Amikor felértünk a házába egyből magyarázkodni kezdett, hogy miért van minden ilyen félkész állapotban. Hogy nyáron vette a lakást, és még csak a padló, meg a festés van kész. Olyan furcsa atmoszférája volt a lakásnak, és a kettőnk közötti kapcsolatnak. Azt hittem, hogyha túlesünk végre a szexuális feszültségen, akkor jobb lesz. Persze utólag megtudtam, hogy nem erről volt szó, neki teljesen más jár a fejében.

Kaptam tőle egy teát, és betette az Ed Seeran összest. Csöndben ültünk egymás mellett a szoba egyetlen ülőalkalmatosságán, egy ócska fotelen, amit egy pléd tett komfortossá. A csend kínossága, a józanodás elviselhetetlenségével elegyedve arra késztetett, hogy tegyek valamit. Amint lehörpintettem az utolsó kortyot is, letettem a poharat, és közelebb húzódtam hozzá. A szobában kellemes meleg volt, az illata izgató, a bőre megnyugtató, valami mégsem stimmelt. Ahogy csókoltam, nem éreztem már azt a felvillanyozó izgalmat. Aztán simogatni kezdtem az ölét a nadrágján keresztül. Hamar feltámadt az ijesztő félszemű kígyó, de én igyekeztem úgy tenni, mintha nem aggasztott volna egyáltalán. Elkezdte a nyakamat csókolgatni, és a tenyerébe vette gyengéden a melleimet, de semmi nem változott. Feszült voltam, és nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. A feszültség viszont belőle jött. Már megtette, amire készült, már bezárt ide. Mostmár csak az volt a kérdés, hogy mikor jövök rá, és hogy hogyan reagálok. Én meg azt hittem, hogy a hiba bennem van. Úgy döntöttem, hogy csinálom tovább, és ha átlépünk valami holtpontot, akkor csak jobb lesz az egész.

Levetkőztem, és őt is vetkőztetni kezdtem. A nadrágját még magán akarta tartani, így terelt. A nyakamat csókolgatta, majd benyúlt a lábam közé és ritmikusan dörzsölni kezdte. Leírhatatlanul nem olyan hatása volt rám, mint kellett volna. Mindent úgy csinált, ahogy jónk kéne lennie, mégsem volt az. Végül benyomta a középső úját, mire felszisszentem. Azonnal abbahagyta. „Fáj?” Kérdezte kétségbeesett hangon. Esdeklőn néztem rá, és nyeltem egy nagyot. Most komolyan azt várja, hogy kommentáljam ezt, vagy tippeket adjak, mit kéne csinálnia? Bár megkönnyebbültem, hogy már nem dörzsölget, talán a nyelvével is épp olyan hatástalan lenne. Kisebb hallgatás után, végül magához húzott, és betakart egy pléddel, amit a lábával halászott fel a földről. „Nincs szerencsém a szexben. Mindig a leg…” Sóhajtott, és megpróbálta átfogalmazni, amit mondani akart. „Tudod már sok férfi irigyelt a méreteim miatt, de nekem sosem sikerült valódi örömet okoznom vele. Valamit nagyon nem jól csinálok, mert aminek előnynek kéne lennie elvben, azt én hátrányként élem meg. Mindig olyan lányt sikerül ágyba cipelnem, aki erre nem vevő. És csak fájdalmat okozok nekik öröm helyett.” „Szerintem rosszul állsz hozzá.” Reménykedve rám pillantott, de abban a percben el is vette a saját hitét abban, hogy én más vagyok. „Miben állok hozzá rosszul?” „Túl feszült vagy.” „Hogy ne lennék feszült, amikor itt egy gyönyörű nő, akiért mindent megtennék, de megint nem leszek képes boldoggá tenni.” Nem tudtam mit vár tőlem. Komolyan. Hogy nyugtassam meg, amikor én is feszült vagyok. Hogy vegyem rá a nyugodt szexre, amikor én sem biztos, hogy akarom. „Mutasd!” Mondtam neki gyengéd hangon. Ő elkezdte kihámozni, én pedig lekuporodtam elé a plédbe bugyolálva. Felénken lehámozta a nadrágját, és várakozón rám nézett. Nehéz volt úgy nyugodtan nézni, hogy szembe kellett néznem az előttem meredező félelmet keltő dologgal, és valahogy meg kell vele megbirkóznom. Mindketten ráparáztunk a dologra, és így nem lehet. Úgy éreztem, a feszültséget nekem kell oldani.

Kézbe vettem, és simogatni kezdtem. Vizsgáltam óvatosan, mint egy totemet, amin jelet keresek, hogy megfejtsem a titkát. Két kézzel tudtam csak körbefogni. A legnagyobb is fele ekkora volt, amivel dolgom volt. A tekintetét kerestem, de ő nem akart szembe nézni velem. Két kézzel marokra fogtam, és lassan végighúztam rajta. Erre végre hajlandó volt rám nézni. Folytattam. Ő, bár néha el-el pillantott, igyekezett állni a tekintetemet. Egy kicsit gyorsítottam csak a tempón, mire ő izgalommal telve behunyta a szemét, és ki sem tudta azonnal nyitni. Mire újra kinyitotta, már kitörölhetetlenné vált belőle az izgalom csillogása. Megfogtam a végét, és a tövétől felfelé végighúztam rajta a nyelvem. Próbált magán uralkodni, de a szája enyhén remegni kezdett. Olyan apró volt a változás, hogy azt hiszem egy olyan ember, aki nem akar belelátni, észre sem veszi ezt.

Tudtam, hogy mire vágyik, és mit kellene tennem, és nem is attól féltem igazán, hogy nem oldom meg valahogy a dolgot. De olyan furcsa volt még mindig az egész. Az egyik részem ki akarta belőle szopni a szuszt is, és látni ahogy gyönyörben oszlik szerte minden feszültsége, de egy másik részem valamiért aggódott is ugyanezért, menekülni akart innen. Tétováztam. Biztosan észre vette, nem tudom jól leplezni az érzelmeimet.

Végül erőt vettem magamon, és nekiálltam. Ahogy bevettem a számba, azt hittem, hogy szétmegy az álkapcsom. Épp csak a végét tudtam kezelésbe venni, így a kezemet használtam inkább. Nem éreztem jól magam közben. Be is csuktam a szemem, hogy ne tudjon belőle kiolvasni semmit. Sokáig semmilyen reakciót nem mutatott, de egyszer vett egy mélyebb levegőt, amiből kihallottam, hogy nem közömbös neki a ténykedésem. Végre valami biztatást kaptam, amibe kapaszkodva határozottabban kezdtem el ingerelni. Bevetettem a nyelvemet is, és apró mozdulatokkal érintettem a makkhoz, miközben a kezeimmel határozottan jártam az éppen szóló dal ritmusára. Egyszer csak felemelkedett a háta a kanapé háttámlájáról, és a légzésével halkan küzdve megfeszült a teste. Olyan csendes volt, amit még sosem láttam férfitől. Olyan visszafogott, és feszült, mint egy jégcsap. Mégis éreztem egy apró impulzust, amitől tudtam, hogy jól csináltam a dolgom. Épp csak elvettem a számat, már végigáztatta a fehér folyó a kezeimet. Még húztam rajta párat, majd megálltam, és próbáltam kitalálni, hogy mire vágyik. Olyan kevés jelzést mutatott, hogy már majdnem rászóltam: Engedd már el magad! De nyilván ezzel csak még feszültebbé tettem volna. Megmozdítottam a kezem, mire összerezdült, és a plafont kezdte el nézni. Mintha titkolni akarná, hogy mit érez. Borzalmas látni ezt a mértéktelen önuralmat. Játszottam vele egy kicsit, enyhén ráfogtam megint, majd elengedtem. Összerezdült, majd mintha kipréseltem volna belőle, kicsúszott a száján: „Sajnálom!” Nem tudtam, hogy hova tegyem ezt a kijelentést, de úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek kezet mosni.

A fürdő is nagyon kezdetleges volt, még ki sem volt csempézve, épp csak be volt kötve a csap és a kád.

Amikor kijöttem a fürdőből, akkor láttam, hogy kihúzta a kanapét, és próbálta összeszedni az alvásra alkalmatos tárgyakat a szobából.

„Inkább hazamennék, ha nem folytatjuk.”- Erősködtem álszenten, mintha valóban folytatni akarnám, de nem akartam. Meztelen volt és szexi, mégis olyan esetlenül hatott, amikor megállt, és szomorú szigorúsággal rá nézett, majd a fejét kezdte el ingatni. „Mi az, hogy nem? Márpedig én el akarok menni!” Egy darabig állt engem bámulva, majd úgy döntött, hogy nem fogja érdekelni a szituáció, és befeküdt az ágyba. „Jó, akkor majd én hívok egy taxit magamnak. Hol a táskám?” Nem felelt semmit, én meg minden lehetséges helyen megnéztem. „Hová tetted? Hallod? Kell a táskám!” Rám nézett és némán kérlelni kezdett. Nem mondtam semmit, így szavakkal is megerősítette. „Kérlek, maradj! Bújj ide hozzám.” Egy pillanat alatt leállítottam a dühömet, arra gondolva, hogy milyen rossz lehet neki, ha elmegyek. „De te tetted el a táskámat?” „Igen.” Vallotta be enyhe daccal a hangjában. „Add vissza, és maradok reggelig.” Felült, és a kezemet megfogva húzni kezdett az ágy felé. „Kérlek!”

Megadtam magam neki. Jól esett hozzá bújni, és a karjai között elveszni. Elkezdte lágyan simogatni a bőrömet. Már félálomban voltam, amikor a kellemes simogatást izgatásra váltotta. A szájával a mellemet kezdte körbecsókolgatni, miközben a kezével utat keresett belém. Az elején még volt valami, ami visszatartott, de amint megcsókoltam feloldódtam. A légzésemmel felvettem a mozdulatai ritmusát. Elhatároztam, hogy megmutatom neki, hogyan kell átadni magunkat az orgazmusnak, így már az elején nyitott szájjal lélegeztem. Ahogy fokozódott az izgalmam halk nyögdösésbe kezdtem, ami kifejezetten jól is esett. Olyan gyorsan estem át a holt ponton, és feszültem rá a kezére, hogy magam is meglepődtem. Végigsimítottam az arcát, és gyengéden ráharaptam az ajkára, mire ő vadul csókolni kezdett. Mint két szerelmes. Mekkora hazugság…

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés