/Charles Dickens/

Éjszaka hallottam, hogy Ívi hazajön, de nem volt kedvem most órákig bájcsevegni, úgy döntöttem, hogy reggelre halasztom a találkozás örömét.

Reggel viszont az első dolog, amivel szembesültem, hogy az ajtóba nem csak egy, hanem két túrahátizsák is le van dobva. Amennyiben Ívinek az utóbbi időben két háta nőtt, azt hiszem költöznie kell…

A táska tulajdonosa nem sokkal később ki is jött Ívi szobájából egy szál alsóban, kócos hajjal, gyűrött arccal. Csalódottam néztem Nolanra, aki kerülte a tekintetemet. Inkább úgy döntöttem, bemegyek a szobámba, mielőtt bárkinek olyat mondanék, ami megbánok.

–          Ajna kérsz ebédet? – kiabált be Ívi a konyhából a csukott ajtón keresztül.

–          Rendelsz?

–          Aha!

–          Akkor kérek!

–          Gyere ki!

–          Inkább most nem!

–          Miért?

–          Mert nem akarok beleszólni az életedbe!

–          Mi? – a kérdéssel egy időben feltépte az ajtómat, és felbukkant mosolyogva.

–          Mi, mi… Nem akarok beleszólni az életedbe, úgyhogy inkább nem mondok semmit.

–          Jaj már! – elviharzott, de az ajtót nyitva hagyta.

–          Ajtó? Ja bocs, elfelejtettem, hogy barlangokban töltötted az elmúlt jó pár éjszakát. – felálltam, hogy az becsukjam, mire Ívi megfogott, és kirántott az ajtón. Küzdöttem, egy kicsit, de tudtam, hogy szánalmas a küzdés is, és a rángatás is. Hagytam, hogy a konyhaasztalhoz ültessen, és a szememet forgatva mosolyogtam Nolan felé, jelezve, hogy ez a lány nem normális.

–          Na, mi a problémád velünk…- Vitte fel a hangsúlyt a mondtat végén úgy, mint a szemöldöke szélét. Látszólag már várta, hogy megint kioktassam.

–          Az a problémám Ívi, hogy te Nolant nem szereted! Most nézz rá! – én is ránéztem – Aranyos, szinte süt róla a cukiság. Tisztalelkű, naiv, őszinte, érzelmes srác. Nem elég, hogy átment azon… Te még tovább akarod gyalázni a férfiasságát? Nekem nem lenne szívem bántani őt.

–          Neked tetszik! – vigyorodott el. Visszanéztem rá.

–          Nem mondom, hogy csúnya fiú, de nem ezért mondom.

–          Féltékeny vagy… – csúfolódott.

–          Akkor féltékeny vagyok. Nem számít, mit gondolsz, csak őt ne bántsd! Bár már szerintem késő. – Ívi felpattant, odakuporodott Nolan mellé, majd a fülébe sugdosott. Nolan arckifejezéséből ítélve előadta neki az elméletét arról, hogy nekem bejön. Az asztalra támaszkodtam a könyökömmel, és vártam, hogy vége legyen. Egyszer csak Nolan elvörösödött. Na ez nem tetszett… Aztán Ívire nézett, és enyhén rázta a fejét valamire, de közbe pirongva mosolygott. Ívi tovább suttogott a fülébe, majd Nolan felállt és átült a mellettem lévő székre. Még mindig rákvörös volt, és kezdtem kínosan érezni magam, mert nem tudtam mi folyik itt, így én is éreztem, hogy vörösödni kezdek. Nolan a számat nézte, és gondolkodott, majd fel- fel kapta a pillantását az szememre, és akkor meg szégyenlősen elmosolyodott. Őszintén bevallom, hogy tudat alatt már felismertem a tünet együttest, de nem tűnt logikusnak a magyarázat, ezért újat próbáltam találni. Nem kellett volna. Hirtelen elhatározta magát, és elindult felém a felsőtestével. Én menekülőre fogtam, de a széktámla gyorsan megállított, úgyhogy a következő pillanatban már összeért az ajkunk Nolannal, és a tenyere az arcomon pihent. Még mielőtt a nyelvét bedughatta volna a számba, megpróbáltam elfordulni, de gyengéden visszairányított a fejem a szája irányába, és mikor megszólaltam volna, már benn is volt a nyelve a számban. Ekkor valamiért Josh villant be az agyamba. Raullal nem lehet olyan jól és sokáig csókolózni, de Nolan érzelmes és gyengéd csókot adott, mint amilyet Josh szokott, és beleremegett a lábam, a gyomrom és a szívem. Persze, hogy Ívi meglepődött, mert még és is meglepődtem, amikor viszonoztam a csókot, egyedül Nolan számított rá, és magabiztosan folytatta a nyelvcsatát. Amikor már önkénytelenül a nyakához értem, akkor szakadtam ki a csók varázsából, akkor fordítottam el újra az arcomat, és tettem a kezem Nolan szája elé. Rettenetesen elvörösödtem, ami kínos volt, ezért tovább vörösödtem, már izzott az arcom.

–          Mióta vagy belezúgva? – hátráltam a székkel, és elvettem Nolanról a tekintetemet.

–          Nem vagyok!

–          Hát persze!

–          Komolyan! Ez csak… – Nolan megfogta a kezem, amit a szája előtt tartottam, és adott rá egy apró csókot, majd elhúzta onnan.

–          Hát én meg azt hittem el fogod hajtani. Mekkora hülye vagyok…

–          Nolan, I’m not in love with you! – szuggeráltam a szemébe, hátha megérti.

–          I like you! I have no problem with this! (Kedvellek! Nincs problémám ezzel!)- Furcsa pillanat volt ez, rosszul voltam, de a csók miatt keletkezett szexuális feszültséget sem bírtam, amitől émelyegni kezdtem. Kívántam, hogy folytassa, de menekültem volna, meg éreztem, hogy nem helyes, amit teszek, Ívi tekintetét csak sejtettem.

–          No… – hogy mondják idegenül, hogy félre érted?

–          I’m in! (Benne vagyok!)– a combomra tette a kezét és lassan felfelé csúsztatta a kezét!

–          I have boyfreund. (Barátom van.)- Igazából nagyon vonzónak találtam ebben a pillanatban, hiányzott egy ilyen nagybetűs FÉRFI az életemből, és Nolan sajnos az. Nem a kis lúzer. Cuki, odaadó, tiszteli a nőket…

–          I will listen… (Én hallgatni fogok…) – és a nyakamba csókolt. Hogy mi…

–          No, please…- újra megcsókolt, amit én újra viszonoztam. Valahogy kikapcsolta az agyamban a pánikgombot, pedig pontosan tudtam, hogy helytelen, amit teszek. De nagyon beindultam. Ha nem lenne itt Ívi, akkor minden bizonnyal belementem volna. Végül abba hagyta a csókot, és Ívire nézett, de közben a vállamat simogatta. Észre sem vettem mikor fogott meg.

–          Azt mondtam neki, hogy hármasban akarom csinálni veled. Nem gondoltam komolyan. – hátradőlt a széken. – De felőlem ketten folytathatjátok. És ránk mutatott a mutató és a középső ujjával.

–          In two? (kettesben?)–  kérdezte Nolan.

–          Ezt meg hogyan értette meg? – kérdeztem savanyúan.

–          Yes! You and Ajna. Are you in?

–          Of corse, if you don’t mine! (Hát persze, ha te nem bánod!) – Nolan izgatott mosollyal nézett Ívire, vágy csillogott a szemében. Ez valami álom? Mert ha igen, szerintem rémálom. Irreális ebben a szituációban minden. Valaki csípjen meg!

–          Ajna, szerintem próbáld ki a srácot… – sóhajtott- nagyon tud! És megbeszéltük, hogy csak szex van közöttünk, semmi érzelem.

–          Hohohó… mi? Próbáljam ki? – minden porcikám vonzódott hozzá. – Elhiszem, hogy jó, de… – lehűtöttem magam egy szembecsukás alatt- Nem! Légy szíves mondd meg neki, hogy iszonyatosan vonzó, kedves, őszinte, odaadó és minden meg van benne, amire egy nő vágyik, ezért biztosan nagy sztár lesz, ha vászonra kerül, de én most visszautasítom az ajánlatát, mert én most nem arra vágyom, amit ő tud nekem nyújtani.

–          Biztos? Nagyon rákattantál! – nagy szükségem lenne most erre, de nem menne. Érzem.

–          Biztos! – a lehető leghidegebben mondtam. Ívi elmondta, amit mondtam, bár szerintem a személyes véleményét is hozzáfűzte, mire Nolan csalódott ám kedves mosollyal kezet csókolt, hosszan a szemembe nézve, majd odament mosolyogva Ívihez, és kacéran nyújtotta a kezét. Ívi először morcosnak tűnt, végül Nolan néma szemkontaktus párbajának hatására elmosolyodott, és Nolan nyakába ugrott.

Tényleg jó szeretőnek tűnt a hangok alapján. Ívi végre nem végigvonyította, meg nyökögte az egészet, mint egy rossz pornós, hanem valódi izgalom zengett a hangjában. Talán egy kicsit bánom, hogy nem mentem bele, elismerem. De meglepő volt, hogy milyen erős hatással van rám, nem számítottam érzelmekre, izgalomra.

Áthívtam Raufot, aki jött is. Egyszer akarom tényleg én, hogy megdugjanak, ő meg beszélgetni akart, békülgetni, aztán hisztizni, hogy nem veszem komolyan, végül duzzogva hazament, hogy „átgondolja” a kapcsolatunkat. A vágyaimat megint nyakon kellett öntenem egy vödör hidegvízzel, ami egy kicsit sem esett most jól. Már azon is gondolkodtam, hogy mégis csak átmegyek, tojok minden szabályra, korlátra és jó érzésre, de nem…

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés