A reggelit utoljára kapom ágyba, sőt ma mindent utoljára kapok ágyba, mert hivatalosan jobban vagyok. Azt nem tudom, hogy mivel fogom elütni az időt, ha egyszer hivatalosan nem vagyok ágyhoz kötött beteg, de nem dolgozhatok. Lehet, hogy ki kéne mozdulnom itthonról, kicsit körülnézni. De egyedül?

Nem sok kedvem van egyedül eltévedni mindenhol. Josh ha el is jönne velem, túl feltűnő lenne, hogy miért sétálgatok vele, ezért kellene valaki, aki elkísér. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, hogy ki lenne a megfelelő erre, főleg, hogy meg is ígértem neki, hogy az első szabad hétvégémet vele töltöm.

Ehhez persze újra meg kellett szereznem a telefonszámát, mert elég sok Eva Richardson lehet a környéken. A telefonszámukat csak tőled tudtam elkérni, ehhez pedig túl kellett esnem a kínos kérdéseken.

Szia!

Kértelek, hogy ne aggodalmaskodj, hiszen leírtam, hogy élek, jól vagyok, meggyógyulok. Már olyan jól vagyok, hogy nem kapok infúziót sem, sőt az oxigénmaszk is egyre ritkábban kell. Holnaptól nem vagyok ágyhoz kötve, és Josh is azt ígérte, hogy sok időt fog velem tölteni.

Telefonom most éppen nincs, de kaptam egy Tabot Joshtól, amin fenn van a skyp, és ha be van kapcsolva, és gépnél vagyok, akkor be vagyok jelentkezve. Most éppen napközbe is ráérek, úgyhogy mondj egy időpontot, és akkor fenn leszek. Persze bosszant, hogy minden vagyontárgyam odalett,de lehetne rosszabb is. Megint kezdhetem elölről a gyűjtögetést, mintha egy társasjátékban visszakerültem volna a startmezőre. Ilyen az élet! Megoldódik ez is majd valahogy.

Szeretnék a váratlanul jött szabadidőmben egy kicsit világot látni, ezért arra gondoltam, hogy elmegyek egy kicsit „Ívivel”, de nem tudom a számát. Nem küldenéd el nekem, hátha valaki kölcsön ad egy telcsit, amivel felcsöröghetem. A Tabon egy nagyon jó fényképezőgép van, majd elküldöm neked merre jártunk. Oké?

Na tényleg ne aggódj értem, meg vagyok, és meg is leszek.

Pussza: Ajna

 

Amint elküldtem, megkönnyebbültem. Sikerült olyan levelet írnom, ami talán megnyugtatja, és nem állít be engem sem annak a szerencsétlen balféknek, ami vagyok, hogy mire összeszedhetném magam, addigra elvesztem még azt is, amim előtte volt. Hát igen, ez az én formám, és valószínűleg más is ezt gondolja rólam, de én érzem, hogy mint mindennek az életemben ennek is megvan a maga jelentősége, fontossága, és szerepe az életemben. Most még nem tudom mi az, de rá fogok jönni. Végül is mennyi esélye volt annak, hogy a sorscsapások, amit otthon értek egy ilyen pasit eredményeznek majd. Ennek az esélye még a nullánál is kevesebb volt. Bízom benne, hogy jobb lesz, és megpróbálom látni abban a jót, ami most van.

Ez ebéd után még könnyebben ment, mert végre Josh is úgy érezte, hogy kíváncsi rám. De nem tartott a boldogságom egy századmásodpercnél tovább, mert Josh mögött Jessica is besétált az ajtón. Mi folyik itt már megint. Mindketten leültek a fotelra az ágy mellett, amivel szemben egy ugyanolyan mintás kanapén ültem én a Tabomat nyomkodva, maszkkal az arcomon. Levettem a maszkot, és kérdőn néztem Joshra. Még vissza sem köszönt.

–          We have problem, honey! – „Problémánk van, méz, vagyis édesem” Ne nevezzen engem édesemnek amikor idehozza ezt a luvnyát.

–          One minute! (Egy pillanat!) We have no problem! (Nekünk nincs problémánk!) You, and your girlfriend have problem? (Neked és a barátnődnek problémája van?)Because I don’t care! (Mert nem érdekel!)-  Josh nyelt egyet, és folytatta azt, amit én nem akarok hallani, bármi is az. Miért csinálja ezt velem, főleg a tegnapi után? Hát nincs szíve? Meddig akar még kínozni?

–          Jessica sucked me… – vallotta be, és a vallomás után kínos csendes hagyott maga után. Basszus! Miért kell tudnom, hogy leszopta. Most őszintén! Nem érdekel, de legalább előre tudtam, hogy nem akarom hallani. Be is foghattam volna a fülem. Mit vár most tőlem? Dicsérjem meg, vagy boruljak ki? Mit kezdjek ezzel az információval.

–          And? – fakadt ki belőlem türelmetlenül szarkasztikus hangnemben.

–          If you can me not forgive me, I kill her! – mondta aggódó tekintettel, idegesen. Ez tök hülye! Most azt várja, hogy adjam ki az öl parancsot, vagy hogy csak azért bocsássak meg, hogy megkíméljem a csaj életét.

–          Okey! Kill her! – mondtam ironikusan, és vállat vontam, majd elkezdtem nyomogatni a Tabomat, mintha ott sem lennének. Döbbent csend volt, de persze láttam, hogy mutogatnak, meg tátognak egymásnak, csak úgy tettem, mintha letojnám őket. Tehát ezek szerint elmondta a barátnőjének, hogy engem szeret, és engem akar. Erre ő leszopta? Hát ez inkább vicces, mint felháborító. És hogy jutott eszükbe ide jönni ezzel hozzám? Mosolyognom kellett a gondolatra. Ezek nem normálisak! Végül csak megtörték a csendet, és Josh egy kis krákogás után megszólalt.

–          Ájándék, I slept and she… (Aludtam )

–          I don’t care! – mondtam nevetve, de nyomatékosan, viszont a tekintetemet nem emeltem fel.

–          I did’t want… (Nem tudtam…) – folytatta újra zavart csend után.

–          I don’t care! (Nem érdekel!)- mondtam most már komolyan, sőt idegesen, de továbbra is a Tabba mélyedve. Valójában csak ki-be léptem a menübe, néha tekertem egyet a menüsoron, majd újra kiléptem.

–          I just woke up, and… (Én csak felébredtem, és…)- na most lettem tényleg mérges! Felemeltem a tekintetem rá, és mérgesen megkérdeztem:

–          You don’t understand what I’m saying? (Nem érted, amit mondok?) I -DON’T – CARE! (NEM ÉR-DE-KEL!)– hangsúlyoztam minden szótagot nyomatékosan. Elhallgatott, és ránézett Jessicára, aki némán ült ott. Nem tudtam leolvasni semmit az arcáról, de biztos nem ez volt élete legszebb pillanata. Végül folytattam:

–          What did I tell you yesterday? (Mit mondtam neked tegnap?) Did you looked at me? (Figyeltél rám?) Jessica is not my problem! (Jessica nem az én problémám!) You can’t do this with her, …(Nem teheted ezt vele!…) or with me! (vagy velem) I’m not your girlfriend, not your friend, not your groupie… I’m nothing for you! (Nem vagyok a barátnőd, nem vagyok a barátod, nem vagyok a rajongód… Senki vagyok neked!) You din’t want to be with me? (Nem akarsz velem lenni?) Then you go! (Akkor menj!) If you want to be with me, then shut up! (Ha velem akarsz lenni, akkor fogd be!) I don’t care what you do with her. (Nem érdekel, mit teszel vele!) Don’t tell me! (Nem mondd el nekem!)

–          I wanna be with you! – mondta határozottan Josh.

–          Then why are Jessica here? (Akkor miért van Jessica itt?) – kérdeztem már végképp értetlenül.

–          I want you trust me! (Azt akarom, hogy bízz bennem!)

–          This is not why I”ll trust in you! (Nem emiatt fogok bízni benned!) – mondtam kissé gúnyosan. – I can only, if I’ll wake you with suck, you be agry! ( Csak azt tudom, hogyha felébresztelek szopással, akkor mérges leszel!) – nevettem el magam a mondat végére. Ettől Josh is mosolyra fakadt, és Jessica is mosolygott, bár próbálta takargatni a kézfejével.

Letettem az asztalra a Tabot, és a kezem, és a lábam keresztbe rakva vártam, hogy mi fog most történni. Mindenki feszülten ült kínos csendben. A kezembe vehettem volna az irányítást, de inkább hagytam, hogy Josh lépjen. Időmből kitelik, hogy megvárjam, hogy mi fog történni. Legnagyobb meglepetésemre viszont nem Josh, hanem Jessica törte meg a csendet.

–          Where are you from? (Honnan jössz?)- ó..szóval beszélgetni akarsz? Nem mintha lenne bármihez is köze, ami velem kapcsolatos, de jól van, nézzük mit akar.

–          I’m from Hungary!

–          How old are you? (Hány éves vagy?)

–          Twenty- five. (25)

–          How long fuck you with Josh? (Mióta dugsz Joshsal?)- Kibújt a szög a zsákból, szóval vége a kihallgatásnak?

–          Are you jealous? (Féltékeny vagy?) – érdeklődtem mosolyogva.

–          Just I wanna know! (Csak tudni akarom!) – Nézett szuggerálva, mintha belém akarna látni.

–          You love Josh? (Szereted Josht?) – Immár én vettem át a faggató szerepet! Bár nem értem miért tesz ki ennek Josh, ahogy azt sem értem mi értelme ennek az egésznek.

–          Rather leave! (Inkább hagyjuk!) –

–          Why? (Miért?)- gúnyolódtam rajta. Hallgatott, és ekkor olyan érzésem volt, mintha a válasz az lenne, hogy szereti. Josh is kényelmetlenül fészkelődött mellette. Te jó ég!

–          You love him? (Te szereted?)- kérdezte szomorúan. Basszus Josh! Hogy lehetsz ekkora seggfej!

–          Josh! You was not a good boy! – ráztam a fejem gúnyosan felé. – She suck you, and you are agry. It would be better, if you lich her! (Nem voltál jófiú! Ő leszopott, és te mérges lettél. Jobb lenne, ha kinyalnád.)

–          What? – kérdezte a homlokát ráncolva értetlenül, mintha rosszul hallott volna.

–          Orally satisfies! (Orális kielégítés!) – válaszoltam gúnyosan magyarázva az előző kifejezést. – You can do it! (Meg tudod csinálni!)- vágtam hozzá gúnyosan buzdítást színlelve.

–          You are crazy!  (Te őrült vagy!)- nézett rám döbbenten Josh. Jessica ismét a mosolyát bújtatta. Én elégedett mosollyal elgondolkoztam, majd felálltam, és közöltem a konklúziót:

–          Just as much as you! (Csak annyira mint te!) But I’m bored this tattle, you must go! (De meguntam ezt a fecsegést, mennetek kell!) If you want to fuck me, come on, but come alone! (Ha dugni akarsz, hajrá, de egyedül gyere!)

–          Thanks for the offer! – mondta kiábrándultam Josh, aztán fogta magát, és dühösen kisétált az ajtón. Hála égnek Jessica is követte.

Elmentem egyet zuhanyozni, mert kellett valami, ami kikapcsol ezután a beszélgetés után. Jól esett egy kis lehűlés ebben a melegben, kitisztította a fejem, és új energiával töltött fel.

Nem tartott sokáig, és Josh újra megjelent, egyedül! Végre!

–          Hi! – suttogta lágyan amint ajtót nyitottam, és a szokásos hüvelyujj a zsebben beállásban állt előttem. Beengedtem, és kedvetlenül megkérdeztem, amíg becsuktam az ajtót.

–          Where is Jessica? (Hol van Jessica?)

–          I don’t know! (Nem tudom!) – vetette oda hanyagul. Na persze!

–          But you know, that she love you! (De azt tudod, hogy szeret!) – jelentettem ki kimondva a kimondatlant.

–          She’s a young girl! It will pass! (Fiatal lány! El fog múlni!)

–          Really? The love is gone? (Tényleg? A szerelem elmúlik?)

–          The young girls love: yes. (A fiatal lányok szerelme: Igen.) – miért mondhatja ezt?

–          So, I’m old? (Szóval, én öreg vagyok?) – néztem rá felháborodottságot színlelve. Mosolyogni kezdett.

–          Let me take you examine!– odahajolt hozzám, és mágnesként vonzó tekintettel nézett rám, mintha keresne rajtam valamit. Nem értettem, amit mondott, és ez bosszantott.

–          What let I? (Mit hagyjak?) – A szemét forgatta mosolyogva, és ezzel elveszítve szuggeráló mágnese mezőt. A Tabot felvéve az asztalról bepötyögte, és megmutatta a fordítást. Amíg olvastam elkezdte a nyakamat csókolgatni. A fordítás így szólt: Engedd, hogy megvizsgáljalak! Szóval játékos kedvében van? Hát nem is tudom, hogy ehhez mit szóljak. Van most mit megemésztenem!

–          What you want? (Mit szeretnél?) – kérdeztem lágyan.

–          Just give me one more night! ( Csak adj még egy éjszakát!) – suttogta szenvedélyesen. Szóval dugni jött vissza, ahogy mondtam neki. Remek… Kiábrándító!

–          Then after dinner! – mondtam hűvösen, és elhúzódtam tőle.

–          What is the problem? (Mi a probléma?) – mondta elégedetten, mintha ezt akarta volna látni.

–          Where is Jessica? – Ismételtem meg a kérdést! Rejteni próbálta elégedett mosolyát, és színészkedve az órájára nézett, és gondolkodott. Mintha alig várta volna, hogy hisztizzek emiatt.

–          On way to home! ( A hazafelé vezető úton.)- Egyre nehezebben leplezte a mosolyát. Nem is olyan jó színész, mint gondoltam.

–          You called her last evening here? (Te hívtad ide tegnap este?)

–          No! – mondta röviden az ajkába harapva, és a számat nézte vágyakozva, miközben továbbra is rejtegette örömét.

–          Then why did her come? (Akkor miért jött?) – érdeklődtem

–          Simon call her! (Simon hívta.) – Ennél a kijelentésnél eltűnt a rejtett mosoly.

–          He want control your whole life. ( Az egész életedet irányítani akarja!) – tettem hozzá aggódva.

–          Yes, I know! (Igen, tudom!)- mondta beletörődve.

–          Ask him not to do it! ( Kérd meg, ne tegye ezt!)

–          I can’t do it! (Nem tehetem!) I owe him everything! (Mindent neki köszönhetek!)

–          Like what? (Mint pl. mit?)

–          My succes! (A sikerem.) – mondta keserű hangon.

–          For the success is too high price your life. (Túl nagy ár az életed a sikerért.) – motyogtam neki a füléhez hajolva. Nem is tudom, hogy aggódom érte, vagy dühös vagyok rá.

–          Now that’s I think too! (Most ezt gondolom én is!) – motyogta vissza.

Egy ideig még hagytuk hatni ezt a pillanatot a maga tragikusra sikeredett romantikájával. Aztán simogatni kezdett az arcomon, a hajamon, majd végre elvesztünk a csók enyhülést, és békét hozó harmóniájában. Nem sokkal később csörgött a telefonja, és még a számban volt, mikor megnyomta a zöld telefonkát. Mosolyogva vette fel, és úgy nézett rám, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mosolyogva végighúzta az alsó ajkamon az ujjait, és kisétált a szobából kedélyesen cseverészve. Azt a mindenit… Nem akarom én hogy más legyen, mint eddig, de azért ez már nagyon nagy túlzás, amit művel! Szálljon le a magas lóról, vagy pörgőrúgással én karatézom le onnan. Ezzel az udvariatlansággal sokkal jobban megsértett, mint az összes Jessica sztoryval együtt.

Később vacsi után megkérdezte, hogy akarom-e, mire én azt feleltem, hogy fáradt vagyok, majd holnap. Persze akartam, de úgy éreztem, hogy a lelki megrázkódtatás miatt, amit a vallomásai okoznak nekem, kijár neki még egy büntinap. Neki úgy is jó volt ma reggel, Jessica gondoskodott róla. Szóval sok volt ez egy napra. Még arra is próbált rávenni, hogy menjek át hozzá aludni. Én értetlenül megkérdeztem, hogy ő miért nem tud itt aludni. Erre csak megvonta a vállát. Úgyhogy az éjszakát külön töltöttük… megint. Miért ilyen közönséges? Néha úgy érzem, hogy ez az egész, amit művel, csak egy hosszúra nyúlt teszt. Teszt arra, hogy alkalmas vagyok-e szeretőnek? Édes! Jaj… de nehéz eset ez a srác. És a levelet már meg sem kérdezem, hogy megtalálta-e a fiókjában. Ha nem kereste, így járt.

Amíg így viselkedik, addig nem fog megkapni! Arra mérget vehet! Hogy miért? Egyszerű! Én nem akarom, hogy változzon, és ő se várja el tőlem, hogy változzak. Én pedig elvárok némi tiszteletet, és figyelmet még a szeretőmtől is. Nem vagyok vevő arra, ha előadja a „homok a szélben”-t nekem, azt nem veszem be! Ha ismerné a dalt, lehet, hogy valóban énekelné, és minden nőt szuggerálna annál a sornál, „S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!” Duma! Olcsó, és közönséges duma! Megértek mindent, csak a színészkedést nem bírom. Vagy őszintében nyomjuk, vagy ejtsük a témát! Jelenleg bármennyire érzem, hogy ő nem ilyen, és nem ezt akarja, a második variáció felé hajlok.

 

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés