Pár napig még ment ez az izgatásos játék, hol rövidebb, hol hosszabb ideig. A legjobban az tetszett az elsőn kívül, amikor egy ebéd után közölte, hogy desszertre vágyik. Feltett az asztalra, majd a széken ülve szolgálta ki magát, mintha csak az ebéd utáni édességet nyalogatná el. Na jó, azért az sem volt rossz, amikor azt játszotta, hogy haragszik, amiért azon veszekedtem vele, hogy mit akarok megnézni a tévében. Úgy rántott az ölébe, mintha el akarna fenekelni. Eljátszotta, hogy most megkapom a magamét, mint egy valódi szadista. Hát meg is kaptam… Isteni volt. Szinte lerántotta rólam a nadrágomat, míg a csípőm a karfán volt, a karjaimmal pedig a padlót támasztottam. Először csak simogatta a fenekemet, a combomat, majd a nedves részeket is cirógatni kezdte. Amikor már elkészült a terep, minden ujját egyesével megmártotta bennem. Fokozta a tétet. Meghaatározott rituálé szerint egyre több ujjával kényeztetett. Először lassan, majd gyorsan, majd megint gyorsan mozgatta a kezét, míg végül teljesen abbahagyta, amíg nem kértem még. Hát én egyre bátrabban kértem. Éreztem, hogy azért igyekszik tágítani is a határokat a játék öröme mellett, de annyira finoman és észrevétlenül csinálta, hogy egy cseppet sem bántam.

Már az is megfordult a fejemben, hogy viszonzom a szívességét, de úgy voltam vele, hogy még küzdjön egy kicsit, elvégre erre várt másfél éve, most élvezheti. És igazából nem is kért sosem többet, csak azt, hogy engem ki tudjon elégíteni.

Végül egy ilyen játék után, amikor épp a mosógépen kaptam meg a magamét a nyelvével, mert megtagadtam azt, hogy szétválogassam a ruhákat, valójában is összevesztünk. Persze valami semmiségen. De az eredménye az lett, hogy nem akartam vele aludni. Ő meg nem akarta engedni, hogy ne nála aludjak. Azt mondtam, hogy ebben az ágyban nem olyan jó aludni, mint a sajátomban. Megkérdezte, hogy miért, de nem feleltem, inkább azzal reagáltam, hogy minek húzzuk egymás agyát, inkább essünk túl ezen a nyomorult szexen, és aludjunk külön, mint más normális szeretőpár. Ő megsértődött azon is, hogy miért akarok rajta „túl esni”, minta előre borítékolnám, hogy szörnyű az ágyban, meg azon is, hogy lealacsonyítja a kapcsolatunkat szerető szintre. Nem igazán tudom, hogy a duzzogásból hogyan lett testi kontaktus, hogy honnan vette a bátorságot ahhoz, hogy lehámozza rólam a ruhát, amit én igazából nem is próbáltam meg meggátolni, csak egyszerűen nem segítettem neki, és úgy tettem, mint aki duzzog. Megcsókolt, de én nem csókoltam vissza. Ekkor a nyakamat csókolgatta, amire beindultam ugyan, de nem reagáltam, végül a mellemet vette a nyelvmunkája alá, amire én már nem bírtam ki, hogy ne feszítsem meg a testemet. Ő erre megfogta a merevedő testrészét és miután végigsimított rajta azzal a kezével, amin az én testnedvem volt igen nagy mennyiségben, elkezdte felfedezni a helyet bennem, ahova beleillik. Abban a pillanatban elfordítottam a számat a csókja elől menekülve, és ő meg csókolgatni kezdte az arcomat és a nyakamat. Még egy centire sem hatolt belém, mire rajtam átfutott a libabőr, és kiengedtem egy közepes hangerejű nyögést. Annyira vágytam már arra, hogy bennem legyen, hogy a testem szinte táncot járt alatta. Nem tudta, hogy mit tegyen. Átvettem az irányítást még úgy is, hogy én voltam alul. Nem tudta, hogy mikor és mennyit mozoghat, nem tudta, hogy melyik nyögés ered fájdalomból, és melyik gyönyörből, pedig ott és akkor a fájdalom olyan csekély volt és a gyönyör olyan nagy, hogy magam sem értem mitől féltem eddig. Ha vágyunk valakire, ha igazán minden porcikánk vágyik rá, akkor nem igazán gond semmi. Még a fele sem volt bennem, amikor én már elmentem párszor. Hihetetlen volt, hogy még mindig van hova fokozni a dolgokat, pedig én már teljesen elteltem. Amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, akkor a kezemmel segítettem neki, hogy ő is el tudjon menni minden bennem tett károsodás nélkül. Én éltem át a gyönyörök legmagasabb csúcsát általa, mégis ő volt nekem hálás érte. „Tudom, hogy elvileg én tartalak fogva téged, de valójában én vagyok a te rabod. Azért remélem eddig is érezted, hogy próbáltalak szolgálni, de mostantól még többet kapsz: itt és most megígérem neked, hogy én leszek a leghűségesebb rabszolgád. Csak mondd ki, hogy mire vágysz, és tőlem megkapod.” Hízelgő volt hallani, de úgy éreztem, hogy csak szavak. Kimondtam az első dolgot, ami eszembe jutott. „És ha azt kérem, hogy engedj szabadon?” Egy pillanatig csendesen feküdt, majd kihúzta magát belőlem. „Ha igazán őszintén el akarsz innen menni, mostantól nem fogok az utadba állni.”

Micsoda fordulat, mi? Én kitárom az én kapumat előtte, ő meg kitárja egyből az ő kapuját előttem. Ha tudtam volna, hogy egy szex ilyen hatással van rá, már jóval előbb rámásztam volna. A gond csak az volt, hogy most már igazán őszintén nem akartam elmenni. Már csak szabad akartam lenni, de itt és vele. Még akartam ebből a valamiből, amibe épphogy csak belekóstoltam. És kaptam is. Naponta nagyjából ötször kaptam belőle. Ettünk, aludtunk, dugtunk, ebből állt minden napunk egy jó darabig, és többet nem hoztuk fel a szabadság rabság kérdéskörét, tartottuk magunkat az eddigi szabályokhoz, hogy ne is kelljen foglalkozni az erőviszonyokkal. És nem, logikus gondolat, de nem- Nem próbáltam meg elmenni, kiszabadulni, vagy bármi ilyesmi, pontosan az előbbi megfontolásból. Kellett, hogy minden változatlan maradjon még egy kicsit.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés