Lívia a földön fekve, a fájdalomtól remegve próbált meg nem kiborulni, azon, hogy mekkora kár keletkezett a lábába. Az előtte lévő sötét fal felemelkedett, kényelmes utat nyitva a társainak az idejutáshoz. Amikor meglátta a betóduló fényt, ahogy az osztálytársai bejönnek a folyosóra, még naivan arra gondolt, hogy talán segítenek rajta valahogy. Ám az osztálytársai elsétáltak mellette, rá sem nézve.

  • Második feladat. Segítség a kiválasztáshoz:

„ Soha ne fuss senki után. Soha ne könyörögj szeretetért, barátságért vagy bizalomért.” Salla Simukka

Az idézet Tamarára és Andira vonatkozhatott csak, de vajon melyikük az, aki könyörög a másiknak? Hiszen a mind a kettejük valójában azt teszi! Ez egy kétesélyes választás. Talán Andinak volt több nyilvános hisztije Tamarával szemben. Hogyan döntsék el? Az osztály szavazni kezdett. A legutolsóként szólították Líviát, aki még mindig lelkileg testileg összetörve feküdt a földön.

  • Lívia! Kérlek, add le a szavazatodat!
  • Tanárnő! Nem tudok felkelni! – suttogta remegve a könnyei között a lány.
  • Ugyan már ne színészkedj! – Vágta oda Judit.
  • Attól, hogy béna vagy, és nem tudsz egy falon átmászni, attól még nem kell itt nyivákolni! – kontrázott rá Edit.
  • Gyere már! – ordított oda Levente durván.

Lívia minden gyűlöletét a társai felé fordítva összeszedte az erejét, és feltápászkodott, majd odabotorkál fél lábán ugrálva, kezével a falon támaszkodva a tévéhez, és mérgesen rányomott Judit képére.

  • Most jól megadtad nekem! Kemény vagy sántika!
  • A szavazat eredménye 19 szavazat Líviára, 1 szavat Juditra.
  • Basszátok meg! – fakadt ki Líviából.
  • Lívia! Két választásod van. Csak te veszed be, vagy mindenki más vegye be. A döntésedhez 30 másodperc áll rendelkezésre.

Az óra elindult, de Lívia azonnal rávágta:

  • Mindenki más kapja be!
  • A monitor alatt találsz egy gombot. Nyomd meg!

A gombot megnyomva egy kettéosztott rekesz tárult fel. Az egyikre az volt írva, hogy Na2Co3, a másikra CH3OH. A rekeszek egy csomó pirulát tartalmaztak, amiben valami folyadék úszkált.

  • A két vegyület közül az egyik ebben a mennyiségben halált okoz. A másikban sem cukorka van, attól is rosszul érzitek majd magatokat. Viszont azt semlegesíti a feladat végén megszerezhető folyadék, a másikat nem. Lívián kívül mindenkinek 2 perce van eldönteni, hogy melyik pirulát veszi be.
  • Megbeszélhetjük?- kérdezte gyorsan Gábor.
  • Óra indul!
  • Majd ránk szólnak, ha nem! Nekem fingom sincs, mik ezek! Andi, Tamara, mondjatok valamit!
  • Az biztos, hogy az egyiknek a neve a nátrium klorid, vagyis a mosószóda. A másikat nem tudom! De én biztosan azt venném be, mert tudom, hogy az nem halálos.– Válaszolt Andi.
  • Az biztos, hogy mindketten jók vagyunk kémiából! Mindegy lett volna, melyikünket választjátok ki, túljutunk a pályán. De mi Líviát választottuk, aki bukdácsol kémiából. Mivel ránk szabott feladatok vannak itt, így baszhatjuk! Nem lesz meg az ellenszer! Amúgy a másik a metanol, másnéven metil- alkohol, ami súlyos sejtmérgezést, vakságot és halált okozhat. De ha a mosószódát választjuk, és abból nagy mennyiség van feloldva mondjuk vízben, akkor is erős lúgos hatásnak tesszük ki magunkat, aminek szintén nem kevés a sejtkárosító hatása. Ha ezt nem semlegesítjük rövid időn belül, akkor olyan belső sérülésekre teszünk szert, ami veszélyes lesz számunkra, akár életveszélyes. Ő nem fogja végigvinni a pályát! Ez tuti! Ha ez a beugró kérdés, gondolhatjátok milyen a többi! Szóval… Baszhatjuk, mint mondtam!
  • Mit tanácsolsz? – toporgott türelmetlenül Levente.
  • Vagy mosószóda és reméljük, hogy nem okoz végzetes károkat bennünk, vagy jobb, ha nem veszünk be semmit, és megvárjuk, hogy mi lesz a szankció.
  • És mi van, ha erre gondolnak, és a feladat végén, nem semlegesítő van, hanem a méreg ellen van valami ellenszer? – Tanácstalankodott Andi. – Ez így túl egyszerű! Nem volt az utasításban arra utaló rész, hogy nem lehet a méreg az, amire ellenszert találunk. Vagy volt? Mert ha a méregre van ellenszer, akkor a mosószóda bevételekor többet ártunk magunknak.
  • De ez a béna nem fog végezni a feladattal! Akkor arra kell gondolnunk, hogy melyiket éljük túl nagyobb eséllyel! – érvelt Tamara.
  • Akkor mosószóda?
  • Igen!
  • De várj! Mi van, ha a mosószódára nincs ellenszer, és szétmar minket belülről? Akkor is meghalunk nem? – Érdeklődött Kata.
  • Nem tudom, milyen mennyiség lehet! Vízzel elegyítve egy lúg veszélyes. De ha nem víz, akkor lehet, hogy alig árt nekünk. Nem hiszem, hogy mindannyiunkat meg akarnak ölni már a 2. feladatnál. Talán egyik sem halálos mennyiség. – találgatott Andi.
  • Már csak fél perc! – tájékoztatta őket Levente.
  • Vagy pont azért bukjátok el, mert nem a segítségnek megfelelően választottatok. – Remegte Lívia.
  • Én nem tudom lenyelni víz nélkül a tablettákat. – nyafogott Szilvi.
  • Hát akkor erőltesd meg magad, mert ha kell én magam nyomom le a torkodon. – Fenyegette Gábor.
  • Akkor hajrá! – mondta ki az áment Tamara, és bevette az első mosószóda képletű tablettát. Őt követték a többiek is. Szilvi még nyafogott, majd fuldoklott a tabletta bevétele miatt, és mivel sokáig szenvedett a védőburok a szájában feloldódott, és a nyelvét maró folyadékot a padlóra köpte.
  • Hülye vagy? – ordított rá Gábor.
  • Megy tovább az óra! – jegyezte meg Kata.
  • Mondtam, hogy nem tudom bevenni! Sosem tudtam!
  • Le fog járni az idő! – toporzékolt Kata.
  • De nincs több tabletta! – tanácstalankodott Petya.
  • De van! – nézte az órát Gábor. – Ki fogunk futni az időből!
  • És akkor mi lesz?
  • Mészárlás…? – találgatott Gábor.
  • Tegyetek valamit! Tanárnő mit tegyünk? – kiabált Andi.
  • Fiúk! Fogjátok le! – szólt Gábor. Ekkor kivett egy kapszulát a másik rekeszből, és amint Petya Levente, Sanya és Viktor lefogta Szilvit, letuszkolta a torkán a tablettát. Az óra megállt abban a pillanatban. Megszólalt a tanárnő hangja.
  • Lívia! Lépj be az ajtón! – Lívia az ajtóhoz ugrált, és belépett rajta. Maga előtt egy nagy lezárt tálat látott, tele folyadékkal, alul egy kis cső, ami egy csapban végződött. Amint az ajtó becsukódott mögötte, elhangzott az utasítás. – A tartályban pufferoldat van. Azt kell eldöntened, hogy melyik tartóedénybe töltöd. Lent találsz egy üvegcsét és egy alumíniumedényt. Egy perced van választani! Egy percen belül lépj ki azon az ajtón, ahol bejöttél! Óra indul.
  • Király! Tehát fontos, hogy milyen edénybe viszem ki? Remek! Fogalmam sincs! Srácok, gőzöm sincs! Mindegy, hogy melyiket választom. Mi történhet? Felrobban, ha a rosszat választom? Biztosan… Akkor ecpeckimehetsz… Á… mmmm… Üveg! – Megfogta az üveget, és tölteni kezdte az puffert. Az cső keskeny volt, és a folyadék lassan folyt. De fel nem robbant semmi. Amikor az óra sűrűbben kezdett csipogni, még az üveg alján is alig volt valami. Lívia úgy döntött, hogy ennyi elég lesz, és kibicegett a szobából!
  • Gratulálok Lívia! A helyes tartályt választottad. A rekesz alját, ha felhajtod, találsz egy mérőedényt. A mérőedény jelzéséig töltve semlegesítődik egy társadban a lúg hatása. – Lívia remegő kézzel elővette a hosszúkás kémcsövet, aminek széles száján elkezdte a jelzésig önteni a folyadékot. Gyorsan megtelt, de az üvegben maradt folyadék is jócskán megcsappant.
  • Na fasza! – fakadt ki Gábor.
  • Mennyire lehet ez elég? – kérdezte Levi.
  • Talán 5-6 embernek. Nagyjából! – találgatott Petya.
  • Akkor gondolkodjunk! – okoskodott Viktor. – Nem kell Líviának, Szilvinek…
  • Rohadjatok meg! – nyöszörgött Szilvi, és Lívia ekkor látta, hogy a lány remeg, izzad, a saját hányadéká mellett ücsörög.
  • … Andinak és Tamarának, hiszen az ő feladatukon már túl vagyunk, rájuk nincs szükség. Maradt 16. Ja, Kata sem kell, rajta is túl vagyunk. 15. Mi alapján válasszuk ki ebből azokat, akiknek mindenképpen jusson.
  • Nyílván azt akarod, hogy te közte legyél! Én rád nem szavazok!
  • Kösz Vercsi! Tudtam, hogy számíthatok rád. Így én sem szavazok rád!
  • Én amondó vagyok, hogy Gábor legyen az egyik. – érvelt Levente – Ő talpraesett és a jég hátán is megél típus. Az ő feladata biztosan nehéz lesz, amit más nem tud elvégezni, csak ő. Ő kapjon egy adagot! Ki támogatja ezt? – A többség feltette a kezét, így Lívia átadta neki az első adagot. Gábor lehúzta és visszaadta az üvegcsét.
  • Én azt mondom, hogy aki mindenképpen nehéz feladatot fog kapni, az Mara. Senki nem tud például úgy úszni, mint ő, őt nem tudjuk helyettesíteni. – Érvelt Vercsi. Lívia át is nyújtotta neki az üvegcsét.
  • Én Editre szavazok, mert nála jobb logikája senkinek nincs, ő is nélkülözhetetlen. – érvelt Judit. Erre Lívia kiöntötte a következő adagot, de közben megingott, a fájós lábát tette le ösztönösen. A fájdalom miatt összeszűkült tudatállapotba került, és elejtette az üvegtartályt, amiben a maradék ellenszer volt, ami így ripityára tört.
  • A kurva életbe!
  • Bazd meg, miért nem vettük el tőle!
  • Ilyen egy béna, szerencsétlen, hülyét!
  • A te fajtád az, aki szégyent hoz az emberiségre!
  • Tuti direkt ejtette le!
  • Áh! Még ahhoz is hülye, hogy ilyesmit kiterveljen!
  • Kétbalkezes idióta!

A nagy kiabálás közben Lívia az üvegcsét Bence felé nyújtotta, aki csendesen a falnak dőlve elfogadta a sorsát.

  • Nekem? – kérdezte Bence megszeppenve. Lívia bólintott. Bence elvette, és elrebedett egy köszönömöt!
  • Mi a fasz csinálsz? Arról volt szó, hogy Edit kapja!
  • Nincs az az Isten! – vágta rá Lívia.
  • Ki vagy te itt, te béna, sánta undormány? Vegyétek el Bencétől és adjátok Editnek! – senki nem mozdult- Engedjetek oda, majd én elveszem, ti hülye faszok!
  • Megosztom veletek! Ha mindenki egy cseppet kap, akkor van esélyünk, hogy megússzuk halálos sérülés nélkül, és itt most ez a legfontosabb. – azzal Bence egy nagyon picit cseppentett a szájába és Rolandnak adta az üvegcsét. Roland szintén egy kicsit véve csak az ajkára tovább akarta adni Petyának, de Judit kikapta a kezéből és megitta az egészet!
  • Mekkora suttyó vagy! – Levi levetette magát a földre, és az üvegszilánkok közül nyaldosni kezdte a padlón szétfolyó pufferoldatot. Ugyan sikerül javarész felnyalogatnia, de a nyelvét több helyen megvágta az apró üvegszilánk.
  • feladat teljesítve!

A fal felemelkedett, és bánatokra az előbbi tartálynak már nyoma sem volt, megint egy monitor nézett velük farkasszemet.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés