Fázom, hó ropog a talpam alatt

Sötét van, csak a hold világítja a havat

Nincs lábnyom, mely felfedi az igaz utat

Nem látom, merre keressem otthonomat.

2863

Mindig azt hittem, hogy tudom merre tartok,

Most meg csak állok, és nem látom a jövőm.

Számít, hogy amit szemekben mit látok,

De nincsen már többé látnok szembejövő.

2863

Látom, ahogy elfedi a hó a sarat,

Kár volt, elhagyni az igazi barátokat,

Akartam kitaposni egy új utat,

De amit ettől vártam, elvesztettem ezalatt.

2863

Mindig azt hittem, hogy tudom merre tartok,

Most meg csak állok, és nem látom a jövőm.

Számít, hogy amit szemekben mit látok,

De nincsen már többé látnok szembejövő.

2863

Visszafordulnék, de hiába akarok,

A lábnyomot elfedte a friss hótakaró

Nem jöhet más, csak a felkavaró,

Lássuk, hát mit tud a hótaposó.

2863

Mindig azt hittem, hogy tudom merre tartok,

Most már nem tehetem, hogy megállok,

Nem számít, amit szemekben mit látok,

Jöhet bármilyen látnok szembejövő!

pic_news

Ez a vers egy felkérésre született, ráadásul dalszövegnek szánva. Szinte magától születtek a zenére a szavak. 🙂

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés