Kedves Bizalmasaim!

 

Ismét csak pironkodom szókimondásomon, és rettegek attól, hogy mit fogok még elmondani. Kicsit olyan vagyok, mint Weöres Sándor pszichéje, és még csak azt sem merem állítani, hogy nem vagyok kitalált alak.

Ma arról beszélek nektek, hogy változom. Nagyon sokat és nagyon gyorsan. Változik a lényem, a lelkem. És nem vagyok benne biztos, hogy nem visszaváltozok. Sosem éreztem magam elég jónak, ezért összeszedtem magam. A legjobb állásom lett, a legrendesebb ember akartam lenni és a leginkább tiszta erkölcsű. De vad és romlott félsváb vérem nem engedi félmagyarságom ellenére sem, hogy örökké ilyen összeszedett maradjak. Hogyan tudnék örökké önmagam lenni? Fogalmam sincs. Az állandó változás végülis boldoggá tesz. De bizonytalanná és idegessé is.

Őrlődöm.

Szép gondolatokat!

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés