Kedves Arany virágcserepeim!

 

Lezárult az első szakasza a videós életemnek… na ne tessék megijedni, nem hagyom abba. Csak az elkészült 10 fejezet, legalább 40 munkaórát jelentett, ha nem számolom bele magát a játékot, a zenék keresését és az apró gamevideók csoportosítgatását, amin szeretnék most egy kicsit elmerengeni.

 

Jó, most, hogy ezen is túl vagyunk, jöjjön a videó:

Ebben a részben is sok kísérleten vagyok túl, a szövegalkotás, zenei aláfestés és vágás tekintetében. A legtöbb zenevágásomat nem lehet észrevenni, és sikerült pár igen jó videóvágásom is. Ez nem jelenti, hogy profi vagyok, és mostantól minden videóm tökéletes lesz, nem kell aggódni.

Sokat gondolkodtam, hogy egy olyan aprócska és jelentéktelen pillanatot, mint egy gondatlanul elcsattant csókot, ér-e lespojlerezni. De aztán úgy döntöttem, hogy “egye kánya”, végülis aki egy kicsit is romantikus alkat, az nem menekül el, aki pedig egyáltalán nem az, az úgysem áll le ilyesmit megnézni, feltételezésem szerint, szóval már rég elvesztettem, nem most fogom. De aki csak emiatt a spojler miatt tántorodik el a videóm nézésétől, legyen olyan kedves és írjon rám, hogy okuljak oktalanságomból.

 

Köszönöm, és jó szórakozást!

 

ui: Teljesen véletlenül egy másik bejegyzésem másik fájlját linkelte be fejlécnek. Morfondírozom, hogy lecseréljem-e, mert végülis passzol a részhez és a témához. Aki zavar, az szóljon! 🙂

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés