FIGYELEM! EROTIKUS TARTALOM! 18+!


 

Clara Funston, a gazdag úri lány, mindig önfejű volt, ezen az sem változtatott, hogy a héten Los Angelesbe költöztek vidéki birtokukról, ahol felnőtt hét lánytestvérével. Hiába, 1936-ot írunk, modern idők járnak. Nyakassága és vakmerősége egy olyan környékre hozta, ami nemhogy úri lányoknak, de még a legalsó osztálybeli lányoknak sem való. Zavarta ugyan, hogy mindenki őt bámulja, össze kellett szednie minden bátorságát, de az úti célja lebegett a szeme előtt, és az egyik utcasarkon látott egy rendőrt is, így magabiztos lépéseket erőltetve magára továbbsétált.

Mikor meghallgatta a hetek óta várt szüfrazsett előadást az egyik félreeső épületben, 92 nőtársával együtt kiszivárgott az épületből, lelki fegyverekkel felvértezve, lelkesedéstől ragyogva büszkén sétált végig az éhező gyerekek között a bűzlő sikátorban. Abban a tudatban tekintett rájuk, hogy ő és a társai az ő életüket is jobbá fogják tenni munkájukkal, megszüntetik az éhezést, felszámolják a szegénységet, mert ezek a jelenségek a férfiak erőszakos birtoklási vágyának a következményei, amit a női erők felerősödése enyhíteni fog, végül megszüntet.

Eljutott ahhoz az épülethez, ahonnan már ide úton is nagyon marcona külsejű férfiak bámulták, és most a szürkületben, főleg, hogy már rendőr sincs a környéken, még kellemetlenebb érzések fogták el. Szinte a húsába vájtak a tekintetek, amitől Clara szíve a torkában dobogott, és minden erejére szüksége volt, hogy leplezze arcának pirosságát, és kezének remegését. Nem alaptalanul félt, ugyanis a férfiak megindultak felé, hogy elzárják az útját. Arcukon sokat mondó pillantások jelezték, hogy a lányról pontosan látják, hogy miféle.

  • Adjon Isten Jó estét, Kisasszony. – Szólította meg az egyik.
  • Jó estét! – vágott vissza udvariaskodva a lány, és pókerarccal próbálta tudomásul venni, hogy már nincs előtte egérút – Megtennék, hogy átengednek?
  • Hogyne naccsága… csak 10 dollárt kérünk cserébe! – a lány elhűlt.
  • Ez egészen úgy hangzik, mintha ki akarnának rabolni!
  • Dehogy is, csak tudja, itt a nyomornegyedben szabályok vannak. Az egyik ilyen, hogy mindenkinek meg kell fizetnie a vámot, aki innen távozni akar.
  • Ez esetben sikítani fogok, így azonnal itt is lesz egy rendőr.
  • Rendőr ide szürkület után nem merészkedik, kisasszony. – Szólt rá lenézően!
  • Nézzék! Tegyük fel, hogy szeretnék magunknak pénzt adni, de jelenleg csak a villamosra valót hoztam magammal. Nem terveztem bevásárló körutat… nem tudnánk szemet hunyni…
  • Nincs önnél semmi értékes?
  • Attól tartok nincs!
  • Ez esetben nagy bajban vagyunk! – tettetett kínokat egy egyik koszos képű.
  • Szerintem hívjuk a főnököt! – javasolta egy másik, akinek mintha a lábával lett volna valami…
  • Rendben, szólj neki.
  • Ne, kérem! Nem tehetnénk kivételt? Csak engedjenek át, és már itt sem vagyok, senki nem szenved kárt semmiben.
  • Ha maga lenne az angol királynő, akkor sem tennénk kivételt „Milédi”! – vigyorodott el az úton álló, majd a többi is rémes fogsort villantott. Az egyik férfi elindult a mellettük álló épületbe, erre a lány éktelen sikításba kezdett. A férfiak csak várakozóan mosolyogtak tovább. Még várták is, hátha tényleg segít valaki a lánynak. Senki még csak ki sem dugta az orrát a házából, az a pár szerencsétlen járókelő pedig pontosan tudta, hogy jobb, ha oda sem fordítják az arcukat egy ilyen jelenet felé, mert abból csak bajuk lehet.
  • Belátja már, hogy hasztalan lármát csapnia? – Kérdezte egy másik, amikor a lány levegőt vett, majd azt kezdte el kiabálni, hogy SEGÍTSÉG!, és hátrálni kezdett.

Megjelent egy magas, erős férfi az ajtóban, akinek még a kiállása is tekintélyt parancsoló volt. Clara tudta, hogy nincs tovább.

  • Mi történik itt uraim?
  • A hölgynek nincs pénze a vámra!
  • Az baj… – vetette a nőre a tekintetét, aki nem tudta állni a férfi barna pillantását. A szíve hevesen dobogott, az arca vörösbe sötétült. Az járt a fejében, hogy mit fognak tenni vele ezek a férfiak. Talán meg is ölik.
  • Kérem, engedjenek el! Modern időket élünk, már nem azt a kort, hogy egy tisztességes emberrel így bánhassanak holmi bűnözők!
  • Sajnos, ez lehetetlen, asszonyom. Főleg, hogyha sérteget minket, becsületes bűnözőket. A szabályaink tiszták, mindenki tudja, hogy ide nem lehet csak úgy besétálni. Nem tudom, honnan jött maga, de nőtársai szólhattak volna, hogy erre figyeljen.  Itt a nyomornegyedben mi nem vagyunk túl vendégszeretők!
  • Nézze, én csak egy gyűlésen voltam, meghallgattam egy előadást!
  • Tudom… – nevetett fel a férfi – maga is egy ostoba feminista! Azért szervezik ide a gyűlésiket, hogy titokban tevékenykedjenek, ezt mi biztosítjuk, de ennek bizony ára van. A maga barátnői közül egy sem hívta fel erre a figyelmét? Szerencsétlen eset! De valahogy orvosolni kell ezt a problémát. Mit tud adni?
  • Nincs joga velem így bánni!
  • Egyenjogúságért harcol nemde, drága? – A férfi ravaszon összehúzta a szemét. A lány tétován bólintott. – Nos… akkor van egy ajánlatom. Vagy kimondja, hogy egy hölggyel máshogyan kell bánni, mint egy úrral, és akkor, hangsúlyozom: csak azért mert nő, elengedem. Vagy harcol az egyenjogúságáért, és úgy, mint egy férfi marad velünk, és kitaláljuk, hogyan fizetheti meg a vámot. – A nő roppant bosszús lett az ajánlatra. A férfi egy darabig türelemmel várt, de a nő csak őrlődött a gondolatai között. Lemondjon az elveiről, és lehet, hogy az életét menti meg vele, vagy a szüfrazsettek harcosságának emlékére áldozza fel akár az életét is a jogaiért. Ekkor a férfi elővett egy tenyérnyi fekete fegyvert, és a nő felé emelte. – Fogy a türelmem, hölgyem!
  • Hát jó! – A férfi azt hitte, hogy a lány megtörik, reszketve ismeri el, hogy ő csak egy gyenge nő, és remegve elfut, de ez a nő vett egy mély levegőt és megacélosította a tekintetét. – Igaza van, uram. Nem engedhet át csak azért, mert nő vagyok. Engedjen át azért, mert ember vagyok, és szolidáris más emberekkel. – A férfi felkacagott.
  • Akkor nem megy el?
  • Eszem ágában sincs! – jelentette ki büszkén a lány.
  • Akkor kérem, fáradjon az irodámba, hogy tárgyaljunk a további teendőkről.
  • Na, de kérem!
  • Tán nem tud leülni, egy magam fajta kissé félrecsúszott erkölcsű szegény emberrel tárgyalni? Nekem is vannak jogaim! – Nézett farkasszemet a lánnyal, aki erre és a fegyvercsőre koncentrálva elindult az épület bejárata felé. Amikor belépett rengeteg férfit látott, akik ittak, mulatoztak, kártyáztak, és nőket is, akik feslett ruhában illegették magukat.
  • Uram, szabad lenne kimennem, felfrissítenem magam?
  • Ilyen átlátszó trükköt… – vigyorgott a férfi, de megragadta a karjánál a nőt, és egy helyiségbe vezette, ahol egy fémedény volt a földön, és egy másik vízzel teli egy kisasztalon. A nő be akarta csukni az ajtót, de a férfi nem állt el az útból.
  • Kérem, ne legyen illetlen. Csukja be, az ajtót. – Erre a férfi belépett a helyiségbe, és maga mögött becsukta az ajtót. A lány el sem hitte, hogy ezt meg kell érnie.
  • Ha magára akar maradni, adjon le valamit zálogba.
  • Nincs nálam semmi! Nézze… Miszter…
  • Mister Wirth! Dehogynem… elég egy ruhadarab is… mondjuk egy alsónemű.
  • Mit képzel maga rólam, Mr. Wirth?
  • Ugyan, a felsőruházatát mégsem kérhetem, és mivel minden úri nő visel alsószoknyát, ez a legkevésbé udvariatlan kérésem. Arra viszont elég, hogy ne távozzon nélküle, amíg mi egymással nem üzleteltünk. Ha végzünk, ígérem, visszakapja!- Clara tudta, hogy higgadtan kell viselkednie, és észérvekbe kapaszkodni, ami együttműködéssel érhető el, hogyha nem akar megerőszakolva egy hullazsákban kikötni.
  • Rendben! Forduljon el. – A férfi elfordult, és addig nem is nézett hátra, amíg a nő meg nem szólalt. – Itt van! – a férfi elvette a ruhadarabot és a vállára dobta, majd távozott. Kintről beszűrődtek a felkurjantó férfiak kórusának hangjai.

Mikor kilépett az ajtón a fehérneműje még mindig a férfi vállán volt, és csontjáig hatoló férfitekintetek sokasága pásztázta az egész testét. A férfi a pisztollyal a lépcső felé mutatott. A lépcső laza deszkákból állt, minden fok között tekintélyes réssel. A lány ezt nem gondolta végig, amikor határozott léptekkel elindult felfelé, de a lépcső közepén lenézve az ácsingózó férfitekintetekre, elvörösödve rohanni kezdett. A lépcső tetején bosszúsan, és lángvörösen nézett a vigyorgó pasasra. Az nem foglalkozva a lánnyal bosszússágával egy ajtó felé tessékelte. Amint beléptek rajta a férfi belülről be is zárta.

  • Akkor tárgyaljunk, hölgyem! Szabad a nevét?
  • Miss Funston.
  • Csak nem a hírhedt milliomos lánya? Micsoda véletlen. És magának okoz gondot az az 50 dollár.
  • Az előbb még 10 volt!
  • Emelkednek az árak… csúnya világban élünk. Ennyi pénzért odalenn bármelyik nőt megkapnám, és még hálás is lenne érte, hogy én fizettem neki. Maga mit tud ajánlani?
  • Iratok apámmal egy csekket!
  • Sajnos nem bízom magában. Ha elengedem, elfelejt minket, én meg nem szeretek a pénzem után futni.
  • Akkor nem tudom mit vár tőlem!
  • Ha egy nincstelen lány lenne, akkor azt várnám, hogy legyen hozzám nagyon kedves. Van más ajánlata?
  • Szóval erre megy ki a játék? Kompromittálni akar? Elértékteleníteni? Meggyalázni egy nőt?
  • Szóval férjhez kíván menni?
  • Mindenesetre nem szeretnék egy erőszakos férfinak akaratomon és házasságon kívül gyermeket szülni!
  • Ez esetben… nem fogok magának gyermeket csinálni! Áll az alku?
  • És ezt hogy garantálja?
  • A ruhám végig rajtam marad. És magán is. – A lány érezte, hogy becsapják, de mégis bólintott, hiszen tudta, ennél jobb ajánlatot nem kap. A férfi mosolyogva közelített felé. – Csak annyit kérek magától, hogy álljon olyan nagy terpeszbe, amekkorába csak bír.
  • Egy úri nő, nem áll terpeszben! – vágott vissza a lány dühösen és zavarodottan. A férfi mosolyogva a lány fejéhez emelte a pisztolyt.
  • Biztos?
  • Biztos! – A férfi felhúzta a fegyvert, a nő elsápadt, de állta a férfi tekintetét. Végül a férfi taktikát váltott.
  • Azért a nők csak szoktak feküdni.
  • Csakis zárt lábbal! – hangsúlyozta a lány.
  • Akkor kérem, feküdjön arra az ágyra ott. – Az ágy kicsi volt és koszos, de nem volt más választása. Hanyatt feküdt rajta, és összekulcsolta a lábait.
  • Komolyan nincs semmi rossz érzése azzal, hogy itt tart egy lányt, aki nem akar magától semmit?
  • Nincs! Beszélgetni szeretnék magával! Kérem, forduljon el, hogy én is oda férjek. – A lány megtette, amit kér, és a férfi felé fordult. – Kérem, a másik irányba forduljon! – A lány odafordul faszerkezetű tető és az azon található tetőablak felé. A férfi odabújt szorosan a lányhoz.
  • Mr. Wirth! Kérem, ne bántson!
  • Nem fogom bántani, kisasszony. A nevem Konrad. A magáé?
  • Clara.
  • Nos… Clara. – A férfi a nő nyakát kezdte el simogatni. – Meséljen nekem magáról!
  • Apám családja nemesként jött az Államokba, és itt tovább kamatoztatták remek üzleti érzéküket. Az apám is sok beruházásban részt vett, többek között a villamos vonal kiépítésében, és az Aqueduct építésében. A mai napig erre a legbüszkébb, és büszkén meséli, hogy a vízvezeték hálózat 223 mérföld hosszú. Enélkül a beruházás nélkül egész Los Angeles fejlődése megállna, és hamar hanyatlani kezdene. De így semmi nem szab gátat a fejlődésnek. Kivéve a munkanélküliek beáramlása persze, de arra meg ott van az a több száz rendőr, akik megállítják a beáramlást. Ezen kívül betársult a repülőgép fejlesztésbe, szép haszonnal. Manapság inkább a ruhagyártásba társul… tudta, hogy Amerika második legnagyobb ruhaipara a miénk, mármint Kaliforniáé?
  • Nem, sejtelmem sem volt! – a férfi ekkor elvette a lány nyakáról a kezét, és elkezdte felhúzni a szoknyáját.
  • Konrad, kérem!
  • Folytassa kérem! Hogyan került ide?
  • Konrad… Mr. Wirth…
  • Még sosem ért magához férfi, kedves Clara?
  • Én egy úri lány vagyok Mr. Wirth!
  • Ha ért volna, akkor tudná, hogy így nem tudok magával közösülni, főleg, amíg ilyen szorosan tartja a lábait. Csak szeretném egy kicsit megsimogatni magát. Egy kis simogatás ellen nem lehet kifogása! – Bármennyire is volt, nem tudott védekezni az ellen, hogy a férfi az egyik ujjával a lány összeszorított lába közé préselődött, és éppen csak a nagyajkat simogatva mozgatta az ujját nagyon lassan. – Ettől igazán tud társalogni, ha jól hiszem. – Clara összeszedte magát.
  • Nos… A héten költöztünk ide, abba a villába, amit a papa még az 1932-es Olympia idején vett. Akkor nem jöhettem velük, mert én és a húgom még fiatalok voltunk, de amint a húgom betöltötte a 18-at már csomagoltunk is, hogy itt telepedjünk le véglegesen. Vidéken jó felnőni, de férjet találni nem.
  • Hát férjhez akar menni?
  • Nem, eszem ágában sincs. De ha az apám erről nem tud, akkor meghallgat, és így el tudom utasítani a kérőket, ahelyett, hogy dacosságomra hivatkozva hozzákényszerítene valakihez. – A férfi ekkor kezdődő nedvességet vélve felfedezni, a lány nagyajkait a másik kezével kissé széthúzva már a kisajkakat, és a körülötte lévő részt kezdte ingerelni. Clara érzékelte a változást, de igyekezett a férfi együttérzésére hatni, hátha megkönyörül rajta. – A testvéreim közül már ketten férjnél vannak, és nagyon boldogtalanok. A legidősebbnek már van két gyermeke is, de utálja őket, mert a férjére emlékeztetik, aki kiabál vele és gyakran meg is üti. Apámnak nem meri elmondani, hogy rossz házasságot kötött, mert fél, hogy válás lenne belőle, azt meg egy olyan család, mint a miénk nem élné túl. Rosszat tenne apámnak is, meg a húgainak is. Szívesen segítenék rajta. – A férfit nem tántorította el a szívhez szólónak szánt monológ, talán még ki is nevette a lányt magában. Clara taktikát váltott. – Ha nekem lenne egy olyan férjem, aki bánt… bizony én nem állnék jót magamért. Én akár meg is gyilkolnám, ha már a válás nem jöhet szóba.
  • Tényleg?
  • Minden zokszó nélkül!
  • Akkor tudja mit… Vegye el a fegyvert, és öljön meg! – A férfi a kezével kitapintotta a lány csiklóját, és finoman masszírozni kezdte. A férfi ezek szerint pontosan értette a célzást, és egyértelművé tette, hogy nem fog elállni szándékaitól. A lány hátranyúlt a fegyverért, ami közte és a férfi között volt, és elvette. A férfi hagyta. A nő maga elé emelte és nézegette a fegyvert. – Gyerünk! Lőjön le. Különben sosem fogom abba hagyni ezt! – A lány egész alsóteste ekkor egy kissé megfeszült, amit a férfi is pontosan érzett, és rá is tett egy lapáttal.
  • Nem tudom, hogyan kell használni.
  • Biztosítsa ki. Húzza meg azt a pici kiálló részt! – A lány felhúzta, és hallotta a kattanást. – Most célozzon rám, és lőjön le! – A lány nem mozdult. Ekkor a férfi mosolyát leplezve elengedte a lányt, felült, és várakozóan nézett rá.
  • Ez nekem nem megy! Én nem bántom magát, maga se bántson engem. – A férfi kivette a lány kezéből a fegyvert, és kioldotta.
  • Az úri lányok tudnak ülni is, nemde? – A lány bólintott. – Akkor csináljon úgy, mint aki ül, kisasszony. – A lány már majdnem könyörögni kezdett, de próbálta tartani magát, hátha még nincs minden veszve, így bizonytalanul felhúzta a lábát, és mire rájött, hogy a férfi így jobban hozzáfér, a férfi már oda is támaszkodott a térdéhez, hogy ne tudja újra kinyújtani a lábát. A fegyverrel elkezdte finoman körkörösen nyomni a lány kényes pontját. – Tudja… mindig is vágytam egy olyan finom nőre, mint maga. Nekem csak lecsúszott szajhák, meg elhasznált feleségek jutottak eddig. Nehéz megállnom, hogy ne vessem rá magam magára, mint egy vadállat, és ne lyukasszam ki, mint kalauz a jegyet a villamoson. – Még egy utolsó mélyebb húzást végzett a fegyverrel, és visszaadta a lánynak. – Ha bántani szeretne, akkor mostmár tudja, hogyan kell! Kérem, ne hagyja abba a mesélést. Miért jár egy ilyen úri lány a feministákhoz?
  • Tudja a kőolajkifejtés jelentette sokáig a családunk egyetlen vagyonát. – A férfi a szabad kezével széthúzta a lány húsát, és a nyelvével megízlelte.
  • Hm… Folytassa.
  • Mit csinál?
  • Csak megízlelem milyen a virágjának nektárja, hölgyem. Remélem nincs ellene kifogása. Szóval kőolaj…
  • … de amikor belevágott a papa az Aqueductba, akkor kitárult a… – A férfi folytatta a nyelvével való üzérkedés, erre a lány szava elakadt egy pillanatra, de aztán rájött, hogy nincs mitől tartania, amit csinál a férfi, az jelen pillanatban nem árt neki. – akkor más befektetések után nézett, így megötszörözte a család vagyonát. Egyre több bált tartottunk, egyre többen jöttek hozzánk vidékre egy-egy ilyen alkalommal, és bizony az ember beszédbe elegyedett olyanokkal, akik látták, hogy amíg mi éljük a gondtalan életünket, addig a szegénység és a munkanélküliség egyre csak nő. – egy pillanatra átfutott valami borzongás a lány testén, de próbálta visszanyerni az önuralmát. – És egy idő után tenni is akartam ellene, de nőként lettem nevelve, aki engedelmeskedik a férfinak. Bár apa szíve gyakran ellágyult, ha mondjuk lovagolni akartam, és… – a nő megint egy heves hullámot érzett végigfutni a testén, és a férfi egyre hevesebben falta őt.
  • Folytassa… szóval engedte a papája lovagolni… – és már fúrta is bele a nyelvét a lányba.
  • Szóval a birtokon azt fedeztem fel, amit akartam… A férfi felnyögött, és az eddig támaszkodó kezével a lány csiklóját kezdte nagyon enyhén rezegtetni. – De azon kívül nem csinálhattunk semmi fontosat. Amikor a nővéreimnek udvaroltak, akkor mi hatan, majd öten el lettünk küldve a dadussal bújócskát játszani. – A férfi erre újabb nyögéssel reagált, és erősebben rezegtette a lány csiklóját. A lány érezte, hogy a szíve gyorsabban ver, és kezd melege lenni, de folytatta. – Amikor az első bálom volt, és bemutattak a férfiaknak, sokan udvaroltak nekem. De én nem voltam hajlandó egyikkel sem táncolni, csak apával, és az unokatestvéreimmel. Utálom a férfiakat, önző, faragatlan népség, és úgy bánnak a nőkkel, mintha tulajdonok lennének, vagy megszerezhető vagyontárgyak. Amikor a férfiak elvonultak szivarozni, mi is egybegyűltünk a lányokkal. Ott kerültek szóba a szüfrazsettek, és a munkásságuk. Tudta, hogy miket értek el azok a nők, és mikre voltak képesek? Éheztették magukat és betörtek a parlamentbe, és gyújtogattak, meg tüntetéseket szerveztek. Bárcsak köztük lehettem volna. Én még gyerek voltam, amikor 8 éve a nők szavazati jogot kaptak. És mindezt pár elhivatott nő érte el! Hihetetlen. És én is nő vagyok, én is elérhetek bármit. Tudja, hogy már csak az elit réteg várja el, hogy a nők továbbra is szoknyában járjanak? – Ahogy a férfi ingatta a fejét, úgy harangozott a nyelvével a lány nemi szervén. A lány ekkor nem tudta már figyelmen kívül hagyni, amit a férfi csinál, próbálta kitalálni, hogy vajon mit és miért csinálhat.
  • Folytassa kérem! – Hagyta abba a férfi a nyelvmunkát, de egy az ujjával még épp hogy csak a lágyan simogatta.
  • Szerintem a nőknek jogaik vannak, és ezen jogok csak egy része a szavazati jog. – A férfi újra támadásba lendült.- Még van miért harcolni. De ott vannak az antifeministák… a férfiak, akik féltik a hatalmukat, és azok a nők, akik félnek a férfiaktól. Tudja, mit mondanak? Hogyha a nők tanulnának, megnőne az agyuk, és ezzel párhuzamosan összezsugorodna a méhük. De egyben igazuk van: Amíg le nem romboljuk a család intézményét, addig a nők szerepe mindig a kiszolgáltatottság marad. A nőknek dolgozniuk kell, hogy lerázhassák a házasság igáját, és egyenlően birtokolhassanak és szerezhessenek anyagi javakat. Ha így lenne, most nem lennék bajban. Tudja minden fillért az apámtól kell kikönyörögnöm, ezzel tart hatalma alatt, ezzel zár be saját börtönömbe. Viszont a nők változása elkerülhetetlen. Ezzel az egész világ meg fog változni. A nők szerepének kiesése megingatja a családot, mint alapegységet, amin a hatalom uralkodik, még vallások is csődbe mehetnek emiatt. Szerintem meg kell tiltani, hogy a nőknek a házasság legyen a szakmája, és amint megtette a kötelességeit, gyermekei nagyobbacskák, már kereshessen saját vállalkozásokat, és kihívásokat. A nő, még ha szül is, legyen joga elmenni dolgozni. Felnőve pedig ne kényszerítsék férjhez csak azért ideje korán, mert teher otthon, és ne használják a házasságot üzleti befektetésnek. Ha dolgozhatnának, mi több, tanulhatnának a nők, akkor egy egész világ hullana darabjaira. – A lány megint megborzongott, és alig tudott úrrá lenni a lihegésén. A férfi abba hagyta.
  • Szóval szeretné, ha nem lenne család. Nem lenne férj. Nem lenne intézményesítve az erkölcsiség. Akkor az azt jelentené, hogy nem lehetne kompromittálásért házasságot kicsikarni. Az azt jelentené, hogy a férfiak házasságon kívül is büntetlenül létesíthetnének szexuális viszont a nőkkel. Akkor pedig én, itt és most meghághatnám magát, és nem is kérhetné számon, hogy én ezt tettem. Még a gyerekneveléssel sem lenne gondom, hiszen maga úgyis dolgozni fog. Nem mondom, számomra ez vonzó ajánlat. Csinálják csak! Létrejönne a felelőtlen férfiak társadalma, akik büntetlenül ejtenék teherbe egymás után a nőket, nem is dolgoznának, legfeljebb néha meglátogatnák a nőt, hogy újabb babákat pumpáljanak beléjük. Ezt szeretné?
  • Minden bizonnyal nem minden férfi lenne ennyire csőlátású, és bizony sok férfi választaná ezután is a házasságot, hogy a gyerekét nevelhesse, de a nőre nem cselédként tekintene, hanem társként, aki ugyanúgy eljárhatna dolgozni, társaságba…
  • Szóval legyen a családban két férfi?
  • Miért ne? A szerepeket belénk nevelik, nem ezekkel születünk! Amint rózsaszín szoknyát húzunk valakire, onnantól lány, és úgy bánunk és beszélünk vele, bezzeg egy nadrág már a kisgyereket is dölyfösséggel ruház fel. Ha megváltozna a társadalom, megváltoznának a férfiak, és alázatosabbak, meg tisztelettudóbban lennének a nőkkel.
  • Tudja, hogy ma is vannak olyan nők, akik így élnek? Dolgoznak, ha akarnak, ha nem, egyedül nevelhetik a gyereküket, a férfiak tisztelik őket annyira, hogy ne tartsák őket pórázon, és nem várnak tőlük el semmilyen házimunkát.
  • Igazán? – csillant fel a lány szeme.
  • Igazán! Itt vannak lenn! Ha jobb napjuk van össze is szednek vagy 20 dollárt. – A lány elkomorodott.
  • Maga mekkora szemét!
  • Nem, édesem! Férfi! Ha nem kell tartanom a társadalmi szabályoktól és a megtorlástól, akkor szabadon fogok választani a nők között. Méghozzá aszerint, hogy kit lenne kellemesebb és egyszerűbb ágyba citálni! Az viszont azzal jár, hogy a lányoknak illegetniük kell magukat, és még az úri lányoknak is terpeszben kell állniuk. Mert, aki nem illegeti magát, az férfi nélkül marad. Dolgozhat egész életében, de nem lesz gyerek, akit el akarjon tartani, és családja sem, aki értelmet adna életüknek… és a férfiak életének! Ha a nő megváltozik, a társadalom átalakul, és beköszönt a kurvák világa! – A férfi megint erőteljesen izgatni kezdte a nőt a kezeivel. Clara elvörösödött, düh töltötte el.
  • Nem! Egy nőnek joga van a saját testéhez. Az erőszakmentes élethez, a nem kívánatos megtermékenyítéshez, sőt az abortuszhoz. Elidegeníthetetlen joga kell, hogy legyen a nemi élethez való jog, a szaporodás joga! Nem érhet egy nőhöz csak azért egy férfi teljes birtoklási joggal, mert elvette, és nem várhatja tőle a gyereket. Az épp olyan alantos, egyoldalú üzleti megállapodás, mint ez itt. A házasság és a nemi kötelezettség is el kell, hogy váljon egymástól, és a gyerekvállalást sem szabad kötelezettségnek venni.
  • Nekem nagyon úgy tűnik, hogy azt hiszi, hogy van választása. Egy férfi fizikai erejénél fogva bármikor könnyedén magáévá tehet egy nőt. A nő pedig jobban teszi, ha igyekszik a férfi kedvében járni, hogy ez ne erőszakos behatolás legyen.
  • Miért akar egy férfi fájdalmat okozni?
  • Nem akar fájdalmat okozni, de nem érdekli, hogy a nő, akibe beleélvez, mit él át, hacsak a nő fel nem kelti az érdeklődését. – A férfi gúnyosan elnevette magát. – De akkor most meg is mutatom önnek, hogy miről van szó. Készen áll? – Clara szíve hevesen vert, az izgatás ugyan nem volt számára kellemetlen, amit a férfi azóta is szüntelenül végez, de most a tudat, hogy akarata ellenére olyan dologra kényszerítik, ami neki nem tetszik, kétségbeeséssel tölti el. Kiáltani sikítani szeretett volna, sírni és megütni a férfit.
  • Azt ígérte…
  • Azt ígértem, hogy nem ejtem teherbe. Engedje el magát, kérem, mert különben fájdalmas lesz.
  • Kérem, ne tegyen engem szerencsétlen asszonnyá! Ha van szíve, akkor nem teszi ezt velem. – A férfi a lányt most újra egyik kezével szétnyitotta, majd a másik kezének kisujját lassan, és folyamatosan apró rezgő mozgásokat végezve egyre mélyebben tolta a lányba. A lány alsó izmai hol megfeszültek, hogy lüktettek, de testének reakciója független volt attól, ami a fejében zajlik.
  • Kész! Ennyi! – A férfi az ujját bennhagyta, de azzal a kezével, amivel addig utat nyitott a behatoláshoz, most a csiklót kezdte el izgatni. – Mondja mennyire kellemetlen élmény ez?
  • A kellemetlensége abból fakad, hogy ellenemre tesz.
  • Akkor használja a pisztolyt! – A lány felvette a fegyvert.
  • Inkább hagyja abba! – A férfi abbahagyta a lány izgatását.
  • Mit gondol, ha engem lelő, akkor mi fog történni magával? Azt az ajtót betörik az embereim, meglátják itt magát, kiszolgáltatottan. Először mindannyian egyesével megerőszakolják magát, majd a végén a sírba küldik. Viszont, ha bízik bennem, és hagyja, hogy tegyem, amit szeretnék, garantálom, hogy épségben, és szabadon távozhat.
  • Maga engem megint egy olyan ajánlat elfogadására akar kényszeríteni, ami számomra előnytelen, mindössze a hatalma és ereje fitogtatásával…
  • Oh, csak nem bántja, hogy a feminista nézetei ellenére egy férfi játszani kíván önnel?
  • De, bánt! – A férfi diadalittasan vigyorgott.
  • Rövidítsük le a tárgyalást, engedje el magát, és tegye, amit mondok.
  • Maga egy szemétláda!
  • Egy nagyon kanos szemétláda, úgyhogy ne játsszon a türelmemmel, mert nem fogom sokáig állni a szavam.
  • Megígéri, hogy nem leszek terhes?
  • Meg!
  • Milyen garanciát ad rá?
  • Semmilyet! – vigyorgott. – Most pedig forduljon hasra, és terpesszen nekem, Úri lányka!
  • Soha!
  • Azt hiszi, hogy máshogy reagál maga az én érintéseimre, mint bármelyik nő? Mindegy, hogy kurva, vagy feleség, vagy kolduslány, akinek kenyér kell, mind úgy távoztak tőlem, hogy nem bánták meg, hogy kezelésbe vettem őket. Most kiderült, hogy az úri lány sem különb, csak makacsabb. Nagyra van a méltóságával, és nincs benne semmi alázat egy férfi iránt! Most van ebből elegem! Kap három másodpercet! 1… 2… – A lány félt, de nem mozdult. – 3! – Ebben a pillanatban a férfi a hátára rántotta a nőt, aki még mindig szorosan összezárta a lábát. Erre a férfi megragadta a lány bokáit, és felfelé nyomta őket. A lány egyenesen tartotta magát, úgy küzdött, de a férfi a lány lábát a teste felé kezdte nyomni, amitől a lábak nyújtva az égnek emelkedtek. Konrad még jobban odanyomta a lábakat a testhez, majd a feltáruló nemi szervre vetette magát, nyelvével ingerelte, ahogy csak tudta. A lánynak könnyek gyűltek a szemébe, a teste mégis felhevült, a tenyere izzadni kezdett. Végül a férfi a mutatóujjával hatolt be a lányba, és kitapintotta a bent lévő érzékeny pontot, és belülről ujjával kívülről nyelvével ingerelte a lány csiklóját. Addig fokozta ezt, míg nem a lány, egyszer csak enyhe mozgásba nem kezdett, és követni kezdte a férfi kezének mozgását. Ekkor a férfi egyszer csak abba hagyta.
  • Rendben, megfizette a vámot! Mostmár mehet! – A lány nem értette.
  • Elenged?
  • Persze! Csak arra voltam kíváncsi, hogy a nagy feminista képes-e szolgálatkészen követni egy férfit. És megkaptam a választ.
  • Én nem… – a lány elpirult.
  • Az a lány, aki feminista, azt igenis úgy kelljen megerőszakolni, és a végletekig álljon ki amellett, hogy a férfi ne játszadozhasson vele. Én magával most azt csinálhatnék, amit akarok, ha elég türelmes vagyok. Majd ha egy olyan nő áll előttem, akit komolyan tudok venni, akkor elhiszem, hogy a nők egyenjogúak. De így… nem lettem meggyőzve. – A férfi egy ronggyal törölgetni kezdte a lányról az izgalmat és nyálat, majd odaadta neki az alsóneműjét.
  • A férfiak hol ököllel, hogy simogatással szereznek hatalmat maguknak. Undorító férgek! – A férfi felhúzta a lányt az ágyról és az ajtó felé löködte.
  • Ha még egyszer erre jár, akkor inkább hozzon magával pénzt.
  • És, ha nem hozok? – A férfi odarántotta maga elé a nőt, és mélyen a szemébe nézett.
  • Mit fog mondani, ha valaki megkérdezi, hogy megcsókolták e már?
  • Az igazat. Hogy nem!
  • Akkor piruljon el a hazugságától, mert egy férfi most csókolta ki magából a lelket is odalenn…
  • Maga engem szégyenbe akar hozni!
  • Ha legközelebb idejön, és nem hoz magával pénzt, akkor fogom szégyenbe hozni! De addig meg sem állok, amíg egy utcasarki szajhát nem csinálok én magából. Olyan kegyetlenül látom el a baját, hogy a legfigyelmetlenebb, ügyetlenebb és gyakorlatlanabb férj sem tenné különben. Aztán, ha meg mer vádolni, megmondom az apjának, hogy tudta mi vár magára, mégis idejött. Most pedig tűnjön innen, amíg engedem.

A lány megszégyenülten, kiéhezett, felajzott tekintetek tömegében hagyta el az épületet. Bár egy pillanatra azt hitte mégsem fog onnan távozni megmaradt tisztességével, de aztán hagyták elmenni.

 

Elteltek hónapok, majd egy év és a lány már vagy 20 ülést kihagyott. Továbbra is feminista maradt, kilenc kérőt kikosarazott. Ezalatt udvaroltak mind a négy nővérének, és ahogy telt az idő már meg is kérték őket. Egy nap a húgát is megkérték, mire apja azt felelte, hogy tartsuk meg a sorrendet. Erre Clara elmondta, hogy nem akar férjhez menni, mire az apja dühödten keresett neki egy gazdag, középkorú, rideg jogászt. A lány dacos volt. Egy nap a húga könyörögve zokogott neki, hogy engedje hozzámenni ahhoz a férfihez, hiszen ő családot akar, és már érez is valamit a férfi iránt.

Clara elhatározta magát. Egy nap, amikor apja a szokásos adományt küldte a szakszervezetek elcsendesítésére, vállalkozott rá, hogy elviszi ő a pénzt. Egy táskában majdnem 700 dollárral nehezen engedte el az apja, de végül a lány megenyhítette az apját, hogy úgy tesz majd mindent, ahogy kérte, hozzámegy a sótlan, furcsa szagú jogászhoz, és gyerekeket szül neki. Olyan gyorsan szedte a lábát, ahogy csak tudta, nehogy valaki megállítsa. A kocsi, amit az apja rendelt neki, a ház előtt várta, de mivel nem tudta a sofőr, hogy nem az a lány hozza a pénzt, aki szokta, nem is gyanakodott, amikor elsietett mellette a lány.

Clara villamosra pattant, és imádkozott, hogy csak most ne essen baja, és most ne vegye észre egy ismerőse sem. Végül az adott megállóban leszállt, és besietett a nyomornegyedbe, ahová a hozzá hasonló feministák is járnak, de másokat nem állított meg egy útonálló sem. Amint meglátta az épületet, ahol megaláztatásának színhelye volt, berontott.

  • Hol van Konrad Wirth? – az egyik nő felszaladt és szólt neki. A férfiak, akik emlékeztek rá, hogy ki az a lány, már ácsingózva méregették a domborulatait. Ettől Clara zavarba jött. Konrad egy atlétában jelent meg az emeleten. Hozzá gyönyörű sötétbarna csíkos nadrágot viselt kantárral és egy hozzá illő kalapot. Clara lélegzete is elállt a látványtól.
  • Mi akar?
  • Bejöttem a negyedbe, és most távozni akarok. Fizetni szeretnék! – Konrad elővette a fegyverét, és a lányra célzott, úgy jött le az emeletről. Kisétált és körül nézett az utcán is.
  • Nincsenek zsaruk?
  • Nincsenek!
  • Esküszik?
  • Igen!
  • Ma nincs feminista est, és még korán is lenne hozzá! Miért jöttél ide?
  • Hogy mer letegezni? – lesütötte a szemét, hisz neki lett elege az úrilányságból – Meguntam az életemet.
  • Hát remélem is, mert ha csőbe húzol, akkor golyót repítek abba a csinos kis kobakodba. – A lány a csinos jelzőre büszkén sóhajtott egyet.
  • Csak távozni akarok. Vagy fizetés nélkül elengedsz?
  • Nem! Add a pénzt, és mehetsz! – A lány elővett 10 dollárt, és odaadta a fiúnak.
  • Nem ennyit mondtam!
  • Többet sajnos nem tudok fizetni! – A fiú gorombán nézett rá. – Elengedsz? – A férfi gondolkodott, de aztán elvigyorodott.
  • Nem! Gyere fel tárgyalni! – Azzal már el is indult a lépcső felé. Clara határozott léptekkel követte, és megcsodálta a férfi hátsófelét is, amint minden lépésnél a nadrág ráfeszül.

Az ajtót most maga a lány zárta be. A férfi leült egy székre, és megkérdezte:

  • Hogyan szeretnéd kifizetni az adósságodat?- A lány letette a táskát, és elkezdte kizipzárazni a ruháját. A férfi elgondolkodva csodálta, ahogy a lány leveti a felsőruháját, és feltárul a selyem alsónemű.
  • Azt hiszem, egyértelmű voltál legutóbb. Nem fogsz nekem kegyelmezni! Hát essünk túl rajta.
  • Miért jöttél ide? – vette komolyra a figurát Konrad.
  • Csak kedvem támadt sétálni. Már az is baj?
  • Történt valami! Mi? Megkérték a kezed, és nem tudsz nemet mondani? Azért jöttél ide, hogy ne egy szerencsétlen, béna fráter tegyen asszonnyá? Ki akarsz használni, hogy aztán visszamehess a céltalan életedhez, és titokban lázadozz, miközben pont azt teszed, amit sosem tenne egy feminista?
  • Nem is rossz ötlet! – Ült bele Konrad ölébe Clara. – Esetleg, mint szerető meg is tartanálak. Persze… csak ha elég jó vagy. – Konrad elkezdte a lányról legörgetni a harisnyát, amit Clara elpirulással vett tudomásul.
  • Akkor majd úgy csinálom, hogy ne lássalak többet. – nézett rá szigorúan Konrad.
  • Rendben! De mi van, ha azt mondom, azért jöttem ide, mert azt hiszem, beléd szerettem. Méghozzá abban a pillanatban, amint megláttalak odakinn a sötétben, több mint egy éve, abban a kockás ingben. Aztán persze elmondtad, sőt meg is mutattad, hogy mi az álláspontod, mire én hazamentem szégyenkezve, hogy egy ostoba liba vagyok. Aztán rájöttem, hogy te tévedsz. Én nem vagyok buta liba. Rájöttem, hogy az egyelten dolog, ami képes legyőzni a hatalmat, a dölyföt, a fegyvert- Clara rátette a kezeit a férfi vállára, és mélyen a szemébe nézett. – … az a szerelem.
  • És most én ezzel mit kezdjek? Nem foglak elvenni, és eltartani, úgy ahogy te azt elképzeled.
  • Azt hiszem, színésznő leszek… Elég ígéretes, fejlődő iparág. És van 500 dollárnyi érvem, hogy alkalmazzanak engem. – Ahogy egyre feljebb simított a lány combján, akkor tűnt fel neki, hogy a lányon nincs alsónemű.
  • Van 600 dollárod?
  • Több is van! Csak a többin gondoltam szállást bérelek valakitől. Haza nem mehetek, hiszen megloptam apámat. És nem akarok feleség lenni!
  • Tehát idejöttél, hogy azt várva, hogy szeresselek. Nem várod, hogy elvegyelek. Nem akarsz rám telepedni. Akkor mit vársz? Gyereket?
  • Hát, ha lehet, nem akarok még teherbe esni. Te meg tudod oldani, ugye? Nem miattad jöttem, hanem magam miatt. Boldog akarok lenni. Arra kérlek, segíts nekem ebben, és én is megteszek mindent, hogy te is boldog legyél. – Konradnak a szava is elakadt a mondatok hallatán. Sosem hitte volna, hogy egy ilyen lány fogja majd őt életében először igazán zavarba ejteni. Percekig csak nézte vágy és ráció között vívódva.

kreativ_iras_keprol_59_veszelyes_szerelem (1)

  • Bűnöző vagyok, ugye tudod…
  • Hát… akkor jó páros leszünk… te a bukott polgár, én a bukott úrilány… – Ezzel a mondattal lassan távolítani kezdte a combjait egymástól. Konrád értette a célzást, és elvörösödött.
  • Hát legyen… – azzal finoman megcsókolta a lányt. Sokáig csak csókolta szenvedélyesen, és sosem érzett még ekkora kísértést arra, hogy valakit szerethessen. Végül benyúlt a lány lába közé, és ugyanolyan finoman, ahogy csókolta, kényeztetni kezdte.
  • Ó… édes istenem… – nyögte a lány remegő ajkakkal.
  • Hát, ha erre ezt mondod, akkor mit fogsz mondani arra, amit még adni tudok. – Mosolygott a férfi csábosan.
  • Itt vagyok, a tiéd vagyok. Azt csinálsz velem, amit akarsz.
  • Az sem baj, ha bántalak?
  • Te? Engem? Bántani? – mosolygott a lány vággyal a szemében. – Te engem nem tudsz bántani. – Konrad elismerő tekintettel nézett a lányra, a vad csikóra, akit ugyan megszelídített, de meg nem tört, aki az ő szolgálatába áll, de nem a tulajdona, és marad ameddig törődnek vele, megbecsülik és szeretik, ő pedig mindegyikre hajlandó. Ez volt a tökéletes boldogság pillanata mindkettejüknek. Konrád csókolni kezdte vadul a hajába túrva, a tarkóját masszírozva, a vállát simogatva. Végül úgy döntött, hogy a lányt ma sem kell megrontania, de elveszi, amit adni tud, amit kapni tud tőle. Ráér még vele játszadozni, nem kell azonnal fejjel rohanni a falnak.

Konrád ágyra feküdt, hogy a feje legyen az ágy sarkánál, megragadta a kissé tétova lányt, a csípőjét markolta a selyemruha alatt, és a szájához húzta. A lány hosszasan és csendesen figyelt csak a vele történtekre, majd volt egy pillanat, amikor felnyögött. A férfi ekkor rákapcsolt a kényeztetés sebességére, és a lány hosszú küzdelmet folytatva a saját testével, végül átélte az orgazmust.

Pontosan tudta, hogy a testvérei közül ő volt az első, aki ezt átélhette, de reménykedett benne, hogy nem az utolsó. Ő egy feminista, akinek jogai vannak, így joga van ahhoz is, hogy átadja magát egy férfinek, úgy, ahogy egy tulajdon sosem fogja tudni, joga van hozzá, hogy szeressen valakit, és joga van azt a valakit szeretni, és azt megadni neki, amit szívből képes adni, nem azt, ami kötelesség.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés