Amikor belevetettem magam az anyagok vizsgálatába nem gondoltam volna, hogy tényleg mindent, de mindent látni fogok az első sorból. A laborban négy kamera rögzítette folyamatosan az eseményeket az első pillanattól kezdve, biztonságtechnikai szempontból. A felvételeket nem igazán ellenőrizték, csak akkor nyúltak hozzájuk, amikor szükségessé váltak, mint a most felmerülő bűncselekmény esetén is.

Az első videók a labor berendezését mutatják be. A laborban külön helye volt az informatikai részlegnek, ahol Dr. Zimmermann dolgozott, és külön helye az orvosi beavatkozásoknak.

A későbbi videók között ott volt az alkalmazottak állásinterjúja is. Az elsőként felvett alkalmazott Judith Nash volt, ő a kibernetika jeles képviselője volt, és foglalkozott a finommotorikával is az egyetemen. Húszas évei közepén járt, a haja kissé kócos, de szép kesebarna, enyhe hullámokkal, hozzá nagy szemek, és rendkívüli érzéke az önmaga szépítéséhez megbabonázta a két tudóst.

A következő képkockákon az látszik, ahogy Zimmermann megkérdőjelezi a befektetett munka és a ráfordított idő megtérülését, amire Viktor keményen reagál. Úgy összevesznek, hogy Zimmermann a felszerelést és a kutatást is otthagyva kisétál a laborból, és többé nem jön vissza. Így Viktor egyedül kell, hogy boldoguljon. Látok a dokumentumok között pénzekről szóló dokumentumokat és érdekelt, hogy miből finanszírozta ezt a nagy projektet. Az egyik egy pályázat, ahhoz az alapítványhoz, akik a hibernált testekkel foglalkoztak. Milliókat nyertek a pályázatban foglaltak szerint többek között azért, hogy lássák a testek felolvasztás utáni állapotát, és az elméleteik helyességét. De volt itt a laborbérlésre is kedvezmény a tudományos intézettől, ahol dolgoztak, olyan feltételekkel, mint az, hogy a kutatási eredményeknek ők is részesei lesznek, mind anyagi, mind tudományos elismerés szempontjából. Aztán volt még itt több kisebb pályázat a kibernetika, intelligencia, idegsejt kutatás terén, amin nyert némi anyagi forrást. De a legmeglepőbb egy banki szerződés volt. A bank biztosított neki egy óriási összegű hitelkeretet, amire fedezetként szolgált minden ingó, ingatlan és szellemi java. Nem tudom, hogyan gondolta ezt Viktor, miért nem kutatott szponzorok után, mint minden már kutatóorvos a szakmában, de ez megdöbbentő felelőtlenség volt részéről. Bár azt sem tartom reálisnak, hogy nem tárta a nagyközönség elé az első MI létezését, de valószínűleg most is a titokban tartásra helyezte a hangsúlyt.

Szüksége volt még informatikai, mesterséges intelligencia programozáshoz értő személyekre. Így vette fel Gustav Rollt, és Vera Colorlesst. Gustav tipikus kocka fazon volt, nagy elméleti tudással és óriási tapasztalattal, hatalmas megszállottsággal. Nagyon keveset mozdult ki a laborból. Néha még aludni sem járt haza. Egyértelmű volt, hogy az otthon neki nem tartogat túl sok vonzó dolgot. Viktornak tetszett ez a hozzáállás, kedvelte a 30-as évei elején járó szemüveges gömböcöt. Vera ezzel szemben munkája végeztével azonnal haza ment a szüleihez, szeretett barátokkal eljárni, és csak pénzkereseti lehetőség volt neki a munkahely. Amikor Viktor közölte a heti munkarák számát, Vera ragaszkodott hozzá, hogy valami sportolási és tisztálkodási lehetőség legyen a laborban, különben nem jön. Vera nem csak szőke dús fürtjeivel, és világoskék szemével bűvölte el Viktort, hanem karcsú alakjával, hófehér bőrével és nem utolsó sorban óriási eredményeivel is, amivel bárhol kapott volna akár egy zsírosabb állást is, megtiszteltetés volt Viktornak, hogy a lány mégis vele akar dolgozni. A labor egyik sarkában futópadot és szobabiciklit is hozatott, majd a szomszédos, épp üresen álló laborból kapott egy kis helyet, ahova építetett két, a saját laborjából nyíló mosdót. Persze Gustav sem maradhatott le a követelőzésről, ő egy ágyat kért.

Amikor Viktor azt hitte, hogy a csapat teljes, és már csak a munkára kell koncentrálnia, Judith felhívta Viktor figyelmét arra, hogy szükségük lenne még egy szakemberre, egy gyakorlott pszichológusra, akit nem mellesleg hacherkedésért elítéltek hosszú évekre a közelmúltban, Dawe Hurt-re. Természetesen Viktor csak azzal a feltétellel hozhatta ki, hogy ha házi őrizetben tartja. A labor immár házi őrizetként is funkcionált, Dawe nem hagyhatta el a labort, és a bokáján folyamatosan egy nyomkövetőt kellett viselnie. Judith Dawe iránti érdeklődése nem merült ki a szakmai érdeklődésben. A felvételek tanúsága szerint nagyon is közel kerültek egymáshoz, főleg testileg.

Aztán elkezdődtek a tesztek. Borzalmas volt nézni is, ahogy a lefagyasztott testet miként olvasztják ki, nyitják fel, mossák át, vágják fel az agyát, és hogyan készítenek a mesterséges intelligencia számára az agyba ágyazott fémhuzalokat, a kibernetikai elméleteit figyelembe véve. Aztán beágyazzák a koponyába, majd vérbeömlesztés és elektrosokk behatásokkal élesztik fel az egyes szerveket.

Már az első alany szívverést produkál, de ennél tovább nem megy. Végül összeomlik a tüdeje, így szomorú tapasztalattal lettek gazdagabbak: A légzésre jobban kell figyelniük.

A második alany egyáltalán nem óhajtott visszatérni a halálból, és mivel ő volt a legtovább, majdnem 6 órát fagyasztás nélküli állapotban a halála után, így újabb konklúziót vontak le: ha letelik a 6 óra a halál beállta után, már kár lefagyasztani a testet.

A harmadik alany sikeresen túlélte a szervei beindítását, és amíg az agyát töltötték fel adatokkal, addig valami váratlan hiba miatt görcsösen rángott egyet, és többé nem lehetett újraéleszteni. A felnyitás után elborzadva látták, hogy az alanynak majdhogynem szó szerint szétrobbant a szíve.

A negyedik alanynál nem értették a kudarc okát, de a felvételeken jól látszik, hogy a fáradt és szórakozott Gustav rossz folyadékot töltött a tartályba, ami marni kezdte a test szöveteit.

Az ötödik alany egy nő volt. Viktor végig kételkedett benne, hogy egy női test alkalmas erre a megterhelésre, és végül ő maga állította leg a folyamatot, mondván, hogy ez nem fog sikerülni.

A hatodik alany már a felolvasztás közben többször rendellenes rángásokat produkált. Mindannyian kevés reménnyel álltak neki a feltérképezésnek. Bizony az alany teste sok helyen károsodott az élete, és a betegsége, az áttétes agydaganat következtében. Viktor azt mondta, hogy egy esélyt ad a szívének, ha nem működik, tovább próbálkoznak. Az alany szíve kibírta az első sokkterápiát, és újraindította a vérkeringést. Tanakodtak, de folytatták. Mivel a rákos sejtek elsősorban az agyát támadták meg, ezért az agyát a harmadik alany agyát kapta meg, amire a feltöltési folyamat már majdnem végbe ment. Feltöltötték a mesterséges intelligenciát, és közben nem volt probléma. Viktor nem hitte el, hogy idáig eljutottak, és ezen felbuzdulva úgy döntött, hogy a károsodott szervek javát pótolni fogja. A mája és az egyik veséje a nőé lett, a tüdejének egy részét a harmadik alany kölcsönözte, de még a gyomor és a bélrendszer egy részét is cserélni kellett, azt az első alanyból tették meg.

Miután mindennel készen voltak, egy vegetatív állapotot sikerült a lénynél elindítani, ezért mind oly sokszor jól jött, hogy van a labornak egy állandó lakója, Dawe személyében. Azonban az egyedül lét pillanatait Dawe nehezen viselte, ezért telefonon arra kérte Judith-ot, hogy nézze meg az alanyt, mert aggódik az értékei miatt. Persze az alannyal addig minden rendbe volt, Dawe értékeivel voltak problémák. Miközben Judith az alanyt vizsgálta Dawe az ő vizsgálatába kezdett. A laborban pajzánkodás eredménye az lett, hogy meglökték a műtőágy szélét, az nagyon erősen megbillent, és bár fel nem borult, az összes csövet, vezetéket, és kábelt megrántva az alanyra borították a nehéz és sérülékeny műszereket. Kétségbeesésükben kapkodva rángatták vissza a berendezéseket, és rémültem ellenőrizték, hogy miben okoztak kárt. Az első, amit észrevettek, hogy az alany orra betört. De aztán észrevették az is, hogy az alany szíve megállt. A katasztrófa közepén nem tudták eldönteni mi tenne az alanyban kevesebb kárt, az áram, vagy az adrenalin, végül Dawe döntött, egy adrenalin injekcióval a szívbe mentette a menthetőt. Az alany továbbra is fuldoklott, ezért Judith gégemetszést hajtott végre, és a vérnek szabad folyást engedve oldalra fordították az alanyt. Az alany azonnal sárgás folyadékot köhögött fel, ami a vérrel ötvöződve elterítette a padlót. Miután negyedszer is ürített a tüdeje és valószínűleg az üres gyomra tartalmán, remegni kezdett, mintha epilepsziás rohama lenne. Ekkor vették észre, hogy az alany fején egy apró rész nem megfelelően volt összevarrva, vagy a ráesett tárgyaktól felszakadt. Ezen Judith segített, és a roham is hamarosan abba maradt. Kapott egy új infúziót az alany, és mire Viktor beért a laborba, még újra stabilak voltak az életfunkciói.

Persze Viktor azonnal átlátott a két beosztottja hazugságain, de rájuk hagyta a dolgot. Már talán ő maga is lemondott arról, hogy valaha sikerül az ötlete. Épp kivette a gégecsövet, hogy újra lélegeztető gépre kösse, amikor az alany köhögő rohamot kapott, és látszólag fuldokolni kezdett. Fuldoklásában felnyitotta szemhéját is, de a szemei fennakadtak, az önkívületi állapottól. Ekkor Viktor lefagyott, és elborzadva hátrálni kezdett. Faképnél hagyta fulladozó kísérleti alanyát, és önkívületi állapotban elhagyta a műtőt. Judith megfogta az alanyt, és újra oldalra fordította, hátha úgy könnyebben kap levegőt. És valóban újabb sárgás- zselés- véres trutymót köhögött fel magából.

Viktort napokig nem látni a laborban, ami tőle nagyon szokatlan, hiszen a napjai nagy részét itt töltötte. Nem számított neki az sem, hogy milyen nap van, vasárnap, vagy karácsony, ő akkor is tett egy látogatást ide, most mégis messze elkerülte. Az alkalmazottak azonban tették a dolgukat. Judith összevarrta a gégemetszés sebeit, és bár oxigénmaszkot tettek rá, attól még az alany magától lélegzett. Sőt mi több, a belédiktált infúziók hatására egyre jobb színe lett. A mesterséges intelligencia, amit biztonságképpen még egy fizikai kábellel kötöttek a számítógépekhez, teljesen feltöltődött. A kisagy nemcsak a légzés és a szívverést kezdte el irányítani, hanem lassan a szervek kiválasztása és az önkénytelen izommozgás is elindult.

Viktor elborzadva látta, hogy az alany él, és miután kettesben maradt a laborban Dawe-vel, kifejtette neki, hogy az alanynak nem szabadna élnie, és segítsen megölni. Dawe visszautasította az ajánlatot, mire Viktor nem tétovázott: Lekapcsolt minden berendezést és kihúzott minden csövet, ami az alany életben maradását segítette, és otthagyta a néha egy- egy rándulással haldokló alanyt. Dawe viszont sokáig szenvedett a látványtól és a hangoktól, míg nem egy pillanatban ordított egyet, és vörös fejjel, remegő kezekkel elkezdte visszakötni az infúziót. Gyakorlata nem volt, és a test is ijesztően rángott olykor egyet- egyet, ami tovább hátráltatta, de csak betalált tizedszerre a vénába. Az alany rángása megállt. Dawe az alany mellé kuporodott, és a tenyerébe temetette az arcát.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés