A 12.c osztály osztálykirándulásra indul. 21 fő, 11 lány és 10 fiú. Az osztály tagjai elbúcsúznak a szüleiktől, a csomagjaikkal felszállnak a buszra, az osztályfőnök számlál, majd mikor mindent rendben talál, jelez a sofőrnek, aki elindul. A gyerekek integetnek, majd izgatottan tervezgetik, hogy mit fognak csinálni a három napos kirándulás alatt, leginkább este.

A hangadó fiúk, P. Gábor, S. Gábor és Levente már a táskájuk fedezékébe mutogatják, hogy milyen alkoholt hoztak magukkal. A négy jóbarát Sanya, Jozsó, Petya és Viktor kártyáznak a busz utolsó sorában. Roland és Bence a kirándulás előtt összedobták a pénzt egy számítógépes játékokról szóló magazinra, most azt olvasgatják. A lányok közül öten, Kata, Erzsike, Szilvi, Vercsi, és Mara arról beszélgetnek, hogy miről beszélhet a busz közepén összebújó szerelmespár, Henriett és Bendegúz. A pár arról beszél, hogy most végre alkalmuk lesz megtenni, amire már kapcsolatuk 7 hónapja alatt annyira készülnek, hogy majd bele gebednek, halkan suttogják egymás fülébe, hogy mit szeretnének megtenni a másikkal. Tamara és Andi egy hete nem tudnak dűlőre jutni azon, hogy a srác, aki megtetszett nekik, kié legyen, most a másikat próbálják meggyőzni arról, hogy ki tett többet a másikért a barátságuk alatt, így a másiknak kellene lemondania a fiúról. Edit és Judit Líviáról beszél, néha hangosabban is odaszúrnak egy-egy bántó szót. Nem bírják elviselni a lányt, rátelepedtek már az első héten és azóta szipolyozzák.  Az osztályból Lívia az egyetlen, aki nem beszélget, hanem egy digitális könyvolvasóval a kezében elmerül a gondolataiban. Hallja ugyan a bántó szavakat, de már nem reagál rájuk.

A busz egyszer egy benzinkútnál már megállt félúton, de immár három óra után végre egy végcélnak ígérkező helyen fékez le. Az osztályfőnök leszáll, eltűnik egy rozoga épületben, majd, amikor ismét felszáll, közli a helyzetet.

  • Ez lesz a szállásunk. Pakoljatok le, és majd benn elmondom a többit.

A gyerekek a csomagjaikkal együtt leszállingóznak és elindulnak a romos épület felé. Ott egy árva lelket sem látnak, csak egy nyitott ajtót. Egy hosszú folyosón találják magukat, aminek a végén egy sötét ajtón ez áll: alaptábor. Ugyan megtorpannak egy pillanatra, de hátulról a Gáborok kiabálni kezdik, hogy menjenek már, így mennek tovább.

Amint az ajtón belépnek egy roppant sötét teremben találják magukat. Levente talál egy villanykapcsolót, ami mesterséges fényárba borítja a termet. A tavalyi kiránduláson csótányok mászkáltak mindenhol, úgyhogy ez ahhoz képest tűrhető szállás. Hét darab háromszintes ágy fogadja a vendégeket. Felháborodnak azon, hogy miért kell egy szobába aludniuk, főleg a fiúknak és a lányoknak, de végül elindult a harc az ágyakért. A szobából több ajtó nyílt volna, ha nyitva lettek volna, de mindössze egy ajtókilincs engedett utat, ami mögött a mosdót találták meg. A zuhanyzókhoz nem tartoztak függönyök, ami kellemetlenül érintette a fiatalokat, de még kellemetlenebbül, hogy a WC-khez meg tartoztak, és csak az jelentette számukra a választékot.

A nagy vitázásban úgy döntöttek, hogy megkeresik az osztályfőnököt, és elpanaszolják sanyarú körülményeiket, de az ajtót, amin bejöttek, zárva találták. Veszekedni kezdtek azon, hogy ki csukta be, de senki nem vállalta magára a dolgot. A hangulat a tetőfokára hágott, amikor egy addig zárva lévő ajtó nyikorogva feltárult. Senki nem volt a közelébe, ezért mindenki döbbenten figyelte. Egy korom sötét folyosóra vezetett. S. Gábor megrántva a vállát elsőként elindult rajta. Végigbotorkált a folyosón, és kitapintott egy másik ajtót, amit kinyitott. Hasonló terem látványa tárult elé, amikor feloltotta a villanyt, mint a szállásnál. Csak itt ágyak helyett egy hatalmas TV fogadta őket. Felkiáltott: „Gyertek, ezt nézzétek meg!” Az osztály minden tagja odacsődült a felhívásra és azt találgatták, hogy vajon hogyan kapcsolhatják be. Amikor az utolsó gyerek is belépett a szobába, akkor az ajtó csukódni kezdett. Még az elsők között észre vette Bence, hogy be fog csukódni, ezért odapattant, és megpróbálta nyitva tartani. Minden erejét bele kellett adnia, hogy az ajtót megtartsa. A srácok közül többen odapattantak, de nem bírták újra kinyitni. Jozsó elkezdte kiabálni, hogy engedjék el, amire páran el is engedték, míg végül újra csak Bence tartotta, akinek az ereje fogytán volt, így kénytelen volt elengedni ő is az ajtót. Amint kattant a zár megpróbálta kinyitni, de az ajtókilincs többé nem engedett. Ám ebben a percben megjelent egy felirat a TV-n. „M.U.M.U.S.”

A fiatalok találgatták, hogy mi lehet ez a felirat, de még mielőtt bármilyen értelmes választ találtak volna eltűnt a felirat, és helyette az osztályfőnökük jelent meg.

  • Szerbusztok! Megérkeztetek az osztálykirándulásunk helyszínére. Sajnos szomorú hírt kell közölnöm veletek, a kirándulóbusz holnapután reggel beborul az árokba, valami műszaki hiba folytán, és lehet, hogy az egész osztály halálát leli a balesetben. De az is lehet, hogy mindenki túléli. Ez csak rajtatok múlik. Azon, hogy tudtok-e érett döntéseket hozni, vagy sem. Amikor elbeszélgettem veletek a jövőtökről, elkeseredtem mennyire nem látjátok azt. A tanulmányi eredményetek siralmas, a lelkesedésetek katasztrófa, ha pedig valamibe teljesíteni kell, akkor inkább már az elején feladjátok. Már másodikban éreztem, hogy a M.U.M.U.S. minket választ majd, ha nem javul a helyzet. A lelketekre beszéltem, de hányszor. Viszont ti csak azért is balhét halhé hátán produkáltatok. Jeleztem a szülőknek, hogy nagy a baj, de ők sem vették komolyan. Mind azt mondták, hogy ez a mai generáció, romló tendencia van az egész országban, biztosan van olyan osztály, ahova még nálatok is kelletlenebb emberek játnak. Volt pár osztály, akik közel voltak hozzá, hogy ők kerüljenek ide, de az utolsó pillanatban, amikor a fiúk megint az igazgatóiba kerültek, akkor eldőlt a verseny. Megnyertük a legsemmirevalóbb osztály díjat, akire nincs szüksége a társadalomnak, gratulálok! A M.U.M.U.S. egy olyan rendszer, aki minden évben kiválaszt egy osztályt, már az 1850-es évektől kezdve, és különböző próbáknak veti alá. Ha egy próbát nem tudnak megoldani a kiválasztottak, akkor annak súlyos következményei vannak. A feladat nehézségétől is függ a szankció, de minden feladatnál számolnotok kell azzal, hogy az elbukottak büntetése halál. 9 pályán 4 feladatot kell teljesítenetek, a pályák között van lehetőségetek pihenni egy kicsit.
  • Most viccel velünk!
  • Ez valami vicc?
  • Április elseje van?
  • Ez hülyeség!
  • Valami szellemvasút lesz, és csak riogatnak.
  • Mumus… jó vicc. Rosszak voltunk, elvisz a Mumus minket.
  • Tanárnő, miért szórakozik velünk!
  • De hát le volt foglalva a várlátogatás, megvettük a múzeumjegyeket.
  • Fel fog tűnni valakinek, hogy nem jelenünk meg ezeken a helyeken.
  • Engem minden nap fel fog hívni anya, mégis mit mondjak neki?
  • Ez valami tréfa lesz!

Kinyílt a visszafelé vezető ajtó.

  • Most lehetőségetek van egyetlen egy dolgot magatokkal hozni az útra. Az első pálya a bevezetés. 10 percetek van, hogy ide visszatérjetek. Siessetek! Aki nem ér vissza 10 perc múlva, az számoljon azzal, hogy már a feladat előtt eltávozik közülünk.

A tévén megjelent egy visszaszámláló. A gyerekek megindultak az alaptábor felé. Mindenki kereste, mi lehetne az az egyetlen dolog, amit érdemes magával vinnie az útra. Többen a mobillal babráltak, de nem volt térerő. Hívni próbáltak, sikertelenül. Sms-t küldtek a szüleiknek, de nem ment el.

  • Nem hiszem el, hogy ez valóság. Ez csak valami szimuláció. A végén jót nevetünk az egészen.
  • Talán nem is történik semmi, ha lejár az az óra.
  • Igazad van. Maradjunk itt!
  • Pontosan! Húzzuk az időt. Ha kihúzzuk itt két napig, akkor csak el kell, hogy engedjenek minket.
  • Oké én maradok! – Közölte S. Gábor.
  • Én úgy gondolom, hogy inkább járjunk a dolog végére. Azt mondták szankciója lesz annak, ha nem vagyunk ott 10 perc múlva. Én nem várom meg, hogy mi az.
  • Igazad van. Menjünk!
  • Én maradok!
  • Siessetek, mert már csak fél perc van!
  • Mit vigyek magammal?
  • Én nem viszek semmit.
  • Akkor én sem.
  • Gyertek már!
  • Gábor, ne csináld! Mi lesz, ha az egész osztályt megbüntetik, amiért nem jössz?
  • Azt gondolom, hogy én ebben nem veszek részt. Ha ez kamu, akkor azért. Engem ne szívasson senki, ha nem kamu, akkor azért. Engem ne csicskáztasson senki! Akkor már inkább a halál!
  • Gyere már, bazd meg!
  • OK!

Az összes gyerek kinn áll S. Gáboron kívül. Az ajtó még nyitva áll. A számláló az utolsó másodperceket számlálja. Mindenki csendben várja, hogy mi lesz. Az óra leáll. Az ajtó becsukódik. A következő pillanatban a Tv-n megjelenik egy kamera képe, ami az alaptábort mutatja. Egy kis pontként látszik S. Gábor, ahogy fekszik az ágyán. Néhányan fellélegeznek, hogy jól van. Azonban végig hallható egy halk sziszegő hang. Egyszer csak a fiú köhögni kezd.

Pár köhögés után a torkához kap. Feláll. Először kétségbeesik, majd a mosdóba akar menni egy kis vízért, de az ajtó nem nyílik. Levegő után kapkod, és lerogy a földre. Eszébe jut a táskájában lévő pia, és utolsó erejéből, vörössé vált fejjel elkúszik a táskájához. Az alkoholos flaskát alaposan meghúzza. Amikor leteszi az üveget még úgy tűnik levegőt is kap, de a következő pillanatban az orrán és a fülén dőlni kezd a vér. S. Gábor elernyed, és mindenféle ellenállás nélkül eldől, mint a krumpliszsák. Hosszú percekig mutatja a kamera, de többé nem mozdul.

Ismét az osztályfőnök jelenik meg a képen. A szemei vörösek voltak a sírástól.

  • Sajnos a buszbalesetnek már van egy áldozata. A jó hír az, hogy már csak egy Gáborunk maradt az osztályban. Tudtam, hogyha ti juttok a vesztőhelyre, nincs esélyetek túlélni. Nem tudjátok mi a rend és mi a tisztelet, fogalmatok sincs milyen az önzetlenség, milyen a munkamorál, mi az az összetartás és a csapatmunka. Kudarcot vallottam veletek. Még sosem ért olyan szégyen sem, hogy jelöljenek a feladatokra. De, amikor megjött a levél, hogy titeket választottak, összetörtem. Szeretlek titeket, egytől egyig, de tudom, hogy valóban nincs egy csapat ilyen gyerekre szüksége a világnak. Hát ez van… – fájdalmasan sóhajtott és kicsit elmerengett, majd folytatta- A szabályok egyszerűek: Próbálj meg életben maradni, a leghumánusabb döntést hozni, a leglogikusabbat, és sokszor fog nyerni a bátorság. A nehézség az, hogy a feladat kezdetén látjátok meg a feladatokat, amikor már kiválasztjátok azt, aki a feladatot végre kell, hogy hajtsa. Kivéve, ha megfejtitek a feladványt, amit a kiválasztás előtt kaptok. A feladat megfejtését nem mondhatjátok el a társaitoknak, akit ezen kapunk az fogja végrehajtani a feladatot. Igazából annyira nem nehéz feladatokról van szó. Ha csaltok, akkor az egész csapatot fogjuk büntetni, és fél karral vagy lábbal nehezebb a feladatokat végre hajtani. Készen álltok az első feladatra?
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Következő bejegyzés