Ne bántsd a múló időt, csak mert létezik,

Nem az tehet arról, mikor mi érkezik.

Fogd be a múló időt, legyen ő hű társad,

Vele élj, ne ellene, hogy benne magad lássad!

Érezd az időt, öleld meg és szeresd,

Segít neked abban, hogy saját magad lehess!

Ne sirasd mi elmúlt, fáj tudom, de ne tedd!

Az idő segít, hogy elmúljon minden egyes sebed.

Számold meg az időt, mely gyors csigasággal telik

És köszönd meg neki, hogy veled volt másnap reggelig.

Ő nem hagy el akkor sem, mikor bírhatatlan kínt érzel.

Mulaszt mindent, ellene nem mész semmire a pénzzel.

Az időnél értékesebb nincs is a világon,

Hatalmat ad élni. De nem ad, csak mert várom.

Mert az idő nem csak úgy cél nélkül eltelik,

Építi azt, mire szükség van, mi jó érzéssel eltelít.

Változik az idő. Nyugalom, vele te is változol.

Vérbosszút forraltál? Ma már csak teát hozol.

Tegnap még bosszantott pénz, idő, orvosság,

Most már nem hevít semmi kis apróság.

Szeresd az időt, mert ő is szeret téged.

Bölcsességgel áldja meg, kik benne valóban Éltek.

Ráncokat varázsol bőrre, hozzá kósza ősz hajszálat.

Kapsz még időt, persze. Évet vagy százat!

Minek neked még belőle, ha nem becsülöd létét?

Az idő védőburok, nem csak csalfa mérték!

Az mondja a buta: – Majd ha jobb idő lesz.

Minden idő hasznos, vedd észre miért szükséges!

Az ostoba így szól- Most rossz idők járnak.

Ha minden jó, mi értelme a boldogságnak?

Azt mantrázza az okos- Eljön a mi időnk még.

Minden idő a tiéd! Élvezd! Élj! „Most és mindörökké!”

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Következő bejegyzés