Amikor délután felkeltem, akkor nagyon fáradt, és nyomott voltam, legalább annyira, mint Ívivék, akik valóban benyomtak, és csak lézengtek a házban. Persze este megint bulit tartanak, amitől kezd nagyon leamortizálódni a lakás.

Ettünk- ittunk, persze műkaját, pedig felajánlottam, hogy főzök, de a tinédzser az a fajta ember, aki szeret a megszokott dolgoktól eltérően élni, és mivel az anyja minden nap főz neki, most pizza hegyeket rendelnek. Aztán amíg megjöttek a kis görcsök, akik Ívi függetlenedési kísérletein portyáznak, a szobámban Taboztam egyet, írogattam az útinaplómat. Aztán fürödtem, és összekészülődtem, majd újra kezdődött otthon a tivornya, úgyhogy le akartam lépni. Ívi még marasztalt, úgyhogy adtam neki kb.3 percet. Érdekes módon nem csak pár barát jött át hozzájuk, hanem pl. ott volt köztük Miranda, aki ha jól rémlik, nem igazán örült a viszonyuknak. De biztos, csak beképzeltem, hisz a mai tinilányok között nincsenek olyan nagyképű számító cafkák, mint az én időmben voltak. Az biztos, hogy Ívi népszerűsége a saját kis miliőjében az egekbe szökött.

Végül, amikor rám tapadt az a srác, aki első este fogadott a haverjaival, hogy leteperem, az a kis nyál kölyök, akinél még Aaron Carter fénykorában is sötétebb volt hajügyileg, mert már szempontból nem mernék különbséget tenni, akkor sürgősen mennem kellett dolgozni. Munkába menet csak nem hagyott békén a kis suhanc. Utánam futott, és eljött velem a kútra, kérlelve, hogy adjak neki egy kis piát, amit ő hazavisz, és közösen megisszák. A segítségem nélkül is eleget ittak, úgyhogy nem találtam olyan okot, ami miatt adnom kellett volna nekik bármit is. Ráadásul itt a törvény is nagyon szigorú, és ott van a biztonsági őr is, aki mellett nem csempésznék ki egy zabszemet sem, ha pedig mégis sikerülne, ott van a sok kamera. Szóval végig nemet mondtam, de ő nem adta fel. Útközben folyamatosan dumált, ami csak reméltem, hogy átmeneti, és nem nyomulás akar lenni. Azt meg pláne, hogy nem válik rendszeressé.  Végül besétáltam az ajtón,és lazán besétáltam a pult mögé, ő mulyán nézett rám, de én a főnökömmel beszéltem, és vettem át a kasszát. Mit gondol ez, ki ő? Kis pisis még! Szálljon le rólam!

A műszak ismét fárasztó volt, de rájöttem, hogy a kutyát nem érdekli, ha én egész este a Tabomon játszok, pláne, hogy ezt csináltam tegnap is, de tegnap még sutyiban. De ma más a szabad időmben szemérmetlenül kiraktam magam elé a Tabomat, úgyhogy egész éjjel ébren tudtam magam tartani valamivel, így egy kicsit jobban ment a munka is. Nézegettem az üzenetet, amit Josh utoljára bennhagyott a telefonomban. El sem hiszem, hogy már egy napja menyasszony vagyok. Olyan, mint egy álom. Tényleg nem tudom felfogni! Vajon megkedvel majd egyszer az anyja? És én megkedvelem majd egyszer az anyját?

Az üzenetben nem csak szerelmetes szavakat írt, meg intelmeket a távollétére, hanem a saját, és nagyjából mindenkinek a számát, akin keresztül elérhetem, ha baj van. Ott volt Gabriel, Elsa, Tibi, valami másik nő, valami Claris száma, gondolom ő valahol máshol dolgozik, másik háznál, de még a Simoné is. Végül engedtem a kísértésnek, és megpróbáltam megcsörgetni éjféltájban Josht. Izgatottan tettem a fülemhez a telómat, és elégedett mosollyal pillantottam a vékony, elegáns gyűrűmre, amiben azt szerettem a legjobban, hogy nem volt hivalkodó, sőt olyan vékony volt, mintha ott sem lett volna, és akkor egy rövid sípoló hangot hallottam csörgés helyett. Ki van kapcsolva? Pont ő? Hát lehet, hogy ráparancsoltak, hogy forgatás alatt nincs éjszakába nyúló barátnőzés, vagy éjjel forgatnak, hiszen táncestekről beszéltek, amihez sötét kell. Kiegyeztem magamban egy sms-ben, hiszen akkor tudom majd, mikor kapcsolja be a telcsijét, és lesz újra elérhető. Remélem tényleg igaza lesz, és már pénteken újra látom az én kis vőlegényemet.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés