/Goethe/

Nem tudom mikor volt az a pillanat, amikor Ívi meggyőzött, hogy menjek velük „háztűznézőbe”, vagyis helyszínt nézni, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy csomagolok. Valójában csak én tudtam, hogy hova fogunk menni. Ívi tolmácsolásában Nolan megkérdezte, hogy nem tudok-e egy olyan vadregényes tájat, ahol egy bűnöző hosszú ideig észrevétlenül élhet a lebukás veszélye nélkül. Elmosolyodtam, és kijelentettem, hogy tudok.

Már tűző nap volt, amikor leszálltunk a buszról a Bakonyban, a Gaja- völgyében. A kék keresztet kell követnünk, hogy odajussunk, segítségemre volt még egy GPS, amit Nolan adott nekem kölcsön, oda beírtam a pontos koordinátákat: Északi szélesség 47° 18,767′ Keleti hosszúság 18° 13,054′. Amikor 192 méter magasan elértünk a 15 méter mély, 20 méter hosszú barlanghoz, Nolan kedélyesen bólogatott. Azonnal fényképeket csinált, hevesen játra be a hely minden négyzetcentiméterét.

–          Ez a hely legendás!

–          Mert?

–          Itt bujkált a legendák szerint Sobri Jóska, a bakonyi betyár. Egy egyszerű kisstílű tolvajként kezdte, akit el is kaptak nagyon fiatalon, és a börtönben tanult meg írni és olvasni is, aztán amikor kiszabadult megváltozott. Olyan Robin Hood féleség lett, a legendák szerint gazdag juhászokat, püspököket rabolt ki, a szegény embertől nem vett el semmit. Amikor már az egész ország tőle rettegett, maga a király indított hajtóvadászatot ellene és a bandája ellen. Csak egy bűnöző, akit valamiért tisztelt a köznép, rettegettként, éles eszűként örökítették meg a dalokban, mondákban, versekben. Halála után pedig még tovább dagadt a legendája, csodás, mesés fordulatokkal. Ez egy védett cseppkőbarlang egyébként. – Nem akartam hazudni neki, és tudom, hogy mint annyi mindent a történelem megszépít, de én ezeket hallottam, úgyhogy miért ne adjam tovább. Így terjed minden, szájhagyomány útján, hát most én leszek a száj, ami továbbadja.

–          És mi lett vele?

–          Öngyilkos lett, amikor megtalálták, és körülvették a katonák, 27 éves korában. De persze a nagy legendáról, így róla is az a hír járja, hogy megszökött, és elmenekült. Egyesek szerint Amerikába ment. – Rámosolyogtam, és Ívi is mosolyogva fogadta a tényt.

–          Mikor volt ez?

–          Hm… Ezernyolcszáz… körül… ha jól tévedek!

–          Szép… Szerintem ezt elmesélem Nolannak, és becsurgat a gyönyörűségtől!

–          Hát nézzük meg! – mosolyogtam.

Nolan imádta a történetet, és már hazafelé elküldte a képeket, meg megírta a sztorit a megbízóinak. Este fáradtan értünk haza. Már félig aludtunk hajnalban a TV előtt, amikor egy pittyanás után Nolan ujjongásban tört ki, és átölelt, meg megpuszilgatott örömében. A vezetőség imádta az anyagot! Pont ilyen helyet kerestek. Nem győzte megköszöni a segítséget, amit Ívi rosszul leplezett féltékenységgel fogadott. Egyet értettem vele, végül is Ívi járta be a fél országot vele, és a nagykutyáknak semmi nem tetszett, én meg egy napot rászánok, én mindenki engem sztárol. Ez én is igazságtalanságnak tartanám. Sorbi Jóskáról pedig ő nem hallhatott, hiszen nem élt itthon, nem ezeken a meséket, történeteken, filmeket nőtt fel. Érdekes az élet.

Rauf persze nem jelentkezett. Szokásos. Én fel nem hívom… Josh emailje járt a fejemben. Egy mondat. És az én üzenetemre nem válaszol. Az új álláslehetőségek száma is nulla volt. Nagyon el voltam keseredve minden az életemet érintő kérdésben. Legszívesebben beszálltam volna a kádba, és egy üveg bor után fogtam volna egy kést, és néztem volna, ahogy a víz megvöröslik. És nem keresztbe kell felvágni a kezedet, hanem hosszában, már ezt is megtanultam egy filmből. Persze nem vagyok az a típus, aki feladja, de most komolyan kedvem lett volna ehhez. Megszabadulni, feladni, hátradőlni és megkönnyebbülni. Hjaj, haj…

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés