BT

Az este rosszul indult,

De később az éjjel kitisztult.

Megláttam csillogó szép szemed,

meghatároztad létemet.

Rakj zsebbe, dobj kukába!

Főzd kemény énem puhára!

Mosd tisztára lényemet,

erre mindenki más képtelen!

Lásd bennem a cseppnyi jót,

nem tudok mást mondani csak egy hazug szót!

Azt, mi másnak érzelem,

számomra csak félelem.

Örökké hálás élve elmúlás,

Az éjszaka közepén sírva sírt ás.

Élessz újjá, légy a létszerem!

A szerem az erembe vetem,

az örömöm ebbe lelem.

Beadlak vagy beveszlek és élvezem,

így találtam meg, mi az értelem létemen.

Olyan vagy nekem, mint az élelem,

mert a mi szerelmünk féktelen.

Hangod a halál csendjébe altat,

A halál nélküled el nem kaphat.

 /Szilágyi Bencével alkotva. /

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés