Tán profán isten leszek, mint Johnny Cash, önáltató, átlagos, tucatmegváltó.

Vagy Amilie által szánalomból házfalon idézett bukott író.

~

Tán sikeres, humorista, médiabohóc, showműsorban táncoló

Vagy egy rejtőzködő, semmit, így mindent mondó Coelho.

~

Tán megragadom a legmélyebb emberi érzelmeket egy sorban

Vagy bennem ragad és elront, mint törött dugó a borban.

~

Tán víz leszek, frissítőhöz reggel forralt, valaki félálomban elfogyaszt.

Vagy jéggé válok, horzsolásokat hűteni, sokszor használatos, ha visszafagyaszt.

~

Tán a legszebb dalt tökéletesen kiéneklem egy színpadon

Vagy arra kárhoztattam, hogy csak a szobámban próbálgathatom

~

Tán a világnál is több leszek egy szép napon,

Vagy elbotlok a bennem tomboló jin káoszon.

~

Tán egyszer vágytalan és a lelki szegénységtől boldog leszek,

Vagy csak azért élek majd, hogy lefessem a vággyal telve kiüresedett életet.

~

Tán mától újra fegyelmezett és tudatosan élő aszkéta lesz belőlem

Vagy ellökőm és elárulom azt, aki bármi őszintét és szeretőt akar tőlem.

~

Tán én leszek a Papírvárosok hullája, kinek elfogytak a lehetőségei

Vagy a fiatalon bölcs, kinek a lehetőségek látására vannak képességei

~

Tán lezüllött lakó leszek a „Felkelő nap házában”,

Vagy láthatatlan templomot építek egy blog homályában.

~

Tán örömömre alkotok, tudattal nem cselekszem,

és sikerül élveznem, hogy a szobrok között „Faragatlan fa” lehettem.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés