„Bocs, hogy élünk, többé nem fordul elő!”

Már hajnalodott, mire felkeltett az ébresztő, lementem, és elzártam a levest, főztem hozzá tésztát is, és ő csak akkor jött le, amikor már kitálaltam.

Így első ránézésre biztos, hogy hányt, szóval nem nézett ki túl jól. A konyhapulton ettünk, amit ő szerintem még sosem csinált, merthogy neki mindig kint volt megterítve az asztalnál, az tuti. A levest Josh csak úgy falta, mint valamelyik kedvencét, pedig ilyet még tuti nem evett, és valójában anyukámé sokkal finomabb, de valamiért nagyon ízlett neki. Miközben evett, odasétáltam, és megsimogattam az arcát. Ő egy pillanatra abbahagyta az evést, és hálás tekintettel nézett rám. Olyan volt, mint egy beteg kisfiú. Adtam neki egy puszit, és visszaültem, én is falatoztam egy kicsit belőle. Megígértem, hogy segítek neki, ha bajban van, hát itt vagyok. Az hogy szüksége van rám, jól esik, és szívesen ápolgatom is. De azt, amit tegnap este láttam, nagyon nehezemre esik megemészteni.

A leves után elindultunk felfelé, a lépcső tetején a saját szobám felé indultam, de nem hagyta. Húzott vissza a saját szobájába. Összebújva aludtunk el, és úgy éreztem az egész csak egy rossz álom volt, és most visszakaptam azt, aki szeretek. Pedig lehet, hogy épp a fordítottja igaz, ami jó az álom, és ami történt az a valóság.

Megint elmúlt dél, mire fel tudtam kelni. Mivel nálam van Ívi lakáskulcsa, így el kellett mennem hozzá. Össze kéne szednem a cuccaimat is, hogy a szülei ha hazaérnek, ne  bukjunk le, hogy buliztunk. Josh is mindenáron jönni akart, úgyhogy reggeliztünk, vagyis inkább ebédeltünk. Josh evett még levest, mert annyira ízlett neki. Annyira dicsérte ezt az egyszerű parasztos, zsíros léételt, hogy az már szinte nevetséges volt. Mondta is, hogy mennyire jól van, és nem fáj a gyomra végre. Aztán ő vezetett az Ívi által telefonomba beírt címhez. Útközben felhívtam Ívit is, és megkérdeztem merre jár, amire ő álmosan annyit felelt, hogy fél óra, és otthon van ő is.

Kicsit több volt, mint fél óra, mire mi is odaértünk a nagy dugó miatt, és pont egyszerre érkeztünk a ház elé. Rájuk volt írva, hogy végig szexelték az éjszakát, és iszonyatosan másnaposak is. Aztán Ívi kétségbeesett fejét pillantottam meg…Aztán mire lesett, hogy „ajjaj, nagy a baj”, addigra a srác, már oda is pattant hozzá bemutatkozni. Volt pár tizedmásodperc, amikor nem tudtuk eldönteni, hogy most itt mi fog történni. Végül is a srác azt hiszi, hogy Josh megdugta azt a lány, aki elméletileg már a barátnője. De úgy tűnt nincs baj, kedvesen mosolygott rá. Josh mit sem sejtve a háttérben történtekről, a tegnap esti kábult állapotából emlékezett Ívire, ezért puszival köszöntötte. Fellélegeztünk egy pillanatra, de aztán a lakásba felfelé menet pedig azt ecsetelte hosszasan, hogy mennyire sajnálja, ami történt, és hogy ez a viselkedés mennyire nem jellemző rá. Vicces volt hallgatni, és imádkozni, hogy nehogy mondjon valami olyasmit, amivel elárulja, hogy valójában miért is kér bocsánatot. Elég lett volna annyit mondania, hogy „tegnap este”, és már nagy bajban lettünk volna, de nem mondott időpontot, csak szabadkozott. Amikor a lakás elé érve Josh megfogta Ívi kezét, és kérte, hogy ne haragudjon rá, és tekintse őt innentől a legjobb barátjának, akkor már nem bírtam tovább nevetés nélkül. Josh nem tudta mi bajon van, azt hitte megbolondultam. Szerencsére Ívi vette a lapot, és nagylelkűen megbocsájtott mindenért, ki, amiben hitt. Josh megnyugodott, hogy a kiakadása nem hagyott másban mély nyomot, mi megnyugodtunk, hogy nem derült ki, hogy ők ketten pletyka szinten összeszűrték a levet, és minden a helyére került. Ívinek meg még magasabbra rúgott a hírneve, mert nem csak, hogy lefektette egy sztár, de pár nappal később személyesen kér esdekelve bocsánatot azért, mert csak egy egyéjszakás kaland volt. Zseniális pillanat volt! Mindenki a szobában őszintén remélte, hogy valójában a barátságot jelképesen értik, és egyik fél sem gondolta igazán komolyan. Ívi újdonsült pasijáról ekkor már szinte rikított a féltékenység, és a korábbi lelkesedése Josh iránt sokkal inkább alábbhagyott, de hála égnek Josh semmi olyasmit nem tett, ami miatt begurulhatott volna. Amilyen gyorsan lehetett összepakoltunk, és elhúztunk onnan. Az ajtóban nevetve összekacsintottunk Ívivel, és mutatta, hogy majd hív.

Alig vártuk, hogy újra ágyba kerüljünk, mert még mindig kimerültek voltunk. Ki voltunk ütve, de valahol folyton hozzá kellett érnünk a másikhoz, akkor tudtunk jól aludni.

Már olyan 8 körül lehetett, amikor Simon szinte ránk törte az ajtót, persze képletesen, mert nyitva volt, de úgy jött be, mintha legalább világvége lenne. Josh totál nem tudta mi van, hol van, csak hunyorogva nézett Simonra. Nagy nehezen megértette, és Simon a kezébe nyomta a saját telefonját. Áh… hát persze nincs saját telefonja. Leplezetlenül pofán röhögtem, amire ő egy mosolygós „ezt még megbánod” tekintettel válaszolt. Ha már felkeltem, és Josh is telefonálgat inkább, úgy döntöttem Tabletezek, írtam Olíviának is, és beszámoltam neki a „fergeteges” angyali buliról. Nem kerteltem, leírtam neki, hogy tök ugyanaz a szar van itt is, mint bárhol a világon, amit kb. 22 éves koráig élvez az ember, aztán már csak akkor megy ilyen helyekre, ha pasizni akar, egyébként halálra unja magát.

Pont mikor visszabújt mellém az ágyba Josh jött egy hosszú sms Ívitől. Josh a feladót látta, de hiába nézte egy szót sem értett:

„Nagyon féltékeny volt Joshra. Viszont elismerően beszélt róla, hogy egy szegény lány becsületén ejtett csorba így megviseli. A haveroknak is elmondta, és ők is beszélnek egész este, agyba- főbe dicsérik, mindenki tisztelni kezdte, mint ember, de most már színészként is az egekig magasztalják. Épp csak nem avatják szentté. 😛 Én persze fényeztem még egy kicsit, ami bizonyította nekik, hogy egy gentleman, és minden nő ilyen pasiról álmodik. Mirandának meg érdekes módon sürgősen el kellett mennie valahova. Köszi! Meghálálom! 😀 Eve”

Jót szórakoztam a jól sikerült hazugságon. Josh nem tudta mit nevetgélek, ami kicsit rosszul esik neki, de még rosszabbul esne, ha tudná az igazat. Fel lenne háborodva, hogy én őt hogy merem az ő testét és hírnevét ilyen pletykába keverni. Biztos túlreagálná, hogy benne lesz az újságokban, de ezek csak tinik. Csak játsszák itt a menőt. Persze remélem, hogy sosem fog kiderülni számára az igazság. Így előre is, ha ez mégis megtörténne adtam neki egy bocsánatkérő puszit, de neki forró csók is kellett. Talán szexelni is akart, de én olyan másnapos voltam, hogy inkább csak odabújtam hozzá, és próbáltam túlélni a fejfájást. Lehet, hogy azt hitte, hogy a tegnapi dolog viselt meg, és ezért nem próbálkozott.

–          So, your fater… (Szóval az apád…) – sóhajtottam egyet.

–          I don’t want talk about this! (Nem akarok róla beszélni!) – vágtam rá szinte azonnal. Aztán eszembe jutott, hogy ezt hajnalba mondtam neki… emlékszik? Pedig eléggé „értelmes” fejet vágott, úgy nézett ki, mintha elmentek volna neki otthonról.

–          You hate your Fater? (Utálod az apádat?)

–          Hm… I don’t want talk about this! – Ismételtem meg nyomatékosan. Soha senkinek nem beszéltem azokról a dolgokról, ami az apámmal kapcsolatos. Nem akarom, hogy sajnáljanak, vagy elkönyveljenek nehéz sorsú gyereknek, apakomplexusosnak állítsanak be. Úgy érzem, hogy a helyén tudom kezelni a dolgokat, csak az akasztott ki, hogy őt is olyannak láttam.

–          I don’t remember… (Nem emlékszem…) – elhallgatott. Felültem, és úgy néztem rá, mint aki ki akarja olvasni a gondolatait. Sóhajtott, és folytatta. – when I bought it. (Mikor vettem be.) – Szóval valami gyógyszer? Érdekes. És ezt miért kéne tudnom?

–          And? (És?)

–          I did’t have a reason! (Nem volt rá okom!) – most ezzel mit akar mondani? Hogy a cucc magától gurult be a szájába? Nevetséges! Ne nézzem már hülyének!

–          I should not have come here yesterday. (Nem kellett volna idejönnöm tegnap.)

Erre nem mondott semmit, csak maga elé bámult. Nehéz ezen túl lépni, és talán nincs is rá szükség, hiszen az idő rövid, ahogy maga az élet is. Nem rágódhatunk mindig az ilyen apróságokon, hogy te, és én mit tettünk vagy mit tehettünk volna másképp. Ő az utolsó férfi a földön, aki boldoggá tud tenni, és szeretném, ha ezt az időt nem drogozásra, vitára, vagy sértődésekre pazarolnánk el. Az utolsó férfi a földön- ről eszembe jutott az *Egy Másik Zenekar- Katatón dala. Mi is az a katatónia? A skizofrénia egyik fajtája a

Kataton: alapvetően a pszichomotoriumot érinti. A mozgás intenzitásában megmutatkozó változás szélsőséges lehet, melyek hirtelen váltakozhatnak. Jellemző lehet motoros gátoltság, mutizmus, szélsőséges esetben stupor (megmerevedettség), katalepszia vagy a flexibilitas cerea, amikor egy-egy kényelmetlen helyzetet vesznek fel a betegek, és akár órákon keresztül megtartják azt. Más esetekben céltalan aktivitásfokozódás, nyugtalanság, izgalmi állapot tapasztalható, ez szélsőséges esetben mozgásviharrá fokozódhat. Elemei: jellegzetes pózok, sztereotip mozdulatok vagy grimaszok, modorosság, grimaszok, echolalia (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése), echopraxia (a látott mozgás gépies utánzása), negativizmus (a beteg és a környezet közötti kapcsolat megszakadása).

Magyarra fordítva egy kényszeres tudattalan állapotban végzett cselekvés. Elképzelhető milyen lehet az a katatón ölelés, amiről a szám szól.

 

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés