Azt hittem már valaki leszek,

hogy az asztalra lesz, mit teszek.

S tettem de még nem eleget.

az kényszer széttép és eléget.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Nem csak a fiatalságom telt el

Semmire nem jutottam fel

Semmit nem tudtam megmászni

Csak a sárban dagonyázni

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Olyan dolgokkal foglalkoztam,

ami nem érdekelt soha,

Látszatokkal, múló ostobaságokkal

melyek nem vittek sehova!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Dühös vagyok és csalódott!!!

És csak magamra lehetek.

Annyi lehetőség adódott,

és én tétlenségbe temettem kezemet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Hibám ezer, s tombol bennem.

A nyugalmat pénzen nem vehettem;

Mert nekem NEM KELL a kelme!

(mi másnak tán élete értelme)

Én nem azért hajtok,

hogy mindenből érzésből nekem legyen a legjobb

Nem érdekel az arany és a siker

Abban nem lehet mérni, mi NEKEM kell!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mit adhatnék hát magamnak ajándékba?

Amitől nem röpítenék menten golyót a halántékra?

Mi lesz, ami végre szívemet meghatja?

Ami lelkemből nem csak a keserű nedvet facsarja?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Miért nem morzsolok el egy csepp meghatott könnyet

ahogy szikrája sincs bennem kósza örömnek.

Megijeszt? Hm.. Hát, ha ennyi már megriaszt…

Mi lenne, ha még át is kéne élned mindazt?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tudom mi a baj. Túl mélyre ástam a kutat,

A romboló vihar nem talál ki belőle utat.

Nem engedhetem soha érzelmeimet szabadjára

hogy másnak ne fájjon, most is elfojtom sokadjára.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Rémisztő hogy mennyire megértek másokat

Főleg az őrülteket és a gyilkosokat.

Azt gondolja az ember, benne csak jóság van,

De akkor ez nem igaz, ha benne sok elfojtás van.

Titkokat cipelni, magunkat átverni,

Mindent lenyelni, s egyre csak tűrni,

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ez az igazi halál és pusztító sötétség!

Ezt legyőzni pedig minden nap egyre kevésbé

lesz kedvem, s még lesz-e egyáltalán hozzá?

Inkább életem felénél feladom, had hozzák

felém a máglyákat, vagy hősi csatabárdot!

A sötétség majd megvéd. Meglátjátok!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ez nem a lejtő alja, még éppen csak a kezdet.

Megmutathatom majd végre az igazi mélységet.

Csalogatom a percet, hogy lejussak oda nyomban

Az igazság fájdalmas hírét ordítozzam onnan.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kínban töltött harminc év nem maradhat nyomtalan

A boldogság épp csak kísért, de az ördög örökké nyugtalan.

Beletörődtem a sorsba, ennyi és kész. Halál.

Ez az én halálom, az életem maga a kárhozat. Ez jár.

A születésnapi ajándékom a sosem múló remény

Hogy egyszer a szabadság és a világ is az enyém

Hogy egy nap megtehetek bármit, ami csak jólesik

Hogy lesz óra, hol a boldogság el nem taszít,

Hogy a virág nem síromon, hanem a kezemben

Hogy lesz majd nap, amikor mindezt elengedtem.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Boldog születésnapot nekem…

Hadd fogyjon csak ocsmány életem.

Reménynek rabja és sötétség őrzője.

Remélem nem tudjátok meg, mi lesz majd belőle.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés