Szereplők:

  1. Medve öregkirály
  2. Róka
  3. Farkas
  4. Nyúl
  5. Sündisznó
  6. Vaddisznó
  7. Bagoly
  8. Holló
  9. Szarvas
  10. Mókus
  11. Harkály
  12. Vakond
  13. Béka
  14. Pinty
  15. Teknős
  16. Borz
  17. Egér
  18. Tücsök
  19. Hangya
  20. Sas
  21. Gólya
  22. Vadkacsa
  23. Mesélő 1
  24. Mesélő 2
  1. jelenet:

Mesélő 1: Volt egyszer hol nem volt egy kerek erdő, ahol az öreg medve volt a király. Mára a pihenő, neki is bőven kijár. Kifakult a bundácskája, öregek a mancsai, elkopott az éles foga, nehezek a napjai.

Mesélő 2: Úgy döntött hát összehívja az erdő lakóit, és megkérdezi drága alattvalóit: Kinek szíve, arany, kinek lelke nemes. Ki legyen, ki a trónra érdemes!

Mesélő 1: Jöttek is azonnal az erdő minden szegletéből a hívásra, serényen, hisz ritkán van ilyen esemény az erdő életében.

Minden állat a színpadra tódul, a medve feláll egy emelvényre.

Medve: Erdő népe, üdvözöllek bennetek! Örülök, hogy ilyen sokan megjelentetek! Bejelentem hát, hogy lemondok a királyságom minden jogáról, és azért vagytok itt, hogy döntsünk a királyi trón sorsáról. Csak egy lehet ki király lesz közületek, de nem lehetünk addig kövületek. Egyetek igyatok, és ha már jól mulattok, elmondhatja mindenki, királyként mit mutattok. Kezdődjön a tánc, szóljon hát az ének, a medve király utolsó dicsőségének.

Mesélő 2: Két napja tartott már a királyi vigadalom, ettem is ittak is táncoltak is nagyon! De érvet senki sem mondott még a királynak. Talán nem akartak királyok lenni? Nem ez volt az ok! Csak mulatni akartak, amíg a király türelme el nem fogy.

Medve: Elég legyen a mulatságból, csendesedjen a nóta! Egy kellemes jelöltre várok két nap óta. Nézzük meg, ki lesz méltó hát a királyi trónra!

Mesélő 1 : Bár jól szólt a nóta, immár napok óta, mégis eljött ez a nehéz strófa. Sok a jelentkező, de csak egy lehet a király, pedig az elismerés mindegyiknek kijár.

Róka: Életem, királyom, az én királyságomban egy elégedetlen sem maradna. Bármit megígérek, amit csak akarna. Jobb életet, több élelmet, vadász nélküli erdőt, még az égről is lehoznám a felhőt!

Farkas: Ne hallgass a rókára! Hisz folyton átver minden állatot! Inkább engem válassz, és beszültetek minden vadászatot! Az állatokat összefogom, és az ember ellen küldöm, hogy az otthonomban többé ne kelljen menekülnöm.

Nyúl: Balgaság, azt mondom a vesztünkbe futni. Én megtanítok mindenkit inkább nyúl módra futni. Mert annak párja nincs, ezt mindenki tudja! A gyávaság itt a túlélés kulcsa!

Sündisznó: Futni? Minek, ha van száz ilyen tüskéd? Az én tervem az lenne, hogy vonjuk be az erdőt tüskékkel, de tüstént. Megvédene mindenkit, és nem kellene félni. És futva sem, mint a nyúl, élni!

Vaddisznó: Jól látok? Csak nem fűszál az a tüske! Nekem úgy tűnik, már most érződik ennek a tervnek a füstje!  Agyarammal átszúrok bármit, ami támad! Az én királyságom alatt csak előlem kell, hogy szedd a lábad!

Bagoly: Sok az érv, mint a tenger! De egy dolgot megígérni senki nem mer! Pusztán erővel akartok előnyre szert tenni, én azt mondom, hogy ésszel az emberek ellen sokkal többre lehetne menni! Iskolákat nyissunk, és tanuljon minden állat! A matematikától, felség, még neked is leesne az állad!

Holló: Minden tiszteletem fenség, de minek mindenkinek tudni? A hangya dolgozni szeret, a vakond meg túrni! Mindenki inkább a saját dolgát végezze, és hagyjuk, hogy az életet bárki szabadon élvezze!  Én vagyok az erdőben a legokosabb állat, jobban tenné fenséged, ha rám bízná a kincstárat! Nem kell ide kényszer, könyvbújás, és számtan, csak egy kell, aki mindenhez ért, és erre saját magam szántam!

Szarvas: Érveim nincsenek, de szeretem az erdőt, nem kérek kincseket, csak a végtelen mezőt. Királyom, oly bölcs vagy és igazságos! Uralmad alatt mindenki vígságos. Ha király lennék, egy kérésem lenne, csak fele olyan jó király legyek, mint ő kegyelme!

Mókus: Nagyszerű! Most én jövök! Egy kérdéssel máris célt lövök! Hol jár az ember? Nem tudja senki? Hát a földön jár, és ha én leszek király, ott bizony pórul jár! Létrehozom a királyságot a fák lombja között, és mikor már mindenki a fára felköltözött, nem lesz többé aggodalom, csak vidám nevetés! És ha ember arra járna, jöhet a makkdobós bevetés!

Harkály: Ő királyom, kérlek! Vess ennek véget! Mihez kezdene a fán egy nyúl, talán béget? A fámat én különben sem adom, annyit ápoltam gondoztam az erdő össze fáját, hogy örüljön a mókus, ha ki nem rakom onnan az irháját! Én inkább iszok még erre a balga szóra, de nálam eddig csak a mókus nem jöhetne szóba!

Vakond: Én a föld alatt jól élek, és mindenki szívesen látok, bár vak vagyok, de tarthatok néhány barátot. Én király nem lennék, csak amolyan tanácsadó. Nem kell nekem annyi vagyon, és kiosztott adó!

Béka: Én az erdőre igényt tartanék, pont jó helyen fekszik. Kevés a hely az ebihalaimnak, terjeszkednénk, ha tetszik. Az erdőben megnövelném a vízi területek számát, és kitiltanám onnan kedves gólya barátunk lábát!

Pinty:  Én ha király lennék, énekemmel szórakoztatnám az erdőt. A műveltség, a szép dallam jólesően tölti meg a bendőt, még a nap is szebben süti odafenn a felhőt. Jobban megy az életünk, ha madárénekkel fekhetünk, s keltetünk. Ha meg jön a veszély, csak egyet füttyentek, és eltűnhet az erdő népe, akár csak a pintyek!

Teknős: Ez az ötlet kellemes, de egyáltalán nem szellemes! Legyek én az új király, mivel én sokáig élek, soká lesz az még, hogy utód miatt féljek! Lassan járok, tovább élek, tanuljátok hát e bölcsességet!

Borz: Borzalmas itt minden elhangzott ígéret! Ha ilyen lesz az erdő, abból én bíz’ nem kérek! Borzszavamra mondom, itt valami bűzlik, és az biztos nem én vagyok, mert nem ettem, csak müzlit! Ne bosszantsatok, inkább mulassunk tovább, és ne hagyjuk veszendőbe a királyunk borát!

Egér: Kicsi vagyok, de most én is a sarkamra állok. És megígérem, hogy amíg engem láttok, addig itt vígasság, és mulatság fog folyni, hisz nem fog a királyság menten összeomolni!

Tücsök: Folytassuk a nótát, húzzuk hát a csárdást, hangya komám, drága, mondjad rá az áldást!

Hangya: Nem tehetem tücsök, van egy kötelességünk! Igenis kell egy király nékünk! Utána mulatunk, és ha lesz időnk, eszünk, de király nélkül biztonságban nem sokáig leszünk!

Sas: Bölcs vagy, te hangya! Még hátra van a nagyja! Ha engem választasz uram, nem lesz itt pánik, a sas, azzal ki megérdemli, kesztyűs kézzel bánik. Aki viszont ellenszegül, nem ér el a hazáig!

Gólya: Nekem nagyon tetszett az egyik jelölt! Béka úr ajánlata megfontolt, és bölcs. Az íze is fenséges, szavamra. Aggódva gondolok korgó hasamra! Mulassunk! Válasszon a király! Uram, megértheted, hogy a bál nekünk is kijár!

Vadkacsa: Én megyek, és járok egy polkát! Nem végezhetjük mi el a király dolgát! Tegyük le mind most a csatabárdot, és bemutatom nektek menten a kacsatáncot!

Medve: Ülj le kacsa, menten! Különben a szám is járni fog, nemcsak a nyelvem! Meghallgattam mindenkit, döntésem nehéz. Volt, aki bolond volt, volt aki csak merész. Elküldök mindenkit haza mára, és holnap kijelentem, ki lesz az erdő királya!

Gólya: Szó sem lehet róla! Éhesen repüljek?

Egér: Szegény kis testemmel tánc nélkül kihűljek?

Tücsök: Az erdő közepén, magamnak hegedüljek?

Kacsa: Gyertek ropjuk a táncot! A kacsafeneket jobb, ha rázod!

A medvén, és a szarvason kívül mindenki körbe táncol, és énekli egyre gyorsabb tempóban: Nem nem nem, nem nem nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házi gazda furkós bottal ki nem ver!

Szarvas: (Hirtelen felpattan, és a táncolók elé áll felbőszülten.) Megállj ostoba népség! Jobban kell nektek a cirkusz, mint egereknek a szegénység! Aki a király szavát figyelmen kívül hagyja, legye az holló, vaddisznó, vagy egy apró hangya, szedje a lábát villámgyorsan haza, mert ha elérek háromig, velem gyűlik meg a baja!

Mindenki döbbenten leül egy hang nélkül!

Mesélő 2: És akkor a medvének megvilágosodott elméje, végre beteljesül minden reménysége. Egykor volt ő is ily dicsőséges, nagyra nem vágyott, és maradt mindig tisztességes. Felállt hát a medve, és meghatottan eleredt a nyelve!

Medve: Erdő népe! Ünnepeljünk! Megtaláltam, aki kell nékünk! Az új király legyen a szarvas, kinek nemcsak agancsa, szíve is hatalmas. Ellenvetése volna tán a népnek, vagy elfogadja minden állat a következményét- e döntésnek?

Mindenki örömmel: Elfogadjuk!

Némán táncolnak!

Mesélő 1: A szarvas végül jó király lett, és minden állat elégedett. Új rendeletként azt is hozta, hogy nyíljon meg a királyi porta. Amikor csak alkalom akadt, a népnek folyton vigasság fakadt. Ezt zengik mind hét határra: A szarvas, az erdő bölcs királya.

Mesélő 2: Itt a vége fuss el véle, ennyi volt a mese. Akinek más a véleménye, szálljon szembe vele!

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Következő bejegyzés