Reggel megint arra keltem, hogy egyedül vagyok. Lehetséges, hogy sok a dolga, hiszen utolsó lehetősége próbálni, mert jön holnap a táncpartnere. Beágyaztam, és ráhasaltam az ágyra a Tabommal. Böngésztem a neten, megnéztem a mailjeimet, válaszoltam neked, hogy jól vagyok, megvagyok, van új munkám, és lesz sok pénzem, szemedre vetettem, hogy nem olvasod a bejegyzéseimet.

Aztán keresgéltem még egy kicsit a neten. Találtam egy játékot, és telepítés közben még nézegettem pár oldalt. Az egyik oldalon lévő reklámcsíkon észrevettem Jessica Dian nevét. A szócikk címe: Jessica Dian in love. (Jessica Dian szerelmes.) A hivatkozásra kattintva egy nagy képe bukkant fel, ahogy Joshhal önfeledten csókolózik a tengerparton, azon az ünnepségen, ahol én is ott voltam tisztes távolságból. Lejjebb még 4 kép látható, az egyiken egymás felé fordulva mindketten nevetnek, a másodikon Jessica odaad valamit Joshnak, aki kedvesen mosolyog, talán valami szuvenírt, vagy ilyesmit. A harmadik képen Jessica belekarol Joshba, és úgy pózolnak a fotósnak, és az utolsón már sötétben a tűzijátékot nézik úgy, hogy Josh nekidől valaminek, Jessica pedig Joshnak. A cikket egyszerű google fordítóval lefordítottam. Gyakorlatilag arról írnak, hogy a két híresség az elmúlt hetek mélypontjai után újra egymásra talált. Jessica újra egyenesbe jött, és szerelmesebb, mint valaha. Josh régebben tipikus agglegény életet élt, ezért még meg kell tanulnia kapcsolatban élni.

Ezen felbuzdulva rákerestem Jessicára. Érdekes módon két vőlegénye is volt már, és még érdekesebb, hogy az egyik rendező a Broadwayen, a másik executive (vezető) filmproducer Hollywoodban. Milyen érdekes… A cikk utolsó előtti mondatán lepődtem meg csak igazán. A pár titokban eljegyezte egymást, és nem kizárt az sem, hogy Jessica várandós. Az utolsó mondat pedig rendesen padlóra küldött: Josh úgy nyilatkozott, hogy megtalálta élete szerelmét, és élete legszebb napja volt, amikor szerelme igent mondott neki. Ekkor annyira felbosszantottam magam, hogy felkaptam a telefonomat, és tárcsáztam a számát. Nem vette fel senki. Hát persze… nagyon valószínű, hogy ő, aki állandóan a telefonját figyeli, pont most nem veszi észre, hogy keresi valaki.

Tehetetlenségemben elkezdtem játszani a feltelepített játékkal, de nem igazán tudtam figyelni rá. Jól esett valamit csinálni, amivel levezetem a feszültségemet, és erre a Tab képernyőének ingerült böködése is alkalmas volt. Nem is a tény fájt, hogy megkérte a kezét, hanem az, hogy becsapva éreztem magam. Hogy mondhatta azt, hogy megtalálta élete szerelmét. Ez nem egy film, ez nem egy szerep, ez az élete. Miért kell folyton szerepet játszania? Ha ez ennyire a lényévé vált, márpedig a képek alapján teljesen hihető, hogy ők egy boldog pár, akkor nekem is bármit meg tud játszani.

Nem telt el tíz perc a telefonhívásom óta, széles mosollyal jelent meg az ajtóban.

–          Hi Honey! (Szia édesem!) – vigyorgott kicsattanó örömmel

–          Hi, you bridegroom! (Szia, te vőlegény!) – már alig várta, hogy elmondjon valamit, de amint felfogta, hogy mit mondtam, azonnal lehervadt az arcáról a mosoly. Úgy tűnt, mintha nem hallotta volna jól, ami mondtam neki.

–          What did you say? (Mit mondtál?) – óvatosan nyelt egyet, és ledermedve várta a válaszomat.

–          You find the love of your life? (Megtaláltad életed szerelmét?) Let me congratulate you! (Had gratuláljak!) – összeráncolt homloka aggodalmat sugárzott, és a szemében is ott ült valami rémületféleség.

–          Aji… look… (Aji… nézd…)

–          No, thank you! (Nem köszi!) Get over it! (Lépjünk túl rajta!) You say the right: The best day of my life was when my love sad me yes. (Te már elmondtad az igazat: A legszebb nap az életembe az volt, amikor a szerelmem igent mondott.) I wish you much happiness! (Sok boldogságot kívánok!) – ingerültebben folytatta.

–          I had to say it! (Ezt kellett mondanom!) – szánakozva csóváltam a fejem. Felálltam az ágyról, és közelebb léptem hozzá, és meglágyulva folytattam.

–          Would have been better if you tell me. (Jobb lett volna, ha elmondod.) That’s it! (Ennyi!)

–          This is not the real! (Ez nem a valóság!) I don’t get married! (Nem fogok megnősülni!) Will be a common film with her. (Lesz egy közös filmünk vele.) We need ads! (Szükségünk van…!)

–          ADS? – néztem rá értetlenül.

–          Promotion! (Promoció!) – értem, szóval kell a reklám. Nem akartam erről beszélni, és ő is inkább csendben maradt.

Végül még sokasodott a rossz hírek dömpingje, hiszen amikor a városba érkezik a főszereplő lány, akkor az azt jelenti, hogy el kezdik forgatni a közös jeleneteket. Így holnap kora reggel indul megint a sivatagba. Bár nem éreztem, hogy joga lenne hozzá, már elkezdett okoskodni, és már azt is a lelkemre kötötte, hogy nem mehetek busszal dolgozni, mert ott bajom eshet, ha későn jövök haza. Nem szándékoztam tovább a városban maradni, mint amíg feltétlenül nem muszáj, de ő már erősködött, hogy ő nem fogja hagyni ezt, és lefoglalja nekem Tibit, vagy valamelyik másik sofőrt. közben csörgött a telefonja, ami általában számomra sosem jelent jót. Josh a fürdőbe ment telefonálni, ami még mindig kissé felháborított, de ha neki ilyen hétpecsétes titkai vannak, hát akkor menjen. Gondterhelt arccal jött vissza, és kedvetlenül esett az ágyra, majd mesélni kezdett.

–          My mother knows that I will not be home next week. (Anyám tudja, hogy nem leszek itthon a következő héten.) And want to come here with his girlfriend. (És ide akar jönni a barátnőjével.) I could not figure out why her don’t come. (Nem tudtam mit kitalálni, miért ne jöjjön.)

–          Alone, against your mother? (Egyedül, anyád ellen?) No way! (Szó se lehet róla!)

–          Oh shit! (Oh a szar!) The fuck out! (A picsába!) – Ó szóval káromkodó szakkör. Még, jó, hogy a shit, és a fuck szavak variálásán kívül mást nem használnak, mert ezt megértem.

Csodák csodájára megszólalt az én telefonom is. Már kezdtem azt hinni, hogy nem működik jól, mert sose keres rajta senki, kivéve Ívit, és most is ő volt. Végülis ezt a számot nem is ismeri más.

–          Szia! – mondta harsányan, jókedvűen.

–          Szia! Mi újság?

–          Képzeld! Kicsit berúgtunk pénteken délután.

–          Egészségedre.

–          És úgy mentem dolgozni!

–          Auw! Az úgy kellemetlen.

–          És a főnök azonnal kirúgott, úgyhogy, azóta iszok! Nincs kedved eljönni, inni?

–          Nem igazán! Épp azon gondolkodom hova meneküljek Josh anyja elől. Ide akar jönni jövő héten.

–          Nem mondod? Hvuhúúú! – ujjongott a kagylóba, ezért el is vettem a fülemtől. Josh szánakozva nézett rám.

–          Miért örülsz ennek ennyire?

–          Mert akkor rábeszéllek, hogy lakj nálunk.

–          Nálatok? Anyukád sokat segített, nem akarok zavarni!

–          De nincsenek itt, bibííííí!

–          Miért nem? – kérdeztem érdeklődve.

–          Mert apát megint Louisianá-ba hívták. Az mondhatni az ország másik fele. És anya úgy döntött, hogy vele megy, hogy a munka utáni időt együtt tölthessék. Mostanában kicsit sokat utazik… nem véletlenül! Az agyára megyek! – és beleböfögött a telefonba.

–          És gondolod, nem bánja, ha ott leszek?

–          Nem fogja megtudni! A pasim is itt van! Vele iszunk!

–          De csak egy feltétellel! – Valójában nem vagyok abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjak, hiszen menekülés van folyamatban.

–          Ugyan már! Egy sarokra van tőlünk a munkahelyed! Nálam buli van, meg lazaság. Miért kéreted magad.

–          Csak annyit akarok kérni, hogy éjszaka hagyjatok aludni pár órát, mielőtt dolgozni megyek. Oké?

–          Persze! Mi nagyon csendben vagyunk!

–          Hát nem éppen! A múltkor is tőletek harsogott a ház.

–          Jól van, na! Tud a csávó! Egy isten az ágyban! Szopd le érte helyettem is Josht. – hát az nem fog megtörténni.

–          Akkor nem baj, ha már holnap reggel át is cuccolok?

–          Az se baj, ha nem hozol semmit! Ami az enyém, az a tiéd is.

–          Igen, minden, ami most az enyém, az a tiéd!

–          Na, akkor gyere holnap! Aztán majd iszunk!

–          Én dolgozom!

–          Akkor meló után iszunk!

–          Na ,jól van, majd megbeszéljük! – untam meg az alkudozást.

–          Na akkor csá!

–          Csá!

Fáradtam dőltem Joshra, ez egy kimerítő beszélgetés volt. De megmenekültem, aminek nagyon örülök.

–          „Csá?” – kérdezte Josh

–          Yeh! Like Hi! (Olyan, mint a szia.)

–          „Csá!” – Ízlelgette tovább a szót.

–          I move to Eve for next week! (Odaköltözöm Ívihez a következő hétre.)

–          I’m sad! – bújt hozzám csücsörítő szájjal.

–          Better like you’re mother, not right? (Jobb, mint anyukád, nem igaz?)

–          Maybe! (Talán…)

Kis bújás után felpattant, és elővette a fürdőruhámat, majd nevetve oda dobta az ágyra. Átvette a fürdőgatyáját, és levette a pólóját, majd mutatta, hogy menjek. Szóval úszni akart. Elkezdtem vetkőzni, és ő otthagyott.

Amikor lementem a medence mellett ott volt két napágy, de Josh sehol. Úgy döntöttem nem keresem meg, és a napágy felé vettem az utat! Ahogy szétnéztem bevillant: A KERT! Se én, se Josh nem lesz itt. Ó… hát mégis itt kell maradnom? Istenem, miért villantasz fényt, ha utána visszadobsz a sötétségbe?

Josh próbálta meg becsukni az ajtót, de nem ment neki, mert a kezében két hatalmas furcsa alakú üvegpohárban mindenféle színben pompázó lé volt. Odamentem, és segítettem neki, amire ő a kezembe nyomta az egyik poharat, és mutatta, hogy koccintani akar.

–          This is my specialty! (Ez a specialitásom.)

–          What is this? (Mi ez?)

–          Premium Largesse! – belekóstoltam, és tényleg nagyon finom volt. Elismerően nyögdécseltem is.

–          What about the garden? (Mi lesz a kerttel?)- kérdeztem a lényegre térve, miközben leheveredtünk a napágyra.

–          Who is at home, working on it! (Aki itthon van, az dolgozik vele!) Now, my mother! (Most, anyukám!) – Vigyorgott cinkosan. Tény, hogy az anyja miatt megyek el, úgyhogy dolgozzon csak ő a kerttel. Megnyugodhattam.

Ameddig csak lehetett pancsolt velem a medencébe, de aztán mennie kellett.

Vacsi után az ágyba bújtunk, és a saját kütyünket nyomogattuk. Aztán a fejét támasztva az ágyon a könyökével rám nézett, és mosolyogva kérte: „Dance to me!” Én sokáig vonakodtam, és nem is akartam neki táncolni, nem vagyok az a fajta, meg tehetségem sincs hozzá. Aztán belegondoltam, hogy nem is olyan rossz ötlet, de viszek bele egy kis gonoszságot is. A szekrényből magamra vettem mindent, amit csak tudtam a ruhatáramból. Kiválasztottam Lana Del Rey- Million Dollar Man– jét. Nagyjából egy erotikus szám, ami arról szól, hogy a gazdag pasi mennyire mocskos, és összetörte a szívét a lánynak, ő mégis odavan érte. Illik ránk!

Josh elgondolkodva hallgatta a szöveget, és közben érdeklődve nézett rám. Én lassan egyesével dobáltam szét őket a szobában. Csalódott volt, de tetszett is neki egy kicsit a tekintetéből ítélve. A szám végén még bőven maradt rajtam ruha, amit egyszerre dobtam le magamról, és megálltam olyan tipikus táncot befejező pózban anyaszült meztelenül. Ő mosolygott, aztán a fejét ingatta, majd odajött hozzám, és átölelt.

–          It was terrible! (Ez szörnyű volt!) – mondta ki végül, de a tekintetében azért nem pont ezt láttam. A kezem a lábára tettem, és a nadrágján keresztül feljebb csúsztattam a kezem egészen a keményen duzzadó testrészéig.

Aztán a másik kezemmel is megfogtam, majd lassan a cipzárjához csúsztattam a kezem, és a reakcióját figyelve lassan kigomboltam, majd lehúztam a cipzárját. Ő hihetetlenül elvörösödött, aztán hogy a zavarán úrrá legyen, és visszanyerje az irányítást felült, és lekapkodta magáról a ruhákat. A következő pillanatban már feljebb húzott az ágyon, és felettem is termett. Türelmetlenül vággyal telve görgette fel az óvszert, és nyitotta szét a lábamat. Még szerencséje hogy a puszta jelenlétében mindig nedves vagyok, hiszen úgy vagyunk együtt, hogy nem tudni mikor kezdődik az előjáték, mert minden előzetes tárgyalás, vagy bíztatás ellenére már belém is nyomult. Furcsa érzés volt, mert hirtelen kellett alkalmazkodnia a szerszámához, ami talán egy tizedmásodpercig még nagyon kellemetlen is volt, de utána az agyam már ugrott is a következő funkcióra. Élveztem, ahogy tömköd rendületlenül, olyan arckifejezéssel, ami talán a „úgy megduglak, hogy itt halsz meg” jellemzővel írható csak körül. Rekordot is döntöttünk az aktus rövidségére nézve, mert talán összesen nem volt 1 perc, hogy mindketten ne menjünk el óriási nyögések között.

Azt hittem ma estére ennyi volt a szex, de nem! Alig telt el fél óra, már jött is a következő menet, ami már jóval hosszabb, de cseppet sem kevésbé volt élvezetes. Nem tudnám megmondani, hol ért véget pontosan a szex, és hol kezdődött az alvás. Nagyon jó volt! Csillagos hatos az ötös skálán. A nagymacska bennem már nem nagyon tudott szóhoz jutni, mert amiben eddig teljes megvonásban volt része, abból többet is kap, mint amiről álmodott. Úgyhogy maximálisan elégedett, és hedonistán élvez minden falatot.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés