaját rendeljen, ez miért volt szexi, nem tudom csak erősen koncentrált, hogy megjegyezze a rendelésünket. Aztán az, hogy megkérdezte, leveheti-e a pólóját Ívitől, az totál benedvesített, de hogy miért… udvariasság? Nem tudom pontosan, de az udvariasság szexi dolog. Bent vártuk meg a kaját a Tv előtt, de én nem ültem oda hozzájuk a kanapéra, bár még bőven volt hely, de nem tudtam volna olyan közel lenni Joshhoz. Inkább a konyhából húztam kicsit kijjebb az egyik bárszéket és azon forgolódva néztem a Tv-t. Valami sorozat ment, amin mindhárman jól szórakoztak és hatalmasakat nevettek. Volt benne két színész, akit már láttam valahol, de nem tudtam megmondani, hogy honnan, csak ismerős volt az arcuk. Mivel nem sok mindent értettem, elkalandozott a figyelmem. Joshra terelődött, amiért már kezdtem dühös lenni magamra. A fülét néztem és úgy megrágcsáltam volna, hogy csak sikítozott volna a fájdalomtól. Inkább felálltam és elővettem a citromokat, amiket még otthonról hoztunk el, hogy ne romoljanak meg és nekiálltam citromlevet csinálni, hogy lefoglaljam magam, de akkor is meglepő módon azon járt az agyam, hogy Josh odajön, a pultra nyom és itt helyben megdug. Miért nem tudom lehűteni magam? A vadmacskám nem nyughatott, ráadásul irányítani akar és esze ágyában sincs visszafeküdni a hosszú mély álmába addig, amíg ki nem játszotta magát.

Amikor megjött a kaja, a konyhába jöttek és bár volt jó pár hely, Josh mellém ült le, amitől kényelmetlenül éreztem magam. Menekülni akartam tőle, uralkodni magamon, hidegen, hűvösen viselkedni, de nagyon nehéz volt. Ívi még nézett is, hogy mi a bajom, de valójában nem tudtam megmondani. Próbáltam természetesen viselkedni. Amikor megettük a kaját, akkor Josh felvetette, hogy menjünk úszni. Ívi már repült is átvenni a fürdőruháját, de én nem örültem.

–          Don’t select a room? (Nem választasz szobát?) You want here change your dress? (Itt akarod átvenni a ruhádat?)

Valóban döntenem kellett. Bár itt is átvehettem volna a ruhámat, vagy bárhol máshol, de azt el kellett döntenem, hogy kínzom magam egész végig, amíg itt vagyunk, vagy még egyszer utoljára engedek a saját vágyaimnak és rá vetem magam Joshra. Mert, ha ilyen szexinek látom majd egész végig és folyton ezek a gondolatok kavarognak majd a fejemben, akkor ezek kemény napok lesznek. Legszívesebben most is rávetettem volna magam. Nem mertem a szemébe nézni, nehogy eláruljam a gondolataimat neki. Felálltam és lesütött szemmel elmentem a táskámért, Josh követett föl, ő is át akart öltözni és mivel az ő szobája az első a lépcsőtől, ezért ő be is nyitott oda és eltűnt. Aztán döntöttem, a mellette lévő szoba jó lesz nekem, a közös erkély, a kilátás a hatalmas víztömegre. Nem muszáj szexelnem vele, nem kell rosszul éreznem magam, csak nyugi. Nem azért jöttem, hogy ezen görcsöljek.

Amikor végeztem, ők már lenn vártak, kellett egy vízálló kötést raknom a sebemre, különben a sós víz nagyon durván fogja csípni. Az a látvány fogadott, hogy Ívi fújja be éppen naptejjel Josht. Még jó, hogy nem nekem kell! Nolan már be volt addigra kenve. Mi egymást fújtuk be Ívivel, aztán már kint is voltunk a parton. Ívi hatalmas energiával, mint egy gyerek futott be a vízbe és ott alámerült a habokba nagy sikítások közepette. Aztán amikor feljött locsolni kezdett minket. Erre Josh is válaszolt és egy vízi csata közepén találtam magam és nem akartam én veszíteni, így beszálltam. Jól éreztük magunkat, bár a kötésre próbáltam minél jobban vigyázni.

Sokáig voltunk benn a vízben, Ívi kitalálta, hogy labdázzunk, úgyhogy Josh elment venni egy labdát a közelbe, majd visszajött egy hatalmas narancssárga felfújható labdával. Még az is benedvesített, ahogy felfújta az a vackot. Teljesen szánalmas vagyok! Utána a vízben ugráló pasi is buja gondolatokat ébresztett bennem. Jó, kész nem bírom tovább! Imádom, odáig vagyok érte, kívánom, legszívesebben le sem szállnék róla, nyert a tiszta kémia és a hormonok.

Este, a legnagyobb megdöbbenésemre, közölte, hogy legyünk csinosak, mert étterembe megyünk. Egy nagyon csinos ruhát sem hoztam el, mert hát megszoktam, hogy vele csak bujkálni lehet. Kétségbe esetten mentem Ívihez, akinek volt „B” terve, hála égnek. Egy fekete fehér fodros egybe szoknyát adott rám, ami a derekánál szűkített volt. Mesésen állt rajtam és Ívi meg is jegyezte, hogy ez neki ilyen szépen nem áll. Josh is vetett rám egy kósza elismerő pillantást, amikor meglátott.

A vacsora valóban egy hangulatos étteremben volt, ami tele volt emberekkel, de Josht nem érdekelte. Egy kis kocka asztalhoz ültünk le, így senki nem ült konkréten senki mellé. Josh rendelt nekünk, mert kíváncsi volt, hogy ízlik-e nekünk valami. Kiderült utólag, hogy cápa volt, ami ettünk. Annyira nem volt szörnyű, de többet nem nagyon ennék. Utána desszertnek vanília fagyit kaptunk egy nagy adag eper és tejszínhab társaságában. Vajon ez célzás, vagy csak az én agyam van felfokozott szexuális intenzitásra állítva.

Az este még megnéztünk egy jó kis filmet, ráadásul magyar felirattal, így én is értettem végre. Mindenki úgy telepedett le, hogy Josh és Ívi között legyen helyem és megőrültem, hogy mellé kellett, hogy leüljek. Nem bírom tovább ezt a játékot, menekülnék, de szeretném azt is, hogy elkapjon, hogy ne kelljen menekülnöm. Úgy hozzá bújtam volna… Aztán már késő este elmentünk fel a szobánkba és Josh kíváncsi volt, hogy melyik szobába megyek be, láttam, hogy megállt és engem nézett. Én rá sem néztem, így nem látta, hogy valójában elégedett mosollyal veszem tudomásul az érdeklődését.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés