Dorina vagyok, egy 17 éves, teljesen átlagos tinédzserlány. Na, jó, talán egy apróságban mégis különleges vagyok: hat anyám van.

Amikor elhangzik a mondás, hogy majd megcsinálja ezt vagy azt az, akinek hat anyja van, akkor én mindig azt gondolom, hogy „persze, tudod mikor”.

Hogy hogy lehetséges ez? Roppant egyszerű! Remélem, tudjátok követni! A történetem 1995-ben kezdődött. Az első anyám, az édesanyám, Viktória és édesapám Henrik, ebben az évben komolyra fordították addigi kapcsolatukat, és nagy ünnepség közepette összeházasodtak. Mindketten vágytak egy kislányra, erre már az első randin fény derült, és talán ez a tudat vitte el őket a nagy döntésig.

Úgyhogy az esküvő után mindent meg is tettek, hogy legyen egy nekik. Egy évig nem is aggódtak, hogy nem jön össze, de 1996-ban felkerestek egy orvost. Az orvos megállapította, hogy anyámnak nincs termékeny petesejtje. Kezelésekre járt, hogy ezen az állapoton változtassanak, hosszú hónapokig tűrte a megpróbáltatásokat azt remélve, hogy képes lesz anyává válni, mikor az orvos úgy döntött, hogy feladja a próbálkozást. Természetesen szüleim nem adták fel a reményt, orvostól orvosig jártak az ügy érdekében, azonban a kívánt választ sehol nem kapták meg. A gyermektelenség gondolata, a sok sikertelenség és elutasítás felzaklatta a szüleimet, ez megmérgezte a kapcsolatukat. Az örökbefogadásról apám hallani sem akart, neki fontos volt, hogy a saját vérét nevelhesse fel.

A második édesanyám ekkor lépett a színre. Valójában sosem gondoltak arra a lehetőségre, hogy egy béranyát fogadjanak, nem is bíztak volna meg annyira sosem egy idegenben, hogy hagyják neki kihordani a babájukat. Az apám nővére azonban 1997-ben, látva a testvére szenvedéseit, előállt azzal az ötlettel, hogy majd ő kihordja a babát nekik. Nagy kérdéseket és morális akadályokat vitattak meg mind, mire ebbe belementek, aggódva. Így történt, hogy apám testvére szült engem a világra, így őt tekintem a szülőanyámnak, amiért a szüleim sosem lehetnek elég hálásak neki, és ezt minden alkalommal el is mondják neki, amikor családi összejövetel van.

Természetesen nem lehetett ő a biológiai anyám, mert apám testvére volt, így az vérfertőzés lett volna. Így jött képbe anyám bátyjának az akkor 23 éves lánya. Azt tudom, hogy neki anyám a nagynénje volt, de hogy anyámnak ő kicsoda, azt nem tudom. Mindegy is. Nekem tudom, hogy kim, ő a harmadik anyám. Az ő petesejtjét ültették be apám nővérébe, így őt nevezhetem a biológiai anyámnak. Általa születtem meg 1998-ban, boldogságban, egy igazán nagy és különleges családban, tulajdonképpen két anya testéből egy harmadik anya karjai közé.

Már a születésem után két héttel színre lépett az én negyedik anyám is. Ugyanis a következő probléma a szoptatással akadt. Az apám nővérének elapadt a teje. Kapóra jött anyám nagyon jó barátnője, akinek pár hónapos kisfia mellett bőven termelt elég tejet arra, hogy engem is tápláljon. Mivel azt vallották, hogy a szoptatás jobb, mint a cumisüvegből itatás, így odaköltözött hozzánk a gyerekével, és minden étkezés alkalmával etetett engem, ameddig csak lehetett. Később őt kérték fel keresztanyámnak is, így őt így szólítom. Azonban furcsa belegondolni, hogy egykor ő az én szoptatós dajkám volt. Nagyon örülök, hogy ő is az életünkbe lépett, mert ő lett az én tündérkeresztanyám, akire bármikor számíthatok, és amikor bajba keveredtem, akkor ennek valóban nagy hasznát is vettem. Ő a negyedik anyukám, és legalább annyira szeretem is őt.

Már négy anyukával is valószínűleg rekorder lennék, de én még ezt is tudtam fokozni. Nagyjából 2006-ban az édesanyám megismerkedett egy olyan nővel, akivel kezdetben nagyon jó barátságba kerültek. Aztán 2007-ben még közelebbi barátságba. Aztán 2008 szilveszterén zokogva állt elém, hogy ő nem bírja tovább az életet apám mellett, neki más mellett a helye. Az anyám élettársa lett az ötödik anyám, legalábbis az édesanyám ezt szerette volna. Be kell vallanom, hogy őt akkor nagyon gyűlöltem. De ma már vele is normalizálódott a kapcsolatom, így nincs ellenemre, hogy őt is egy anyámnak tekintsem a sok közül.

Ehhez mondjuk kellett apa új felesége is. Ugyanis én a bírósági tárgyaláson, pontosan anya barátnője iránt érzett ellenszenv miatt, apa gyámsága alá kértem magam. Így apám új felesége törvény szerint lett anyám. Bár ő gyakorolja ezt a szerepet a legkevésbé. Néha persze megkér erre, arra, főleg a testvéreimmel kapcsolatosan, merthogy vele együtt lett két mostohatestvérem is. Ez a rövid magyarázata annak, hogy mostohaanyám lett a hatodik anyám 2010-ben.

Azóta nekem 6 anyám van, akárhogy ragozzuk is. Bár nem tudom, hogy kit kéne elsődleges anyámnak tekintenem, de nekem az a leszbikus, terméketlen nő jelenti azt a fogalmat, hogy édesanya. Nekem ő az, akit első és egyetlen anyámnak érzek. Őt köszöntöm fel anyák napján, az ő nevét írom le, amikor be kell írnom az anyja nevét valahova, és rá gondolok akkor, amikor megkérdezik, hogy kinek köszönhetem az életemet. Haragudtam rá, amiért neki fontosabb volt az a nő, de mostmár megbékéltem. Persze tudom, hogy van másik 5 ember is erre a szerepre, és mindegyiket másmiért és máshogyan, de szeretem és tisztelem őket is. Borzasztó belegondolni is, hogy bármelyiket egyszer elveszíthetem.

Attól, hogy hat anyám van, büszkén és egyértelműen kijelentem, hogy nem csinálok meg semmit csak azért, mert másnak nincs kedve.

Majd talán megcsinálja, akinek hét anyja van.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés