Valamiért felkeltem. Álmomban mintha valami zajt hallottam volna. De az ajtó szinte biztosan zárva van, szóval, aki bent van, az bent is marad. Vagy van hozzá kulcsa, és akkor meg dolga is van itt. Nem kellek én ahhoz. Ránéztem az órára, még csak hajnali fél 1 van, tehát másnap. Ráparancsoltam magamra, hogy azonnal aludjak. De nem ment.

Az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha Josh lenne az. Persze neki nincs kulcsa. Persze tudja melyik szobában vagyok, ezért ennyi idő alatt ő már régen mellém bújt volna. Mint a múltkor. Akkor vajon hogy jutott be. Persze ijesztő a gondolat, hogy Joshnak ide kulcs van, miért is ne lehetne. De ha ő az, akkor már rég itt lenne mellettem. Tuti rámásznék most! Az is lehet persze, hogy csak rosszat álmodtam. Mostanság ez valahogy nagyon sűrűn előfordul.

Álmos voltam ugyan, de folyton a film forgott a fejembe, hogy Josh bejön, ledobja a ruháit, mellém bújik, és felé fordulok, átölelem, és elkezdek vele csókolózni. Egy darabig küzdöttem a fantázia ellen, de aztán belenyugodva az elmém erősebb mivoltába folytattam: benyúlok a nadrágjába, és kényeztetni kezdem. Magam előtt látom az arcát, ahogy élvezi, ahogy vonásai kisimulnak. Amikor gyorsabban csinálom vonásai megfeszülnek, mintha fájna neki, de aztán csillogó tekintetével rám néz, és tudom, hogy nem fájdalmas arckifejezés, hanem gyönyör látszik az arcán.

Egyébként elgondolkodtató, hogy a két arckifejezés mennyire hasonlít egymásra. Emlékszem azokra a képekre, amikor egy- egy romantikus este keretében a srác, akivel együtt voltam, megállt, és megkérdezte, hogy fáj? Ez egy olyan kérdés egyébként, ami enyhíti a fájdalmat. A törődés, a figyelem jele. Hogy a másik aggódik értünk, mert fontosak vagyunk neki. Ezért ha tényleg fájt egy kicsit, ebben a pillanatban már sokkal kevésbé. Egyébként nem most veszítettem el a szüzességem a múlt héten. Sőt. Elég rég volt már, amikor először túlestem rajta. Akinek van sejtése arról, miért lehetek ilyen, az azt gondolhatja, hogy biztos az első pasim volt a béna. Nem tévednek sokat. Nagyon sokat vártam tőle, mert nagyon szerettem. Tudtam, hogy nincs tökéletes este, és izgultam, amikor arról volt szó, hogy lefekszünk, de nem történt meg egy olyan alkalomkor sem, amikor vártam. Aztán egyszer csak hirtelen… a semmiből… szinte szétszaggatott. Természetesen a gyerekes öröm, hogy végre túl vagyok rajta, már nem vagyok kislány, már felnőtt nő vagyok, elnyomta a várakozásaimmal járó csalódottságot. A mai napig érzem azt, hogy mennyire katasztrofális volt, de egyszerűen az agyam nem rossz érzelmeket társít hozzá a mai napig sem. Érdekes…

A lényeg, hogy már sok pasival voltam. Kerestem valamit, és sok esetben azt hittem megtaláltam, aztán kiderült, hogy mégsem. Azt hittem, ha hagyom magam kihasználni, akkor majd egyszer olyan pasi kerül az ágyamba, aki ott is marad. De ez sajnos nem így működik. Aki azért van ott, hogy megdugjon, nem fog utána úgy nézni rád… Ha odaadod magad, és ráadásul nyitott, és még élvezed is, akkor ennyi volt. A tiszteletet akkor már eljátszottad. Bár szép tündérmese lenne, de sajnos így legfeljebb szeretőt lehet találni. Mást nem.

Szóval, ezt azért állapítottam meg, mert bár sok pasival voltam, mindenféle méterekkel, az első behatolás még a mai napig olykor fájdalmas. Persze minél nagyobb az izgalmi állapotom, annál kevésbé, sőt akad, hogy a fájdalom annyira minimális, hogy az embernek fel sem tűnik, de jelen van. Ennek lehet az oka a természetes összehúzódás, hiszen tény, hogy amennyire csak lehet, a vagina fala visszaáll az eredeti állapotba. Főleg, ha az ember olyan ritkán esik át ilyesmin, mint én. Még miután elvesztettem a szüzességemet, utána is számos alkalommal éreztem hasonló fájdalmat, és tapasztaltam ugyanúgy vérzést. Bizony, ha az ember tényleg nagyon ritkán csinálja, akkor még a szűzhártya is képes minimálisan helyreállni. Természetesen nem gondolom, hogy még van nekem olyan. De szerintem jó pár alkalmat túlélt, mire végleg feladta a harcot.

Nem bírtam tovább a fantáziámmal. Folyton Josh arcának sziluettjét láttam magam előtt, ahogy hozzám bújik. A pelyhes arca, de még a borostája is tetszett. Ahogy csókolózás közben mozgott. Ez valószínűleg olyan, mint a férfiaknak a mell. Kerek, és puha… Bár erről még más nőkkel nem beszéltem. Szóval lehet, hogy csak az én perverzióm ez.

A vállára, a karjára emlékeztem most. Az erős karja, ami épp annyira gazdag lágy vonalakkal, mint az egész teste. A kar, ami átölel, és ha kell szorít. De csak akkor ha én akarom. A kézfeje… ó mennyire szexi tud lenni egy férfikéz. Joshé olyan, amiért sok nő oda van. Erős, tekintélyt parancsoló, igazi férfias kéz, de gyengéd, és lágy mozdulatokat végez vele. Ha akarna, akkor bánthatna vele… de nem fog. Ettől bízom benne. Gyengéden simít. Tenyerébe temeti az arcomat is, aminél nincs megnyugtatóbb érzés. A kéz, ami gyengéd… erre a gondolatra az jutott eszembe, mint azon a kínos eseten… még mielőtt kellemetlen lett volna. Igen… pontosan tudja, hogy hogyan érintsen meg. Nem tudom nem elképzelni, hogy most tovább halad, és befejezi, amit akkor elkezdett. Szinte érzem, ahogy belém csúsztatja az ujjait, és erős izgalom fog el. Elképzelem, ahogy épp olyan gyengéd, odaadó, szenvedélyes csókot lehet a számba, mint akkor. Na jó inkább aludnom kéne… holnap nagyon fáradt leszek.

Azért mégis odanyúlok. Szinte már- már kínosan sok testnedvet termeltem. De jó, hogy ezt ő nem látja. Azt hinné, hogy mennyire szexmániás vagyok. Pedig nem. Csak ennyire kívánom őt. Ahogy hozzáértem magamhoz, éreztem, hogy nagyon jó érzés, és azt is, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy elmenjek. Végül is… miért ne! Josh is örülne talán, ha tudná, hogy a távollétében is képes örömet okozni nekem. Méghozzá nem is akármilyet. Bedugtam az ujjamat, és mintha még életemben nem csináltam volna ilyet, egyszerűen elélveztem. Nagyon durva! Itt akkor már nem lehet vége. Behunytam a szemem, és visszaidéztem azt, amikor felettem volt, és meglehetősen élénk tempóban mozgott. Ó te jó ég… ez az orgazmusom olyan erővel tört ki a testemből, mintha magát az ördögöt űztem volna ki vele. Hát remélem, tényleg nem Josh van itt, mert ha most rám nyit, az irtó kínos lenne. Akkor még egy utolsót…

Ezt a „csak még egyszer” stratégiát még vagy 20 szor alkalmaztam. De lehet, hogy volt 30 is. Úgy parancsoltam rá magamra, hogy most már elég, mert reggel nagyon fáradt leszek. Ezért kimentem a Wc-be, és letörölgettem magam, meg kipisiltem az izgalmam nagy részét. Persze ilyenkor még nagyon sokáig termelődik nedvesség, erre felkészülve tettem oda egy zsepit is, hogy ne minden más legyen olyan. Visszabújtam az ágyba, és magamra húztam a takarót. Most aztán már muszáj aludni!

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés