(Ez a művem egyik kategóriába sem illik igazán. A népművészet és a népzene mindig közel állt a szívemhez, és ez megkönnyítette a dolgomat az alkotásban, de nem ez volt az apropó. Hónapokkal ezelőtt azt mondta nekem valaki, hogy a “magyar nyelv szegényes, nem lehet vele jól kifejezni az érzelmi mélységeket és színeket, hiszen sokkal kevesebb szó van egy dologra, mint például az angolban”. Ezt elismerésként írta egyébként: “ahhoz képest, hogy a magyar nyelv az eszköztárad érzékletesek a leírásaid, főleg a szexualitás terén”. Én ebbe a magyar nyelvet ért kritikába nem tudtam belenyugodni, így hosszú érlelés után született meg a most következő mű ennek cáfolatára. Hogy sikerült-e? Nem tudom!)

 

LÓDIGÓTÁNC

 

 

Gyere ide selyma[i] bummler[ii], hozd a dorognodat[iii]!

Megmutassam mit tegyél, vagy tudod a dolgodat?

Játsszál rajtam édesen, csináld úgy, hogy jó legyen!

Édes Angyalom!

 

Szorovádat[iv] hadd csiszoljam simára, tisztára

Gondozzad te is kertemet, had nyíljon virága

Énekeljél ékesen, búgjál mélyen, ércesen!

Édes Angyalom!

 

Akinek még szája sincsen, mit kell azzal tenni?

Annak bizony a bunkóját elő sem kell venni.

Annak nem jár mézesem, üljön csak keservesen.

Édes Angyalom!

 

Forró a tűz, gyere babám, lobog már a lángja!

Hozzad sej, a tűzifádat, had szökkenjék szárba[v]!

Dobjad béle sébesen, ki se végyed sohasem.

Édes Angyalom!

 

Járjuk Babám a táncunkat itt a nagy sötétben.

Forgass, pörgess, teringess[vi] meg, ne hagyjál békében!

Húzzad nótám végtelen, énekeljek szüntelen.

Édes Angyalom!

 

Fogdd a burdót[vii], vedd a szádba, játszd rajta a nótát

Közben pedig busa[viii]­ náddal terelgesd a strófát.

Fundálgassál[ix] miközben közüködöl[x] énvelem

Édes Angyalom!

 

Hogyha nékem az Istennek szantuszt[xi] kéne mondni.

Akkor bizony a nevedet bele kéne fonni!

Üstöllést[xii] állj énnekem, felenek[xiii] dortass[xiv] velem!

Édes Angyalom!

 

A csiporom[xv] tele van, hát, ki kéne azt inni.

Ugye te majd elvádolod[xvi], nem fogsz te paréni[xvii].

Buzdulj[xviii] fel a testemen, bűbájosság[xix] vagy nekem.

Édes Angyalom!

 

A celőkéd[xx] cepedlizzen[xxi] cicerézzél[xxii] mostan

Csajhos[xxiii] legyen, aki már a csanakomban[xxiv] benn van!

Csetreségem[xxv] nem titok, bujálkodni így tudok!

Édes Angyalom!

 

Csipmolyámat[xxvi] tekergesd meg, ízlelgessed bátran

Ne darvadozz[xxvii], azért vagy itt, hogy teljesítsd vágyam.

Bizony én is úgy leszek, néked minden megteszek.

Édes Angyalom!

 

Megsúgom, hogy a kosztodat[xxviii] el fogom koszolni[xxix]

Lám[xxx], hogy tud az én lamos[xxxi]kám örömet okozni!

Lóbitázzál[xxxii] én velem, a lódingod[xxxiii] szertelen.

Édes Angyalom!

 

A monyáddal[xxxiv] paripázzál[xxxv] jól a sűrűjébe.

Úgy kiáltsad a nevemet fel a fellegekbe.

Tudják meg az Égbe fenn, hogy te itt vagy nékem lenn

Édes Angyalom!

 

[i] huncut, csalafinta, gazember

[ii] semmirekellő, mihaszna

[iii] farok

[iv] szarv

[v] növekedjen, nőjön

[vi] forgasson valamibe

[vii] duda

[viii] vastag

 

[ix] méregessél

[x] közösülsz

[xi] imát

[xii] egyenesen

[xiii] felfelé áll

[xiv] durrogj

[xv] bögre, ivó alkalmatosság

 

[xvi] elvállalod

[xvii] veszekedni, perelni

[xviii] indulattól hevülni kezd, forr

[xix] csodálatos, természetfeletti

[xx] vastag bot

[xxi] keringőzzön

[xxii] kakas tyúkot hág, férfi a nő mellét tapogatja

 

[xxiii] mocskos, buja, parázna

[xxiv] kehely, ivóedény

 

[xxv] lucskos, csatakos

[xxvi] bőr duda

[xxvii] lustálkodik, tétlenkedik

[xxviii] pózna, cölöp, husáng

[xxix] dörzsöl, koptat

 

[xxx] Nézd csak!

[xxxi] bozontos, bolyhos

[xxxii] himbálózzál

[xxxiii] hímvessződ

[xxxiv] hímvessző, tojás

[xxxv] nyargal, vágtázik

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés