/Igaz történet alapján íródott fiktív történet/

Nekem nem a szólaltak meg hangok és nem jelentek meg fénylő alakok sem utasítást adva rá. Egyszerűen eldöntöttem, hogy megteszem, készültem rá és megtettem. Kiperzseltem egy darabot az emberi gyarlóságból.

K. József, B. Tibor és B. Márton 12 éve döntöttek így. Nekik sem szóltak hangok és nekik sem jelent meg fényes alak. Csak megtették.

K. József, B. Tibor és B. Márton egész kiskorom óta jó ismerőseim voltak. Serdülőkoromban, mint a legtöbb tininek, furcsa vágyaim lettek. Szerettem volna akkoriban több fiúval együtt lenni, valahogy mozgatta a fantáziámat, de még túl fiatal voltam hozzá. Épp, hogy két pasim volt, és a nemi aktusaim számát is a két kezemen meg tudtam számolni. Amikor B. Tibor simulékony stílusában intim közelségbe került hozzám, alkoholmámoros bódultságomban el találtam neki mondani a vágyamat. Féltem, hogy elítél, és iszonyatosan boldog voltam, hogy nem tette. Sőt. Felajánlotta, hogy ő segít nekem ebben. Ezt én akkor még boldogan fogadtam kedves, mondhatni, baráti gesztusból.

Két héttel később B. Tibor a testvére és a legjobb barátja kíséretében találkozott velem. Izgalommal és feszültséggel teli légkörben iszogattunk. Arról egyikünk sem beszélt. Nem gondoltam, hogy ez ilyen furcsa lesz, ezért elment tőle közben a kedvem. Aztán K. József megfogott, és vetkőztetni kezdett minden előzetes megbeszélés nélkül. Ellenkeztem. Nem kellett volna. A fiúknak nem kellett a beleegyezésem. Mindhárman magukévá tettek, minden létező helyen, az együttérzés vagy a könyörület legkisebb jelen nélkül. A falu határában elnyelték a búzatáblák a kiáltozásomat, a zokogásomat pedig gyorsan felkapta és magával vitte szél.

Amikor végeztek B. Márton kétségbeesett. Rendőrökről, börtönről vizionált. Erre B. Tibor minden érzelmi reakció nélkül közölte, hogy „Gyújtsd fel!” Rohanni kezdtem, ahogy bírtam, de ők sokkal gyorsabbak voltak, és bekerítettek. A maradék 3 üveg pálinkát rám öntötték, és meggyújtottak.

A testem 70%-a megégett, mire megtalált valaki. A tárgyaláson nem lehettem ott, mert életveszélyben voltam, de bíztam benne, hogy az igazság győzedelmeskedik. Az utolsó műtétem után, egy évnyi folyamatos intenzív kórházi kezelés következtében roncsként mentem haza. A fiúk szabadlábon voltak. Felfüggesztettet kaptak.

A gyűlöletnél általában erősebb a félelem. 8 évig minden nap láttam valamelyiket a boltban, az utcán vagy a buszon és lehajtott fejjel rettegtem tőlük. Rajtuk semmi nem látszott. Én egy roncs voltam.

Érdekes módon, amíg ott laktam, addig emlékeztettem őket a tettükre. De amint elköltöztem, találtak egy lányt megerőszakolva és megégetve. Ő nem élte túl.

Ezért négy évet kellett leülniük. Mindössze négy év egy megcsonkított és egy megölt lány miatt. Mert bizonyítani tudták, hogy a lányok is akarták. Hogy én is akartam. Hogy a halott lány is akarta. Mit? Hogy bántsanak? Hogy megégessenek? Hogy elvegyék az életünket?

Amikor kijöttek, akkor látni akartam a szemükben a megtörtséget, ami az enyémben volt, és az élettelenséget, ami a másik lányéban. De ők vidámak voltak. B. Mártonnal családja lett. B. Tibornak jól menő vállalkozása. K. József pedig tovább hajtotta a nőket, mintha mi sem történt volna az autószerelő műhelyben, ahol dolgozott. Mindenki megbocsátott nekik. Mindenki kedves volt velük. Szinte sajnálták őket. Csak két ostoba lány nem bírt féket tenni a vágyaira. Ezért bűnhődjenek ők, akik mit sem tehetnek erről?

Bűnhődtek. Buliztak és ittak K. Józseffel a műhelyben. Egy nagy palack gáz volt a műhelyben, bizonyára a fűtőtesthez, amit még nem üzemeltek be télire. Kinyitottam. Amikor megtelt gázzal a levegő mondogatták, hogy furcsa szag van, de nem törődtek vele. Hallottam a nevetésüket. Nevessetek csak! Aztán előálltam. „Gyújtsd fel!” Idéztem fel pontosan úgy a mondatot, ahogy 12 éve hallattam. Aztán legördítettem az ujjam a vihargyújtó tűzkövén.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés