/Márai Sándor/   

Az év legszánalmasabb pillanatának kiáltottam ki azt, amikor megtudtam, hogy Ívi szakított a helyi “alfahímmel”, és összejött Jánossal.A lakásban mindennaposak lettek sikítozós, meglehetősen rövid intim pillanatok.

Persze Ívi sem vette komolyan a csávót, de mivel épp nem volt senkije, a feszültséget meg valahogy le kellett vezetni…és Jánosról sok rosszat lehetett mondani, de az biztos nagy előnye volt, hogyha Ívi csettintett egyet, akkor ő ott termett álló farokkal, mint egy hűséges kiskutya. Szóval kényelmes megoldás volt, és mindenféle lukat betömött a jelenléte, Ívi szívében tátongót is.

Ötödik:

Úgy a lehetőségadások közepén voltam, amikor is elhatároztam, hogy megadom az esélyt valakinek, hogy boldoggá tegyen, és magamnak, hogy boldog legyek valaki mellett, de az előző négy nem volt túl hálás a lehetőségért. Én mégis maradtam kitartóan “YES man” Az egyik ilyen „menjek el otthonról, mert ő most dugni fog” alkalommal találkoztam a hozzánk közeli parkban Andrással. Értelmes, kedves, kicsit szétszórt fiú volt, és én már a hibát kerestem benne, ahogy beszélgettünk, megelőzvén a csalódásokat. Már majdnem megnyugodtam, hogy normális, amikor megkérdezte, hogy nem-e rúgnám tökön. Már sejtettem, hogy itt baj lesz, de még reménykedtem, hogy csak tréfál. Megkérdeztem az okát, mire ő mindenféle sületlenségeket hordott össze, hogy ha sértegetne engem az utcán, vagy ha fogdosna, tökön rúgnám- e? Meg kijelentette, hogyha tökön rúgom, meghív egy fagyira. Aztán valahogy oda jutottunk, hogy ha szexelni szeretnék vele, akkor csak rúgjam tökön, aztán ő már benne is van. Hamar úgy éreztem, hogy menekülnöm kellene. Később rákerestem a neten, és kiderült, hogy az igen ritka, „igedenül” csak „kick ball” fétisnek emlegetett erősen szexuális töltettel bíró enyhe mazohizmusa volt a srácnak.  Még azt is elmondta, hogy valójában csak párszor próbálta, és kevés lány hajlandó őt „kielégíteni”, pedig egy tökön rúgásban nincs semmi, a véleménye szerint. Mondtam neki, hogy nem én vagyok a lány, akit keres, mert én sem akarom tökön rúgni őt. Egyáltalán azzal gondom van, hogy a heréiről beszélek egy vadidegennel, nemhogy bármilyen módon hozzáérjek… kizárt. Csalódott volt, és hiába mondta, hogy milyen csinos vagyok, meg milyen jól a melleim, meg hogy bármit kérhetek cserébe, inkább leráztam.

Hatodik: 

A következő pasi, Feri volt. A munkatársam unokatestvére, és nem volt vele tényleg semmi nagy gond, „csak” impotens volt, ami tökéletesen megfelelt az elképzelésemnek, tekintve, hogy nem akartam vele szexelni. Sőt lehet, hogy senkivel sem többé. De így meg semmit nem csináltunk, mert nem volt bennünk semmi közös. Már a megismerkedésünk napján úszni, meg biciklizni, meg futni akart vinni, mert szerinte van rajtam felesleg. A harmadik randink a konditeremben volt, amit abban a kegyetlen feszített tempóban, amit ő diktált az életbe nem akartam többé csinálni. A sok eszemmel még adtam neki még egy esélyt, és rábólintottam az úszásra, gondoltam, hogy azt majd szeretni fogom. Vadonatúj egybe részes fürdőruhát, úszósapkát vettem a kedvéért. Amikor 20 perc után elkezdett velem üvölteni az uszodában, mintha az edzőm lenne, hogy ne legyek lusta, még 6 hossz belefér, már elegem volt, de még kettőt ki tudtam magamból préselni, majd a medence falába kapaszkodva lazítottam egy kicsit. Odaúszott és folytatta az ordítást, hogy továbbra is kövessem őt híven. Amikor a normális kommunikáció csődöm mondott nála, egyszerűen, és határozottan ellentmondtam neki. Ekkor meg lesajnáló tekintettel közölte, hogy csak segíteni akart, hogy ne legyek dagadt, mert ez egy pasi szemébe undorító, és hogy ezért nem kellek senkinek, és ezzel a fizikummal egyébként se akarjak gyereket szülni, mert a felénél belehalok, meg különben sem fogok sokáig élni, mert a zsír megöl.

Na, ez volt valahol az a pont, amikor kezdtem teljesen biztos lenni abban, hogy egyrészt innen tipliznem kell, másrészt hogy valamit nagyon nagyon rosszul csinálhatok, ha a sors így büntet. Ez az egész megint egy hülye próba, amit ki kell állnom? Sorscsapások, amikkel meg kell küzdenem, és valahol szembefordulás a múltam férfijaival, mert hát őszintén szólva nem volt a randi kudarcaimban semmi megdöbbentő. Mintha ott folytattam volna, ahol annak idején Veszprém előtt abbahagytam. A sors addig ad fel egy leckét, amíg meg nem tanulja az ember, vagyis itt még tanulnom kell. De mit? Kevésbé legyek kedves? Megértő? Ne adjak több esélyt, csak egyet? A felismerést nem követte túl nagy lelkesedés, ötletem sem volt, hogy mit kellene változtatnom.

Hetedik:

Jött az újabb sorcsapás, vagy ha új tetszik újabb ébresztő, hogy valamin változtatnom kell: Mátyás. A “randiguruk” – Ívi barátnői- hoztak vele össze, de kivételesen erről nem tudtam előre. Mátyás volt a példa a tipikus metroszexuális férfira, én meg az a típus, aki nem rajong a metroszexualitásért. Mátyás teljesen szőrtelen volt a szemöldökét és a szempilláját kivéve, ami a hűvös napokon, amikor megismerkedtünk vele Ívi barátain keresztül még nem volt szembetűnő. Aztán egy nap Ívihez ketten a baráti körből (az egyik Mátyás volt természetesen) átjöttek, mert hát szaktársak voltak, akik tanulni jöttek fel hozzánk. De valahogy csak az tűnt fel, hogy valami egészen más lett belőle. Ívi összemelegedett a számomra ismeretlen szaktársával, Mátyás meg a konyhában tanult egyedül, amikor hazaértem, és vacsorázni szerettem volna. A barátja autóval jött hozzánk, és mivel közel volt már a vizsga nem akarta az időt vonatozással tölteni, maradt hogy a barátját megvárja, és nála aludjon, mert állítólag nagyon messze lakott onnan. Őszintén nem tudom, hogy hogyan került a szobámba, de mire visszajöttem a boltból már az ágyamon tanult. Elég hosszadalmas és bonyolult csata következett a szobámért és a jogaimért, meg az ágyamért, ami valahogy abba torkolt, hogy odahúzott magához, és tapizni, meg csókolgatni kezdett. Eljött az a pont, amikor el kellett döntenem, hogy elküldöm, vagy engedek a csábításnak. Aztán rájöttem, hogy értelmetlen lett volna harcolnom, mert rájöttem, hogy senkinek nem ártok vele, ha lefekszem egy sráccal a saját szórakozásomra, aki minden eddiginél sokkal jobban tetszik. Nem sokkal később ő már meztelen volt, én meg egy bugyiban voltam, amikor a bugyin keresztül a lényegre tapintott, és megmondom őszintén jól esett. Már majdnem élveztem is a dolgot, és már nem is gondolkodtam azon, hogy biztos vagyok-e abban, amit csinálok éppen, amikor a bugyim alá nyúlt. Azonnal elkapta a kezét. Elképedve hallgattam, amikor az eddig nyájas, tenyérbe mászóan mézes mázas srác, aki az előbb még őrjítően kívánt és azt bizonygatta milyen iszonyatosan szexinek tart, most önmagából kikelve undorító, szőrös jetinek nevez. Majd mikor látta, hogy milyen megilletődötten néztem rá, hangnemet váltott, és azt mondta, hogy bár nem érti, miért nem vagyok annyira igényes, hogy minden nap borotváljam, de ha most elmegyek leborotválni a szőrt, akkor ad még egy esélyt.

Rossz pasikkal kezdek, ezt tudom. De hol vannak a jó pasik? Vagy belőlük is lehetne egyszer jó pasi, csak még nem állnak készen? Vagy ezeknek is meg van a maguknak való csaj, mint ahogy mindenkinek van egy párja, akinek pont úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk? A srác szemébe néztem és közöltem, hogy ő az undorító, és pedofil buzinak tartom, aki nem képes egy másodlagos nemi érésen átesett nővel mit kezdeni, és szégyellheti magát, hogy így viselkedik. És ez volt az első alkalom, amikor nem csak elküldtem valakit, hanem kőkeményen meg is mondtam neki a véleményemet, és ezért ez a visszautasítás valahogy más volt, mint a többi. Felszabadultam, és úgy éreztem hirtelen, hogy a föld minden pasijának meg tudnék bosszulni, minden rosszat, amit valaha nővel tett. Mátyásnak valahogy hirtelen már nem volt probléma a vonatozás, meg a messze lakás.

Bosszú kontra igazság: 

Alig két nappal később hazafelé megpillantottam Andrást. Épp a postáról jött kifelé, és ment hazafelé. Egy darabig tisztes távolságból követtem, majd amikor egy olyan részhez értünk, ahol nem járt éppen senki, odamentem hozzá. Először mondani akartam valamit, de minden olyan hülyén hangzott volna. Aztán amikor már kínos lett a szitu, és ezt azzal próbálta oldani, hogy közölte, hogy dolga van, és mennie kell, akkor se szó se beszéd oda léptem hozzá, és tökön rúgtam. Miközben a fájdalmában fetrengett elmondtam, hogy nem azzal van gond, hogy fetisiszta, hanem azzal, hogy nem képes magán uralkodni, ahogy egyetlen férfi sem. Buzognak, mint akiknek bogarak csipdesik a répájukat és csak a szex létezik számukra, ami undorító, visszataszító és sok esetben gusztustalan. A nőket tárgyként kezelik és nem is próbálják ezt leplezni. Amikor kiadtam neki lelkem, annyit mondtam, hogy szívesen, és otthagytam.

Nyolcadik: 

Volt egy pont, amikor úgy tűnt, hogy megtanultam a leckét, és nem kell már többet szenvednem, és megtaláltam azt, akit kerestem, de minden idők legkeservesebb csalódása benne ért. Egy Gergő nevű fiú, kedves, aranyos, kivételesen művelt, az egyetlen problémája az volt, semmi határozottság nem szorult belé. Két hétbe telt, mire a beszélgetésből tovább léptünk csókra, aztán további kettőbe, hogy először feljöjjön hozzánk. Tényleg úgy gondoltam, hogy ő lesz az, aki Josh méltó utódja lehet, még ha teljesen más karakter is. 

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés