Reggel most kivételesen sokáig aludtam. Kifárasztott az állandó várakozás, és a folytonos csalódás. Nem fog jönni? Elfelejtett? Hozzáért már nőhöz, és ezért kerül engem? Már rég megbocsájtottam neki azt, hogy mással töltötte a szombatot, és még azt is elfogadtam, hogy vasárnap sem jött a házam tájára. Egy nap bujkálás egy ilyen eset után még belefér. De most már adhatna némi életjelet magáról.

A reggeli után kaptam egy gyógyszert, ami állítólag, ha jól sejtem tágítja a hörgőimet. Nem tudom, hogy az miért jó nekem, ezt vettem ki a gesztikulálásból, ezt be kell szednem rendszeresen. Már levették az infúziót is, és a lelkemre kötötték, hogy fél óránként igyak. A maszkot egy kisebb, kerekeken guruló valamihez kötötték. Arra még sokáig szükségem lesz, ha jól értettem. Felkeltem, és sétáltam egy kicsit vele, már úgyis elgémberedtem a végtagjaim. Jó volt pihenni egy kicsit, de már mozgáshiányom volt. Csak a Wc-re mentem ki, ami édes kevés mozgás három napra. Az oldalam még mindig fájt, a fejem még mindig folyton tompa nyomó fájdalommal kínzott, és a torkom sem díjazta, ha nyelnem kell valamit, ráadásul a fekete por, ami bennem van, marja a tüdőmet, és még mindig időről időre kínkeserves köhögő rohamok közepette szabadulok meg tőlük fekete nyálkás valamikként. Ez elég ijesztő, és semmiképpen sem vonzó, ezt nem akarom, hogy Josh lássa. Meg úgy azt sem akarom, hogy bárki lássa.

Erőt vettem magamon, és úgy döntöttem írok neked egy levelet. Leírtam, hogy nincs telefonom, és hogy tönkretettem a laptopjukat, mert felgyújtottam a kisházat valamivel. Persze hozzátettem, hogy ne aggódjon, mert Josh mindenben a legjobb ellátást adja nekem, kitűnő orvosokkal, és sokat törődéssel, meg saját kiszolgálással. Hát valóban az ágyba kapom a kaját, de másban nem nagyon vagyok kiszolgálva. Nem baj, azt akarom elérni, hogy ne aggódjon, és ha ehhez hazudnom kell, akkor hajrá. Biztosan látni fogja a képeket Joshról, és nem akarom, hogy nehezteljen rá, vagy féltsen engem tőle, ezért megírtam neki, hogy el kellett mennie egy partira, ahol elő kellett adniuk az idilli párt, ezért „kamuszexeltek” egyet. Miért hazudok neki? Nem tudom! Talán igaz! Talán ezt akarom hallani. A lényeg, hogy ne haragudjon rám azért, mert elküldött a világ végére szerencsét próbálni, és ő minden feltételt megadott, hogy ez sikerüljön, én meg mindent elvesztek, és züllött viszonyba keveredek egy ilyen pernahajderrel, mint Josh.

Valóban elég különös, hogy mindössze ennyi eszem van az élethez, és tényleg ennyire mindenben peches legyek. Ez már a vicc kategóriába tartozik! Ez már nem normális! Josh az orromnál fogva vezet. Azt mondja, ami hallani akarok, és én felhevülten várom, hogy mikor dönt úgy, hogy újra nagy kegyesen az én virágomra száll. Annak a lánynak több joga van vele lenni, mert őt felvállalja, ők a világ szemében egy pár, és ebből a szemszögből én csak egy betolakodó vagyok. Lehet, hogy féltékeny is rám, hiszen nem kizárt, hogy ő a kapcsolatukat igazinak gondolja. Vagy, ami még szörnyűbb, hogy igazi is, de Josh nem igazinak gondolja. Nem tudom ki, kit ver át, de ebben a történetben én mindenképpen csak a rövidebbet húzhatom. Elég kétségbeejtő érzés. Egy drogos szemén át néztem a világot, és most vállalhatom a következményeket.

Aztán elkapott a düh! Miért vagyok én folyton keseredett, és bizonytalan. Biztos, hogy Josh az oka? Nem! Az elmúlt időszakban folyton keseregnem valamin! Nézzük a dolgok jó oldalát:

  • Mondhatni nyaralok, egy távoli országban, a világ másik felén.
  • Van egy pasi, akivel őrületes a szex, és amint végeztünk a szexel, gyakorlatilag kezdődik a következő szex előjátéka.
  • Nem kell dolgoznom, és mégis van szállásom, és ételem. Ráadásul nem is akármilyen. Persze itt- ott fáj, de hát ez van! Ilyen az élet, nem tökéletes a boldogság.

A közérzetemet csak a saját gondolkodásomnak köszönhetem. Ha boldog akarok lenni, nem állhat az útjába sem óceán, sem tűz, sem bugyi szaggatóan jó pasik! Nem, ezt nem engedhetem meg! Ennyivel tartozom magamnak, hogy nem azt nézem ami nincs, vagy ami elveszett, hanem azt, ami van, és annak viszont örüljek a veszteségeim ellenére is.

Ez a folytonos kesergés nagyon nem magyaros hozzáállás az élethez! Vagy nem is tudom… Talán mégis hat rám az itteni mindent megcsinálunk, folyton mosolygunk, ha sikerességet sugározunk, sikeresek leszünk szemlélet. De belefáradtam a folytonos bánatba, és veszteségbe. Most már lesz, ami lesz, élek, ahogy tudok! Most ezt dobta az élet, hogy a nagy élettársasjátékban most csak a balszerencsés kártyákat húzom, és folyton vesztek. De most kaptam egy gyönyörű Tabot, amibe totál bele vagyok zúgva. Ezer év alatt sem gyűjtöttem volna egy ilyenre össze a pénzt, és bár a telefonom is drága ajándék volt az exemtől, és a laptop is Olíviától, amiért nagyon fáj a szívem, de legalább egy kicsit visszaadott a sors abból, amit elvett.

Este felnéztem, hogy válaszolt-e Olívia, de még nem, és meglepetésemre Joshtól találtam ott egy levelet. Először nem tudtam hova tenni az e-mail címet, egyrészt nem tartalmazott semmit a nevéből, másrészt a tárgy csak annyi volt: Letter

Dear Ajandek,

i made a very big mistake. I drugs with my „girlfiend”. We had a party on Saturday, and, I’m… fucked her! I can’t forgive for myself! I love you, and I need you, but I’m so stupid! You’re protect me! You’re my sobriety! If you can forgive for a beast, I’ll do my best to make amends!

Josh

 

Hosszasan fordítgattam, hogy pontosan rájöjjek mit is írt, és végül ez lett belőle: Kedves Ajándék, nagyot hibáztam. Drogoztam a „barátnőmmel”! Volt egy parti, és én… megdugtam őt! Nem tudom megbocsátani magamnak! Szeretlek, és szükségem van rád, de olyan hülye vagyok! Te védesz engem. Te vagy a józanságom. Ha megtudsz bocsátani egy marhának, mindent megteszek, hogy jóvátegyem. Josh.

Hát igaz! Megdugta! Óriási… És drogozott! Még jobb! A dugást már megbocsátottam neki, de a drogozást már nehezebb. Nem az én dolgom, hanem az övé. Ha neki szüksége van a drogokra, én nem fogok az útjába állni. De ezt is meg kell bocsátanom neki, hogy magamnak könnyítsem meg az életet.

Dear Josh!

You have a girlfriend, if you want, you can fucked her. It’s normal! But in a party…you know! The drugs is your problem, I help you, because I have promissed. You want it?

I don’t understand you! I wanna be with you, I wait for you! I’m sick, okey… I understand now why you do not want to be with me. But I want you… always! If you wish me, be with me! There’s nothing to I forgive you!

Ajándék

 

Kedves Josh! Barátnőd van, ha akarod, megdughatod! Ez normális. De egy partin…te tudod! A drogok a te problémád, segítek, mert megígértem. Akarod?

Nem értelek! Veled akarok lenni, várok rád! Beteg vagyok, oké… Megértem miért nem akarsz most velem lenni. Akarlak… mindig. Ha szeretnél engem, legyél velem! Nincs mit megbocsátanom! Ajándék!

Ettől az e-mailtől könnyű szívvel aludtam el. Az én eltévelyedett barmocskám mégsem tűnt el nyomtalan. És talán rátalál a hazafelé vezető útra. Ha nem talál rá, az sem baj, azt is megértem. El kell engednem egyszer úgyis. Nem az enyém, nem birtoklom! Csak megédesíti a napjaimat, és beragyogja az életem, ha mégis szán rám egy kis időt!

Nekem különben is a gyógyulással kell foglalkoznom. Így is megtiszteltetésnek érezhetem, hogy miattam otthagyta múltkor a forgatást. Ilyen azért nem tesz az ember mindenkiért!

Megfogadom, hogy innentől mindenben csak a jót fogom nézni, és a rosszal egyáltalán nem foglalkozom, nem létezőnek tekintem, és semmilyen mértékben nem foglalkozom vele, nem emésztem magam rajta, és nem rágódom többé a sorsomon. Eddig is volt, ezután is: „Mindig lesz valahogy!”

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés