A mesém következő helyszíne egy az előbbi helyszínhez legközelebb eső kórház folyosója. A fiú sétál végig rajta, azaz a fiú elevenen felfalt testében élő szárnyas lény, aki időközben új ruházatot szerzett, mely eltakarja torzságát. Amikor megismerte a víztükrön lebegő adatforrásból a teendőinek listáját, az ő küldetéseit, azonnal munkálkodni kezdett. Nem volt könnyű feldolgozni, hogy őt csak ezért küldték ide le, de az ő fajtája, katona aki a fajáért az életét ajánlja fel, nem kérdezősködik, csak teszi a dolgát.

Óramű pontossággal követte a küldetése terveit, ezért lépdelt végig hajnali két órakor a kórház folyosóján. Ügyesen elosont a megfelelő emberek mellett, és mesterien altatta el gyanújukat óvatosság kérdésében. Végül besétált a megadott kórterembe, ahol egy lány aludt. Háromágyas szoba volt, de éppen akkor nem volt más odahelyezve, ahogy ez a küldetés leírásában is szerepelt. A fiúba zárt lény odalépett a lányhoz, aki a nemrégen altatásban végzett műtétje miatt még meglehetősen kába volt. A lény nem habozott, neki akart esni a testnek és elvégezni a feladatát minél előbb, de a lány amint kitakarták, felriadt.

  • Ki maga? – kérdezte zavartan és kábultan. A fiú nem válaszolt. A lány rájött, hogy egy fiatal fiú néz rá méregetően, aki borzasztóan jól néz ki. – Mit akarsz itt?
  • Segíteni jöttem.
  • Mi?- A lány agyán végigfutott, hogy mit is akart tőle ez a hímnemű ember, miközben ő magatehetetlenül feküdt.
  • Azért jöttem, hogy elmondjam neked, hogy hamarosan gyermeket fogsz szülni. Egy fiút.
  • Jó vicc. – Nyelv egyet a lány, kiszáradt száját próbálta benedvesíteni, de nem tudta. Behunyta a szemét, és közölte az általa is nehezen elfogadott igazságot. – Az mostantól teljesen lehetetlen.
  • Te vagy Mária!
  • Öhm… igen…
  • Anyádat Annának hívják. Testvéred nincs. Kereken ötven évesen adott neked életet, mesterséges megtermékenyítés következtében, így apád fizikailag nincs. Azt hiszed valahol van, csak nem ismered, pedig valóban nincs. – Mária kinyitotta a szemét, és próbált értelemet találni a hallottaknak.
  • Mit akarsz itt? – a lány felkészült arra az eshetőségre, hogy esetleg védekeznie kell, ezért erőt próbált pumpálni tompa testébe. A lény gépiesen darálni kezdte az alábbi információkat:
  • Te 19 éves vagy, 6 éve, amikor serdülni kezdtél kiderül, hogy az alhasi tájékod szinte világít a ráktól. Már 4 kisebb műtéted volt, és mindegyik után kemoterápiát kaptál. Sok küzdés után majd egy évig tünetmentes voltál, azt hitted meggyógyultál, mikor 18 évesen kiderült, hogy a rák újult erővel támadt, ezért most már méhedet is el kell távolítani. Erre került sor alig két óra 16 perccel ezelőtt. Édes anyád, Anna….
  • Jobb lenne, ha még most elmennél, mert hívom a nővért. – szakította félbe mostmár dühöngve a srácot, mert ennyi információt róla egy normális ember nem tudhat, így rájött, hogy nagy a baj.
  • …belebetegedett az ápolásodba, akivel amikor csak tehetted, törődtél. A sok kórházban töltött év alatt nem volt időd szerelemmel foglalkozni…
  • Ennyi volt! – Mária megnyomta a nővérhívót.
  • …tehát érintetlen vagy.
  • Te nem vagy normális! Mit akarsz? Megerőszakolni? Vagy mit? Felcsinálni nem tudsz, gyerekem nem lesz! Vagy pont azért? Mert azt hiszed velem mindent lehet most már?– A lény az ujját Mária szája elé tartotta és lágy hangon szólt hozzá.
  • Azt hiszem nem jól közelítettem az álláspontod felé. Kérlek nézd el nekem ezt, nem vagyok túl jó diplomáciában. Azért vagyok itt, hogy meggyógyítsalak, mert ha nem teszem, akkor pár éven belül ez a rák elvisz téged. Tudom, mert ez a sejtburjánzás nem véletlenül alakult ki nálad. Az oka pedig az, hogy gyereket kell szülnöd, egy fontos gyereket. Én pedig azért vagyok most itt, hogy ezzel gyermekkel megajándékozzalak. Téged, az egész emberi fajt, és az egész világot. – A lény felállt, és besétált a kórterem mellékhelyiségébe. Pont abban a pillanatban tűnt el, amikor megérkezett a nővér.
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés