/William Blake/

Anya nagyon örült, hogy láthat. Ölelgetett, puszilgatott, ki akart szolgálni, és ez most nekem rengeteget jelentett, a szeretet, a törődés. Úgy éreztem magam, mint egy vendég, ez már nem az én otthonom. Kirepültem a fészekből és most már nincs visszaút.

Persze nem mondtam el senkinek, hogy én mondtam fel, az maga lenne a lázadás a rendszer ellen. De nem is kell mindenkinek mindent tudni rólam.

A ház körül nyugodtan jól esett dolgozgatni. Ha fáradt az ember pihen, ha éhes enni megy, ha szomjas iszik. Akkora luxus ez, amit manapság egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak. Elveszik az élet, kipereg a kezünk közül minden, ami értékes, és szép. Amiért robotolunk, azt elfelejtjük értékelni. Anya meg is jegyezte, hogy amíg itthon laktam nem csináltam ennyi mindent a ház körül. Igaza volt. Sosem érdekelt a fűnyírás, meg a gazolás, vagy a kapálás, meg a viráglocsolás.

–          Anya! Mit éreztél, amikor rájöttél, hogy apa nem az, akire támaszkodhatsz.

–          Hát… Furcsa kérdés… Tudod, az ember csak megy előre az életben és nem érdekli, hogy mit kell maga mögött hagynia, amikor rájön, hogy küzdeni kell az életéért. Amikor tudtam, hogy nagy a baj, akkor cselekedtem, nem mérlegeltem. Utólag persze az ember rájön, hogy voltak előjelei annak, amivé apád lett, mégis úgy gondolom, hogy most is mindent ugyanígy tettem volna. Nekem adott téged, ezért bármit tett is az életben, bárhogy bántott téged, minket, és most bármennyire gyűlölöm, hogy apa nélkül nőttél fel, ha most visszamennék az időben, akkor is őt választanám, és végigcsinálnám ezt az egészet.

–          És miért nem akartál új pasit? – sóhajtott egyet

–          Apád mindenhogyan bántott engem édesem. Nehéz ezt elmagyarázni neked. Nehéz volt egyedül, ahogy most is az, de tudom, hogy nekem minden nap azért kell dolgoznom. Volt, hogy nehéz volt minden nap felkelni, és dolgozni menni, de amikor az ember megtalálja ezekben az idegesítő, kifacsaró napokban a szépet, rájössz, hogy nem a holnapért élsz, hanem a máért. Minden nap tudsz tenni valakiért valami jót, egy mosollyal, egy apró kedvességgel. Aztán ott van a barátság. A legtöbb barátom házas, és a férje rigolyáitól szenved. Én hazajövök, és elnyújtózok az ágyon, nem kell főznöm ha nem akarok, nem kell takarítanom, ha nem akarok, és nem kell azt csinálnom amihez fáradt vagyok, ha ahhoz nincs kedvem. Ha meg mégis lenne kedvem valamihez, csak találok rá valakit, mindig van valaki, aki hozzád hasonlóan unatkozik.

–          És boldog vagy?

–          Nézd! Nem panaszkodom. Elégedett vagyok. Nézz körül! Mindenhol virágok, növények, állatok, akik adnak neked, és akiknek te adhatsz. Amikor az ember olyan nagyon boldog, akkor az csak egy nagy zuhanás előjele. Szerintem elégedettnek lenni jobb, mint boldognak. Illetve az elégedettség a boldogság, ha úgy tetszik.

–          Hát én nem biztos, hogy tudok szerelem nélkül élni. De majd akkor megszokom valahogy!

–          Szerelem nélkül? Én a mai napig halálosan szeretem az apádat, édesem. Nem is tudtam volna mást szeretni. Nekem ő volt a nagy szerelem. Nem mondom, hogy a történtek után visszafogadnám akkor is, ha megjavult volna, de nem bántam meg egy vele töltött percet sem. Amikor már megunt minket, visszaszállt a démonai közé, de amíg köztünk volt, addig ő is a mi életünket, meg mi is az ő életét tökéletessé tettük. Én úgy gondolok rá, mint egy betegre, aki nem akarja, hogy kezeljék. Tiszteletben tartom a döntését, segítek is neki, ha kéri, de nem nézem végig, ahogy szenved, és pláne nem hagyom, hogy mi is szenvedjünk miatta.

–          Mit gondolsz, ha apa akarta volna, le tudott volna állni?

–          Ha igazán akarta volna, segítettünk volna neki, hogy meggyógyuljon.

–          Tartósan?

–          Nem tudhatjuk mi lett vele. Évek óta nem tudok róla semmit. Az sem kizárt, hogy úgy tett, mint a Pista, hogy leszokott, aztán újra feleségül vett valakit, meg gyerekei lettek. Pedig a másik családja várta haza, de ott nem szeretett. Talán apád nálam sem szeretett már. Én nem tudok más lenni, ha menni akar, hát menjen. Nem a mi hibánk, hogy nem tudott minket értékelni. Nem voltam tökéletes, ahogy senki sem, és a legnehezebben nem is a terhességet, hanem az utána követő két évet viseltem a legnehezebben, amiből biztos elege lett. De neki is erősnek kellett volna lennie, ahogy én az voltam, és ahogy te az lettél. Nem kellett volna lemondania rólunk, mégis ezt tette.

–          Szóval nem szerelem nélkül élsz.

–          Kicsit úgy érzem magam, mint aki megözvegyült. Annyira nem érdekel, hogy mi van vele, hogy megnézzem, de annyira nem gyűlölöm, hogy elfelejtsem a szép emlékeket. Gyászolom őt, de a lelkem megnyugodott, hogy amit én tehettem, azt megtettem érte. A kezemet felé nyújtottam, a lehetőséget a javulásra megadtam neki. Ennél többet senki nem tehet.

–          Mi van, ha elkövetem azt a hibát, amit te, és megbízom egy olyan férfiben, aki függő? Mi van, ha nem ismerem fel a veszélyt? – anya felnevetett

–          Veszély? Minden pasi időzített bomba, édesem. Bármelyik bekattanhat és megüthet, eláshat a kertben, nem sokat tehetsz ellene. A legvisszafogottabb pasik a leggyanúsabbak. A férfiak vadállatok, akiket mi, nők szelídítünk meg. Anyák, tanárok, szerelmek vagyunk. Ha mégis baj történik nem féltelek, tudod, mit kell tenni. Különben is minden ember megőrül élete folyamán egy párszor, nem kell ahhoz különösen veszélyesnek lennie.

–          Miért olyan nehéz ez?

–          Apád azért szeretett belém, mert én nem féltem az élettől, látszólag. Pedig attól mindenki fél. Nem tudsz mindig biztonságosan közlekedni az életedben, bizony bennem van egy- két halálugrás. De túléltem őket, és mentem tovább.

–          Miért kérdezed ezt?

–          Csak úgy…

–          Na, mesélj!

–          Nincs mit… Csak kíváncsiskodom, ennyi.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés