/Csernus Imre/

–          Na, milyen a pasi?

–          Még csak két hete vagyunk együtt Ívi!

–          Ez nem válasz a kérdésre. Jó az ágyban?

–          Hát persze… – fordultam a monitoromba.

–          Jaj, ne már! Mondj valamit!

–          Mit mondjak?

–          Jobb, mint Josh?- „ezt nem kérdezheted komolyan” nézést vetettem rá.

–          Más. Nem lehet összehasonlítani. De, kösz, hogy megint felhoztad Josht… Rendes tőled!

–          Ne mondd, hogy te nem gondolsz rá…

–          Próbálok egyáltalán nem gondolni rá. Rauf talán egy olyan érzelmi rést tölt be az életembe, amit Josh távozásával keletkezett bennem. Közel tudnám engedni magamhoz érzelmileg, ő lehet az, akivel tovább tudok lépni. Azt hiszem, valamiért bízom benne.

–          Na, erre voltam kíváncsi!

–          Gondoltam…

_______________________________________________

–          Hogy érted azt, hogy ez a nő nem számít?

–          Úgy, hogy nem számít. Nem jelent nekem semmit. Értsd meg, hogy rá évek óta vágytam, és egy hosszú érzelmi hullámvasútnak vetettem véget azzal, hogy lefeküdtem vele.

–          És miért mondtad ezt el nekem?

–          Téged egy hónapja sem ismerlek, már most tudom, hogy fontosabb vagy nekem, mint az a csaj. Az a csaj évekig játszott az érzelmeimmel, ennyi járt nekem ennyi idő után. Azért mondtam el, mert nem tudok neked hazudni, és bár tudom, hogy megbántottalak, most is megtenném, mert ez a dolog nem rólad szólt. Te vagy a legjobb dolog az életemben, megérdemled az őszinteséget!

–          Ha három hét után már egyszer megcsaltál, mi lesz később? … Most miért nézel így? Mit rázod a fejed?

–          Háromszor…

–          Háromszor is megdugtad.

–          Nagyon sajnálom, hogy ezt a csajjal nem egy hónappal ezelőtt zártuk le. De ő a lezárás, te meg az új kezdet.

–          Vannak még olyan lányok, akikre vágytál, de nem kaptad meg, ebben biztos vagyok. Mi a garancia, hogy nem lesz ilyen félrelépés minden hónapban?

–          Nézz rám!

–          Eddig is rád néztem!

–          De a szemembe! Most jó! Fontos vagy nekem! Te vagy a legaranyosabb, legviccesebb, legjólelkűbb, legtürelmesebb lány, akit valaha ismertem. Kellesz nekem! Ez a dolog nem ellened szólt. Az időzítés nem volt jó, ezt az egyet sajnálom, ezért mondtam el neked őszintén a történteket, ezért vállalom a kockázatot, hogy emiatt kiadod az utamat. Ha nem lennél nekem fontos nem mondanám el.

–          Nem vagyok biztos benne, hogy ezt tudom értékelni.

–          Adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy jól választasz, ha mellettem maradsz. – Megfogta a kezem és dédelgetve simogatni kezdte.

–          Mi változott az elmúlt három hétben, amiért úgy gondolod, hogy kellek neked?

–          Megismertelek. – elmosolyodott- Amikor feljöttél hozzánk, akkor úgy gondoltam, hogy dugok egy jót, aztán kész. De már akkor feltűnt, hogy milyen őszinte, tiszta, édes lány vagy. Alig hittem el, hogy sikerült téged elcsábítani aznap- felnevetett- Azóta minden nap csináltál vagy mondtál valamit, amitől nehéz nem rajongani érted. Cuki vagy, és nagyon szerethető.

–          Te meg nagyon tudod, mit kell mondani egy lánynak…

–          Nem mondanám, ha nem így gondolnám.

Nem akartam vele vitatkozni, minek is. Számít a véleményem? Nem! A döntést nekem kell meghoznom. Valahogy az az érzésem, hogy a homlokomra van írva óriás betűkkel, hogy ÁLDOZAT. Azokat a pasikat vonzom, akik kihasználnak, átvernek, vagy átvernek, és ez alól senki sem kivétel, még Josh sem. Minden pasinak van valamilyen titka, most csak egy megcsalás, de van ennél durvább is. Visszaélni a bizalommal, hatni az együttérzésre, ez az, ami tudnak. Létezik kivétel ezek alól? Nem hinném. Rosszul érzem magam. Kicsi, hideg, szürke, sötét, élettelen körülöttem minden, és én is az lettem. Boldogtalan vagyok, és nem kéne annak lennem. Nem ezt érdemlem… Nem ezt érdemlem! NEM EZT ÉRDEMLEM!

–          Nem ezt érdemlem. – közöltem hidegen.

–          Ne így fogd fel a dolgokat, ez nem ellened irányult! – a fejemet ráztam.

–          Akkor sem ezt érdemlem. Bizalmat adtam neked, érzelmeket, egy részt magamból, és még ennél is többet lettem volna hajlandó adni. Nem bántottalak, nem kérdőjeleztelek meg, nem voltam sosem ellenséges… akkor mégis miért kell megbűnhődnöm. – Sokkal inkább az életem egészére értettem és a kérdés nem Raufnak szólt, hanem az életem irányítóinak, segítőinek. De Rauf érthetően magára vette és pár könnycsepp gördült le az arcán.

–          Ne haragudj!

Nem tudtam iránta még csak haragot sem érezni, a szánalom, amit a könnyek látványától az ember már automatikusan együtt érez, most semmit nem váltott ki belőlem. Ki ez az ember, és miért vagyok mellette? Miért nem küldöm el most? Miért nincs erőm még dühösnek sem lenni rá? Rauf maga felé húzott amit én minden ellenállás nélkül hagytam. Először a nyakamba csókolt, aztán pedig az ajkamra tapadt. Behunytam a szemem és valamiért az a kép ugrott be, amikor Joshal éjszaka a tengerben csókolóztunk. Vadul szenvedélyesen. Ettől elöntött a tűz. Megijedtem, hogy már megint Josh jár a fejemben és kinyitottam a szemem. A varázslat, a hangulat, az érzés, minden elmúlt abban a pillanatban. Csak két gép ösztönös programja fut amit már jól megtanultak. Az arcára néztem, és helyesbítenem kellett. Csak én vagyok gép. Az ő szeme vonalán megcsillant a nedvesség, arca vörös volt, és láthatóan átszellemült a csókba. Egy pillanatra újra lehunytam a szemem, és beugrott az az érzés, amikor Josh a nyakamat csókolgatta, én meg szinte elolvadtam. A szememet amint kinyitottam az izgalomnak nyoma sem volt bennem. Végül is ő nem lát a fejembe, nemde? Josh sem. Senkinek nem ártok vele, ha engedek a csábításnak. Nem tudom miért jönnek ezek a képek, de nélkülük nem leszek képes élvezni ezt most sem. Hosszú hónapok óta most érzek először mélyről jövő, ösztönös vágyat. Ezzel együtt kell élnem, Josh soha többé nem lesz az életem része, ha másra nem jó, csak erre az emléke, hát miért ne használjam ki. Szinte azzal egy időben, hogy újra lehunytam a szemem, Rauf elkezdett kézzel kényeztetni. Lana del Ray volt a fejemben, és a félelemmel és vággyal teli bizsergés, amikor először hozzám ért. A vágy cunamiként özönlött el. „Minden nő kurva.” A mondat nem tudom, hogy hogyan férkőzött az agyamba, de a tudatalattim szerette volna tudatni velem ezt az információt. Újra és újra beugrott Gergő arca, ahogy azt mondta gyűlölködve: „Minden nő kurva.”

–          Mi a baj?- súgta rekedten a fülembe Rauf.

–          Valaki azt mondta nekem, hogy minden nő kurva. Te egyet értesz ezzel?

–          Ugyanannyira igaz, mint minden más sztereotípia. Mint például, hogy minden pasi disznó. Vagy, hogy minden négernek nagy a fasza. Senkit nem érdekel. – A legszívesebben most elmondtam volna neki, hogy csak egy volt pasim gondolatára tudok felizgulni, és engedélyt kértem volna tőle erre, de ezt… ezt nem lehet megtenni senkivel.

–          Ne legyél olyan buta, hogy ilyenekkel foglalkozol. Nem vagy kurva.

–          Pedig sok pasival voltam.

–          Hála égnek, legalább lesz mit mesélned az unokáidnak.

–          Nem vagyok egy szent.

–          Senki sem az. – suttogta a fülembe.

–          Valakinek muszáj annak lennie…

–          Verd ki a fejedből ezt a butaságot!

–          Nem akarok kurva lenni!

–          Nem vagy az! Csak csukd be a szemed, és ne gondolj semmire, és akkor majd elmúlik ez a buta gondolat.

–          Csukjam be a szemem? Ezt akarod?

–          Igen. – súgta a nyakamba.

–          Biztos? – kérdeztem vissza erőtlenül.

–          Biztos! – nem is gondolkodott el azon, hogy miért kérdezem. Nem mondhatom meg neki.

Rauf a kezével egyre intimebb helyeken kényeztetett, ám ahogy becsuktam a szemem, azonnal elindult egy zagyva filmmozaik a fejemben, amiben Rauf nem volt jelent. Josh volt a főszereplője, a még csak nem is kifejezetten erotikus témájú képsoroknak. Az ajka. A bőre. Az illata. A szempillája. Az arca, ahogy csókolózás közben ránéz az ember. A válla. A nyaka. A szája sarka, amire egy apró puszit kell adni. A haja a halántékánál. Az érintése. A villámcsapás, ami mindig átjárta a testem, amikor hozzámért. Ahogy veszi a levegőt. Ahogy lehunyja a szemét. Ahogy résnyire nyitja a száját, amikor élvezi, amit csinálnak vele. Az arca, amikor elélvez. Az összeszorított szem és a nyögés. Ahogy a fejét enyhén hátrahajtja. Az arca, amit az ember megérintene mindig és csak simogatna, de főleg ilyenkor nehéz megállni, hogy ne érjen az ember az arcához. Jézusom… Felnyögtem, de szinte azonnal ki is nyitottam a szemem. Majdnem elmentem. Ez hihetetlen! Most Rauffal vagyok. Vele kell jónak lennie. Rá kellene koncentrálnom.

Rauf gondolt egyet, felpattant, és vetkőzni kezdett. Amikor kész volt, villámgyorsan elővette a kabátjából a pénztárcáját, amiből előhúzott egy óvszert, és felvette. Hű, de felkészült… Amikor kész volt, kérdően nézett rám. Ha szexelni akarok, vetkőzzek, egyértelmű. Ez olyan nehéz. Odalépett a pólómat felhúzta, de nem kell a segítsége, egyedül is megy. Ledobáltam magamról a ruhákat. Rauf már amikor visszaereszkedtem az ágyra, felettem volt. Megmarkolta magát, és simogatni kezdett vele. Nem sokkal később, miután újra szenvedélyesen megcsókolt egy határozott mozdulattal behatolt. Azonnal becsuktam reflexszerűen a szemem. Az villant be, ahogy végig simítottam Josh hátát. Aztán amikor megmarkolta mindkét kezemet. Akkor úgy éreztem, hogy azt tehet velem, amit akar. És tett is, hevesen, mélyen, erősen, mérhetetlen szenvedéllyel. Már megint majdnem elmentem, de a lelkiismeret furdalás miatt nem ment. Kinyitottam a szemem, és az arcát néztem, miközben a szájával a nyakamat csókolgatja a ritmikus ringás közben. Adtam neki egy apró puszit, mire ő feljebb emelkedett, és nagyobb intenzitásra kapcsolva pillanatok alatt elélvezett. Lihegés közben megszólalt:

–          Bocs, nem bírtam tovább. Túl jó vagy! – mosolyodott el. – Pár perc, és folytatjuk, jó?

Szívem szerint azt mondtam volna, hogy teljesen felesleges, hagyd a fenébe. Bár ilyet talán nem kéne mondani. Valóban betartotta az ígértét, öt perc nem telt bele, ő már újra simogatni, és csókolgatni kezdett, aztán új gumit is húzott. Nekem nem volt kedvem, és az időt próbáltam húzni, ezért gondoltam szellőztetek egyet, meg iszok pár kortyot az asztalon álló poharamból. A poharammal a kezemben meztelenül kihajoltam a nyitott ablakon. Hűvös volt, és látszott, hogy elég sok eső esett, és még valószínűleg fog is. Egy autó állt meg a szomszéd tömb előtt, és miközben újra kortyoltam, az alakot néztem, aki kiszállt belőle. Vékony pulóver volt rajta, és azonnal összegörnyedt a hidegben, hogy melegítse magát. Tanácstalanul nézett körbe, és a telefonjához kapott, majd a füléhez emelte. Az alkata alapján, akár még Josh is lehetne… De ő sosem fog idejönni, sosem fog megkeresni. Inkább becsuktam az ablakot, mielőtt rám tévedt volna az alak tekintete, és meglátja, hogy meztelenül áll valaki az ablakában. Rauf ekkor mögém állt, és végigsimította a hátam. Nem is tudta, de ez volt a legnagyobb gyengém. Ez volt az első olyan pillanat, amikor ő, csak magának köszönhetően igazán felizgatott. Megfogta a csípőmet, mire én pontosan tudtam, hogy azt akarja, hogy dőljek vissza a párkányra. Amint megtettem, ő is tette a dolgát. Akkor már nem akartam mást, csak végre élvezni. Egy olyan pillanatra gondoltam, amikor szinte kirobbanó orgazmust hozott ki belőlem Josh, a kisházban, a hálószobában, a mi kis meseházunkban, ahol biztonságban voltunk, és boldogok voltunk. Bevált. Az emlék és a fizikai inger kombinációja meghozta végre az oly régen várt kielégülést. Igyekeztem belefeledkezni a pillanatba, és kiélvezni. Rauf kicsit később beleszólt.

–          Tudtam, hogy hazudtál! – Lassan ocsúdtam fel.

–          Mi?

–          Tudtam, hogy még nem mentél el! Most éreztem! De eddig sosem. – Felegyenesedtem miközben külön váltunk és felé fordultam.

–          Most lebuktam. – Valóban rosszul éreztem magam a ténytől, és nem akartam tovább hazudni neki.

–          Miért hazudtál?

–          Mert nem volt jelentősége. – Mi mást mondhattam volna?

–          Tényleg nem volt még velem egy se? – hitetlenkedett.

–          Ez volt ez első. De ez nagyon jó volt. – mosolyogtam annyira természetesen, amennyire csak tudtam.

–          Miért nem mondtad? Keményebben próbálkoztam volna. Már vagy 20-szor hazudtál nekem.

–          Nem veled volt a baj, ezért nem is szóltam. Jó veled, nem számít, hogy mi a vége.

–          Legalább nem játszottad meg az orgazmust… De mostantól nem versz át! – figyelmeztetett, aztán elmosolyodott és átölelt.

Az ágyra húzott, és folytatta, amit elkezdett. Nem olyan soká már a hátamon feküdtem, Rauf előttem térdelt az ágyra, a lábaim nyújtva a mellkasának támasztva. Végre azt éreztem, ami ilyenkor kell, csak pillanatokra ugrott be Josh, aztán Raufra pillantottam. Így váltogattam a jelenlegi és az elmúlt valóság közötti képeket, mire újra elélveztem, amiben követett Rauf is. Hangos voltam, és nem zavart. Kielégült voltam, és ez elégedettséggel töltött el. „Most már túl fogok lépni rajtad!”.

Kívülről ismerős hangot hallottam, de nem is reagáltam rá, csak felfogtam, hogy a kapucsengő szólalt meg, és Ívi szinte azonnal ott termett, hogy felvegye, mintha várt volna valakit. Még mielőtt ajtót nyitott volna bekopogott.

–          Ajna! Vendégeink vannak! Gyere! – nem is jutott eszembe kérdezősködni. Azt hittem Ívi anyja az. Azonnal felpattantam, megtörölgettem magam, és öltözni kezdtem.

–          Hi! How are you? – Az anyjának nem angolul szokott köszönni. Egy férfi hang válaszolt. Az utolsó simításokat végeztem a hajamon, amikor egy másik férfi hangot is kivettem. Most már roppant kíváncsi voltam. Az sem érdekelt, hogy Raufon még nincs póló, és még a gatyáját gombolja, kinyitottam az ajtót. Körülbelül 7 másodperc kellett, mire be tudtam azonosítani a látogatóinkat. Nolan… és Josh.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés