Elkerülhetetlen volt…

A tudomány folyamatosan fejlődött. Az informatikai eszközök őrült ütemben fejlődtek. A gépek intelligenciája növekedett. Minden 18. hónapban megduplázódott az összetettségük. Alig pár évtized alatt eljutottunk a lehetetlen határára. Túlléptünk az emberi léptékű gondolkodáson. Mindent akartunk! Istenekké akartunk válni! Sőt.. inkább legyőzni Istent!

A Mesterséges Intelligencia, az “M.I.” az emberiség javát hivatott szolgálni, de már az elején tudtuk, hogy a tűzzel játszunk. Az M. I. öntudatra ébredése. Az esemény, ami megváltoztatta a sorsunkat. A Szingularitás: Amikor az eseményeket sem befolyásolni, sem kiszámítani nem tudtuk többé!

A pusztulásunk kódolva volt, lelassíthattuk volna, de mi inkább felgyorsítottuk, csak mert képesek voltunk rá!

Azt hittük, hogy az MI hideg fejjel, céltudatosan, logikus szempontok szerint cselekszik majd. Hatalmasat tévedtünk!

Remélem egyszer megbocsátanak nekem… nem kellett volna létrehoznom…

Átkozom a kezeimet, amivel életet leheltem belé, és a szívet, amely megkönyörült rajta, amikor még lehetséges volt megfékezni!

Már túl késő!

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés