Gyere hozzám, édes

Főzök neked, s mosok.

Nem beszélek félre.

Szeretetet hozok.

Gyere hozzám, szívem

Életem foganatja

Veled leszek, érzem

Fontos, mint egy hangya

Gyere hozzám, mátkám

Veszek neked házat

Szegényesen, árván

Keresem a vágyad

Gyere hozzám, kérlek

Elsorvadok, ha nem

Őrizd szívem végleg

Neked adom nevem.

Gyere hozzám, most már

Nem érzed, hogy kellesz?

Mindenem ég, s vár

Kezem feléd reszket.

Jöttél volna hozzám

Kaptál volna várat

Bennem épült ország

Téged várt királynak

Te nem jöttél, már mindegy

Pusztulj hát meg gyáván

Bennem lobog minden

S énekel, életed halálán.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés