A mai napomat a vasalás tette változatossá, amiből kaptam egy heti adagot, úgyhogy nem fogok unatkozni egy darabig. Meg kell tanulnom inget vasalni is, pedig mindig is béna voltam hozzá. Legalább egy helyben állhatok, és zenét hallgathatok. Utálok zene nélkül csinálni bármit is, kikapcsol, és megnyugtat.

Ahogy a millió zenét tovább léptettem feltűnt egy olyan szám, amit egyszer még azért töltöttem le, mert megtetszett a hangzása, de nem tudtam róla semmit. Az angol szövegek hátránya, hogy külön foglalkozni kell velük, ha meg akarod érteni. Néha megéri, néha nem. A szám címe a The big bang, azaz a nagy bumm volt. Első hallásra vidám számnak hangzik, és bár valóban nem szomorú, amikor alaposan megvizsgáltam a szövegét, akkor megdöbbenve, és csalódva vettem tudomásul miről szól. Gyakorlatilag arról szól, hogy gyere bébi dugjunk, mert ha nem, akkor abba belehalok. Miből gondolom ezt? „Hozd ide a tested az enyém mellé.” „Én csak élni akarok.” „Tehát baby ne hagyjuk ki ezt a dolgot.” Persze lehet, hogy aztán csak az én mentális állapotom szexuálisan túlfűtött, de akkor meg azt nem értem miért okoz nekem ez a dalszöveg csalódást? Miért gondolom azt erről a srácról, hogy undorító, hogy csak meg akarja dugni a lányt, akihez énekel? Nem lennék a lány helyében, akihez szól a dal. Persze az olyan részek miatt, mint a „Sétálunk este a parton, fogadjunk, hogy beragyogjuk az eget.”„A nagy bumm az ok amiért élek, mikor az összes csillag összeütközik ebben az univerzumban.” az ember elgondolkozik, mert ezek önmagában szép, mondhatni megható gondolatok. De a teljes szövegkörnyezet mégis gyomorforgató. Úgy döntöttem nem fogom szeretni ezt a számot.

Persze a vasaláshoz visszatérve csak ezt fütyülgettem, már amennyire tudok fütyülni. Úgyhogy ez mégsem befolyásolta azt, hogy tetszik-e a szám. Igen… néha kifejezetten jót tesz egy számnak, ha nem értjük miről szól. Viszont akkor meg ciki, hogyha teli torokból énekeljük, hogy „elveszem amit adsz nekem, mert tudom, hogy hajlandó vagy elvinni magaddal az úton… tiéd vagyok, gyúlékony, és nem tudok várni a végső robbanással. ” Ha ezt teszem úgy hablatyolom teli torokból, hogy hallja Josh… elég furán venné ki magát a szituáció. Biztosan nézve egyet a nagy barna szemeivel, amibe én belehalnék, és akkor már önkívületi állapotban énekelném ezt a számot tovább.

Szóval meg tudom érteni ezt a hozzáállás, de mégsem. Volt már egyéjszakás kalandom, és élveztem is, de attól még mégsem életcél ilyet énekelni, kérem! Ez nem jó példa a fiataloknak kérem, mert ők ezt menőnek, és követendő példának fogják tartani. Így is Dunát, pardon: Colorado folyót lehet rekeszteni az olyan alakokból, akiknek csak arra kell az ember.

Elhatároztam azt, hogy amikor visszajön Josh, sütök neki magyar palacsintát. Nem azt a juharszirupos lótúrót, amit itt esznek. Jó kis hazai palacsintát. De miket is beszélek? Mintha már járnánk, úgy gondolkodok. Már látom is magam előtt, hogy én várom palacsintával, ő meg közli, hogy mennie kell valahova teljesen érdektelenül az én kulináris művem irányába. Nem…nem sütök neki semmit! Van szakácsa, egyen mexikóit, ne magyart. Azt ki kell érdemelni!

Kilométer hiányom aznap nem volt, mert tehetetlenségem és szórakozottságom szorzataként szinte egyesével hordtam a ruhákat a szerkénybe, és ez még csak fel sem tűnt, mennyire idő és energia pazarló. Csak két nap! Eddig 25 évig nem is ismertem, most csak kibírok nélküle két napot, főleg anélkül, hogy ne bolonduljak meg.

Az este ismét érdekesen zárult. Nem tudom már mennyit meséltem Robertóról. Hát ő egy olyan 30-as évei végén járó pasi, akiről először azt gondolod, hogy mennyire ronda, aztán ahogy elkezded megismerni, rájössz, hogy nem is olyan csúnya, sőt! Én most tartottam a sőtnél, és eddig élveztem a társaságát is, tetszett a szép lelke, és a mentalitása. De ma… valószínűleg pont az ellenkezőjét érte el annak, amit el akart. Ugye nap közben, a nagy melegben igencsak megizzad, még én is itt bent, főleg ő kint a tűző napon. És sokszor bejárkál inni, meg hűsölni. Egyébként van valami állandó, erős mentolos illata, amit nem tudok hova tenni. Talán önmagában nem lenne rossz illat, de a tömény izzadsággal keveredve… mondjuk úgy elég sokat szellőztetek utána. Már emennyire szellőztetésnek lehet nevezni azt, hogy kinyitom az ajtót, de meg sem mozdul a levegő. Szóval önmagában ez a tény, amiről persze nem tehet, mert úgy nem lehet kertészkedni, hogy az ember ne legyen mocskos, büdös, és izzadt, de azért kiábrándító.

A mai műszakja végén, amikor én még koránt sem fejeztem be a vasalási műveltemet, és a klíma is a végét járta már. Drukkoltam neki, hogy végelgyengülésben ki ne essen a falból. Roberto beült hozzám. Hozott egy nagy csokor virágot, amit én kezdetben őszinte örömmel vettem tudomásul. Aztán elment zuhanyozni, de nem úgy, ahogy szokott, hogy vesz egy törölközőt, és nem is látom. Nem, előttem levetkőzött alsógatyára, és széles mosollyal vonult be a fürdőbe, mintha legalább ő lenne az idei legvonzóbb férfitest győztese. Aztán visszafelé fokozta ezt, egy szál törölközőben ült le velem szemben, és egyáltalán nem zavarta, hogyha terpeszben ült. Engem annál inkább. Aztán nem sok idő elteltével még sajnos egyértelműen látszott az is, hogy beindult rám. Próbáltam ráterelni a szót a karján végigfutó, egyébként nem túl szép tetoválásra, de ez sem sokáig terelte a figyelmét. Az i-re feltette a pontot azzal a kijelentésével, hogy nincs most barátnője, és én menekültem. Jobb híján beültem a WC-re, és magamra zártam az ajtót. A zuhanyra gondoltam először, de azt felhívásnak gondolná keringőre. Szóval előadtam minden idők leghosszabb szorulásának történetét, és addig a telefonom játszottam, amíg azt nem hallottam, hogy elmegy. Ez több mint egy órányi kényszerpihenőt jelentett, de inkább, mint hogy egy mexikói csődör útjában legyek, amikor beindul. Az ilyen férfiak nemcsak kiábrándítóan viselkednek, de az agyukat elöntő hormonoktól ez nem is tudatosul bennük. Talán még egy kicsit félek is az ilyen szituációktól, ki tudja, hogy hogy reagál egy beindult pasi arra, hogyha visszautasítják. Benne van a pakliban, hogy nem ért a szóból, aztán mire kettőt pislantasz, már a földön heversz, és éppen próbálod összecsukni a lábad, aztán már csak azt érzed, hogy késő. És ez az érzés nem kellemes.

Egy szó mint száz, ezzel Roberto a szimpátiáját legalább 10 lépéssel visszavetette, és szép lelke ide vagy oda, én most olyan tulajdonságát láttam, amit nem kellett volna. Talán ez a viselkedés még Joshtól is ijesztő lenne, pedig ő százszor vonzóbb, és szexibb. Bár az sem kizárt, hogy szokás szerint bennem van a hiba. Nem először fordulna elő.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés