Reggel arra ébredtem, hogy Josh hozzám akar bújni, de fájdalmában felnyög. Én is arra eszméletem, hogy mindenem fáj. Azt hiszem kicsit sok volt a hajtás mostanában mindkettőnknek.

Nem elég nekem a meló, neki a táncpróba, meg a kertészkedés, még teniszeztünk is. Olyan izomlázam volt, hogy alig tudtam mozogni, és ezzel szerintem ő is hasonlóképpen volt. Félálomba megnéztem a telefonomat, 4:58 perc volt. Josh maga felé húzta azt a kezemet, amiben a telefon volt, hogy ő is lássa az időt, és elképedve ejtette vissza a fejét a párnára. Megszokásból ébredtünk fel, de ma hála égnek nem kell. Én elhatároztam, hogy még legalább két órát mély álomban fogok tölteni. Hasra fordultam, és ennek az ötletnek a következő pillanatban a testem már engedelmeskedett is.

Hamarosan újra felébredtem, most arra, hogy Josh a lábam közé fúrta a kezét, és próbált matatni odalenn. Miért nem értik a pasik, hogy a nők máshogy működnek, nem dugással álmodnak, és álló pénisszel ébrednek. Én legalábbis nem az a típus vagyok, aki szereti, ha álmából verik fel szexelni. Legszívesebben leütöttem volna, de még ahhoz se volt energiát, csak rosszallóan hümmögtem egyet, ami nem foglalkoztatta túlságosan.  Azt hiszem nem sok esélyem volt ellenkezni, ahogy közelebb bújt hozzám a combomnál éreztem, hogy ő már gondolatban az aktus közepén tart. Miért nem este akart dugni? Akkor még talán képes lettem volna élvezni is. Nem akartam megmozdulni sem, úgyhogy ha ezt várja tőlem, így járt, nekem kényelmes így hason fekve. Egyre magabiztosabban tapogatózott, és én félig még aludtam közben egyet. Végül sikerült annyira benedvesítenie valahogy, hogy az ujjával behatoljon, de ott kifejezetten fájt, amit csinált. Mégis fel kell ébrednem, vagy leállítanom, mert így se aludni, se szeretkezni nem lehet.

Amint elhatároztam, hogy magamhoz térek annyira, hogy legalább az izmaimat irányítsam, már nem volt gond. Josh nagyon jól tudta, hogy milyen mozdulatokkal tud engem tűzbe hozni. Képtelen voltam tovább aludni, és egyre erőteljesebben voltam kénytelen koncentrálni arra, ami művel velem. Puszilgatni kezdett, és nyilván nem tudtam jól leplezni egyre inkább ébredező izgalmamat, mert egyszer csak kivette az ujját, és a következő pillanatban már cibálta le rólam a pizsamanacimat. Én elhatároztam, hogy azt tesz, amit akar velem, csak ne gondolja azt, hogy felébredek miatta. Legnagyobb meglepetésemre egy hirtelen mozdulattal felemelte a csípőmet, és a másodperc töredéke alatt becsúsztatta köztem és az ágy közé a párnáját. Ettől enyhén megemelkedett a csípőm, és jobban hozzám fért. Ettől igencsak meglepődtem, de nem éreztem, hogy közönséges, vagy derogáló lett volna számomra ez a helyzet, ezért nem éreztem, hogy be kellene avatkoznom a folyamatba.

Egy gumifeltevésnyi idővel később, már éreztem, ahogy próbál belém hatolni, ami nyílván ebben az eleve zárt helyzetben nem volt túl könnyű. Elbíbelődött vele egy darabig, de nem esett kétségbe, tudta, hogy mit csinál, és sikerült is neki. Amint a bejáraton bejutott, a többi ment, mint a karikacsapás, olyan síkos voltam, hogy nagyon erőlködnie sem kellett, és már el is tűnt bennem teljes mértékben. A hátamat kezdte el csókolgatni, ami egyébként is az egyik gyengém, de most a nagyjából kettő napos apró borosta további pikantériát adott a dolognak. Nem mozdult kettőnél többet, és ezt szó szerint értem, és én már a párnámba fúródva nyögtem testem görcsberándulásának gyönyörét. Nem értem, egyszerűen nem értem meg, hogyan csinálja ezt. Az egyik pillanatban még a pokolba kívánom, és semmi kedvem az egészhez, és pillanatokkal később már ki is elégített. Ez… ezt tanítani kéne, vagy legalább fizetni érte, mert hétköznapi férfi erre nem lehet képes, csak egy profi. Kár, hogy kettőnk közül én nem tehetem ezt meg, hogy fizessek neki ezért.

Újra megkísérelt mozogni, és megint ugyanazt a hatást érte el, mint az első kísérletnél, szinte azonnal elmentem. Viszont most nem hagyta abba a mozgást rögtön csípője mozgatását, amint bekövetkezett a nagy bumm, most még párat még mozgott, amivel hosszabbá, és intenzívebbé tette az érzést. Nem gondoltam, hogy ezt lehet fokozni, de neki sikerült még ez elsőt is túlszárnyalnia. Előre rettegtem, mi várhat rám még. Kis várakozás után simogatni kezdte a hátamat, majd a vállaimat, ami jól esett, ellazultam, visszanyerte testem nagyjából a normál életritmusát. Persze, tudtam, hogy itt még nincs vége a támadássorozatnak, hiszen ő még nem ment el, és azon is csodálkoznék, ha ennyi idő alatt közel került volna hozzá, hiszen alig tudott még kibontakozni. Aztán, amikor a simogatás visszaért a vállamhoz, egyszer csak a vállamba kapaszkodva kezdett el, eszeveszett tempóban mozogni, hihetetlen erőt kifejtve. És a párnába lihegve megfeszítettem a testem, és alig tudtam felfogni mi is történik, már újra omoltam is össze egy újabb orgazmus alatt. Ő tudomást sem véve róla folytatta az elébb megkezdett tevékenységet, ami érdekes módon nem azt eredményezte, mint általában az ilyes esetek szoktak, hogy a másik mozgása megtöri az orgazmus hullámát, és hiába következett be, olyan érzése támad az embernek, mintha nem lett volna kielégítő, hanem épp ellenkezőleg: Az első orgazmus lendületén minden lökés erősített egyet. A végén már nem csak a megszokott helyeken éreztem a görcsös összehúzódásokat, hanem olyan helyeken, ahol szinte fizikai lehetetlenség ezt érezni, a méhem utolsó porcikája is összehúzódásba kezdett, és ritmusosan válaszolt az engem ért lökésekre. Már azt hittem, hogy sosem lesz vége ennek a kínzóan gyönyörű érzésnek, amikor nagy nyögés, sőt szinte ordítás kíséretében kitört belőle is az orgazmus. A hátamra omlott, és éreztem, hogy elhasználta ő is minden energiáját, viszont odalenn még erőteljesen pulzált mindkettőnk teste.

Csak az járt a fejembe, hogy ez a pasi tuti UFO, mert ez lehetetlen, ilyen nincs, ilyet férfi nem tud művelni nővel, egyszerűen erre nem képes, mint amit ő kicsikar belőlem folyton. Még a végén nekem kell magamat rosszul éreznem, amiért nem tudom megfékezni magam, és szinte minden komolyabb ingerre túl hevesen reagálok. Ezt a pasiknál korai magömlésnek hívják. Nőknél is van erre valami név? Bár ostobának hangzik, de eddig ez volt a bajom, hogy nem, vagy csak nehezen jutok el a csúcsra, most meg az a bajom, hogy túl gyorsan. Én ezt mondjuk, jobban élvezem, és remélem Joshnak sincs ellene kifogása. És nem tűnik úgy, hogy lenne.

Már úgy éreztem, hogy egy órája fekszünk így összeragadva, és odanyúltam a telefonomhoz, hogy megnézzem, mennyi idő van. Van e még értelme visszaaludni. Megdöbbentem, amikor láttam, hogy még csak 5:12 van. Ez akkor jó gyors menet volt, legalább 5 perc volt az előjáték, és biztosan fekszünk itt egy ideje, úgyhogy a szex 6 percnél rövidebb kellett, hogy legyen. Nekem pedig nem úgy tűnt, sőt épp ellenkezőleg. Úgy éreztem, és a testem is olyan kimerült állapotban volt, mintha már órák óta nyüstölte volna egy focicsapatnyi pasi, persze jó értelemben, kellemes, elcsigázott, kifáradt, kielégült értelemben.

Amikor megszólalt az ébresztője, mert neki ma is táncpróba volt, akkor már nagyjából kihevertük az előbbi Maratont, és Josh újult erővel húzódott ki belőlem, és játékosan parancsolgatott: Good Morning! Wake up! Come on! (Jó reggelt! Ébresztő! Vár a munkád! Gyerünk!) Eszem ágában sem volt felkelni, én szexelni sem akartam, csak hagytam magam, bár nem bántam meg. Odafordultam felé, és megkérdeztem:

–          The perfect lover called us: „sex god”. How do you say it? (A tökéletes szeretőt mi úgy hívjuk: szex isten. Ti hogy mondjátok ezt?) – széles önelégült mosoly jelent meg az arcán, és meglehetősen meghatottan felelt.

–          „Sex fiend”. Fiend is devil, Satan… – ők tehát úgy mondják, hogy „szex ördög”. Milyen érdekes a nyelvi kifejezések mögött megbúvó pszichológia. Az ő nyelvükben az megjelenik meg, hogy aki jó az ágyban az bűnös. Nálunk pedig épp ellenkezőleg: Aki jó az ágyban, az minden nőnek ajándék.

–          You are a „sex fien”! (Te egy szexördög vagy!) – mondtam elismerő mosollyal. Ő eléggé zavarba jött, és őszintén elakadt a szava. Az a pasi, aki az előbb oly magabiztosan döfködött a egekig, most zavarban van egy egyszerű bóktól? Hm… de édes! Hozzábújtam, és puszilgatni kezdtem.

Újra tudomásul kell vennem, hogy az ilyen pillanatokból egy is elég lenne, hogy beleszeressek, így elkerülhetetlen, hogy ne szeressek bele újra, és újra. Felháborító, és emlékeznem kéne a csalódásra, amit a bedrogozva okozott, de nem megy. Most csak öröm van a szívemben, és szeretet. Ha becsukom a szemem emlékszem a történésekre, de csak, mint egy múzeumi tárgyat szemlélem, és nem váltja ki belőlem azt az érzelmi reakciót, amit ki kellene. Mocskosnak kellene éreznem magam, hogy egy felejthetetlen szex így töröl mindent a fejemből, de még emiatt sem vagyok képes rosszul érezni magam.

Visszaaludtam, és amikor pár órával később felébredtem, már nem volt ott. Ez nem jó érzés, de nem lehet minden nap egyszerre ébredni. Két test vagyunk, külön élettel, bioritmussal, és szükségletekkel. Ilyen az élet!

Nélküle viszont nem fogom kiszolgáltatni magam a reggelinél, akkor inkább éhen halok. Kimentem a mosdóba, és összeszedtem magam egy kicsit, aztán kinéztem az ajtón, hátha hallok vagy látok valamit, de semmi. Egyedül nem akarok a házban bóklászni, nem érzem magam itthon, tartok attól, hogy az amúgy sem népszerű személyem tovább ront a presztízséből, ha én itt szabadon bóklászom. Nem mutathatom azt, hogy én itt otthon érzem magam, egyrészt mert nem így van, másrészt, mert visszatetszésre ad okot.

Ebédre hazajött hála az égnek, mert már tényleg kezdtem elhervadni, aztán kért, hogy menjek vele a táncpróbára. Egy kicsit kérettem magam, de végül sikerült meggyőznie.  Kocsival átgurultunk a táncterembe, ahol már várt ránk a tánctanár, akivel már találkoztam. Meg kellett állnom középen, és hagynom kellett magam vezetni, amire én nagyon nem voltam képes. Egyszer majdnem el is estem, még jó, hogy Josh fogott. Ha nem lett volna tétje a dolognak, és a tánctanár nem siettetett volna, még élveztem is volna. De Josh-sal hiába élveztük a dolgot a varázs néhány kósza pillanatban köszönt csak be.

Végül inkább csak leültem, és néztem ahogy Josh a tánctanárral táncol. Ahogy ültem, és néztem őt, rájöttem, hogy inkább már gyönyörködtem benne, azt vettem észre, hogy a tanár hangsúly váltott, és folyton dicsérgette. Egyre jobban mentek neki a lépések, és egyre jobban látszott, hogy magáévá teszi a teljes koreográfiát. Büszke voltam rá! Megcsinálta! Az óra végén a tanár széles mosollyal megölelgette, és megveregette a hátát. Egy férfi mindig olyan szexi, ha táncol. Feltettem a kérdést, hogy miért lehet ez, de a kocsiban meg is válaszoltam.

A tánc mindaz, ami a sport is. Az izzadtság, ami hormonokat szabadít fel, ragyogó bőr, varázsol, és a szexuális rítusra emlékeztető mozgások, amik beindítják bármelyik nő fantáziáját. Ha valaki jól érzi magát belül, jobban néz ki kívülről is, és ehhez még hozzájön a tánc közbeni csípőtekerés, és a nyers erő kihasználása, amit a partnet forgatása, tartása, és a saját testének határai feszegetéséhez vesz igénybe. A tánc az jó! Ezt itt kinyilvánítom. Bár én nem tudok, de Joshal nem is érdekel, hogy tudok-e, mert szeretek vele bármit csinálni.

A nap végén most már igazán kimerültem, pedig nem év végeztem a munka nehezét, és hazaérve csak feküdni tudtam. Aztán olyan 6 óra körül el is aludtam, mire megébredtem addigra sötét volt, és majdnem fél 10. A kert… felpattantam, és rohantam ki, hogy bakker, ezt nagyon elszúrtam, de odakint már mentek a locsolók. Nem akartam vizes lenni, ezért csak álltam ott. Végül abba maradt a locsolás, és elindultam a latyakban körülnézni. Megláttam végre valakit a sötétben, aki a halvány fényeknél hajolgatott. Közelebb mentem, és meghallottam, hogy az a valaki dúdolgat. Nem lehet más, csak Josh, ebben biztos voltam. Boldog voltam, mert úgy érzem Josh boldog, és még a hangja sem olyan rossz, mint az enyém. Érdekli ez a kertészkedéses dolog, és örömét leli benne. Milyen érdekes egy ilyen egyszerű, látszólag aljaembereknek való tevékenység, ahol az ember koszos lesz, milyen jó hatással van az olyan békét kereső lelkekre, mint Josh. Jó ilyennek látni, és hallani. Talán én is jó hatással vagyok rá egy kicsit, és talán a tánctudásában szerzett magabiztosság tovább növelik magabiztosságát. Ha most lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy maradjon mindig ilyen kiegyensúlyozott. Bárcsak teljesülne! Magamat nem nagyon volt kedvem összesározni magamat, ezért visszaosontam a házba, anélkül, hogy észrevenne.

Visszafeküdtem az ágyba, és gond nélkül visszaaludtam. Arra emlékszem halványan, hogy mellém bújik, de ahogy odafészkeltem magam a karjaiba, már aludtam is tovább, mint aki egy hete nem aludt.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés