Josh már a nappaliban volt a tv előtt, a kanapén, de abba az irányba nézett, ahonnan érkeztem, biztos hallotta a lépteimet. Tekintete aggódó volt, de nem nyájas. Talán bosszantotta, hogy nem tud segíteni, vagy hogy magyarázat nélkül akadok ki már megint. Nem szólt hozzám, de rám figyelt, amint elmentem mögötte, és követte a mozgásomat, amint leültem a kanapéra mellé.

Nem néztem rá, a Tv-t néztem, de nem tudnám megmondani, hogy mi ment benne, mert Joshra figyeltem valójában. Végül nem bírta tovább.

–          Call you your mother? (Felhívtad anyukádat?)

–          No. (Nem.)– Még mindig a képernyő felé néztem, és úgy válaszoltam neki, mint egy gép.

–          Why not? (Kérdezte kis ingerültséggel a hangjában.)

–          In Hungary is two hours, morning… – ránéztem szomorúan- July 9.

–          Oh…- döbbent meg erre a mondatomra.

–          I hate myself!  (Utálom magamat!) – fakadt ki belőlem halkan.

Kb. olyan arcot vágott, mintha még nem hallott volna az időeltolódásról. Ahogy néztem rá, egyre inkább arra gondoltam, hogy mennyire istenien néz ki. Úgy vonz, mint legyet a légypapír, és nem is tudok szabadulni tőle. De ő túl tökéletes hozzám, és zavar, hogy én nem vagyok olyan tökéletes, mint ő, és ez egy idő után neki is fel fog tűnni. Ringathatnám még romantikus álomba magamat, de most épp a tökéletlenségem csúcspontján vagyok, és olyan negatív hangulatban, mint még soha. Szóval legszívesebben elfutnék innen, de ő ideláncol a tekintetével, a sármjával. Még az is szexi, hogy levegőt vesz, és ezt most úgy kell érteni, ahogy mondom. Imádom a légzésének a hangját, izgat, ahogy emelkedik a mellkasa, egyszóval minden. A bánatos kiskutya szemek is arra ösztökélnek, hogy maradjak, pedig nem is bánatos valójában, csak olyan a szeme. Valahogy alapvetően úgy áll, hogy az embert arra készteti, hogy hozzábújjon, és simogassa. Jaj istenem… most nagyon nem érzem magam szerethetőnek. A bűntudat mélyen mardos, és úgy érzem nem érdemlek most kegyes bánásmódot. Mennyire szomorú lehetett, amikor nem köszöntöttem fel. És most meg egy ilyen sms- t írok… Ezt már nem tudom jóvátenni, csak legfeljebb nem több hibát elkövetni. Nyers erőre vágyom, visszataszító, sőt felháborító dolgokra, őrültségre, vagy nem is tudom… mocskosságra.

–          I wanna fuck you! Here and now!  (Dugni akarok veled! Itt és most!) – nyilvánítottam ki szándékaimat. Ha most nemet mond, akkor kiderül, hogy igazam van, és túl jó fiú. Döbbenten húzta fel a szemöldökét, de ezzel egy időben egy hamiskás mosoly is ott figyelt a szája szélén.

–          It does not matter what I want? (Az nem számít, én mit akarok?)

–          No! (Nem!)– vágtam rá gondolkodás nélkül. Tetszett neki, de tovább faggatózott.

–          I prefer to make love. (Én inkább szeretkeznék.)

–          That’s boring! (Az unalmas!)– vágtam rá nyersen, de mosolyogva. Ő meglepett arccal reagált a kijelentésemre. Egyre inkább izgatottan vártam, hogy mi lesz ebből. Nem is tudom mire vágyom igazán, csak kötözködhetnékem van.

–          You only want me for sex? (Te csak a szexre akarsz?)– kérdezte sértődötten. Én egyből tágra nyílt szemekkel bólogattam. Reméltem érti, hogy csak viccelődök vele. Ha nem lett volna egyértelmű a mentakommunikációm, hozzátettem:

–          Of corse! (Hát persze!) –erre elmosolyodott, és vállat rántott.

–          Okay!

Felállt, és vetkőzni kezdett, nem került sok munkába, mert a fürdőnadrágja, és egy póló volt csak rajta. Aztán várakozva nézet rám, én meg csak bámultam rá. Egyedül vetkőzzek le? Hát persze… most dugunk, nem vetkőztet, mert az romantikus. Most rákvörös lettem, de én is felálltam, és vetkőzni kezdtem. Nem akartam, hogy nézzen, nem akartam, hogy felmérje testem hibáit. A már nem „hetykén” álló mellemet, és a szerintem vastag combomat, vagy a kis pocakomat. Én nem sportolok, persze nem is akarok, én nem a testemből élek, de ilyenkor azért kínos tud lenni. Nem vagyok az a fajta, aki modellalkatról álmodik, de azt sem szeretném, ha ezért lenézne. Írtó zavarban voltam. Pedig én akartam zavarba hozni őt. Még nem sikerült… Valamit ki kell találnom.

–          What you sport? (Mit sportolsz?)

–          Karate, football, and swimming. Now we chat? Not fuck? (Karate, foci, úszás. Mi most beszélgetünk? Nem dugunk?) – Megpróbáltam sokat sejtetően mosolyogni és közben vetkőzni, szépen lassan. Szinte éreztem, hogy azon gondolkodik, hogy miért kérdeztem, és ettől elégedett voltam magammal. Ha ő bizonytalan az én önbizalmam némileg nőhet. Persze ez önzőség, de nem akarom folyton kevésnek érezni magam. Addig sem az én testem hibáival van elfoglalva, amíg mással van elfoglalva. Végül hunyorogva megkérdezte.– My body is not perfect for you? (Nem tökéletes a testem?)

–          Nobody has perfect body. – jegyeztem meg kimérten, közben már nem volt mit levennem, és hogy a bámészkodást elkerüljem, meztelenül odabújtam hozzá, és csókolgatni kezdtem a nyakát.

–          You have perfect body. (Neked tökéletes a tested.) – Mi van? Ez tök vak? De még tapogatja is, úgy se veszi észre a rengeteg hibát? Felemeltem fejem, és „Te tök hülye vagy?” tekintettel néztem rá. – Your body is perfect for me. (A tested tökéletes nekem.) – Hazudik! Egyértelmű! Erre a testre nem mondhatja azt, hogy tökéletes!

–          Okay. – Vettem félvállról tudomásul, és folytattam a nyakának a puszilgatását. Megint éreztem a levegőben a kimondatlan gondolatokat. Szinte nyikorogtak a fogaskerekek. Persze, hogy hiú…, színész. A szépség, a test a mindene. Bár nem értem miért gondolkodik, mert százszor ájultam már el a teste puszta látványától is, amit ő észrevett, és ki is élvezett, de most mégis zavarja, hogy nem mondom ki ezt. Megfogta a vállamat, és eltolt magától. Komoly aggodalommal a szemében kérdezte meg:

–          I’m don’t perfect for you? (Nem vagyok tökéletes neked?)

–          Your body is perfect for every women on the world. (A tested a világminden nőjének tökéletes.) I thought you know. (Azt hittem, tudod.) – tetszett, hogy aggódik, és az is, hogy játszhatok vele.

–          And for you? (És neked?)

–          A little bit gay… but hmmm… yes… too for me is perfect. (Egy kicsit buzis, de hmmm…igen… nekem is tökéletes.)

–          Gay? – mondta elképedten. Bólogattam elégedetten. – Gay? – Most már egy kis harag is gyúlt a szemében. Rájött, hogy szándékosan sértegetem, de nem értette miért. – Okay if I gay, I fuck you in ass… – mondta bosszúszomjasan, de egy kis kacérkodást fedeztem fel a hangjában. Ejnye-bejnye…

–          There is no permission! (Nincs engedélyezve!)

–          I don’t care! (Nem érdekel!) – Most már a kacér tekintet győzött, és olyan tűz lebegett a szemében, hogy már kezdtem félni, hogy megéget.

–          You must care! (Érdekeljen!) – A hatalmát élvezve csóválta a fejét. Magabiztosan megsimogatta a számat, és az tenyerét az arcomra tette. Tekintete pillanatról pillanatra megenyhült, olyan meghatott tekintet váltotta fel.

Rájöttem, hogy miért voltam már olyan nedves voltam, hogy már csaknem a lábam között folyt. Ettől a hatalmi herce hurcától, a perverz játékunktól indultam be ennyire, de nem az immár közhellyé váló hátsó bejárattól, hanem attól, hogy tudom, hogy bármit megtehetne velem, ki vagyok neki szolgáltatva. Főleg ha bennem van, nem sok módon tudnám érvényesíteni az akaratomat. Hogy mégis az történik-e, amit én akarok, az csak rajta múlik. Figyelembe veszi-e az én igényeimet, vagy csak tényleg megdug ott, ahol ér. De a tekintetéből tudtam, és ebben az ösztöneim már rég megelőztek ebben a felismerésben: Azért vágyom rá, már szinte fanatikusan, mert tudom, hogy ő bármit megtenne, hogy kielégítsen. Eszébe nem jutna olyat tenni velem, ami akár egy kicsit is nem jó nekem. Tudom, hogy neki az az első, hogy nekem mi a jó, és ő magának csak a második. Ettől válik ő mássá, mint a többi, ettől lesz milliószor jobb, és ettől nedvesedek be már akkor is elképesztő mértékben, már akkor, ha csak az arcomhoz és a számhoz ért. Jhaj… végem van…Dughatnánk már végre.

–          Maybe… I’ll do it… (Talán… megteszem…) – a fenekemre csúsztatta a kezét, a pillantása hatalmaskodó, tüzes, szenvedélyes, pont amilyen pasira vágytam most.– Maybe not! (Talán nem!)… Csapott rá egy hatalmasat, amitől fájdalmasan felugrottam, és egy kiáltást is elengedtem, aminek a lényege azt volt, hogy kifejezzem a felháborodásom, de igencsak fájt is. Ám ebben a pillanatban az izgatottság egy olyan szintjén voltam, amikor már nem a fájdalom dominált. A feszült várakozásban még jól is esett. Te jó ég… csak nem mazochista lettem? Nem csak szenvedélyes, mocskos is tud lenni, mint egy gyári munkás. Odáig vagyok érte! Oké megtartom még egy kicsit. Még egy éjszakára… Csak dugjon már meg, mert nem bírom tovább.

Úgy lökött le a kanapéra hosszában, mintha egy darab hús lennék, de még le se értem, már rajtam is feküdt, és a combomat tolta el oldalirányban. Alig bírtam magammal, már majdnem felkiáltottam, hogy ez az, de azért ezt az örömöt még sem adom meg neki. Azt hittem végre belém hatol, de nem… A lábam közé nyúlt, és hiába érezte a mérhetetlen mennyiségű nedvességet odalenn, izgatni kezdett. Két ujjával csúszott be végül, és iszonyatos sebességgel kezdett el ujjazni. Sikítani lett volna kedvem, de inkább összeszorítottam a szám. Olyan mélyre próbált hatolni amennyire csak lehetséges volt, és abban a pillanatban, hogy ezt a szándékot felismertem már mentem is el. Aztán éreztem, hogy elenged, és felszáll a kanapéról. Értetlenül néztem rá, és ő magyarázat vagy egy pillantás nélkül elment fel az emeletre. Most mi van? Most megbántottam… vagy azt akarja, hogy menjek fel… vagy csak kínozni akar… Nem tudom! Nagy magányomban feltápászkodtam, és ha már így itt lettem hagyva gondoltam bemegyek a Wc-be, és letörlöm ezt az indokolatlanul sok nedvet magamról.

Amikor hallottam, hogy lejött, akkor gyorsan befejeztem a műveletet, és kijöttem a WC-ről. Az ajtónál állt mosolyogva, de eljátszva azt, hogy duzzog, és haragszik rám. Én értetlenül mosolyogtam rá. Az tekintetével, és a mutatóujjával kifejezte, hogy „húzzak vissza a kanapéra, de gyorsan”. Elindultam vissza, és megálltam a kanapé mellett, majd ránéztem. Ő összecsapta türelmetlenül a két tenyerét, majd mutatta, hogy „az isten szerelmére, feküdjél már rá!” Jól mosolyogtunk közben mindketten. Lefeküdtem, és kényelembe helyeztem magam, de amint ránéztem úgy tűnt még ez sem jó. A térdére csapott széles mosollyal, hogy „nem igaz, hogy nem értem mit akar” Majd mind a két tenyerével mutatta, hogy fel. Ezt most nem mondja komolyan… mosolyogtam, és kénytelen- kelletlen visszaemeltem a térdeimet a levegőbe. A testbeszédével kifejezte, hogy „na végre! Olyan nehéz volt! Köszi…” Ledobott a kisasztalra egy doboz gumit, és úgy húzta fel, hogy közben direkt méregetett odalent. Ha egy pillanatra is azt a jelet adta volna, hogy ezt ő komolyan gondolja, már nem élveztem volna, de így, hogy itt elpantomimezik közben mindent, és a tekintetében játékos szikrák vannak, így még egy kicsit hozzá is járult az izgalmamhoz. Bár azt el kellett ismernem, hogy így kiszolgáltatottan, kitárulkozva feküdni, és tudni azt, hogy ő ott lent mustrál önmagában eléggé nem jó érzés, és ha sokáig húzza az időt, kiszállok a játékából. Ő nem várt, amint feljátszotta magára az óvszert, mutatta, hogy csukjam be a szemem. Azért kifejeztem mosolyogva, hogy ne nagyon szokja meg, hogy azt teszem, amit mond, de becsuktam a szemem.

A következő pillanatban már hatolt is belém, de nyoma sem volt annak a lágy, érzéki srácnak, sőt csak tolakodott egyre beljebb megállás nélkül. Az én arcomról lefagyott a mosoly, és minden mimika. Átadva magam az érzésnek, minden létező izmomat ellazítva a lentieken kívül fogadtam őt egyre inkább magamba. Amikor az első kis akadályt is érzékelte az útjában, megállt a beljebb csúszással, és iszonyatos erejű lökésekkel tett magáévá. Szó szerint, jelezni akarta, hogy itt ő a góré, és azt tesz velem, amit akar. A lökések kezdetben fájdalmasak voltak, bár közel sem annyira, mint amikor korábban csinálták ezt velem. Volt egy pont, amikor megértettem, hogy mit csinál, mert a döfések hatására szinte egyszer csak megnyílt előtte az út, és minden döféssel egyre inkább becsúszott. Aztán egyszer csak a milyen hirtelen belém hatolt, olyan hirtelen abba is hagyta, és legbelül megállt. Tudtam, hogy még nem mentem el, de éreztem, hogy lüktetek odabenn. Megkockáztattam, hogy kinyitom a szemem, és ő abban a percben, hogy ezt megtettem széles mosolyra húzódott, majd forgatni kezdte lassan a csípőjét, amilyen mélyen csak tudta. Vissza is csuktam egyből a szemem, annyira jó volt. Nem tudtam miért, esett ilyen jól, kellemes volt, meghitt, és szinte melengette a szívemet amit csinál. Megpróbáltam újra kinyitni a szememet, és azt láttam, hogy vágyakozva, izzó tekintettel, most nem hatalmaskodva nézett rám. Figyelte a reakciómat, és tetszett neki. Aztán az egyik kezével a medencém vonalában enyhén nyomni kezdte a hasam. Gondolkozni kezdtem, hogy ez vajon mire jó, de amikor újra erőteljes, lendületes döfésekkel záporozott, rájöttem, hogy ez mire jó. Olyan arccal nézett, mint ami leterít egy fenevadat, de az most a korábbi fájdalom nem volt olyan éles, sőt… minden döfés egyre közelebb vitt a beteljesüléshez, már- már kellemesen, jólesően fájt. Éreztem, hogy ő is élvezi, sőt a levegővételéből arra következtettem, hogy el is fog menni. Én közel álltam hozzá, hogy vele együtt menjek el, de mégis csak bekapcsolt valami reakció az agyamban, mert a méhszájam szinte görcsösen összehúzódott. Azonnal fájdalmasra torzult az arcom, még fel is szisszentem, és ezzel egy időben a hasához emeltem a kezem, hogy álljon meg. Mire a kezem hozzá ért volna, ő már nem mozdult. Ennyire figyel rám? Ezek a dolgok tizedmásodpercek alatt történtek, de ő már észlelte is, és reagált rá. Ilyenkor szégyellem magam, hogy folyton ilyen akadályokba kell ütköznie. Bármelyik korábbi szeretkezésemnél a srácok itt „még egy kicsit kibírod” alapon tovább pumpáltak, majd mikor elmentek elintézték egy bocsánatkérő pillantással a dolgot, vagy ami még rosszabb még arra sem vették a fáradtságot, úgy tettek, mintha nem történt volna semmi.

De Josh más… Bár láttam rajta egy pillanatra egy „na, ne már” arckifejezést, de aztán megfogta a kezemet, amivel szólni akartam neki, hogy állj, felemelte a szájához, és adott rá egy csókot. Elolvadtam, és bevallom már ekkor enyhített odalent a szorítás egy keveset. Vele nincs kínos pillanat, ő mindent megért, és ezért olyan kibaszottul jó vele minden. Aztán a tenyeremet tette a szájára, mintha azt akarná, hogy fogjam be. Sokat mondóan mosolygott rám, ezért gyanítom, nem nagyon megy neki ez a csendben élvezzünk el dolog. Semmit nem felejt el… imádom ezt a pasit! Jól esően sóhajtottam egyet. Ő úgy döntött, hogy már eleget várt. A hasam alján, a méhszájam vonalában elkezdett apró masszírozó mozdulatokat végezni. És a tenyeremet inkább az arcára csúsztattam, amit ugyancsak egy mosollyal vett tudomásul. Sokáig, és türelmesen próbált enyhíteni testem automatikus reakcióján. Megértette, hogy ezt nem tudatosan csinálom, és nem tudom irányítani. Ez egy reflex, amit nehéz kikapcsolni.

Egy kis idő után újra körözni kezdett a csípőjével, de a masszázst nem hagyta abba. Próbáltam minél jobban ellazítani magam, de nehezen ment még így is. A fájdalom már enyhült, már nem volt olyan erős a görcs, amit Josh is észrevett, és az egyik kezével megfogta a saját szerszámának a tövét, a másikkal pedig, hát hogy is írjam le… a hüvelykujját a csiklómra rajta, és a tenyerét kifeszítve a kisujjával, és a gyűrűs ujjával pedig a méhszájam vonalánál nyomni kezdett. Pár kisebb „bemelegítő lökés” után a rajtam lévő kezét mozgatni kezdte, és megint eszeveszett támadásba lendült. Hogy csinálja ezt, most komolyan. Hogy találja ki ezeket a dolgokat egyáltalán.

Nem kellett sok, hogy a teljes agyhalál állapotában, eufóriában lubickoljak, az egyetlen, ami a eljutott a tudatomig az a kezem, ahogy az arcát közrefogja. Hihetetlen élmény volt, és döbbenetes, hogy mennyire ráérzett arra, hogy most erre van szükségem, hogy most arra vágyom, hogy valaki jól megdugjon, mint egy zsák krumplit, ráadásul még élvezem is, ami elég nagy ritkaságba megy. Semmi fájdalmasat nem éreztem már. Varázslatos, ami művelni képes velem. Csak miután magamhoz tértem, akkor tűnt fel, hogy ő is elment. Megnyugodtam, hogy ő is élvezte, nem csak nekem akar minden áron örömet okozni. Ez az élmény felejthetetlen volt. Olyan, amit mindenkinek ajánlok, akit egyszer szembesodor az élet egy ilyen félistennel, ami még keményen megdugni is csak úgy tud, hogy azt élvezed. A torkomban éreztem a szívem dobogását hosszú percekig. Végül elégedett tekintettel néztünk egymásra, és elégedetten mosolyogtunk is. Hálás voltam neki, hogy ilyen gondoskodó vele, és hálás voltam az égieknek, hogy ilyen élményben lehet részem.

Neki ez nem volt elég. Úgy gondolta, ha már így belemelegedtem, akkor már tovább dolgozik az ügyön. Szinte alig pihentünk, ő már készen állt a folytatásra. Gumit cserélt, és felhízott a kanapéról. Odaállt elém, és felhúzta az egyik lábamat, de engem zavart, hogy nem tudom magam megtartani, és eltoltam magam tőle. „Nem baj, megduglak máshogy” tekintettel a kanapé karfájára elég állt, és a kezemnél erősen tartva lökni kezdett hátra. Ijedten néztem rá, de ő a térdeivel megtámaszkodva a kanapé oldalában átkarolta a derekamat, és leültetett a karfára. Mit akarat? Itt nem állt meg, a testével tovább lökött, de még mindig tartott a derekamnál is, és fogta erősen a kezemet is. A végeredmény az lett, hogy a hátammal a kanapén, a fenekemmel a karfán támaszkodva feküdtem, mondhatni fejjel lefelé. Persze ez túlzás, de én így éreztem. Ilyenkor persze szokás szerint megijedek, hogy nem lesz ez így jó, de már mondogatom magamnak, hogy a fenéket nem lesz jó… vele minden jó…

Felém támaszkodva hatol belém, és amikor bent volt egy kicsit, akkor megállt egy pillanatra és becsukta a szemét. Éreztem, ahogy lüktet a szerszáma.

–          Your pussy is too good! (Túl jó a puncid!)- mondta csukott szemmel, elmosolyodva. Ez a vallomás meglepett. Az enyém? Na, ne szórakozzunk már! Semmi különleges nincs benne… Nem értem… Látszólag komolyan gondolja… Bakker… Mi a jó benne?

Végül csak lecsillapította magát, és elkezdett mozogni. Kinyitotta a szemét, és ahogy nézett rám, egyre hevesebb tempóba kezdett. Aztán amikor odasuttogta gondoskodóan a kérdést, hogy „It does’t hurt you, right?”(Nem fáj neked, ugye?) Akkor még a válaszadásom előtt libabőrős lettem, becsuktam a szemem, hogy el tudjam viselni a testem elektromos impulzusait, és még egy halk nyögést is kipréseltem magamból, annyira felizgatott ez a gesztus. Szégyenlősen néztem rá utána, és ő mosolyogva vette tudomásul, hogy nem fáj, de én persze azért átható tekintettel ráztam a fejemet is.

Nagyon jó volt, talán túl jó is az egész, de próbáltam inkább eloszlatni a testemen ezeket a hullámokat, mert nem akartam felrobbanni. Apró mocorgásba kezdtem ennek érdekében, amire ő megint megállt, és csukott szemmel egy nagy nyögés kíséretében kinyögött egy „Oh, boy”-t. Ezt már hallottam, de nem értem miért mondják, hogy oh fiú. Szerintem ilyen „oh istenem” lehetett inkább, vagy ilyen „a manóba” szintű valami. Hogy ne menjem még el, inkább feltápászkodott, és a kanapé háttámlájába kapaszkodva felegyenesedett teljesen. Letörölte a tenyerébe az izzadságát, és odanyúlt az asztalra egy zsebkendőért óvatosan. Ez a mozgolódás talán a lassúság miatt egyáltalán nem volt rossz érzés. De féltem, hogy mivel ez már egy teljesen más szögű behatolás, még nem készültem fel rá. Nem tudom, melyik izmokat mozgósítsam, és melyikeket ne. Anélkül pedig megint fennállt a a fájdalom veszélye. Aggódtam emiatt. A pasik ezt nem értik, és a szögváltásnál nem is gondolnak arra, hogy nekünk nőknek ez gondot okozhat, hiszen nekik ugyanaz a mozdulat, nincs ilyesmivel dolguk.

Joshnak megint sikerült meglepnie, mert miután letörölte magáról az izzadságot azzal a kezével, amivel nem támaszkodott a csiklómat kezdte izgatni, és lassan csúsztatta be magát újra a mélyre. Ez a szög megint éles volt, szinte azonnal a méhszájam került a középpontba, de sokkal inkább volt feszítő, mint fájdalmas érzés. Várakozva, megfeszített arcizmokkal vártam, hogy na, ebből mi lesz. Ő hevesebben kezdte el erre izgatni a csiklóm, de a döfésekkel még óvatosan bánt. Az arcom megenyhült, átadtam magam neki, és az ösztöneimnek. Sokáig csinálta, de aztán megjegyezte halkan: „I can’t take anymore.” (Nem bírom már.) Ez inkább volt kérdés, ahogy a tekintetét elnéztem, hogy most akkor folytassuk máshogy, vagy mi lesz. A válasz tudtam azonnal. Folytassa nyugodtan így. De hogy mondom el neki… csináld tovább… folytasd… tégy, amit akarsz… mindegyik olyan nem is tudom… kurvásan hangzik. Én ilyeneket nem mondok. De azt sem, hogy folytassuk máshogy, mert azt akarom, hogy neki is jó legyen. Úgyhogy sakk matt. Én nem beszélek, ő meg visszajelzésre vár. Kedvesen nézett, de azért kifejezte az arcával, hogy „mi lesz már, mit csináljak?”Hát csak kikényszeríti belőlem, hogy megszólaljak, nem hiszem el. De hogy is mondjam… go… azt közönségesnek tűnik… Go on? Nem tudom, hogy azt ilyesmire mondják e… játékokban a continue szokott lenni, de szerintem az sem hangzik túl jól. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy a folytatásra a „Keep going!”- ot fogom használni, ez is ribancosan hangzik, de talán ez a legkevésbé. Nagyon nehezemre esett kiejteni a számon ezt a két szót. Szinte ki kellett préselnem magamból. Amikor sikerült kimondani, szinte meghatottan nézett rám, mintha büszke lenne. Én szégyenlősen elfordítottam a fejem, és a tv felé néztem zavaromban. Nem hiszem el, hogy kimondtam… Kínosan éreztem magam! Josh nem várt tovább, azonnal izgatni és mozogni kezdett. Én izgalmamban becsuktam a szemem, és csak akkor nyitottam ki amikor Joshból kiszakadt egy nyögés. Nem elment, csak nagyon élvezte, és egy pillanatra rám is nézett, hogy most ezt szabad e neki, de én mosolyogva visszahunytam a szemem.

Olyan jó látni egyébként, hogy élvezi. És velem szexel közben, nem egy hiper- szuper modellel, vagy egy luxus prostival. Csak velem. Meglepve tapasztaltam magamon, hogy ezek a halk nyögések, amiket kiadott ezek nem veszik el a kedvem, sőt inkább ellenkezőleg, jó tudni, hogy ennyire élvezi. Már nagyon gyors tempónál tartott, és egy kicsit abba is hagyta a csiklóm izgatását, hogy a másik kezével is kapaszkodni tudjon, majd amikor egy nagyobb „bakker, ez de jó” nyögés után újra a csiklómhoz ért, szinte azonnal elsötétült a világ, és megnyílt alattam a föld. Az orgazmuson ismét tudatvesztést okozva tört rám. Azt hiszem ez már nem normális. Amikor „visszatértem” Josh meglepett tekintetével és huncut mosolyával találtam magam szembe. Mi van? Lehetséges… nem az lehetetlen… emlékeznék rá, ha adtam volna ki valamilyen hangot. Vagy mégsem. Szégyenlősen az ajkamba haraptam, amire ő meghatottan mosolyogni kezdett. Aztán folytatta… mi van, ő nem ment el? Hát nem úgy tűnik. Talán ezért nézett rám furcsán, hogy ő készült elmenni, és helyette én mentem el? Mosolyognom kellett a gondolatra. Közben újra eltöltött az a kellemes mámor, amit az előbb átéltem, de most már lassabban. Egyre szaporább nyögéseket hallatott, és elengedte a másik kezével is a kanapét, majd megfogta vele a szerszámát, úgy váltott eszelős ütemre. Nem akarja belém nyomni az egész szerszámát, biztos attól fél, hogy fájni fog megint, és az most tényleg nem lenne jó. Helyette inkább hagytam, hogy elöntse a testem az elektromos túltöltődés, és megsemmisülten tompán hallottam, ahogy heves nyögések közepette elmegy ő is. Remegni kezdtem, ami zavart, de ő végigsimította a hasam, és halkan megjegyezte: „Take a deep breath!” (Végy egy mély lélegzetet!) Persze aggódtam, hogy ne törjek ki köhögésben, de hála égnek most ment. És működött. A mély lélegzetek hatására elmúlt a remegés. Nem akart nagyon mozogni, úgyhogy a kezemet vette a szájához azt puszilgatta, és a hasamat simogatta. Honnan tud ilyen sok mindent a szexről? Hogy lett ennyire jó? Hány nővel volt már dolga, ha mindent ennyire tud? Vagy ez nem ettől függ? Erre születni kell? Esetleg egy minőségi szexpartnertől tanult, aki pontosan megmutatta, mi kell egy nőnek? Jobb szerintem, ha ezt a témát nem feszegetem.

Utána farkas éhesek voltunk. Felfaltunk mindent, ráadásul mindenhez mindent ettünk. Fagyit, meg tejfölt ettünk kiflivel, meg szalonnát, meg sajtot. Itt aztán lesz pukizás bőven, gondoltam magamba mosolyogva. Nem is tudom, hogy merek-e előtte. Tudom, hogy az volt a célja, hogy merjek, de akkor is…

Aztán fenn a szobába összebújtunk, és sokáig élveztük egymás meztelen testének puhaságát. Mindketten nyomogattuk a Tabunkat közben, én pötyögtem be a velem történteket, ő meg böngészett, de amennyire csak lehet egymáshoz simultunk. Nem tudok létezni anélkül, hogy legyek vele kapcsolatba. Boldog vagyok! És rohadtul szerelmes!

 

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés