Kedves Bizalmasaim!

 

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy milyen névvel illessem az engem olvasókat. Nem szeretem személytelen tömegként, számként kezelni egyikőtöket sem. Főleg most, hogy az életem és a gondolataim legféltettebb oldalába avatlak be titeket. Unalmas vagyok ezt én is jól tudom. Csak ne mondd, hogy előre nem szóltam.

Akik még nem menekültek el még nagyobb mértékű bizalmat adtak nekem, és bíznak benne, hogy nem rontom el az összképet semmivel. Pedig én mindig attól tartok, hogy csalódást okozok nektek, kialakítok egy bizalmi viszont, megkedveltek és mondok valamit, amivel elrontom.

De sajnos én ennél sokkal, de sokkal sokrétűbb vagyok, és szinte mindig van egy pont, amikor visszaélek a bizalmakkal. Ahol továbbgondolok, és kimondok olyat, amit nem kéne. Változom és folyamatosan változik a véleményem, hitem és küldetésem is, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni. Csak egy biztos, hogy én mindig én maradok a szó egyszerű, prózai értelmében, és én mindig igyekszem az maradni, aki az elején elkezdte ezt az egészet, kíváncsian, kutakodóan, nem félve a rombolástól vagy az alkotástól sem.

Ám attól még reménykedem benne, hogy mindig drága bizalmasaim maradtok.

Ez a sorozat egy olyan személyes hangvételű napló, ami egyrészt kikívánkozik belőlem. Mondhatnám azt, hogy kitalált és fiktív és nem velem történik, ami valahol igaz is lenne, hiszen miután leírom a dolgokat már nem tűnnek valóságosnak és nem úgy hatnak, mintha a részeim lennének. Talán ez is a leírással a célom.

És elköszönök úgy, hogy…

Szép gondolatokat kívánok! 🙂

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Következő bejegyzés