Nappal aludni, katasztrófa. Nincs ráállva a szervezetem. Az előző héten ilyenkor kellett ébren maradnom, most meg ilyenkor pihenjen? Nehéz ügy… Ráadásul a suhancok is ott éjszakáztak, akik 11 óra körül életre keltek, és nem igazán érdekelte őket, hogy akad olyan is, aki aludni akar.

Végül délben kimentem, és úgy csináltam, mint aki tökre bírja a nem alvást, de nem voltam túl meggyőző. Leültem velük filmezni, a Takent nézték, amit én már láttam magyarul, de egy mondatnál többet nem értettem belőle.

Este megint jönni akart a suhanc, de még az ajtóban leráztam. Nem kell, hogy kísérgessenek. Azonnal félre hívott Ívi, és kérdőre vont, hogy miért nem akarom, hogy elkísérjen. Amikor elmeséltem neki, hogy mit gondolok, akkor elismerte, hogy bejövök a srácnak, de hozzátette, hogy ő kérte meg, hogy vigyázzon rám. Ha nem lennének vendégei, ő kísérne el. Ez egy veszélyes város, és ha én most eltűnnék, akkor esélyem sem lenne, se a nyelvet nem beszélem, se helyismeretem nincs. Ő felelőtlennek tartja magát, de ez még neki sem fér bele.

Beleegyeztem egy gardedámba, de nem a suhancot akartam vinni. Ezért odaadta az ő suhancát, aki annyival volt jobb, hogy mivel már napok óta gerely részegre itta magát, egy büdös szót sem szólt.

A munkában annyi izgalom támadt, hogy egy vendég után eldugult a WC. Legalább valami történt. Nekem még így is csak annyi volt a dolgom, hogy várjam a szerelőket, mutassam meg nekik, hol a baj, a végén pedig fizessem ki őket, majd jól rakjam el a számlát.

Josh a telefonját még mindig nem kapcsolta be, mert az üzenet kézbesítése továbbra is sikertelen volt. Azért egy napig nem bekapcsolni egy telefont. Biztos csak fáradt, és egyébként is rengeteg a dolga. Talán ilyenkor kizárja a külvilágot, és csak a szerepre koncentrál. Én legalábbis biztos, hogy így csinálnám.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés